A ​Calculus of Angels (The Age of Unreason 2.) 1 csillagozás

Egyik kedvenc történelmi korszakom, de nagyon másként… Nagy Péter cár és az oszmán uralkodó azon egyezkedik, hogyan osszák el maguk között a káoszba süllyedt Európa népeit. De akad néhány figura, akikkel nem számoltak.
Ben Franklin és mestere, Sir Newton az okkultizmus fővárosában, Prágában (és nem kellett csalódnom, mert a Gólem is felbukkan :) egy új tudomány alapjain dolgoznak, amely – újra – felboríthatja a politikai egyensúlyt. Már ha a város nem pusztul el előbb.
Adrienne úgy dönt, hogy ebben a felborult világban fölösleges tovább alakoskodnia, és egyszerre lesz nő, tudós és vezető. Pedig még nem is tudja, hogy az angyalokkal való első találkozása micsoda hatalommal ruházta fel.
Izgalmas új karakterek is akadnak: az amerikai kolóniák nevében az egykori kalóz, Feketeszakáll expedíciót indít, hogy „újra felfedezze” a csendbe burkolózott Európát. Vele tart egy ifjú csoktó sámán, akinek Newton „új” tudománya egyáltalán nem új, hanem ősi örökség – és már megérte, hogy Keyes az amerikai kultúrák szakértője, mert ő lett a legérdekesebb szereplő a kötetben :)
Említeni kell még XII. Károlyt, az utolsó svéd katona-királyt, aki a valóságban sem volt akármi – el lehet képzelni, mi lett belőle itt…
Nem is próbálok ellenállni ennek a sorozatnak, mert úgy keveri a kvázi-világvége hangulatot a történelemmel, megbolondítva egy kis „hard magic” fantasyvel, hogy csak imádni lehet. Keyes nagyon szemét módon kavarja a szálakat, a főhősei egyre érdekesebbek, a részt lezáró, látványos alkímiai csata pedig mindent visz.