Pokoli ​balhé (Isteni balhé 2.) 94% 232 csillagozás

„Jaj, de macerás is úrinőnek lenni!”
Zseniális! :)
Méltó folytatása az első résznek: agyzsibbasztóan humoros, pörgős, letehetetlen J. Goldenlane – agymenés, a hasfájós röhögés korosztálytól függetlenül garantált!
Thani és Q az egyik kedvenc párosommá vált, szócsatáik és egymáshoz való viszonyuk egyszerűen utánozhatatlan! spoiler
A szerző mostantól számomra a nőként reinkarnálódott R.J.

Ez a könyv nálam telitalálat volt! Igen nagy reményekkel álltam neki az első rész után, de még jobb lett, mint amire számítottam, amit valahogy nem bánok. :P
Az olvasási időmből is látszik, hogy milyen gyorsan daráltam le. Csak akkor nem volt a kezemben, amikor dolgoztam, meg aludtam. :D
Hihetetlen kalandos volt, egyetlen pillanatra sem állt meg a cselekmény, így soha nem kellett unatkoznom, mert valami mindig történt. Vagy Thanival, vagy Q-val. Vagy éppen egyszerre mindkettőjükkel. :P spoiler
Számomra előléptek az egyik legkedvencebb könyves párossá, és azt hiszem, J. Goldenlane is elérte, hogy minden könyvével meg akarjak ismerkedni. :)
Q-ba beleszerettem, Thanit meg nagyon bírom, igazi badass csaj. :)
Annak ellenére, hogy sok szereplőt vonultatott fel a könyv, és néha elég szövevényes cselekményt, nem lehetett benne elveszni, tökéletesen jól követhető volt minden.
Alig várom, hogy legyen következő rész. Nyilvánvalóan. Azért az utolsó pár oldal igen vicces dolgokat sejtet előre. :P spoiler
Erről most képtelen vagyok értelmes értékelést írni. Egyszerűen olvassa el mindenki. :D

„Ó, Mist, te Titokzatos, köszönöm ezt a pöpec kis rejtélyt, kísértő lovassal, elrejtett, titkos jelekkel televésett medálokkal, áruló freitanokkal együtt, ennél jobb mulatságot el sem tudok képzelni!"

Itt ülök egy levakarhatatlan vigyorral az arcomon és csak arra tudok gondolni, hogy orvosi javaslatra kellene olvasni ezt a könyvet. Én szívből ajánlom levertség és rosszkedvűség ellen. Izomlázam lesz a hasamban, abban biztos vagyok. Ennyit, még a Holdnak árnyékán sem nevettem, pedig akkor folytak a könnyeim.

A világ legszerencsésebb és legidegesítőbb ál fekete boszorkánya. – Ez Thani, aki egymaga képes lenne legyőzni egy hadsereget azzal, hogy lyukat beszél a hasukba. Szerencsére van neki egy vitéz férje, aki ért a kardforgatáshoz (és el tudja viselni őt).
Szóval kedves olvasó hiányzott neked, hogy mi történik a mesében a lagzi után? Nesze, most jól megkapod, de aztán ne gyere panaszra. :)
Humor, akció és hülyeséghegyek. De Thani hite a férje legyőzhetetlenségében, annnyira romantikus volt. Na jó, olvassa el, aki jót akar röhögni ezen a fantasy paródián. Remek kikapcsolódás.

Úgy netántán én szintén úgy fogalmaznám meg a kis véleményemet, mint az elsőnél, hogy megint elszórakoztam rajta. Mert nem is vártam mást csakolyan, Thani jól nekimegy néhányszor a falnak, bár itt benne kúszik inkább a nap legnagyobb részében kedvenc időtöltésként, aztán a többi élőlénynek, holtnak, és minden elérhető entitásnak is jól megmondja a magáét, meg azt hogy szíveszottya Q abszolúte tökéletes, legyőzhetetlen, az legseksibb istenkirály a vidéken, estébé. Így Thanival vala az a harcos helyzet, hogy megszoktam, mint őt Q. Na jó nem pont úgy mint ő, nem venném el feleségül. De most egész szimpatikusak voltak mint pár.
Szívesen olvasnék 3. részt is. Bár ellehet képzelni hogy miért nincs. spoiler

In medias res. Thani megint lóg…. Csak most épp önszántából, és nem a nyakánál fogva, hanem fejjel lefelé, és ugyanebben a könyvben is ugyanúgy fejre állítja a világot maga körül, mint az előzőekben. Csak itt épp már kicsit megfontoltabban, vagy inkább úgy mondanám, egy kicsivel másképp és komolyabban, de ugyanolyan lendületesen és furmányosan. Imádom a kis hölgy logikáját és megingathatatlan bizalmát. Q pedig ismét talpig lovag és megfontoltabb, mint szíve szeretett hölgye.
Ami az előző könyvnél egy ideig zavart, hogy túl nagy az átfedés a két mesélő szemszögénél, az itt teljesen ki lett küszöbölve, aminek nagyon örültem. Kevésbé volt kaotikus minden, és Thani szerencsére nem lépett le 20 oldalanként. Kicsit komolyabb volt, mint az első kötet, de nem vérkomoly (mert milyen is lenne már, egy hót komoly Goldenlane könyv? – bár, sok minden újra nyitott vagyok), és így is nagyon szórakoztató. Volt egy rövidebb szakasza a könyvnek, ahol nekem kicsit belassult, és gondolkodtam fél csillag levonásán, de aztán változott a dolog. (Elfogult vagyok? Lehet.)
Kifejezetten tetszik, hogy maradtak megválaszolatlan kérdések, mert jól voltak felvezetve, tálalva. A könyv vége pedig percekig tartó széles vigyor. Q drágám, ha egy nő lelkesen számol, annak oka van…. :)

Ismét bejött a minta, az előző Goldenlane olvasásom nem volt felhőtlen, de ez a mostani megint tetszett. Mondjuk a jól bejáratott párossal nehéz mellé lőni.
Thani és Q élhetnék boldog vidéki várúri és várúrnői életüket, de az élet, az istenek és a balszerencse ( jószerencse) mindig közbeszól. A történet során többször halálhírüket keltik, egymás nyomában járnak, halottat idéznek, verekednek, sereget toboroznak, várat ostromolnak és mindent mi szem-szájnak ingere. Az ő életük sosem unalmas.
A könyv nagy előnye, hogy nagyon fordulatos és egy perc nyugtunk sincs, mert két hősünkkel, de főleg Thanival mindig történik valami. Az ő részeit nagyon bírtam, hangosan nevettem a beszólásain, megnyilvánulásain. Ebből még egy vicces kis párbeszéd is alakult Párommal.

Jobb volt, mint az első rész! Míg abban Thani idegesítő volt, itt már sokkal elviselhetőbb a cserfes, minden lében kanál, nagyszájú „feketeboszi”. Thani szokásához híven mindig megtalálja a bajt, hiszen állandóan keresi is, ám ezúttal a véletlen vagy az istenek akarata miatt jókor kerül bajba. Q mondjuk ki, unatkozik. A csatához szokott lovag nehezen süpped bele a semmittevés mocsarába. Szerencsére nem is kell neki hosszan dagonyázni, mert jön ám az ellen hamarost és Q bizony igen nagy pácban találja magát. Szereplőink így kénytelen-kelletlen szembenéznek rosszakaróikkal, na meg Aquim őspapával is, aki kardélre, illetve pallosra hány akit csak ér. A cselekmény nagyon mozgalmas volt, és igazán jót tett neki, hogy Thani és Q külön utakon járnak, és bízva a másik talpraesettségében és leleményességében próbálnak a maguk módján a váron belülre vagy kívülre kerülni és megküzdeni az ellenséggel. A cselekmény pedig a legjobbá szerintem akkor vált, amikor Lady No és Yein is megjelentek. A három freitan lovag fergetegesen viccesen küzdenek a Győzelemig!

Hát ez a könyv is legalább olyan jó volt, ha nem jobb mint az előző. Megint az a könnyed, humoros és fordulatokban gazdag történet volt amit az írónőtől megszokhattunk. Az elejétől kezdve pörgős és izgalmas volt, egy pillanatra sem laposodott el a történet, minden fejezetre kaptunk valami érdekeset. A szereplők nem változtak, Thani még mindig az a nagyszájú, minden lében kanál nő, aki bármilyen helyzetből képes kidumálni magát. Q a mindig becsületes és bátor freitan lovag, aki nem rest minden helyzetből kimenteni szíve szeretett hölgyét. Eshu még mindig egy gonosz béka. Ezzel a könyvvel újabb kedvencet avattam és nagyon megszerettem Thani és Q párosát.

Thani és Q kalandjai folytatódnak, amikor is kiderül, hogy nem kell az embernek sárkány, ha van testvére is. Megjelenik a színen Eshu, a csalárd (és békaképű) öccs, Rash al Farel, egy áruló freiita lovag, Jirris, egy ronita méregkeverő, egy csapat zsoldos, és megkezdődik a küzdelem Wareen váráért. A nagy hajcihőben Q és Thani többször meghal, a helyzetet még bonyolítja (ha ez még nem volt elég), amikor War al Aquim ős-ősapa kísértete is megjelenik. Rengeteg új és régi (Yein, Lady No) szereplő, Thani még mindig hihetetlenül pimasz, Q még mindig hihetetlenül rendíthetetlen, és én még mindig hihetetlenül élvezem ezt a rengeteg kalandot és ezt a fergeteges humort. Ám leginkább az nyűgözött le, hogy Thani és Q mennyire hisznek, bíznak egymásban. És a vége mindent vitt!