!

Papírtigris 52 csillagozás

J. Goldenlane: Papírtigris
1.500 Ft-tólMolyok eladó könyvei
Könyvtár

Végy egy hercegnőt! (Aki szerint a tudás nem való fiatal lányoknak, mert megfájdítja a fejüket, és feldagasztja az arcuk.)
Veszítsd el egy idegen nagyvárosban! (Ahol égig érnek a kőből rakott tornyok, és mindig virágillatú szél jár a csatornák felett.)
Küldj utána egy testőrt! (Akinek nem az a feladata, hogy gondolkodjon, hanem hogy sziklánál biztosabb támasza legyen urának.)
Adj mellé vezetőnek egy vörös hajú lányt… (Aki bármikor képes precíz pontossággal elmagyarázni a „lopás” és a „kölcsön vétel” közötti különbséget.)
… csapj még melléjük egy nemes urat… (Csak hogy legyen, aki elkártyázza a pénzüket.)
… és végül uszíts rájuk mindenkit, aki él és mozog, hazudik, csal vagy politikai cselszövést sző, trónra tör, intrikál, esetleg rablóbandát vezet, de legalábbis gyakorló orgyilkos!
Ha pedig mindezek után meg hiszel benne, hogy egy jó regényről van szó, hát olvasd el!

Eredeti megjelenés éve: 2002

>!
Beholder, Budapest, 2002
432 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639399124

Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Ho Tarasin Mitana · Ji-Mir hercegnő · Loranzo Aramand · Róka - Narator Lira · Alfred


Hirdetés

Kedvencelte 14

Most olvassa 2

Várólistára tette 29

Kívánságlistára tette 31


Kiemelt értékelések

>!
nagy_anikó
J. Goldenlane: Papírtigris

Volt már szerencsém J. Goldenlane könyvhöz és azt nagyon szerettem, viszont amikor elolvastam ezt a fülszöveget nem tudtam mit is gondoljak, hát szót fogadtam az utolsó mondatnak és elolvastam. Régen nem szórakoztam ilyen jól. Igen egy hercegnő, aki lassan rájön, hogy bizony a saját keze arra van, hogy használja, nem baj, ha egy kis tudás is ráragad a koszon felül, amiről csak nem is tudott, hogy létezhet. Testőr, aki csak parancsokat teljesít, soha nem gondolkodik és mindig hallgat – igen szerencsére Ho-Szin kivétel. Róka és Aramand két fantasztikus karakter. De legjobban Alfréd-et szerettem és az Ő piknikes kosarát. Sok veszélyes és mulatságos szituációt él át együtt ez a négyes vagyis inkább ötös csapat. Jókat nevettem, jót szórakoztam. Írónő köszönöm az élményt!

>!
khalinna
J. Goldenlane: Papírtigris

Nehéz sorrendet állítani Goldenlane könyvekből, mert mind nagyon tetszett nekem. De ez volt a legelső, amit olvastam, és ami alapján azonnal rajongóvá váltam. Most, hogy (nem tudom hanyadjára) újraolvastam, megint el tudott varázsolni :) Szeretem a nyüzsgő, ezerszínű várost, Erinisst – nemcsak azért, mert csodálatosan átjön a könyv lapjairól, hanem mert annyira jó, ahogy a könyv főszereplői is szeretik. Róka stílusa és vitalitása annyira megfogott annak idején, hogy gyakorlatilag több vizsgámon is ő segített át az egyetemen, és a „magabiztosan előre, aztán majd lesz valahogy” elv azóta is sok élethelyzetben bevált. Ho Tarasin Mitana, a szaták gyöngye, aki egy igazi szuperhős, és ebben a minőségében szupercuki a hajlíthatatlan elveivel. A választékos, cirkalmas udvarias párbeszédek, amik ugyanúgy tudnak hosszan a semmiről szólni, mint számtalan árnyalattal festett politikai üzenetekről… Hát na: nagyon szeretem ezt a könyvet, és a végéhez érve valahogy még mindig eltölt az az érzés, hogy bármire képes lehet az ember egy kis lendülettel :) Ahogy Róka bölcsen kinyilatkozta: „…amíg az ember cselekedhet, cselekedjen is! És nincs olyan helyzet, ahol ne lehetne legalább valami apróságot tenni!”

>!
Siegbald
J. Goldenlane: Papírtigris

A Szélhámos után a másik kedvenc Goldenlane regényem, néhány évente mindig újraolvasom.
Nagyszerűen fűzi bele a keleti mentalitást és a harcművészeteket egy izgalmas, Velence szerű bohém környezetben játszódó kaland-fantasy világba.

Remek karakterek, amint az már a fülszövegből is kiderült számomra; kedvenc szereplőm Armand volt, akinek jelleme (legnagyobb örömömre) eléggé Khazai Argosra hajaz, akinek a történetét sajnos nem tudom elégszer olvasni.

Az is nagyon tetszik hogy eleinte kb 4 szálon fut a cselekmény, de ahogy haladunk előre mind egybefonódik, nagyszerűen felépített regénnyel van dolgunk.

>!
Anó P
J. Goldenlane: Papírtigris

Kedves történet, sok naivsággal, romantikával, hűséggel, intrikával, szóvirággal és hullával:)
Kissé apró betűs, szemrontó és emiatt nem haladtam vele annyira – ugyanis többször félretettem más könyvek mellett döntve…nem hinném, hogy bekerül majd a Világirodalom remekei sorozatba, de könnyed, szórakoztató időtöltés céljára remekül megteszi.
2016 dec. 27-30. újraolvastam – most is jól szórakoztam rajta:)

>!
ibupony
J. Goldenlane: Papírtigris

Hmm… hmmm… nehezen találok szavakat.
Abszolút vegyesek az érzelmeim, így, hogy ebben a percben tettem le a könyvet, még nagyobb a káosz a fejben. Lehet, hogy pár hónap múlva visszagondolok rá, és azt mondom: HŰHA. Ez most ilyen zűrös :)
Elöljáróban: ami nagyon tetszett, ahogy a két megjelenített kultúra elhatárolódott, ez nagyon szépen érződött végig, ahol kellett.
Nagy elvárásokkal ugrottam neki a kötetnek, valószínűleg ezért is nem tudok/tudtam mit kezdeni vele; az elején alig bírtam átvergődni magam, a morinok szertartásos világa kifejezetten nyögvenyelős volt nekem. Aztán Erinissben általában már pörögtek az események, de azért itt is voltak olyan jelenetek amiket alig vártam, hogy már végük legyen, és ugyanúgy voltak olyan momentumok amiken csak átrohantunk, pedig még szívesen olvasgattam volna. Meg amúgy nekem nagyon furi volt, hogy sok szerepet kapott az a bizonyos nagypolitika, a végén mégsem lett semmi belőle, épp csak egy érintőleges félmondattal lett elkenve, pedig kíváncsi lettem volna.. Szóval a történet és az egyes jelenetek nekem ilyen „meh” kategóriások.
A karakterek viszont…!
Na, a karakterek abszolút kárpótoltak mindenért. Ho-Sin egy cukorfalat, imádtam, már amikor épp nem beszélt vagy gondolkozott, mert azok a szóvirágok az agyamra mentek… :) De egy abszolút szerethető főhős, igazi klasszikus „lovag” típus, a kis tipródásaival együtt is.
A Hercegnőt kifejezetten nem szerettem az elején: buta, önző kis libának tartottam, de ahogy robogott előre a történet, egyre inkább a szívemhez nőtt. Az utolsó fejezetekre teljesen kiforrott, aminek nagyon örülök :))
És akkor elérkeztünk a kedvencekhez; Rókával – természetesen – egyből szimpatizáltam. Nekem ő és Aramand vitte a hátán az egész sztorit, imádtam őket, a nagy szájukkal és a csavaros eszükkel. Annyira ellentétesek a morinokkal, és annyira szórakoztatóan lazák! És akkor még külön kiemelném Alfredet, aki alig kapott ugyan szerepet, mégis kevesebb lenne nélküle a történet.
Összességében szórakoztató kötet, és külön jár a pirospont azért, mert nem egy klasszikus szerelmes történet (pedig őszintén bevallom, a fülszöveg alapján arra számítottam). Bátran ajánlom fiúknak-lányoknak! :)

>!
Scientia
J. Goldenlane: Papírtigris

Ez a könyv sok szepontból (a kategóriáján belül) remekmű!
A cselekményt négy főszereplő és rengeteg mellékszereplő szemszöge teszi gördülékennyé, követhetővé és fordulatossá. A világok felépítése hiteles, és az írónő még akkor is következetes a különböző kultúrák és kasztok szabályaival amikor három napra összeereszti ezeket. Még akkor is amikor a romantikus lelkületű olvasó szívesen össszekeverné ezeket.
Szerettem mind a négy szereplő fejében lenni, azt ahogy rácsodálkoztak a másikra, ahogy próbálták megérteni azt, ahogy segítették, majd elengedték egymást.
Róka személyisége egy kicsit Thanira emlékeztetett…

>!
Axa
J. Goldenlane: Papírtigris

Cirka 12 hosszú idő…akkor olvastam utoljára..de nem emlékezte ennyi cikornyás porban fürdő szófordulatra, ami az elején kicsit sok volt, de a végére csökkent a mennyiség. A történet maga 5ös!

>!
Látogató
J. Goldenlane: Papírtigris

A kulcsszó: Kulturális különbségek.

Vedd bármelyik két szereplőt. Egy olyan párosítást sem találsz, ahol a két tetszőleges szereplő egy szinten állna társadalmilag. Épp ezért halad a történet.
Mindenkinek megvannak a céljai (ki sziklánál erősebb támasz szeretne lenni, ki haza szeretne jutni, ki pénzt szeretne, ki meg csupán megélni a holnapot), és hát valljuk be, ezek a célok néha bizony ütik egymást.
Megtudhatjuk, hogy lehet választékos szavakkal, de lényegében örömlánynak nevezni valakit, fizetés nélkül meglógni egy étteremből, úgy hazudni, hogy végig igazat mondani közben, illetve hogy hogyan lehet kihasználni azokat, akik ki akarnak használni.

Olvasás közben a világ beszippant!
Mindennemű hasonlóság bármivel nem biztos, hogy a véletlen műve.

>!
adri92
J. Goldenlane: Papírtigris

Szórakoztató volt a maga nemében, szimpatikus a világ, a karakterek, a kultúrák kidolgozása is, ugyanakkor nehezen emésztettem meg a lezáratlanságot. Mi lett a szereplők sorsa? Hová mentek, mi történt velük, hogyan boldogultak az események után? No és mi lett az ármányos nagyúr tervével? Mit akart ő? Hogyan mozgatta a szálakat? Mi lett vele? Kellemes változatosság, hogy a cselekmény reálisan ér véget (bár egy icipicit szerettem volna, ha mégsem), de nagyon zavar, hogy nem kaptam választ minden kérdésemre, főként mert a végén már alig vártam, hogy két oldalban össze legyen foglalva a teljes cselekmény mögött meghúzódó érdekek és szereplők kusza hálója…


Népszerű idézetek

>!
nagy_anikó

– Ezen ne törje a fejét, szép hölgyem! Bár nem ismerem túlzottan az Alázatos Bölcsesség Könyvének szabályait, de abban biztos vagyok, hogy nincs benne olyan kitétel, szó szerint legalábbis biztosan nincs, hogy hercegnőknek tilos Eriniss éjszakai mulatóiban verekednie! Azaz nem hiszem, hogy ön olyan nagyon megsértette volna az illemet!
– De hát sokan látták az arcomat, a neves testőrkapitány úr pedig egészen közelről!
– Tudja, szép hölgyem, ha valakinek a fejéhez oly intenzitással csapkodnak hozzá egy ezüsttálcát, mint ahogy azt ön cselekedte, akkor az illető nem lát mást, csak csillagokat! Személyes tapasztalat!

Kapcsolódó szócikkek: Ji-Mir hercegnő · Loranzo Aramand
>!
Niann

Hiszen a vízcseppek is csak maguknak keresik az utat, és végül mégis a folyó tör át a gáton.

Kapcsolódó szócikkek: Loranzo Aramand
>!
baluguru

– Egyszerű emberek, lakói a csatornák büszke városának, mondjátok meg nekem, merre fordult az a suhanó csónak, mely az imént haladt itt tova, és melynek egyetlen utasa egy napragyogású asszony volt?– fordult körbe.
Értetlen arcok néztek rá vissza.
– Szerintetek ez beszéd, vagy csak hörög? – kérdezte végül egy nagyra nőtt, mocskos férfi.

Kapcsolódó szócikkek: Ho Tarasin Mitana
>!
Chrissie P

– Én is jól emlékszem azokra az együtt töltött órákra! Elevenen él bennem például az utolsó alkalom, amikor itt jártál – mosolyodott el jókedvűen a nő. – Mivel is távoztál? „Gyönyörű hölgyem, ne aggódjon, amint a megfelelő pénzeszközök a rendelkezésemre állnak, hogy megfizessem az immár tényleg tetemes tartozásomat, és szavamra, erre nem kell sokat várni, rögtön felkeresem és rendezem a számlát!” Még most is a fülemben visszhangzik, pedig ez tizenkét hosszú éve hangzott el! Nem siettél vissza!
– Ha már a múlt felemlegetésénél tartunk, akkor engedd meg, hogy a te búcsúszavaid is idézzem, mely szerint: „Ide figyeljen, maga pimasz, ingyenélő aranyifjú, addig látni se akarom, amíg nem tudja visszafizetni azt a kétszáznegyvenhárom és egynegyed dukátot, amivel immár tartozik!” Én csak ehhez tartottam magamat!

(…)

– Ezt senki sem fogja elhinni nekem! Loranzo Aramand, amint éppen tartozást ad meg! Ez hihetetlen, páratlan, talán még soha, senki által nem látott csoda! Igen komoly indokok állhatnak a háttérben!

328.-329. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Loranzo Aramand
>!
Chrissie P

Megparancsolom, szata, hogy ne essünk le! (Ji-Mir hercegnő)

Kapcsolódó szócikkek: Ho Tarasin Mitana · Ji-Mir hercegnő
>!
khalinna

…nem azért élek, hogy a dolgok csak úgy történjenek körülöttem, én meg tehetetlenül szemléljem alakulásukat! – rázta meg a fejét, tűzszín haja táncolva követte mozdulatát. – Amíg az ember cselekedhet, cselekedjen is! És nincs olyan helyzet, ahol ne lehetne legalább valami apróságot tenni!

380. oldal, 2002. Beholder

Kapcsolódó szócikkek: Róka - Narator Lira
>!
khalinna

Már mondtam, a nevem Róka. Ez azt jelenti, hogy lehet így szólítani. Mert hogy hallgatok rá. Az ereimben csörgedező nemesi vér, meg a többi sallang nyugodtan elmaradhat, barbár barátom!

82. oldal, Beholder, 2002.

Kapcsolódó szócikkek: Róka - Narator Lira
>!
khalinna

Nem dicsekvésképpen, de a ködöt például én intéztem! Életemben először imádkoztam, és bejött!

379. oldal, Beholder, 2002.

Kapcsolódó szócikkek: Róka - Narator Lira
>!
khalinna

– A rend még nem baj! A hiba ott van, amikor megváltoztathatatlanná dermednek a szabályok.

372. oldal, Beholder, 2002.

Kapcsolódó szócikkek: Loranzo Aramand
>!
khalinna

– Uram, szégyenlem magam ön helyett is! Már megint a hátsó lépcsőt használja!
Ji-Mir majdnem elesett ijedtében, ám Aramand megtámasztotta, és nagyot sóhajtva válaszolt is.
– Alfred, legalább ne tégy úgy, mintha ez meglepne! Hisz te meg a hátsó lépcsőházban vársz rám! – morogta, majd magyarázón a hercegnőhöz fordult. – Ő Alfred, az inasom. De előző életében nyilván kotlóstyúk volt, egyes vonásaiból legalábbis erre merek következtetni.
– Uram, jellemzése sért!

138. oldal, Beholder, 2002.

Kapcsolódó szócikkek: Alfred · Loranzo Aramand

Hasonló könyvek címkék alapján

Lilian H. AgiVega: A Bermudák királynője
On Sai: Calderon, avagy hullajelölt kerestetik
Vavyan Fable: Álomhajsza
Imre Viktória Anna: Kísértés Rt.
Anthony Sheenard: Parázs-varázs
Dörnyei Kálmán: Yabbagabb
Vavyan Fable: Holt volt, holt nem volt…
John Caldwell – Jeffrey Stone: Az Éj Káosza
Anthony Sheenard: Egy ghoul vacsorája
Jeaniene Frost: Karó és sírhant