Először igazából a borítóval fogott meg magának a könyv, rápillantottam ugyan a fülszövegre is, de különösebben nem jegyeztem meg, hogy miről szól, valami családi drámába oltott lávsztorit vártam. De közel sem ilyen egyszerűen elintézhető és sablonos ez a történet: sokkal, de sokkal több!
Tommy 22 évesen gyakorlatilag egyedül neveli – ha jól számoltam hét – kisebb testvérét, mert az apa és a nevelőanya nem törődnek velük, drogosok, alkoholisták, csak akkor teszik tiszteletüket, mikor elfogy a pénz, és csak káoszt hagynak maguk után. Nem meglepő tehát, hogy Tommynak nincs saját élete, ki kellet maradnia a suliból, hogy valami kereset után nézzen, amiből képes eltartani a családot. Néhányszor meggyűlt a baja a hatósággal is, de mint kiderül, nem minden rendőr lesi az alkalmat a lecsukásra. Ilyen például Bobby, aki Tom felett járt néhány évvel. Bobby egyre gyakrabban köszön be hozzájuk, segít ebben-abban, foglalkozik a gyerekekkel. Szóval rendes srác. Tommy először nem is érti, elfogadni pedig nagyon nehezen tudja a felajánlott segítséget, az elszenvedett sérelmek és megpróbáltatások ugyanis megkeményítették, a kedvességet a szánalommal azonosítja, és azonnal támad. Szerencsére Bobby nem adja fel, így szépen lassan kialakul köztük egy kapocs, ami kezdetben inkább testi vonzalommal párosuló haverság, később azonban már igazi mély odaadás mindkét fél részéről. Bár Tommy nehezen vetkőzi le a berögzült idegenkedését, szóval vannak nehéz pillanataik.
Nagyjából egy év történéseit öleli fel a könyv, és egyáltalán nem csak a fiúkról szól, Tommy testvéreit és Bobby édesanyját is megismerjük. Minden szereplő többdimenziós, a múltjuk, az érzéseik, a gondolataik, valamennyi rezdülésük valós.
Teljesen leforrázott a sztori, annyi dolgot akarnék még írni róla, de nem megy… Minden tetszett benne, minden.