Papírtigris 70 csillagozás

J. Goldenlane: Papírtigris J. Goldenlane: Papírtigris

Végy egy hercegnőt! (Aki szerint a tudás nem való fiatal lányoknak, mert megfájdítja a fejüket, és feldagasztja az arcuk.)
Veszítsd el egy idegen nagyvárosban! (Ahol égig érnek a kőből rakott tornyok, és mindig virágillatú szél jár a csatornák felett.)
Küldj utána egy testőrt! (Akinek nem az a feladata, hogy gondolkodjon, hanem hogy sziklánál biztosabb támasza legyen urának.)
Adj mellé vezetőnek egy vörös hajú lányt… (Aki bármikor képes precíz pontossággal elmagyarázni a „lopás” és a „kölcsön vétel” közötti különbséget.)
… csapj még melléjük egy nemes urat… (Csak hogy legyen, aki elkártyázza a pénzüket.)
… és végül uszíts rájuk mindenkit, aki él és mozog, hazudik, csal vagy politikai cselszövést sző, trónra tör, intrikál, esetleg rablóbandát vezet, de legalábbis gyakorló orgyilkos!
Ha pedig mindezek után meg hiszel benne, hogy egy jó regényről van szó, hát olvasd el!

Eredeti megjelenés éve: 2002

>!
Delta Vision, Budapest, 2017
ISBN: 9789633952399 · Illusztrálta: Kovács Péter
>!
Delta Vision, Budapest, 2017
680 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633952399
>!
Beholder, Budapest, 2002
432 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639399124

Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Loranzo Aramand · Róka - Narator Lira · Ho Tarasin Mitana · Ji-Mir hercegnő · Alfred


Kedvencelte 16

Most olvassa 4

Várólistára tette 67

Kívánságlistára tette 75


Kiemelt értékelések

>!
Mrs_Curran_Lennart P
J. Goldenlane: Papírtigris

Nálam kicsit nehezen indult be a történet, mert hozzá kellett szoknom a nyakatekert morin beszédmódhoz. Aztán később belelendültem az olvasásba, amikor Eriniss utcáin kergetőztek főhőseink. Azt hiszem az írónőnek megvannak a tuti sztereotipikus szereplői. Armand, Róka és a szata is annyira ismerősek voltak, mintha máshol más néven már összefutottunk volna.
spoiler
Persze ez az én hibám, miért nem ezt olvastam először. :)
Az egész sztori egy brutál fogócska, Goldenlane-i humorral egy nem létező helyen.

>!
Madama_Butterfly P
J. Goldenlane: Papírtigris

J. Goldenlane – féle triatlon:
Agyament versenyfutás egy párhuzamos Univerzumban létező, szürreális, ám mégis egzotikus Velence-szerű városban, egy palazzo-k és csatornák közötti bújócska, ahol a vízi sportok is megmérettetik magukat gondola- és evezősversenyek formájában….
És a végén… spoiler

2 hozzászólás
>!
Lisie87 P
J. Goldenlane: Papírtigris

Huh, hát nem mondom, hogy nem sóhajtottam egy nagyot a végén, hogy véget ért végül ez a nagy hajsza és üldözés.
Egy nagy gondom volt a könyvvel, hogy rettenetesen hosszú. Az első 300 oldal után ( ami sajnos annyira nem nyert meg, ismerkedtem a morinok világával, és mint sok más embert, engem is kiakasztottak a szóvirágaikkal) lendületet vesztettem. Nekifogtam hát az Aurora -nak és felváltva olvastam. A többi 400 oldal rapszodikusan telt, voltak részek, amiket nagyon élveztem, és voltak, ahol megint elvesztettem az érdeklődést és már csak azt néztem, hogy mennyi van hátra. Maga a történet, a szereplők mind jók és sokszor viccesek, de…van valami (esetemben talán a hosszúsága), ami miatt nem tudom azt mondani, hogy igen, ez egy felejthetetlen élmény volt.
A karakterekre még kitérnék, kedvencem Róka, és mivel ezen a könyvön kívül, csak a Farkastestvért olvastam az írónőtől, ezért nincs még viszonyítási alapom más könyvbeli karakterhez. Tetszett a talpraesettsége és nagy szíve, és segítőkészsége. Bírtam még Aramandot is, a két morint csak utána. Így négyen mindig valami jópofa helyzetbe keveredtek.
Összességében jó volt, bár egy picit csalódtam.

12 hozzászólás
>!
Fallen_Angel P
J. Goldenlane: Papírtigris

Porban fürdő, alacsonyan született olvasóként ért a hihetetlen kegy, hogy a fényes bölcsességű írónő megosztotta velem mennysúgta tudásában íródott remekművét. Áldom a tavasszal nyíló, illatos virágok szirmával pettyezett, fodros felhőkkel borított eget, hogy az ő napnál ragyogóbb arcát nem dagasztotta fel a tudás. Egyszerű elmém igyekezett felfogni a Minden Bölcsesség Forrása, a Földre Száll Sárkány, illetve a csatornák barbár városában játszódó igéző regényét.

Avagy nyugi, csak a szokásos Goldenlane … :)

Két különböző világból négy ember, akikben semmi, de semmi közös nincsen, sőt mindannyian más rangúak, más körülmények között élnek. Illetve egyetlen közös dolog mégis akad – az a kalamajka, amibe mindannyian belekeveredtek.
A sztori lassan indul (talán túl lassan), tele a fentiekhez hasonló szóvirágokkal, amiken elég jól szórakoztam. Rengeteg az esemény, a fordulat, néha el is vesztettem a fonalat egy-egy pillanatra. Sajnos pont olyan időszakban álltam neki a könyvnek, amikor nem tudtam naponta órákat olvasni, így sokszor kellett visszanéznem, hogy ki hol jár éppen, és hogy került oda.
Kedvenc szereplőt nehéz találni, mert többen is voltak, bár talán leginkább a két morinhoz húz a szívem.
Mivel régóta kerestem a Papírtigrist, örülök, hogy újra kiadta a Delta Vision (és várom A szélhámost és a varázslót).

2 hozzászólás
>!
Riszperidon P
J. Goldenlane: Papírtigris

Hűű, de vegyesek az érzéseim! Rá kellett pár órát pihennem az értékelésre, a feszültséget pedig a konyhában, egy keksztekercs formájában levezetni. :D
A könyv első negyede nagyon nehezen feküdt, lassan haladtam vele. Számomra kissé rétestészta volt, ha már a konyhánál tartottunk. A morin szófordulatokat nehéz lehetett így kitalálni, és leírni, de egy idő után olvasni is. :D
Aztán, mintegy varázsütés szerűen csaptunk a lecsóba, a hangulat nagyon paprikás lett, mellkasok nyíltak szét, belek lógtak minden irányba, megindult a kaszabolás, mellette az őrült menekülés, sok vicces, pörgős szituáció, egyszóval Goldenlane. A lendület majdnem a végéig ki is tartott, az utolsó pár oldalban ismét nyugodtabb vizekre eveztünk, amivel nem is volt gond. De a vége, emberek, Kati néni! Ha vért nem is, de folytatást számomra kívánna. Ott tomboltam, mint az egyszeri megvadult spoiler násznép, a lakodalom éjszakáján, az ifjú párnak kiabálva, hogy „Csókot, csókot!” De biztos az én porban fürdő lelkem túl mocskos, hogy ilyetén módon kezdtem sárköpködésbe.
Abszolút kedvenceim Róka és Aramand lettek. Hiába ők voltak, a kvázi mellékszereplők, őket mégis jobban a szívembe zártam. Nagyon fájt, mikor kihajóztak kis, olvasói életünkből. Úgy olvasnék a további sorsukról, kalandjaikról.
A két főszereplő is szimpatikus volt persze valamilyen szinten. Talán Jin Mir kicsivel jobban, de Ho Tarasint is bírtam. Csak a keleti fanatizmus, ami tudom, belé lett nevelve, az keserítette meg párszor a sorsom, és néha szegényemet egy kiskanál vízben el tudtam volna intézni, ha erre a minimálisnál is minimálisabb esélyem lenne.
Szóval összességében a könyv nagyobb százaléka tetszett annyira, amennyire egy Goldenlane tetszeni szokott, viszont a kisebb százalék jó pár neuronomat likvidálta, legfőképp az ártatlan spoiler végkifejlet, így a Papírtigrist négy csillagra értékelem.

23 hozzászólás
>!
ViraMors P
J. Goldenlane: Papírtigris

Ez egy ritka fárasztó regény…

Úgy ültem neki az olvasásnak, hogy az előző körből annyi rémlett, hogy nekem ez a könyv nem tetszett annyira. Értsd. nem tetszett annyira, mint a többi Goldenlane, amit akkortájt, kb 14-15 éve olvastam. De arra, hogy mi nem tetszett, na arra már nem emlékeztem. Megmaradt az alapsztori, meg a legeslegutolsó jelenet amit egyébként nagyon szeretek ééééés… kb ennyi.
Most, másodjára nagy lendülettel ültem neki, mármint amikor a világ hagyott két oldalnál többet olvasni egyhuzamban de amint valaki megszólalt, és két szónál többet beszélt egyszerre, instant lefáradtam tőlük… Főleg a morinok jeleskedtek a zsibbasztóan nyakatekert szóvirágok nehezen érthető láncában történő kommunikálásban, de azért az erinek sem maradtak le annyira… A kedvenc karakterem régen azt hiszem Róka volt, most viszont egyértelműen Aramand. Nagyon szívesen meglesném, hogy kettőjükkel mi történt a későbbiekben :D
Egyébként maga a történet jópofa, a menekülés, üldözés, kergetőzés, intrikázás, szervezkedés részét nagyon élveztem. Pörgős, lendületes és vicces, amikor éppen nem zsibbadok le a párbeszédektől, olyankor kifejezetten olvastatja magát.
Szóval továbbra sem ez lesz a kedvenc Goldenlane könyvem, de azért szeretgetem :) Marad a négy csillag.

9 hozzászólás
>!
nagy_anikó 
J. Goldenlane: Papírtigris

Volt már szerencsém J. Goldenlane könyvhöz és azt nagyon szerettem, viszont amikor elolvastam ezt a fülszöveget nem tudtam mit is gondoljak, hát szót fogadtam az utolsó mondatnak és elolvastam. Régen nem szórakoztam ilyen jól. Igen egy hercegnő, aki lassan rájön, hogy bizony a saját keze arra van, hogy használja, nem baj, ha egy kis tudás is ráragad a koszon felül, amiről csak nem is tudott, hogy létezhet. Testőr, aki csak parancsokat teljesít, soha nem gondolkodik és mindig halgat – igen szerencsére Ho-Szin kivétel. Róka és Aramand két fantasztikus karakter. De legjobban Alfréd-et szerettem és az Ő piknikes kosarát. Sok veszélyes és mulatságos szituációt él át együtt ez a négyes vagyis inkább ötös csapat. Jókat nevettem, jót szórakoztam. Írónő köszönöm az élményt!

>!
Gajdos_Brigitta
J. Goldenlane: Papírtigris

Nem vagyok rá méltó, hogy tisztátalan, galád, port nyaló nyelvemmel illessem, eme könyvet, de mégis kérem a magasságos teremtőt, hogy engedje meg nekem, hogy egy rövid tisztátalan mondattal illethessem: ..rva jó volt!
Komolyra fordítva a szót, szerintem nagyon nehéz lehetett megírni ezt a könyvet. Azt hiszem, ez a könyv különleges gyöngyszeme a magyar szórakoztató irodalomnak. A történet izgalmas, és érdekes, a nyelvezete pedig igen különleges. Emellett, imádom az írónő humorát és fantáziáját.

2 hozzászólás
>!
khalinna P
J. Goldenlane: Papírtigris

Nehéz sorrendet állítani Goldenlane könyvekből, mert mind nagyon tetszett nekem. De ez volt a legelső, amit olvastam, és ami alapján azonnal rajongóvá váltam. Most, hogy (nem tudom hanyadjára) újraolvastam, megint el tudott varázsolni :) Szeretem a nyüzsgő, ezerszínű várost, Erinisst – nemcsak azért, mert csodálatosan átjön a könyv lapjairól, hanem mert annyira jó, ahogy a könyv főszereplői is szeretik. Róka stílusa és vitalitása annyira megfogott annak idején, hogy gyakorlatilag több vizsgámon is ő segített át az egyetemen, és a „magabiztosan előre, aztán majd lesz valahogy” elv azóta is sok élethelyzetben bevált. Ho Tarasin Mitana, a szaták gyöngye, aki egy igazi szuperhős, és ebben a minőségében szupercuki a hajlíthatatlan elveivel. A választékos, cirkalmas udvarias párbeszédek, amik ugyanúgy tudnak hosszan a semmiről szólni, mint számtalan árnyalattal festett politikai üzenetekről… Hát na: nagyon szeretem ezt a könyvet, és a végéhez érve valahogy még mindig eltölt az az érzés, hogy bármire képes lehet az ember egy kis lendülettel :) Ahogy Róka bölcsen kinyilatkozta: „…amíg az ember cselekedhet, cselekedjen is! És nincs olyan helyzet, ahol ne lehetne legalább valami apróságot tenni!”

>!
WyTie P
J. Goldenlane: Papírtigris

Nem első olvasás, a régi példányban már rohangáltam párszor fejvesztve a csatornák városában, de hát mint tisztességes rajongó, az új kiadást is el kellett olvasnom, na!
Elsőre (mint megtudtam más is) azon döbbentem le, hogy hogy nőtt ez ekkorára? Ugyanis első körben kb. az Éjféllel egy méretű volt, most meg majd másfélszer nagyobb. De hát előbb-utóbb mindenki felnő…
Másodikra (körülbelül az ötödik oldal táján) eszembe jutott, hogy mitől féltem annak idején amikor kezembe vettem ezt a könyvet: Szóvirágfertőzés. Kellett egy kis idő, mint ahogy később Rókának is, hogy elejétől a végéig kigubancoljam a tekervényes mondatokat, de hát ez az egyik szépsége a történetnek (és olykor humorforrása is).
A harmadik érzés, ahogy egyre jobban tekeretek a szálak, az intrika paranoia is fokozódott. Bár itt pont, hogy nevetségessé teszi a véletlenek sorozata, ha valakit ez a fajta történet jobban érdekel, ajánlom az írónőtől egy netről is elérhető regényét, amely hasonló világban játszódik: a Nestert (a.k.a. Vizek sodrásában). Ott aztán kő kövön nem marad, úgy kuszálódik minden.
Amiért ez a könyv jó: bemutatja, hogy milyen, ha két tök különböző kultúra találkozik, és nem akarja egymást leölni, sőt még együtt is működik, valamint a végére tanulnak valamit a másiktól.
Tehát végy egy hercegnőt, aki nyitott a jellemfejlődésre, küldj utána egy testőrt, aki a feladatán kívül időnként mer gondolkodni is, adj melléjük vezetőül egy lányt, aki elég talpra esett és képes más lenni, a kaotikus élőhelyéhez képest is, csapj mellé egy nemes urat, aki bár felnőtt korára sem érett meg teljesen, de egy adag filozófiai tehetséggel van megáldva, és támogasd meg őket egy anyákat megszégyenítően gondoskodó inassal. Meg pár baráttal, akik még nem utálják őket.
Ha van tanulsága a történetnek, akkor az, spoiler

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Riszperidon P

Honnan veszed a bátorságot, hogy csak úgy belépj egy szobába, kopogás nélkül, és lemészárold a bent lévőket! Ez… ez módfelett udvariatlan dolog!

155. oldal (Beholder, 2002)

Kapcsolódó szócikkek: Róka - Narator Lira
9 hozzászólás
>!
Riszperidon P

Ám ne féljen, mindig, mindenre van megoldás, csak keresni kell!

183. oldal (Beholder; 2002)

Kapcsolódó szócikkek: Loranzo Aramand
>!
Riszperidon P

És elszabadult a halál.

360. oldal (Beholder; 2002)

>!
Madama_Butterfly P

Nincs esze és nem gondolkodik, ez nála alapelv!

Kapcsolódó szócikkek: Ho Tarasin Mitana · Róka - Narator Lira
>!
Madama_Butterfly P

Nem hiába járja a mondás a fényes Napkelet országaiban, hogy hollóban fehéret, katonában eszeset…

>!
Madama_Butterfly P

A tudás nem való fiatal lányoknak, megfájdítja a fejüket, és feldagasztja az arcukat.

35. oldal Delta Vision, 2017

Kapcsolódó szócikkek: Ji-Mir hercegnő
>!
Madama_Butterfly P

-Pukkadj meg, te hülye, korlátolt, rizszabáló morin!

Kapcsolódó szócikkek: Ho Tarasin Mitana · Róka - Narator Lira
>!
Riszperidon P

Az új nap mindig új reményt is jelent!

240. oldal (Beholder; 2002)

>!
Madama_Butterfly P

Boldognak lenni nem feladat! Az úgy… van! Spontán adódik!

Kapcsolódó szócikkek: Róka - Narator Lira

Hasonló könyvek címkék alapján

On Sai: Calderon, avagy hullajelölt kerestetik
Lilian H. AgiVega: Az elveszett tündérfalu
Cristie Andrews Lane: The First – Az Első
Virág Emília: Sárkánycsalogató
Vavyan Fable: Álomhajsza
Imre Viktória Anna: Kísértés Rt.
Geronimo Stilton: A barátság ereje
Vavyan Fable: Holt volt, holt nem volt…
Rick Riordan: Az utolsó olimposzi
J. L. Armentrout: Origin