Értékelések 56

Trillian>!
J. Goldenlane: Papírtigris

Szórakoztató könyv volt. Kikapcsolódásként akartam olvasni egy húzósabb időszakban, végül a csodálatos párbeszédek miatt kicsit több figyelmet igényelt, mint amennyit vártam, de így is remek szórakozás volt elolvasni. Az eleinte rövid fejezetek nagyon tetszettek, aztán a hosszabbak már kicsit megviseltek és nem is tudtam egybe elolvasni mindet (bár ez a fáradtásgomnak volt betudható). Szereplőkből volt rengeteg, ráadásul ide-oda futkostak egy városban miközben próbálták utolérni vagy éppen elkerülni a többieket. Persze semmi se úgy zajlott, mint ahogyan azt előre elképzelték. Izgalmas volt, és tetszett a vége is, de Rókáéknál én úgy két-három mondattal többet mindenképp olvastam volna. Az az inas meg felbecsülhetetlen, ajánlom mindenkinek, hogy szerezzen be egyet spoiler.

2 hozzászólás
BBetti86 >!
J. Goldenlane: Papírtigris

Már maga a cselekmény sem tudott lekötni. Adott egy keleti hercegnő, akinek érdekházasságot kell kötnie egy barbár nemessel. A helyszínre utazik, ahol már maga a személye is intrikák tárgya lesz. Kicsalják a palotából, jól elveszik a városban, közben rájön, hogy a vőlegénye milyen álnok egy teremtmény. A testőre meg rohan utána, igyekszik biztonságban tartani és hazajuttatni. Menekülős, össze-vissza kavargós, igazából sehova sem tartó sztori. Nekem ez így kevés.
Talán jobban tetszett volna, ha bejön a humora. De sajnos a paródia és az ilyen poénok, amiben nem találom magam. Van pl. egy olyan jelenet, amikor a testőr, Ho Tarasin Mitana véletlenül meglátja a hercegnő arcát. Utána azon mereng, spoiler Normálisak ezek?
Ebből is látszik, a szereplők sem nyerték el a tetszésem. Alig tudok meg róluk valamit, és pusztán az alapján kellene őket kedvelnem vagy sem, hogy segítenek vagy gátolják a hercegnőt és testőrét. Akik szintén elég üres figurák. Az egyik egy szinte más világban élő nemes, a másik meg egy elvakult, hűséges katona. Igazság szerint egy rész volt, amit a jellemük miatt élveztem: amikor Róka beolvas Ji-Mir hercegnőnek, hogy mennyire megvetendő, hogy még a nevét sem tudja a férfinak, aki az életét kockáztatja érte.
A világa fantasy neveket kapott ugyan, de felismerni mögötte Kínát és Velencét, középkori környezetben. Ezzel nem is lett volna bajom, ha nem veszem azt észre magamban, hogy a regénybeli nevek helyett magamban pl. a várost Velencének hívom. Mert nem az.
Végül, nagyon nem szerettem magát a szöveget sem. A keletiek beszéde olyan nyakatekert és mesterkélt, hogy égnek állt tőle a hajam. Valahol érzem, hogy ez is a paródia része, de nagyon nem tudtam értékelni.
Ez most nagyon nem az én regényem.

Hirdetés
Nienna001 MP>!
J. Goldenlane: Papírtigris

Nagyon megszerettem a morin kulturált, a kacifántos beszédet, és a sokféle kalandot, amit átéltek. Néha már kicsit fárasztó volt a rengeteg véletlen, ekkor egy kicsit félretettem, hogy frissen tudjam folytatni. A szata volt a kedvenc figurám, az ő eltökélt vaksága bejött nekem (bár a nevétnem bírtam megjegyezni). A hercegnő néha eléggé idegesítő liba volt, de azért megemberelte magát. A végeis tetszett, szerintem így volt éppen jó és hiteles a befejezés.