1. legjobb sci-fi könyv a molyok értékelése alapján
19. legjobb kortárs könyv a molyok értékelése alapján

Csillagok ​szikrái (Napnak fénye-ciklus 3.) 109 csillagozás

J. Goldenlane: Csillagok szikrái J. Goldenlane: Csillagok szikrái J. Goldenlane: Csillagok szikrái

„Mindenki ​pofára eshet! – A Napnak fénye és a Holdnak árnyéka regények hősei újra akcióban!
Együtt.
Mind.
Már aki még él.”

(És igen. Goldenlane írta.)

A Csillagok szikrái grandiózus története nem csak új elemekkel bővíti a korábbi két kötetben megismert világot, de fokozza a fokozhatatlant, a végletekig feszítve a húrt a két nagyhatalom, a Kínai Birodalom és az Ausztrál Föderáció, valamint jeles képviselői, kiváló állampolgárai… vagy épp a híresek és hírhedtek között.
A sodró lendületű történetben legkevesebb, hogy senki egy pillanatra sem érezheti magát biztonságban, és akár a titkosszolgálatok csúcskategóriás ügynökeiről, akár teljhatalmú vezetőikről, akár a világ legtehetségesebb szélhámosairól van szó, mindenkinek minden tudására szüksége van ahhoz, hogy a végső győzelemnek legalább az esélye elérhetővé váljon.

J. Goldenlane ezúttal egy formabontó kémtörténettel kényezteti olvasóit, amely elképesztő csavarjaival bárki számára… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2016

>!
Delta Vision, Budapest, 2017
952 oldal · ISBN: 9789633952207
>!
Delta Vision, Budapest, 2016
470 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633952207
>!
Delta Vision, Budapest, 2016
726 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633952214

1 további kiadás

Kapcsolódó zóna

!

Csillagok szikrái – képanyag

13 tag · 18 karc · Utolsó karc: 2017. április 30., 06:56 · Bővebben


Enciklopédia 13

Szereplők népszerűség szerint

Sid · Tien Naga-Hai Huang-Ti · Nagasawa Mitzuki · Ticca Min · Aisha · Alicia Star · Csang Lin

Helyszínek népszerűség szerint

Tizenkettő


Kedvencelte 36

Most olvassa 11

Várólistára tette 59

Kívánságlistára tette 85

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Mrs_Curran_Lennart P
J. Goldenlane: Csillagok szikrái

Az első kötetet befejeztem, bővebb értékelés a második végén.
Annyit előre, hogy ebben a könyvben a Napnak fénye titkosügynökei keverednek a Holdnak árnyéka lököttségeivel. Először más gyerekének tippeltem Aliciát, de amikor feltűnt Fleur, rájöttem, hogy nem lehet az illetőé. A Tigris személyét pedig a vége felé elkezdtem sejteni.
spoiler
A kislányt nehezen kedveltem meg, de hozzá lehet szokni. :))
Folyt. Köv.:
A második rész elolvasása után felmerült bennem, nem lehetett volna ezt rövidebben? De mit hagytam volna ki? Az egész rész egy agybajos rohanás. Mindig menekülni kell, és bár kedvencem, Sid ebben profi, sokszor megsajnáltam. Ilyen anya mellett, mint a vezérőrnagy, csoda hogy nem terrorista lett.
Akció, balhé, szópárbajok, minden, amit Goldenlane könyveiben szeretünk.

6 hozzászólás
>!
Disznóparéj_HVP IP
J. Goldenlane: Csillagok szikrái

Ian Fleming, Robert Rodriguez, Rejtő Jenő és a fiatal, hajas Jason Statham ülnek a kocsmában és a harmadik kis unicum-pohár sör kombó után elhatározzák, hogy itt az idő, hogy végre egy közös történetet alkossanak. Viszont mivel Fleming és Rejtő nem bírják eldönteni, melyikük írja meg…

…írónak felkérik J. Goldenlane-t. Így születik meg a Csillagok szikrái, ami egy olyan kémregény-filmalapanyag, amelyben a Jason Statham által megformált, kémnek állt Gorcsev Iván 75% hazudozással és 25% 8mm-es akcióval megkísérli megmenteni a világot egy (újabb) atomháborútól.

Ha ennyi alapján nem akarod elolvasni ezt a regényt, akkor veled van a baj. De azért kifejtem.

Adott, hogy ez egy trilógia harmadik (és negyedik) része. Van viszont egy jó hírem: nem feltétlenül muszáj elolvasni ehhez az első kettőt. Persze elég sokat fog segíteni, ha mégis megteszed, hát meg azokat is végig fogod röhögni, szóval erősen ajánlott, de nem bármi áron muszáj.

… és ha elolvasod az előző két regényt, akkor végig fogod fo, khm, aggodalmaskodni ezt a részt a szereplőkért, mert a Holdnak árnyékában Rodriguez lefogta Rejtő kezét és a szokásos Goldenlane-nél alaposabb irtást végzett. Szóval én végig skeráztam, hogy ki lesz lepuffantva és ki nem, ami azért nem mindig default Goldenlane-nél, mert a szereplőinek egy részét hiába lövik le, hamar fölkel (vö. Farkastestvér), a többiek meg kidumálják magukat még a lövöldözés előtt, vagy van egy kigyúrt. páncélos lovag a hátuk mögött, aki elcsattintja helyettük a pofonokat, ha arra kerül a sor.

Itt viszont szabályosan rettegtem.

És avattam egy új kedvenc szereplőt, a kibernetikával és fémmel teletömött ausztrál titkosügynök, Wilson személyében, akinek a fejébe kicsit hibásan kötötték be az elemzőpaneleket, és ettől egy kicsit… másmilyen lett. De most komolyan, ki ne lenne oda egy kisebb hadsereggel felérő szuperkatona kémért, akit amikor a pszichológusa elküld „pihenni”, akkor először pontokba szedve megtervezi, hogy hogyan fogja kipihenni magát, majd amikor így nem sikerül, leül és egy hétig nézi a falat? :D

És hát persze ez az a könyv, amiben mindenki mindenkit átvág, azért, hogy ezáltal valaki mást átvágjon azért, hogy átvágja azt, akinek az átvágásával átvágja azokat, akik jobban örülnének egy takaros atomháborúnak, mint egy békeszerződésnek, amit a Föld két utolsó fennmaradt nagyhatalma, az ausztrálok (Ausztrália, mint nagyhatalom, ez is annyira hardkór, hogy önmagában arany kenguru díjat érdemel) és a kínaiak készülnek éppen aláírni. Egy átlagos szereplőt az első sorban átvernek a többiek, míg egy átlagon felüli délután négyre zavarodik bele menthetetlenül a saját hazugságaiba. Az egész kétségbeesett akciót, ami alapból több sebből vérzik, nem csak az ellenséges titkosszolgálat, nem csak a háborúpárti puccsisták, a világ legelitebb bérgyilkosa, a minden pillanatban bekattanásra kész Wilson ügynök és egy tizenkét éves kislány fenyegeti, hanem hitehagyott rónin szamurájok, egy bosszúálló anya, na meg a főhősök egyikének megállíthatatlan és mindent elsöprő hazugságlavinája fenyegeti, szóval, hogy hogyan lesz ebből világbéke, azt az utolsó oldalig elképzelni sem tudtam. Spoiler alert: nem is lett! Ugyanúgy, mint ahogy általában a való világban sem mondhatjuk ki, hogy na most jön a világbéke kora. Megcsendültek a vészharangok a fejemben: ejnye! De hiszen ez borúlátó realizmus egy Goldenlane regényben?

Ismét mindenkit megnyugtatok: velem ellentétben ennyire nem sötét a helyzet, ahogy a szereplők egyik legkedvelhetőbbike (Wilson után legkedvelhetőbbike, természetesen) kifejti: „Bízzátok rám bátran, majd én rendbe rakom!” Ez a Goldenlane-i optimizmus alapja. Igen, minden sz*r, de nyugi, megoldjuk! Ez nem csak a könyvnek tesz jót, amiben így egyik veszélyes helyzetből a másikba vetik bele magukat a karakterek, de az én lelkemnek is jót tett. Hiába szutyok valami, a húzott lapokból kell játszani, lássuk, mit lehet kihozni belőle!

Bárcsak így tudnék állni a világhoz. Akkor a világon én is mindenhol ugyanannyira otthon lehetnék, és nem kéne attól félnem, hogy kinek felelek meg és kinek nem, nem bénítana meg hónapokra, ha valaki beszól vagy belém rúg és eszemben sem lenne amiatt aggódni, hogy ki mit gondol rólam. Hát, dolgozunk az ügyön, a leckét pedig a fergeteges szórakozás mellett köszönöm. :)

És akkor annyit a végére: előre a Golden Lane-en! Ha valaki már volt valami függőséghez kapcsolódó terápián, és megjegyzett jó trükköket, írjon már és árulja el, mit tudok csinálni, amíg meg nem jelenik a következő Goldenlane-könyv…

13 hozzászólás
>!
Riszperidon P
J. Goldenlane: Csillagok szikrái

1200 oldal Goldenlane, az eddigi leghosszabb, az első új könyve, amit vártam, amióta megismerkedtem a munkásságával. Vártam, de még hogy!
És végre a végére értem, de már az utolsó 50 oldalon letargiában voltam, hogy vége lesz, és nem lesz tovább, rég éreztem ezt egy könyvnél.

"A Napnak fénye és a Holdnak árnyéka regények hősei újra akcióban!
Együtt.
Mind.
Már aki még él.”

Hát lehet ez rossz? Persze, lehet, mert folytatást írni két ilyen darabhoz, úgy gondolom hordoz magában némi rizikót. De a jó életbe, ez nagyon ütött, és azt sem bántam volna, hogy ha 2000 oldal lett volna. :D Azt kell mondjam, még úgy is, hogy csak két régebbi könyvét nem olvastam, az írónő stílusa ebben a könyvben lett a legkiforrottabb. Nagyszerűen építette fel a cselekményszálat, nem érezte az ember az 1200 oldalt. Az első kötetben én olyan szinten át lettem verve egy bizonyos, mit egy bizonyos? Több bizonyos személy kilétét, és sorsát illetően, hogy csak pislogtam, hogy akkor most mi is van? :D
Az akciójelenetek pörgősek voltak, ez a kitalált, atomháborúk utáni jövőkép is nagyon szuperül volt megformálva. A történet végén lezajló akcióáradat pedig úgy sodorta magával az embert, hogy nem győzött kapaszkodni.
Imádtam a kis párhuzamokat és visszautalásokat az előző két könyvre. Mint pl a séta a városban civilként, egy olyan embernek, aki a messzemenőkig nem civil, vagy Alicia narancsleve a bálon, és még sorolhatnám!
Nagyon ütős, őrült, és szerethető, de egyben halálos csapat lettek ők így együtt, nagyszerű jellemfejlődésekkel. Szeretnék még találkozni veletek a későbbiekben, mert már most nagyon hiányoztok! :)

4 hozzászólás
>!
molybarby
J. Goldenlane: Csillagok szikrái

Igen, kegyetlen sokáig tartott mire végre elolvastam, de ez nem a könyv hibája volt. Csak egyszerűen mostanában rendes időhiányban szenvedek. Viszont az utolsó két napban annyira elkapott a történet, hogy egyszerűen már nem bírtam tovább halogatni a befejezését, mert egyszerűen magába szippantott. Hajnali kettőkor fejezem be, igen. :D Teljesen egészséges életmódot folytatok.. :D De pontosan ilyen egy spoiler jó könyv. Annyira jó, hogy egyszerűen muszáj tudnod a végét. :)
Ez a rész se okoztott csalódást, de még mindig a Holdnak árnnyéka viszi a pálmát :D Azt szerintem nem tudja semmi se űberelni :D Viszont ez a rész is kedvenc lett, hatalmas poénok vannak benne, imádtam mindenkit. Jó volt végre együtt látni a bandát, ahogy már a kezdetektől fogva kellett volna lennie :) spoiler Nagyon szívesen olvasnák egy külön történetet Aliciáról is mikor kicsit nagyobbacska már. spoiler Mindent összegeszve, imádtam ezt a részt is és a jövőben még biztos a kezembe kerül J. Goldenlane könyvei közül egypár :)

>!
ViraMors P
J. Goldenlane: Csillagok szikrái

2016
spoiler

Megpróbálkozom a lehetetlennel: a fenti egy mondatot leszámítva az értékelés spoilermentes lesz.

Minden túlzás nélkül állítom, hogy részemről ez volt az év legjobban várt megjelenése. És minden túlzás nélkül állítom azt is, hogy abszolút megérte várni rá. Külön-külön is nagyon szeretem a Napnak fényét és a Holdnak árnyékát, a főszereplőgárdáról nem is beszélve, és együtt – persze kiegészülve az újakkal – továbbra is fergetegesek, hozzák a formájukat :D
Tökéletes folytatása az előző könyveknek, mégis egészen más, engem lenyűgözött, minden tekintetben. A korábban megismert világ egy újabb szegletében kalandozunk, amolyan ismeretlen ismerősként. Új környezet, más hangulat, de az alapokat már ismerjük. Futurisztikus, talán posztapokaliptikus, de inkább már gyógyulófélben lévő sci-fi Ausztráliában járunk. Továbbra is nagyon értékelem az apróságokat, amik első ránézésre csak egy félmondatnak tűnnek, mégis rengeteg mesélnek arról, hogy miben tér el hőseink jelenje a miénktől. Malária Kanadában? A brazil-kanadai határvita mellé persze simán befér, de azért felkaptam a fejem :)
Ugyanígy a szereplők is: az eltelt időben mindenki változott – ki többet, ki kevesebbet – de mindenki önmaga maradt, és a változással együtt is ismerősként köszöntek vissza, én pedig nagyon lelkesen üdvözöltem mindenkit.
A történet… nos, arról elég nehéz spoiler nélkül beszélni. Lehetetlen, letehetetlen, többszörösen megcsavart, megállás nélkül száguldó, látványos, sírva-röhögős… Olyan… igazán Goldenlane. Külön érdeme, hogy bár az egyik főszereplő 12éves, ez minden csak nem ifjúsági. Ez egy ízig-vérig sci-fi kém/kalandregény. Engem megvett az első oldalakon, és el sem eresztett az utolsó betűig. Végig izgalmas, és igazi kihívás olvasni. Telis-tele van rengeteg apró csemegével, aminek biztos vagyok benne, hogy jó részét még nem vettem észre, szóval lesz majd itt is újrázás.

Többet nem írnék. Egyelőre semmiképp.
Olvassátok. Érdemes.
5/5 ha már nincs több csillag… :)

2017
Napok óta próbálok valami nagyon okosat kitalálni, amit hozzátehetnék mindahhoz, amit tavaly ilyentájt leírtam, de nem nagyon megy. Továbbra is nagyon szeretem ezt a regényt. Próbáltam jobban elhúzni az olvasást, mint legutóbb, sikerült is, de amikor nekihasaltam, most is pillanatok alatt be tudott szippantani, remekül szórakoztam mind az 1200 oldalon. A könyv pörgős, humoros, minden pillanatban izgalmas és érdekes.
És, hogy tudott-e újat mutatni? Igen tudott. Amíg első olvasáskor kihívás volt feltérképezni a karakterek közötti viszonyokat, vagy esetenként már azt is, hogy ki kicsoda, ezzel mostanra tisztában voltam, és sokkal jobban oda tudtam figyelni arra, ahogy együtt, vagy egymás ellen játszanak. Remélem, rajtam kívül másnak is értelmes volt ez a mondat XD Olyan érzés volt, mint egy jól megalkotott koreográfiát figyelni.
5/5 még mindig :)

2 hozzászólás
>!
NewL P
J. Goldenlane: Csillagok szikrái

Ez a sorozat a kedvencem az írónő könyvei közül. Kb. két napig nem sok mindent tudtam csinálni, mert mindig azon járt a fejem, hogy mi fog még történni. Nem is tudom eldönteni kit szerettem a könyvben a legjobban, de azt igen, hogy szerintem ki a legjobban megformált karakter, az összes túlzásával együtt (és nem akarom Rejtőt emlegetni, de ez a szereplő az ő karakterére emlékeztetett a makacsságával, a túlzott katonaságával. Éljen Mary West…).
A többiek még mindig hozták a formájukat, és a kislány nagyon rokonszenves lett nekem a végére.

>!
fekiyeti79 P
J. Goldenlane: Csillagok szikrái

Nem értékelem külön ezt a történetet, csupán egy gondolatot tennék hozzá a teljes ciklushoz:
A Napnak fényét kicsit elhomályosítja a Holdnak árnyéka, de mindkettőt körberagyogják a Csillagok szikrái!
Aki többre vágyik, olvassa a többiek értékeléseit, vagy fejtse meg az előző mondatot! :)

11 hozzászólás
>!
Fallen_Angel P
J. Goldenlane: Csillagok szikrái

A Napnak fénye és a Holdnak árnyéka egymástól függetlenül is olvashatóak, bár kihagyni bármelyiket szerintem a minősített pazarlás esete. Ha megvolt mindkettő, akkor jöhet a Csillagok szikrái. Aminek csak az első kötetében többször hintáztatott meg a tisztelt írónő, mint Sid a balekjait egy átlagos napon. Megszámolni sem tudom, hányszor hittem, hogy megvan, rájöttem, már értem, hogy ki, miért, hogyan. Pedig dehogy…

A szereplők nagy része valóban újra felbukkan – már aki még él, ahogy a fülszöveg is ígéri. A sztori totál őrült, de erre azért számítani lehetett. Az első kötettel elvoltam pár napig (ennek csak a karácsony körüli hajsza volt az oka), a másodikat viszont lezúztam két nap (és éjszaka) alatt. Mert letehetetlen.
1200 oldal, illetve 137 fejezet után pedig csak egy kérdésem lehet: ugye lesz még folytatás? Mondjuk spoiler

5 hozzászólás
>!
Andrea_Pusztai IP
J. Goldenlane: Csillagok szikrái

Mondjam-e azt, hogy túl van írva? Nem mondom. Mert nincs, minden részlet a helyén van. Élvezettel olvastam, de bevallom, hogy picit sok volt. Goldenlane világába kirándulni járok, nem maratonozni, és attól, hogy olvastatta magát, még sok volt, na. Persze ebbe bejátszik, hogy igyekeznem kellett vele a kihívás miatt, oké. A szereplőket visszatérésük alkalmából örömmel üdvözöltem, és továbbra is kedveltem, Alicia belevaló kiscsaj, de hogy falra másztam tőle, az pont azt jelenti, hogy jól van megcsinálva. Éppen ezért ezt a kölyköt választom most kedvenc szereplőmmé és fejet hajtok a szerző előtt, nekem ehhez nem lett volna ennyi türelmem, mert melós volt megcsinálni a kis dögöt. :D A vidám perceket pedig külön megköszönöm, ezzel a humorral nem ér fel semmi más, pótolhatatlan. :) További sok sikert az úton. :)

2 hozzászólás
>!
Talpacska
J. Goldenlane: Csillagok szikrái

A két előző kötethez képest időben 13 évvel később kezdődik a történet. Kezdtem aggódni, hogy megint elindulunk egy másik szálon és közünk sem lesz az előzőekben annyira megkedvelt karakterekhez.
Abban szerintem megegyezhetünk, hogy Alicia nem kifejezetten az a szimpatikus karakter eleinte, sokat nyafog, folyton ellenkezik, és vmi fajta nagyzási hóbortban szenved miszerint ő mindenkinél jobb természetesen. – Aztán ez feloldódni látszik, mikor megismerkedünk a történetével, hogy hány felé sodorta az élet és hány közösségbe kellett beépülni, majd ott hagynia azokat búcsú nélkül. Illetve elcsodálkozhatunk reakcióin, hogy egy telejsen normális közösséget mennyire kifordítva tud értelmezni eddigi tapasztalatai alapján. (pl. két fiú az udvaron csak azért mehet oda, hogy az ebédpénzét elvegyék tőle – fel sem merül benne hogy udvar felelősök, akik az új lányt szívesen körbe kísérnék – ahogyan azt egy elit iskolában elvárhatja az ember a jól nevelt diákoktól).
Mindenesetre az írónő jól meghintáztat bennünket, először mindenre elszánt szabaduló és hazudozó művészünk tűnik fel a képben, és szépen sorban fény derül Alicia szüleinek kilétére is. Az első kötet végén pedig akkorát koppan az olvasó, hogy csak győzze összeszedni magát. Szép kis bravúr, most tényleg a „semmiért” izgultam eddig a kiscsajért?
Szép lassan befut kedvenc hazudozónk párja is, akiért már eléggé aggódhattunk, újabb bonyodalmakat szabadítva magukra és lököttség lavinát indítva az olvasó derültségére. :)
Adott egy csúcsszuper A kategóriás ausztrál ügynök aki úgy néz ki rosszul huzalozott, és elindul a csikicsuki harc kedvenceik és közötte, amelynek tétje nem csupán egy békeszerződés a két nagyhatalom között.
Ez a kémtörténetek kémtörténete, abszolút epikus!

Persze mindenkit megemlíteni az értékelésben kb. lehetetlen mert annyi szálon fut, és b*sszus hiba nélkül – pedig tényleg nagyon szoktam figyelni a pontatlanságokra, és nem, nem találok. Zseniális. Hibátlan.

5 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Riszperidon P

Nem várhatsz egy életen át arra, hogy tökéletesek legyenek a körülmények. Ha csinálni akarsz valamit, csináld!

338. oldal

7 hozzászólás
>!
AnyAnonymous P

Az nagyon kevés, ha csupán élsz, kell valami, amiért érdemes.

400. oldal 1. kötet (Delta Vision, 2016)

Kapcsolódó szócikkek: az élet értelme · élet · életcél · Sid
>!
Mrs_Curran_Lennart P

Az egyik anyám bérgyilkos, a másik terrorista. Nem is tudom, melyikre lehet jobban számítani!

508. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Alicia Star · bérgyilkos · terrorista
>!
Riszperidon P

Mindig vannak könnyebb és nehezebb utak. Belátni, hogy rosszul döntöttél általában a legnehezebb.

453. oldal, második kötet

>!
Riszperidon P

A legvagányabb hazugság kimondani az igazat.

17. oldal, második kötet

>!
Riszperidon P

Az első három intenzív beilleszkedéssel töltött nap végére kiderült, hogy Alicia legjobb barátja az új iskolában James lesz. Jamesnek hívták a Róma-ház társalgójában álló akváriumban lakó aranyhalat.

16-17. oldal

>!
Riszperidon P

– Kérsz egy teát?
– Inkább valami idegmérget.

416. oldal, második kötet

Kapcsolódó szócikkek: Aisha · Tien Naga-Hai Huang-Ti
>!
Riszperidon P

Ha nem kockáztatsz, akkor nem is nyersz.

429. oldal, második kötet

4 hozzászólás
>!
Riszperidon P

Minden dicséret annyit ér, mint aki adja (…)

167. oldal, második kötet

>!
lilla_csanyi

Alicia sosem értette, mire ez a nagy felhajtás. Meghalt az emberiség kilenc tizede, porrá bombázták Európát, Észak-Amerikát meg Dél- és Kelet-Ázsiát.
És? Könyörgöm, közel százötven éve történt, mit kell ezen ennyit rugózni?

I. kötet, 34.o

Kapcsolódó szócikkek: Alicia Star
2 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Karel Čapek: Krakatit
David Mitchell: Felhőatlasz
Acsai Roland: Szívhajítók
E. E. Knight: A Farkas útja
Wesley Chu: Időostrom
Czakó Gábor: A sárkánymocsár ura
Jeli Viktória – Tasnádi István – Vészits Andrea: A káosz temploma
Hídvégi Igor: Középkor újratöltve 2.
Patrick Ness: Kés a Zajban
Robin O'Wrightly: Az amulett rejtélye