Papírtigris 91 csillagozás

J. Goldenlane: Papírtigris J. Goldenlane: Papírtigris

Végy egy hercegnőt! (Aki szerint a tudás nem való fiatal lányoknak, mert megfájdítja a fejüket, és feldagasztja az arcuk.)
Veszítsd el egy idegen nagyvárosban! (Ahol égig érnek a kőből rakott tornyok, és mindig virágillatú szél jár a csatornák felett.)
Küldj utána egy testőrt! (Akinek nem az a feladata, hogy gondolkodjon, hanem hogy sziklánál biztosabb támasza legyen urának.)
Adj mellé vezetőnek egy vörös hajú lányt… (Aki bármikor képes precíz pontossággal elmagyarázni a „lopás” és a „kölcsön vétel” közötti különbséget.)
… csapj még melléjük egy nemes urat… (Csak hogy legyen, aki elkártyázza a pénzüket.)
… és végül uszíts rájuk mindenkit, aki él és mozog, hazudik, csal vagy politikai cselszövést sző, trónra tör, intrikál, esetleg rablóbandát vezet, de legalábbis gyakorló orgyilkos!
Ha pedig mindezek után meg hiszel benne, hogy egy jó regényről van szó, hát olvasd el!

Eredeti megjelenés éve: 2002

>!
Delta Vision, Budapest, 2017
680 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633952399
>!
Beholder, Budapest, 2002
432 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639399124

Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Loranzo Aramand · Róka - Narator Lira · Ho Tarasin Mitana · Ji-Mir hercegnő · Alfred


Kedvencelte 21

Most olvassa 4

Várólistára tette 72

Kívánságlistára tette 72


Kiemelt értékelések

>!
Mrs_Curran_Lennart P
J. Goldenlane: Papírtigris

Nálam kicsit nehezen indult be a történet, mert hozzá kellett szoknom a nyakatekert morin beszédmódhoz. Aztán később belelendültem az olvasásba, amikor Eriniss utcáin kergetőztek főhőseink. Azt hiszem az írónőnek megvannak a tuti sztereotipikus szereplői. Armand, Róka és a szata is annyira ismerősek voltak, mintha máshol más néven már összefutottunk volna.
spoiler
Persze ez az én hibám, miért nem ezt olvastam először. :)
Az egész sztori egy brutál fogócska, Goldenlane-i humorral egy nem létező helyen.

>!
Madama_Butterfly P
J. Goldenlane: Papírtigris

J. Goldenlane – féle triatlon:
Agyament versenyfutás egy párhuzamos Univerzumban létező, szürreális, ám mégis egzotikus Velence-szerű városban, egy palazzo-k és csatornák közötti bújócska, ahol a vízi sportok is megmérettetik magukat gondola- és evezősversenyek formájában….
És a végén… spoiler

2 hozzászólás
>!
GytAnett P
J. Goldenlane: Papírtigris

Jó volt ez, viszont lehetett volna egy laza 200 oldallal rövidebb. Tetszett a történet, mégis azon kaptam magam időnként, hogy lapozgatok előre, hogy mégis mennyi van még az adott fejezetből. Amikor egy jó 50 oldalas fejezet jött velem szembe, akkor kifejezetten kiguvadtak a szemeim. :D Nem tudom, hogy most csak a rohanó életmódom mondatja velem, hogy túlzottan bő lére volt eresztve, vagy tényleg voltak benne felesleges részek.
A történet is nagyon nehezen indult be, szerintem nálam el kellett telnie legalább 100 oldalnak, mire felfogtam, hogy ki kicsoda, és mire a morinok beszédmódjához hozzászoktam. Ez lényegében a bevezetés volt számomra, és akárhogy is nézzük, ez sok.
A cselekmény közben is volt, hogy egy kicsit ellaposodott a dolog, de ez már annyira nem volt zavaró, nem lehet mindig a csúcson tartani a feszültséget. :)
Nem is tudom, mit mondjak. Zseniálisak voltak a szereplők, abszolút favorit Róka volt. Imádtam, hogy mennyire eleven és mennyire nyakatekert módon képest bármit megmagyarázni, de kurzsiért sem kell a szomszédba mennie. :D Aramand, nehogy már ő, mint nemes kimaradjon mindenféle jóból, amivel az ellenfelek orra alá lehet füstölni. Aránylag semleges szereplőnek tartottam nagyon sokáig, a végére inkább pozitívként végzett, de alapvetően nem okozott maradandó élményt. Volt, kellett is a négyesünkbe egy ilyen embert, de nagyjából ennyi.
A hercegnő és a szata. Na, ők azok, akikről semmit sem tudok mondani. Annyira távol áll tőlem a morinok felfogása, hogy nem bírtam vele egy szemernyit sem azonosulni. Sőt, sokszor inkább megcsapkodtam volna őket, hogy miért ennyire hülyék? Jó, ennek az az oka, hogy erősen demokratikus szellemben gondolkodom, így ők tényleg keményen rugdosták a pöttyöst. Amennyiben ettől eltekintek, Hó Tarasin Mitana szimpatikus volt, viszont Ji-Mir hercegnő még így sem, túlzottan elkényeztetett liba volt. Szerencse, hogy amikor kellett, akkor azért meg tudta védeni magát, de spoiler
Jajj, meg ez az életem vékony selyemfonala… :D Nem nagyon szoktak szófordulatok, kifejezések megmaradni egy-egy könyvből, de ezt már szerintem egy életen át magammal fogom hurcolni. Első tíz alkalommal még nem zavart, századiknak már igen. Ha valaki még olvasás előtt áll, tegye már meg, hogy strigulázza! :D
A történet nagyon csavaros volt, igazából senki nem tudta, hogy most akkor ki kivel van, ki szervezkedik ki ellen, sokszor még én, mint olvasó is csak kapkodtam a fejemet, hogy akkor ki is van a mi főhőseinkkel? :D spoiler
Tényleg zseniális húzás volt négy, ennyire különböző karaktert egy történetbe összerakni, mert hihetetlen vicces és nevetséges szituációban találták így magukat. :)
Azt azért hozzá kell tennem, hogy erősen kiáltana egy második részért, mert na. :D spoiler

2 hozzászólás
>!
Lisie87 P
J. Goldenlane: Papírtigris

Huh, hát nem mondom, hogy nem sóhajtottam egy nagyot a végén, hogy véget ért végül ez a nagy hajsza és üldözés.
Egy nagy gondom volt a könyvvel, hogy rettenetesen hosszú. Az első 300 oldal után ( ami sajnos annyira nem nyert meg, ismerkedtem a morinok világával, és mint sok más embert, engem is kiakasztottak a szóvirágaikkal) lendületet vesztettem. Nekifogtam hát az Aurora -nak és felváltva olvastam. A többi 400 oldal rapszodikusan telt, voltak részek, amiket nagyon élveztem, és voltak, ahol megint elvesztettem az érdeklődést és már csak azt néztem, hogy mennyi van hátra. Maga a történet, a szereplők mind jók és sokszor viccesek, de…van valami (esetemben talán a hosszúsága), ami miatt nem tudom azt mondani, hogy igen, ez egy felejthetetlen élmény volt.
A karakterekre még kitérnék, kedvencem Róka, és mivel ezen a könyvön kívül, csak a Farkastestvért olvastam az írónőtől, ezért nincs még viszonyítási alapom más könyvbeli karakterhez. Tetszett a talpraesettsége és nagy szíve, és segítőkészsége. Bírtam még Aramandot is, a két morint csak utána. Így négyen mindig valami jópofa helyzetbe keveredtek.
Összességében jó volt, bár egy picit csalódtam.

12 hozzászólás
>!
Riszperidon P
J. Goldenlane: Papírtigris

Hűű, de vegyesek az érzéseim! Rá kellett pár órát pihennem az értékelésre, a feszültséget pedig a konyhában, egy keksztekercs formájában levezetni. :D
A könyv első negyede nagyon nehezen feküdt, lassan haladtam vele. Számomra kissé rétestészta volt, ha már a konyhánál tartottunk. A morin szófordulatokat nehéz lehetett így kitalálni, és leírni, de egy idő után olvasni is. :D
Aztán, mintegy varázsütés szerűen csaptunk a lecsóba, a hangulat nagyon paprikás lett, mellkasok nyíltak szét, belek lógtak minden irányba, megindult a kaszabolás, mellette az őrült menekülés, sok vicces, pörgős szituáció, egyszóval Goldenlane. A lendület majdnem a végéig ki is tartott, az utolsó pár oldalban ismét nyugodtabb vizekre eveztünk, amivel nem is volt gond. De a vége, emberek, Kati néni! Ha vért nem is, de folytatást számomra kívánna. Ott tomboltam, mint az egyszeri megvadult spoiler násznép, a lakodalom éjszakáján, az ifjú párnak kiabálva, hogy „Csókot, csókot!” De biztos az én porban fürdő lelkem túl mocskos, hogy ilyetén módon kezdtem sárköpködésbe.
Abszolút kedvenceim Róka és Aramand lettek. Hiába ők voltak, a kvázi mellékszereplők, őket mégis jobban a szívembe zártam. Nagyon fájt, mikor kihajóztak kis, olvasói életünkből. Úgy olvasnék a további sorsukról, kalandjaikról.
A két főszereplő is szimpatikus volt persze valamilyen szinten. Talán Jin Mir kicsivel jobban, de Ho Tarasint is bírtam. Csak a keleti fanatizmus, ami tudom, belé lett nevelve, az keserítette meg párszor a sorsom, és néha szegényemet egy kiskanál vízben el tudtam volna intézni, ha erre a minimálisnál is minimálisabb esélyem lenne.
Szóval összességében a könyv nagyobb százaléka tetszett annyira, amennyire egy Goldenlane tetszeni szokott, viszont a kisebb százalék jó pár neuronomat likvidálta, legfőképp az ártatlan spoiler végkifejlet, így a Papírtigrist négy csillagra értékelem.

23 hozzászólás
>!
Fallen_Angel P
J. Goldenlane: Papírtigris

Porban fürdő, alacsonyan született olvasóként ért a hihetetlen kegy, hogy a fényes bölcsességű írónő megosztotta velem mennysúgta tudásában íródott remekművét. Áldom a tavasszal nyíló, illatos virágok szirmával pettyezett, fodros felhőkkel borított eget, hogy az ő napnál ragyogóbb arcát nem dagasztotta fel a tudás. Egyszerű elmém igyekezett felfogni a Minden Bölcsesség Forrása, a Földre Száll Sárkány, illetve a csatornák barbár városában játszódó igéző regényét.

Avagy nyugi, csak a szokásos Goldenlane … :)

Két különböző világból négy ember, akikben semmi, de semmi közös nincsen, sőt mindannyian más rangúak, más körülmények között élnek. Illetve egyetlen közös dolog mégis akad – az a kalamajka, amibe mindannyian belekeveredtek.
A sztori lassan indul (talán túl lassan), tele a fentiekhez hasonló szóvirágokkal, amiken elég jól szórakoztam. Rengeteg az esemény, a fordulat, néha el is vesztettem a fonalat egy-egy pillanatra. Sajnos pont olyan időszakban álltam neki a könyvnek, amikor nem tudtam naponta órákat olvasni, így sokszor kellett visszanéznem, hogy ki hol jár éppen, és hogy került oda.
Kedvenc szereplőt nehéz találni, mert többen is voltak, bár talán leginkább a két morinhoz húz a szívem.
Mivel régóta kerestem a Papírtigrist, örülök, hogy újra kiadta a Delta Vision (és várom A szélhámost és a varázslót).

2 hozzászólás
>!
ViraMors P
J. Goldenlane: Papírtigris

Ez egy ritka fárasztó regény…

Úgy ültem neki az olvasásnak, hogy az előző körből annyi rémlett, hogy nekem ez a könyv nem tetszett annyira. Értsd. nem tetszett annyira, mint a többi Goldenlane, amit akkortájt, kb 14-15 éve olvastam. De arra, hogy mi nem tetszett, na arra már nem emlékeztem. Megmaradt az alapsztori, meg a legeslegutolsó jelenet amit egyébként nagyon szeretek ééééés… kb ennyi.
Most, másodjára nagy lendülettel ültem neki, mármint amikor a világ hagyott két oldalnál többet olvasni egyhuzamban de amint valaki megszólalt, és két szónál többet beszélt egyszerre, instant lefáradtam tőlük… Főleg a morinok jeleskedtek a zsibbasztóan nyakatekert szóvirágok nehezen érthető láncában történő kommunikálásban, de azért az erinek sem maradtak le annyira… A kedvenc karakterem régen azt hiszem Róka volt, most viszont egyértelműen Aramand. Nagyon szívesen meglesném, hogy kettőjükkel mi történt a későbbiekben :D
Egyébként maga a történet jópofa, a menekülés, üldözés, kergetőzés, intrikázás, szervezkedés részét nagyon élveztem. Pörgős, lendületes és vicces, amikor éppen nem zsibbadok le a párbeszédektől, olyankor kifejezetten olvastatja magát.
Szóval továbbra sem ez lesz a kedvenc Goldenlane könyvem, de azért szeretgetem :) Marad a négy csillag.

9 hozzászólás
>!
Orsi_olvas
J. Goldenlane: Papírtigris

Továbbra is imádom Goldenlane stílusát, humorát!
Egy picit viszont hosszú lett ez a story és az elején naaaaagyon lassan indultak be az események. Illetve amit nehezményeztem, hogy sokkal hullámzóbb volt a történet folyása, mint mondjuk a Napnak fénye trilógiának. Na jó tudom, az későbbi, kiforrottabb, sőt szerintem egyenesen Goldenlane mesterművei. De csavarosnak tényleg csavaros volt, azt aláírom.
A helyszín nagyon tetszett, a karakterek is, bár kicsit ismerősek voltak az írónő más-más könyveiből. Vicces szituációkból, üldözésből, rohangálásból nem volt hiány, de egy kicsit azt kívánom bár a Napnak fénye előtt olvastam volna!

>!
nagy_anikó
J. Goldenlane: Papírtigris

Volt már szerencsém J. Goldenlane könyvhöz és azt nagyon szerettem, viszont amikor elolvastam ezt a fülszöveget nem tudtam mit is gondoljak, hát szót fogadtam az utolsó mondatnak és elolvastam. Régen nem szórakoztam ilyen jól. Igen egy hercegnő, aki lassan rájön, hogy bizony a saját keze arra van, hogy használja, nem baj, ha egy kis tudás is ráragad a koszon felül, amiről csak nem is tudott, hogy létezhet. Testőr, aki csak parancsokat teljesít, soha nem gondolkodik és mindig halgat – igen szerencsére Ho-Szin kivétel. Róka és Aramand két fantasztikus karakter. De legjobban Alfréd-et szerettem és az Ő piknikes kosarát. Sok veszélyes és mulatságos szituációt él át együtt ez a négyes vagyis inkább ötös csapat. Jókat nevettem, jót szórakoztam. Írónő köszönöm az élményt!

>!
Agatha
J. Goldenlane: Papírtigris

Jellemzően igyekszem kerülni a többi értékelés elolvasását a sajátom megírása előtt, így csak tippelni tudom, hogy az ok, amiért a szokásos bőven 90 % feletti tetszési indexet nem éri el. A többiek szerint talán néhol kicsit sok a barokkos körmondatokból – inkább stílusosan: a távol-keleti szóvirágokból, a kezdeti újdonság ereje pedig némileg fárasztóvá válik, ha egy történetnek a felét kiteszi.
Picit én is úgy érzem, hogy az ékes morin nyelvezetű mondatok megalkotása némileg a történet rovására ment, merthogy az én ízlésemnek a legvége, hogy úgy mondjam a probléma megoldódása kicsit pikk-pakk lett. Félreértés ne essék, szerintem a beszédmód, ami a hercegnő és a szata közötti rendbeli különbséget is oly látványosan kifejezi, meseszép, stílusos és nagyon egyedi, Róka pedig Aramanddal, meg Alfréddel együtt lényegében hozza a szó legjobb értelmében véve "szokásos* (elvárt?) humorizálást Goldenlane-tól.
Hihető volt az agyonóvott hercegnő és az életét feláldozni kész testőr karakter, ugyanakkor annyira nem kedveltem meg őket, viszont a mellékszereplők (lehet azért, mert ők tényleg viccesek, talpraesettek, mozgalmasak voltak) igazán a szívem csücskei lettek.


Népszerű idézetek

>!
Riszperidon P

Honnan veszed a bátorságot, hogy csak úgy belépj egy szobába, kopogás nélkül, és lemészárold a bent lévőket! Ez… ez módfelett udvariatlan dolog!

155. oldal (Beholder, 2002)

Kapcsolódó szócikkek: Róka - Narator Lira
9 hozzászólás
>!
Madama_Butterfly P

A tudás nem való fiatal lányoknak, megfájdítja a fejüket, és feldagasztja az arcukat.

35. oldal Delta Vision, 2017

Kapcsolódó szócikkek: Ji-Mir hercegnő
>!
Riszperidon P

Ám ne féljen, mindig, mindenre van megoldás, csak keresni kell!

183. oldal (Beholder; 2002)

Kapcsolódó szócikkek: Loranzo Aramand
>!
Riszperidon P

És elszabadult a halál.

360. oldal (Beholder; 2002)

>!
Madama_Butterfly P

Nincs esze és nem gondolkodik, ez nála alapelv!

Kapcsolódó szócikkek: Ho Tarasin Mitana · Róka - Narator Lira
>!
Madama_Butterfly P

Nem hiába járja a mondás a fényes Napkelet országaiban, hogy hollóban fehéret, katonában eszeset…

>!
Riszperidon P

Az új nap mindig új reményt is jelent!

240. oldal (Beholder; 2002)

>!
Madama_Butterfly P

Boldognak lenni nem feladat! Az úgy… van! Spontán adódik!

Kapcsolódó szócikkek: Róka - Narator Lira
>!
Riszperidon P

Mit tűzhet maga elé most, hogy mindent elért?

17. oldal, Beholder; 2002

Kapcsolódó szócikkek: Ho Tarasin Mitana

Hasonló könyvek címkék alapján

Cristie Andrews Lane: The First – Az Első
On Sai: Calderon, avagy hullajelölt kerestetik
Lilian H. AgiVega: Az elveszett tündérfalu
Virág Emília: Sárkánycsalogató
Vavyan Fable: Álomhajsza
Molnár Anna Lujza: Betli
Imre Viktória Anna: Kísértés Rt.
Rick Riordan: Az utolsó olimposzi
J. L. Armentrout: Origin
Terry Pratchett: Fegyvertársak