A ​Nap birodalma 36 csillagozás

J. G. Ballard: A Nap birodalma

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A regény lapjain az angol író életének legnehezebb időszaka, háborús gyermekkora elevenedik meg. A Pearl Harbor-i bombázás után, 1941-től Sanghajt is vasmarokkal szorítják a hódító japánok, és ebben a városban szakad el szüleitől Jim, a tizenegy éves angol kisfiú. Az utcákon zűrzavar, szanaszét heverő holttestek, s Jim hiába keresi a szüleit. A japánok koncentrációs táborába kerül, majd szemtanúja lesz a második világháború végét jelentő atomvillanásnak Nagaszakinál. Amikor Jim és családja 1946-ban újra egymásra talál, a számtalan borzalmas élmény hatására már alig értik egymás szavát. Egy kisfiú szemével követhetjük végig a kriminél is izgalmasabb történelmi eseményeket J. G. Ballard lebilincselő regényében, amelyből az Oscar-díjas Steven Spielberg rendezett filmet.

Eredeti megjelenés éve: 1984

>!
Európa, Budapest, 1990
368 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630749998 · Fordította: Szűr-Szabó Katalin

Enciklopédia 1


Kedvencelte 4

Most olvassa 1

Várólistára tette 61

Kívánságlistára tette 26


Kiemelt értékelések

marcipáncica P>!
J. G. Ballard: A Nap birodalma

A történet már ismertem a filmadaptációból, ami persze sokban eltér (bár nagyon halkan jegyzem meg, hogy Spielberg rendezése és Bale alakítása bőven kárpótol azért, ami kimaradt, és lényegi információ igazán nem is hiányzik a filmből), de amúgy a fülszöveg is teljesében elmeséli miről is van itt szó, én sokkal inkább a megvalósításra, az események hatására és a Jim lelkében lezajló folyamatokra lettem volna kíváncsi – amit meg is kaptam, meg nem is.
A két legnagyobb problémám a könyvvel Jim személyisége és az elmesélés stílusa volt, és míg előbbin akár túl is tudtam volna tenni magam, utóbbi számomra borzasztóan lerontotta az amúgy történet szempontjából igen erős regényt. Kezdjük az elején, Jim nem egy rossz karakter, abból az aspektusból legalábbis nem, hogy karaktere hiteles, könnyű átérezni, hogy miért cselekszik úgy, ahogy. Minden amit tesz, elgondolkodtató, vajon az olvasó mit tenne az ő helyzetében? Mit tenne meg a túlélésért, meddig menne el, mi az a határ, amit már nem lépne át akkor sem, ha saját vagy szerettei élete múlik rajta? Jim ezen kérdések örök körforgásában él éveken keresztül, és ezt Ballard nagyon jól ábrázolta. Viszont Jim maga egy ütni valóan idegesítő gyerek, illetve már annyira nem is gyerek, Ballard feleslegesen sokszor kihangsúlyozza milyen érett is már ő, és hiába telnek el évek, él át borzalmakat, szembesül a háború emberi oldalának megannyi tragédiájával, egyszerűen semmit nem változik. Ugyanazokat a hibákat követi el, Ballard a karakteren keresztül nem tár fel semmiféle igazságokat, egyszerűen Jim csak létezik. Nyilván egyfajta hitelesség lehet ez is, de engem egyszerűen csak idegesített.
A másik, ami sokkal jobban zavarta az olvasási élményemet, az maga Ballard stílusa volt. Lehet nem jó könyvével kezdtem az életművét, de nekem túl tömény volt, hiába a nagyon nyomasztó hangulat és az elbeszélés merevsége, ami tökéletesen illet a történethez, néhol rettentően vontatott, önismétlő és, nehezemre esik kimondani, de unalmas lett a regény. Érzelmileg sem tudott berántani, hiába fogtam fel, hogy borzalmas dolgokról olvasok, nem éreztem belőle semmit.
A könyv első fele kifejezetten élvezetes, utána viszont teljesen elvesztettem az érdeklődésemet a fentebb említett okok miatt, a végétől is mást vártam, olyan semmilyen volt. Nem illik ezt mondani, de a filmet sokkal jobban élveztem.

lalazs>!
J. G. Ballard: A Nap birodalma

Az emberek túlzottan jól alkalmazkodnak a háborúhoz. És megtanultam egy új szót: atombomba.

Duba_Dániel>!
J. G. Ballard: A Nap birodalma

A könyvet nagy elvárásokkal vettem kézbe, ugyanis a filmet azóta is a kedvenceim közt tartom számon, mióta először láttam. Annyi idős lehettem, mint a főszereplő maga, ami azt eredményezte, hogy 100%-ig bele tudtam élni magam a történetbe. Ugyan úgy örültem a repülőknek, mint ő, féltem Sanghaj utcáin, mikor üldözte az a fura srác, éheztem a táborban az állandó krumplival meg „zsizsikekkel”, s hittem, hogy vissza tudom hozni a kis, japán kamikaze „barátom”.
Éppen ezért alig hittem a szememnek, mikor egy antikváriumban megláttam ezt a könyvet. Ugyan úgy lenyűgözött.
Az a könyv és az a film, amihez csak 3-4 évente szabad hozzányúlni, gyakrabban sosem. Nehogy elkopjon. Nem a korong vagy a papír, hanem te magad, az a részed, amihez ha hozzácsiszolod az érzéseket amiket kivált a film/könyv, ne csússzon le róluk, gyorsan és minden ellenállás nélkül, hanem vágjon, tépjen és morzsoljon…

Gyöngyösi_Lilla>!
J. G. Ballard: A Nap birodalma

Nem könnyű olvasmány, és nem csak a témája miatt. Nehéz ráhangolódni Ballard stílusára, hely- és időkezelésére, sokszereplős, nyüzsgő és mégis zárt világára. Mégis érdemes megpróbálni, hiszen legalább annyit érthetünk meg belőle a táboréletről és a háborús gyerekkorról, mint a Sorstalanságból. A legmeglepőbb vonása pedig a keresetlensége: a legsúlyosabb állításokat és a legszebb képeket sokszor mintegy véletlenül veti oda. Spielberg filmje előtt/után kötelező.

Tüske>!
J. G. Ballard: A Nap birodalma

Bevallom a film inspirált az olvasásra… Érdekes nézőpont egy gyerek szemével a háború borzalmairól..és hogyan is tudja túl élni egy gyerek ..és hogy megőrizze a gyermeki ártatlanságát a borzalmak közepén!!


Népszerű idézetek

lalazs>!

Jim az ébrenlét és az álom határán lebegett, a háborúról álmodott, és a háború álmodta őt.

277. oldal

lalazs>!

– Érdekelnek az állatok, Jim?
– Igen… vagyis nem nagyon. Engem valójában a repülés érdekel igazán.
– A repülés? Úgy érted, a repülőgépek?
– Nem egészen. – Mellékesen odavetette: – Egy japán vadászgép pilótafülkéjében ültem.
– Csodálod a japán pilótákat?
– Nagyon bátrak…
– És ez fontos?
– Nem árt, ha az ember meg akarja nyerni a háborút.

145. oldal

lorapalmer>!

Az igazi háborúban senki sem tudja, melyik oldalon áll, és nincsenek lobogók, se kommentátorok, se győztesek. Az igazi háborúban nincs ellenség.

13. oldal, Első rész, 1/Pearl Harbor előestéje (Európa, 1990)

Kapcsolódó szócikkek: háború
lalazs>!

És mindenütt halott kínai katonák: holttestek szegélyezték az utakat, a csatornák vizében lebegtek és összetorlódtak a hidak lábánál. A sírhalmok közti lövészárkokban, fejüket a felszakított földre hajtva, százszámra ültek szorosan, egymás mellett a halott katonák, mint akikre ugyanabban a pillanatban borult a háború halálos álma.

31-32. oldal

lalazs>!

Felnőtteknek bevallott titkok beláthatatlan követkeményekkel járhatnak.

137. oldal

Gyöngyösi_Lilla>!

Az égő Mustangot körülölelő fényudvar még visszatükröződött a földeken álló vízben. Néhány percre a nap is ráhajolt a földre, hogy kiégesse belőle a halált.

206

lalazs>!

Néhány perc múlva be kellett látnia, hogy nem ismer fel egyetlenegy csillagképet sem. Mint a háború kitörése óta minden, az ég is állandó változásban volt. Az egyetlen biztos pontot talán csak az állandóan mozgó japán gépek jelentették: új állatövként ragyogtak a meggyötört föld felett.

153. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Ian McEwan: Vágy és vezeklés
Louis de Bernières: Corelli kapitány mandolinja
Andrea Levy: Parányi sziget
Daniel Defoe: A fegyenc
Pat Barker: Felépülés
Sebastian Faulks: Madárdal
A. S. Byatt: Mindenem
Graham Swift: Lápvilág
David Mitchell: Felhőatlasz
John Fowles: A francia hadnagy szeretője