Tizenöt éven át vándorolt az oulhamr törzs egyre észak felé, vadban dúsabb és barátságosabb vadászterületet keresve, s a nomád életmód szinte már lételemükké vált. Ám eljött az idő, amikor egy roppant méretű hegylánc állta útjukat. Aoun, a Leopárd fia és Zouhr, a Föld fia együtt indultak el, hogy átjárót találjanak a rettenetes sziklák között. Hitték, hogy a hegy túloldalán minden eddiginél bőségesebb zsákmány várja őket… a rájuk leselkedő veszélyektől pedig nem féltek.
Aoun és Zouhr átkeltek a hegyen, megtalálják az áhított, zsákmányban gazdag völgyet, ám ahhoz, hogy azt birtokukba vehessék, meg kell küzdeniük a korszak legveszedelmesebb fenevadjaival. Ők ketten – az erő és az ész – sikerrel szállnak szembe akár a kardfogú tigrissel is, ám a legnagyobb veszélybe akkor kerülnek, amikor más embertörzsekbe botlanak…
Egy fantasztikus kaland abból a korszakból, amikor az emberi faj még csak ismerkedett az élettel. Amikor az ember még csaknem olyan veszedelmes fenevad… (tovább)
Tizenöt éven át vándorolt az oulhamr törzs egyre észak felé, vadban dúsabb és barátságosabb vadászterületet keresve, s a nomád életmód szinte már lételemükké vált. Ám eljött az idő, amikor egy roppant méretű hegylánc állta útjukat. Aoun, a Leopárd fia és Zouhr, a Föld fia együtt indultak el, hogy átjárót találjanak a rettenetes sziklák között. Hitték, hogy a hegy túloldalán minden eddiginél bőségesebb zsákmány várja őket… a rájuk leselkedő veszélyektől pedig nem féltek.
Aoun és Zouhr átkeltek a hegyen, megtalálják az áhított, zsákmányban gazdag völgyet, ám ahhoz, hogy azt birtokukba vehessék, meg kell küzdeniük a korszak legveszedelmesebb fenevadjaival. Ők ketten – az erő és az ész – sikerrel szállnak szembe akár a kardfogú tigrissel is, ám a legnagyobb veszélybe akkor kerülnek, amikor más embertörzsekbe botlanak…
Egy fantasztikus kaland abból a korszakból, amikor az emberi faj még csak ismerkedett az élettel. Amikor az ember még csaknem olyan veszedelmes fenevad volt, mint amelyek vadásztak rá.
Kedves ifjúsági kalandos történet, Burroughs mesélő- és Verne magyarázókedvével, az előbbinél kevesebb fantáziával, az utóbbinál kisebb felkészültséggel és ismeretközlési kényszerrel. Sajnos nekem túl sok volt a nem-túl-reális elem, inkább meseszerűnek jellemezném a könyvet. Nevetés itt is sok volt, mint Londonnál, de humort eddig csak Wells-nél találtam (A kőbaltás ember is egy komoly könyv. Mondjuk Wellsnél megismerhettük a főhősnő szexepiljét: nagy szemekkel, néma csöndben nézi urát, nem zavarja őt felesleges ötletekkel, miközben az gondolkodik. "Micsoda nő!")
Szóval azt hiszem Rosny-tól elég egy könyvet elolvasni.
Kellemes kis fantasztikus kalandozás volt ez két, barátságot kötött ősemberrel a középpontban. Egynémely jelenetnél nem tudtam nem arra gondolni, hogy a konfliktus kibontakozása majd lecsendesedése hajaz a régi, fekete-fehér és/vagy némafilmek kapkodós, a figurák, jelmezek illesztékeit eltakaró megoldásaira. Azt hittem a címe alapján, hogy hőseink végső nemezise egy kardfogú tigris lesz. Talán ezért élveztem jobban a mű első felét, amikor a hordáktól távol a két barát a természet jelenségeivel és állataival állt hadilábon. A második felében, mikor a különböző hordák, emberszabásúak konfliktusa csúcsosodik ki, már nem tudott annyira lekötni – pedig mi tagadás, felcsillant a szemem, mikor a szerző a lemúriánokról írt, érdeklődve is olvastam, mit hozott ki az eredettörténetükből, de gyakorlatilag semmit. Ezen nép történetét is olyan homályosan kezelte, mint a főhős barátjáét, a vállnélküli emberét – pedig ez az elgondolás is megért volna egy korrektebb kibontást!
És talán ez volt a legnagyobb problémám a történettel. Végig olyan érzés volt olvasni, mintha az író egy jóval komplexebb, kigondoltabb világgal és életszerűbb hordabeli konfliktusok tervrajzával rendelkezne, de mivel ezt egy ifjúsági kalandregénynek szánta, így nem tartotta fontosnak legalább egy leheletnyivel „komolyabban” venni az olvasóit. Pedig megérte volna, főként a néhol meghökkentően brutális, véres összecsapások tudatában. Így se nevezném rossz alkotásnak, a két főhős barátsága átjött és hitelesen volt ábrázolva, a különböző népek rövid jellemzéséről is sütött a fantázia és kreativitás, valamint a címszereplő kardfogú tigris szerepe is meglepően árnyalódott a végére. Kellemes kikapcsolódást nyújtott, és nem tartom kizártnak, hogy a maga idejében még inkább az újdonság erejével bírt. De nem érzem úgy, hogy hosszú távon velem maradnának az olvasottak. Számomra nem volt annyira emlékezetes.
Emlékezetes könyv volt.
Ősembernek éreztem magam mikor átéltem a nehézségeket, a törzsi hierarchia törvényeit, a vadász és zsákmány néha felcserélődő viszonyát. Igazi nagy kaland, egyedi hangulatban.
