Helló, ​Amerika! 12 csillagozás

J. G. Ballard: Helló, Amerika!

2114-ben ​egy kis létszámú expedíció ér partot New Yorkban az Apollo gőzös fedélzetén. Küldetésük, hogy kiderítsék, mi okozza a hirtelen felszökő radioaktivitást a kontinens nagyvárosaiban. Amerika ekkor már több mint egy évszázada halott, elnéptelenedett pusztaság: legyűrte az olajválság, valamint a szovjetek és az európaiak vezetésével zajló, nagyléptékű klímamódosítás. Amint a kis csapat partra lép, kezdetét veszi a szürreális utazás a bizarr tájakon és az expedíció tagjainak pszichéjében egyaránt: mindannyian rejtett vágyakkal és álmokkal érkeznek, melyeket csak Amerika válthat valóra.

J. G. Ballard, a Toronyház, A Nap birodalma és a Karambol szerzője ebben a disztópikus kaland- és útiregényben lebilincselő víziót tár elénk az összeomlás utáni Amerikáról. Megidéződik John Wayne, Frank Sinatra, Charles Manson, Nixon és Lincoln szelleme, a sivatagi kalandtól a klasszikus westernen át a dzsungelháborúig minden műfajból kiadós ízelítőt kapunk. Ballard, az emberi psziché… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1981

>!
Metropolis Media, Budapest, 2019
256 oldal · ISBN: 9786155859786 · Fordította: Tamás Dénes
>!
Metropolis Media, Budapest, 2019
244 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155859700 · Fordította: Tamás Dénes

Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

Wayne


Most olvassa 2

Várólistára tette 29

Kívánságlistára tette 34

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
marschlako P
J. G. Ballard: Helló, Amerika!

Kellően őrült történet, bár a Toronyház nekem sokkal jobban tetszett, Ballard e regényében is volt valami, ami megragadott. Egyrészt nyilván egészen sajátos az atmoszférája, az őrült világ, amibe sikerült belecsöppennünk, egészen valószerűtlen, s ugyanakkor mégis annyira ismerős. Másrészt mondanivalót is lehet találni benne, csak meg kell kapargatni a felszínt. Összességében inkább tetszett, de elég messzire el kellett rugaszkodni a racionalitás talajától, ami most talán nem annyira ment nekem.

>!
Noro 
J. G. Ballard: Helló, Amerika!

Ez a regény afféle szatirikus tanmese, abszurd gondolatok szimbolikus tárháza, amelynek egyes elemeit nem érdemes valószerű(tlen)ségük alapján megítélni. A huszadik század végén az észak-amerikai kontinens előbb az energiahordozókból fogy ki, majd klímája is élhetetlenné válik, és beindul egy fordított népvándorlás. Az ország gyakorlatilag kiürül, és csak a keleti féltekén letelepedő, amerikai kivándorlók között marad meg az emléke. Ezek az emlék- és vágyképek azonban száz év elteltével eltorzulnak, és amikor egy expedíció visszatér nyugatra, annak tagjai maguk sem tudják, pontosan mire számítsanak. Mindegyikükben él azonban valamilyen irreális elképzelés, egyfajta csodavárás, hogy Amerika – amelyről józan ésszel tudják, hogy egy üres, jobbára lakhatatlan földrész – valóra váltja az álmaikat.
A nagy kaland résztvevői (két fellegekben járó tudós, egy felfedezésekre vágyó kapitány, egy államférfi-szerepre áhítozó komisszár, egy csapat pénzéhes matróz, és egy mindenkinél nagyobbra törő potyautas) a maguk különböző módján annak illusztrációi, hogy a legtöbb ember természeténél fogva mindig többet akar, mint amije van, és könnyen elcsábul, ha felmerül előtte a lehetőség valami szebbre és jobbra. A bennük élő álmoknak csak táptalajt ad a legendás Amerika: bármennyire is üresnek tűnik a felfedezésre váró földrész, nem szabadulhatnak a gondolattól, hogy egy kicsivel távolabb ott az ígéret földje, hiszen a meséknek csak kell legyen valami valóságalapja.

A könyv ugyanakkor nem csak álmok és parodisztikus szimbólumok gyűjteménye, hanem a hagyományos poszt-apokaliptikus témákból is ügyesen merít. Nagyon jól sikerültek a bennszülöttek, akiknek alakjában a modern világ mindennapjai rituálékká és jelentésüket vesztett hagyományokká redukálódtak. A professzorok vagy menedzserek törzsei a régi világban népszerű hivatások karikatúrái, akik láttán el kell gondolkoznunk, hogy ennek vagy annak a szokásnak vajon régen (azaz ma) volt-e értelme, vagy mindig is a pózolásról szólt az egész?
Ahogy eljutunk nyugatra, a történet más irányt vesz, más kérdéseket vet föl. Utazóink bepillantást nyernek a sallangok, a felszínes kultúra elemei mögé, és megtalálják Amerika másik hagyományos jellemzőjét: a hatalmat, amelyből túlságosan sok összpontosul egyetlen kézben. E hatalmat pedig nagyon is könnyen megszerezhetik olyanok, akik nem méltók rá.
Bár a mai olvasók néhány részletet minden bizonnyal furcsának fognak találni (a legmeglepőbb talán az, hogy a regénybeli klímaváltozást nagyobbrészt szándékosan idézték elő!), de a mögöttes tartalom semmit sem veszített jelentőségéből. Sőt, új olvasatokra is bukkanhatunk benne, amelyek egy része nem is feltétlenül csak Amerikára érvényes.

1 hozzászólás
>!
WerWolf
J. G. Ballard: Helló, Amerika!

Ballard írásai igen megosztóak, elég csak a Toronyházra gondolni, mely igen vegyes kritikákat kapott az olvasóktól. Azt azért nem gondoltam volna, hogy a Helló, Amerika! ennyire vegyes érzelmeket vált ki belőlem is.
Azt tudtam már az olvasás elkezdése előtt, hogy nem lesz egy könnyű történet, hiszen Ballard az emberi psziché sötét bugyraiba kalauzolja el olvasóit, ami elég depresszív hangulatot tud kölcsönözni a műveinek. Nem is tévedtem, hiszen már a történet elején ellentmondásos figurákba botlunk, az expedíció tagjai között, és úgy érezhetjük, mintha egy elborult elme elszabadulásának a kezdetén lennénk jelen.
A regény olvasása közben nem szabad elfelejtenünk, hogy milyen időkben született ez a történet. A ’70-es évek olajválsága megkondította a vészharangot, hiszen ráébresztette az embereket, hogy véges a fosszilis üzemanyagok mennyisége. A gazdasági válságba torkolló olajválság rámutatott arra is, hogy a gazdaságon is változtatni kell, hiszen az olajra épülő fogyasztói társadalom napjai meg vannak számlálva.
Ballard a legjobb színhelyet választotta a regényének. Két Amerikát mutat be, ahol az egyik, a felelőtlen fogyasztói társadalomnak köszönhetően elvesztette mindenét, még a másik, az exportált amerikai álom, mely száz év távlatából is ott él az emberek szívében. Hollywood, az álomgyár, mindig megtett mindent annak érdekében, hogy egy idealizált, kvázi virtuális valóságot hozzon létre, ahol minden lehetséges és a remény mindig ott él az emberek szívében. Ezt az álmot mindenki szívébe igyekezett elültetni, nem számolva azzal, hogy milyen romboló hatású is tud lenni mindez.
Ballard tájleírásai és az általa használt szimbólumok igen hatásosak, és hiszem azt, hogy a Netflix által készülő film is lenyűgöző képi elemekkel fogja manipulálni a nézőket. De mindez nem elég! A történetet sajnos nem sikerült Ballardnak úgy megalkotnia, hogy az behúzzon. Az egész tűnik inkább egy lázálmos víziónak, mint egy poszt-apokaliptikus történetnek. A társadalmi sci-fi jelző még talán ráillik, hiszen az író nagyon jól megtudja fogni a civilizáció és az ember visszás kapcsolatának a lényegét. Viszont a tudományos elemekkel már gondban voltam.
A lázálmot tovább erősíti az a kép, ahol a volt amerikai elnökök jelennek meg, mint robotok. Gőzhajóval közlekednek az emberek, hogy átszeljék az óceánt Európából Amerikába, miközben humanoid robotok működnek a dzsungel közepén. De beszélhetnénk a termékek és alapanyagok várható élettartamáról is…
Egy torz tükröt tart az amerikai társadalom elé, melyben élvezi minden egyes torzítás okozta elváltozást, figyelmen kívül hagyva, hogy ezek mennyisége csak töredéke a valós képnek.
Megosztó regény, és éppen ezért kíváncsian várom mások értékelését is :)

Bővebben: http://www.letya.hu/2019/12/j-g-ballard-hello-amerika/

>!
kriszet_Paulinusz P
J. G. Ballard: Helló, Amerika!

Ha azt írnám, hogy egy jó narkós víziónak elmegy, akkor közel járok.
Ballard Toronyháza számomra meglepően jó volt, ezért voltam kíváncsi erre a könyvére is.
Hümm.
Vehetjük afféle „roadmovie” írásnak is, csak itt a kiégett/felrobbantott/síkra atomozott Amerikán rohanunk keresztbe kasul miközben üldöz minket Fred Astaire, Miki egér, Monroe, az „indiánok”, a volt elnökök szelleme és még ki tudja hányféle látomás. Az biztos, hogy a szereplőink közül senki nem százas.
Nem tudom miféle cuccot szippanthatott a kedves Ballard úr, de a végére, már nekem is jöttek a látomások. Igen tudom disztópia, persze, de ez a legelvetemültebb fajta társadalmi szinten is.
A szereplők nem lubickoltak, csupán ott voltak, ahová helyezve lettek. Néhány gondolat tetszett, jó lett volna ezt a vonalat követni. Négy csillagot semmiképpen nem ért el nálam, végül megegyeztem magammal.

>!
ftamas
J. G. Ballard: Helló, Amerika!

Ezt a könyvet úgy kell olvasni, hogy nem vesszük figyelembe, hogy a környezet, amit az író kitalált, sosem létezhetne. Úgy kell olvasni, hogy a környezett adott és az szereplők hogy boldogulnak. Így pedig egy érdekes történet egy érdekes világban, ami egy olyan Amerika, ahol szinte az egész régi államokat sivatag fedi, vagy éppen trópusi vidék. Az öreg kontinensről érkező felfedezők ezt a kontinenst szelik át kelet nyugat irányban. Megküzdve a lepusztult országgal és a saját őrületükkel. Alapvetően tetszett, de azért nem olvasnám újra.


Népszerű idézetek

>!
Noro 

A Helló, Amerika! lehetne akár Viszlát, Amerika! is. A soha viszont nem látásra, te hatalmas, erőforrás-zabáló nemzet, amely megerőszakolta a földet és a levegőt, bárhol bárkire rákényszerítette képmutató politikáját és karikatúraszerű értékrendjét, és minősíthetetlen szórakozással csökkentette az emberiség kollektív intelligenciáját!

7. oldal (Ben Marcus bevezetője, 2014-ből)

>!
Noro 

– Úgy érzem magam, mint Kolumbusz. Ha a bennszülöttek tudják a dolgukat, máris előbukkannak, hogy a hagyományos ajándékaikkal, hamburgerrel és képregényújságokkal fogadjanak.

38. oldal (5: A belső tenger felé)

>!
Noro 

Együtt voltak látogatóban egy északi törzsnél, a bostoni professzoroknál, ahonnan Xerox származott. ("Miért Xerox?" – kérdezte Steiner, mire GM büszkén megsimogatta asszonya domborodó hasát, és kézenfekvő választ adott: "Minden nőt Xeroxnak hívnak: jó másolatokat csinálnak.")

70. oldal (10: Az űrhajó)

>!
Anikó_Kádár P

Arany, Wayne, aranypor mindenütt! Ébredj! Amerika utcái tényleg arannyal vannak kikövezve!

11. oldal

>!
Cawley P

Isten hozott minket a végítelet óráiban!

7. oldal

>!
Anikó_Kádár P

Lehet, hogy megszállottsága Amerika iránt, ahonnan ismeretlen ősei egy évszázada jöttek el; eltökéltsége, hogy visszatérjen erre az elveszett kontinensre, csupán az igyekezetből fakad, hogy megtalálja az igazi apját? Vagy épp azért találta ki ezt a kutatóexpedíciót az apja után, hogy megszállottságának valamilyen romantikus jelentést adjon?

18. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Wayne
>!
Anikó_Kádár P

Ha a fosszilis energiahordozók – a szén, a gáz, az olaj – el is fogytak a kontinensről, Amerikának mindig volt valami váratlan húzás a tarsolyában.

29. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Samuel Butler: Meslohes
John Wyndham: Újjászületés
Jasmin B. Frelih: Fél/be
John Wyndham: A triffidek napja
David Mitchell: Felhőatlasz
M. R. Carey: Kiéhezettek
Philip Reeve: A ragadozó aranya
Naomi Alderman: A hatalom
Adrian Barnes: Álmatlanok
Szathmári Sándor: Kazohinia