Vidéki ​ballada az Amerikai Álomról 27 csillagozás

J. D. Vance: Vidéki ballada az Amerikai Álomról

J. ​D. Vance könyve hiteles beszámoló a fehér amerikai munkásosztály válságáról: az elmúlt negyven év során széthulló társadalmi csoport hanyatlásáról már sok helyen lehetett olvasni, de ilyen őszinte, személyes tapasztalaton alapuló íráshoz eddig nem lehetett szerencsénk.
Vance nagyszülei elmenekültek az őket körülvevő nyomorból, felépítettek egy középosztálybeli életet, és unokájuk a Yale jogi karán végzett, bebizonyítva, hogy igenis feljebb lehet lépni a ranglétrán. A Vance család történetéből azonban kiderül, hogy ez csak a felszín.
A szerző minden közeli hozzátartozója kemény küzdelmet folytatott középosztálybeli életük követelményeivel. Soha nem tudtak teljesen megszabadulni az alkoholizmus, erőszak és traumák által meghatározott örökségtől, Vance pedig kendőzetlenül mutatja be, hogy ő maga is a mai napig küzd származása démonaival.
A hús-vér figurákat felvonultató Vidéki ballada az Amerikai Álomról megrendítő, de humortól sem mentes emlékiratából… (tovább)

>!
GABO, Budapest, 2020
320 oldal · ISBN: 9789635660513 · Fordította: Varró Attila
>!
GABO, Budapest, 2020
320 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635660469 · Fordította: Varró Attila

Kedvencelte 1

Most olvassa 4

Várólistára tette 87

Kívánságlistára tette 88

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Kriszta_89 P>!
J. D. Vance: Vidéki ballada az Amerikai Álomról

Amerikának egy olyan szegletébe enged betekintést a könyv, amiről ilyen mélységekben csak felszínesen találjak a dolgokat vagy inkább nem is tesznek róluk említést. Nagyrészt azt mutatják, milyen szép és jó ott minden, csillogás és jólét… igen vannak olyan részei, ahol ez a módi, de nem is hiába mondják, hogy az ezerarcú Amerika…

Engem nagyon elkapott a történet és a sok információ amivel elhalmozott az író. Ismét egy olyan könyvhöz lett szerencsém, ami annyira felkeltette az érdeklődésem, hogy elkezdtem a dolgoknak utánanézni. Kentucky és Ohio állam térképét bújtam, épületeket és utcákat kerestem fel amiket megemlített. Rengeteg eseményre kerestem rá, képek után kutattam mi, hogy nézhetett ki és mivé lett napjainkra.

J.D. a jó példája annak, hogy ha szeretnénk és akarunk, akkor kitudunk lábalni a legrosszabból is, megtudjuk találni a kiutat nehéz erőfeszítések árán is. Viszont, ami benned van, még ha szürkül is de annak az emléke ott marad nem törlődik ki és egész életed végigkíséri. Ilyen környezetben, családban felnőni nem egy leányálom, rengeteg megpróbáltatás érte, nap mint nap ami a szeme elé tárult, amikkel meg kellet küzdenie és legyőznie.. Ő nem akarta ebbe leélni az életet, úgy ahogy a rozsdaövezetben lakók majd egésze teszi. Belekényelmesedve, hogy a segély majd elég lesz, a munka pedig nem kell és csak másokat tudnak hibáztatni azért, amiben élnek. Mindezeket még tetézi az ott élők alkoholizmusa és drogfüggősége, ami úgy van jelen a napjaikban, mint az életet jelentő manna. A fegyvertartás engedélye, az erőszak, a bántalmazás és a családon belüli erőszak is még kéz a kézben jár mindezekkel. Másrészről a kormány se sokat tesz értük, hogy felemelje ezt a térséget és még a többit is ami létezik. Ez egy oda vissza adok-kapok sajnos.
Nem egy vidám könyv, nem egy boldog életút és nem egy olyan hely ahol kolbászból van a kerítés. Viszont egy jó példája annak, hogy igenis a saját életed alakulásáért csakis te vagy a felelős, nálad a kulcs, hogy merre indulsz el.

Szerettem, megérintett és felkeltette az érdeklődésem. A könyv alapján készült filmet a napokban mindenképp megnézem, a hasonló témában írt könyveket pedig felkutatom!

9 hozzászólás
Amadea>!
J. D. Vance: Vidéki ballada az Amerikai Álomról

Nagyon szerettem ebben a könyvben lenni! Kivételesen nem azért tartott sokáig elolvasni, mert a fáradtságtól elnehezült fejjel nem akartak csúszni az oldalak, hanem nem akartam, hogy vége legyen; egy igazi gondolatébresztő, bólogatást kiváltó, itt-ott rádöbbentő olvasmány volt.

Mindig nagyon inspirálónak tartottam azokat az embereket, akik a saját erejükből, a környezet demotiváló hatása ellen dolgozva alakítottak ki maguknak egy sikeres életet – a „siker” alatt nem a sokszámjegyű bankszámlát és a menő kocsit értem, hanem azt, hogy képesek voltak felülírni a látszólag determinált sorsukat, megszakították azt a génjeikbe írt mintázatot, ami láncra verte a családjukat; elkerülték a szenvedélybetegségek mély kútját, felismerték, hogy az őket formáló viselkedésminták mennyire romboló hatásúak és a mélyen bennük gyökerező késztetéseiket leküzdve egészséges, ép kapcsolatokat alakítottak ki.

És a harc nem szűnik meg, mert hiába kaparod ki magad a nyomor ezer fajtából, magadból nem tudod kiirtani. Bármilyen messzire kerülhetsz tőle fizikailag, a lelkedből sose fogod tudni kiplántálni és a szakadék mindig éberen vár.

J.D. Vance története igazi amerikai sikersztori, nem csoda, hogy a Netflix felkapta és filmre vitte; az a fajta tündérmese, ami sok embernek reményt adhat, hogy küzdjön és próbálja a felszín felett tartani a fejét.

J.D. az USA egyik gazdasági átok sújtotta vidékén nőtt fel, a nincstelen fehér fizikai munkáscsaládok egyikébe született, akik a statisztikák szerint a sokkal nyomorúságosabb körülmények között élő feketéknél, latinóknál és ázsiaiaknál is kilátástalanabbnak látják az életüket. J.D. édesanyja drogos volt, az életében jöttek-mentek a pótapák, a rendőrség gyakori vendég volt náluk és az egész környezetében a kiúttalanságot, a mindennapos fizikai erőszakot tapasztalta meg.

A szerző többször is megemlíti, hogy ha nem tűnnek fel az életében jó szándékú emberek, valószínűleg őt is elnyeli a süllyesztő; a legfontosabbak az anyai nagyszülei, akik… nos, szintén baromi erőszakosak és mocskosszájúak, nagyon messze állnak az ideálizált nagypapa-nagymama képtől, de erejükön felül mindent megtettek a családjuk boldogulásáért és tarka szitkok kíséretében a kisfiú J.D. fejébe verték, hogy bámire képes lehet, ha tesz érte.

Azért is érdekes Vance könyve, mert az élete bemutatása mellett statisztikákat elemez, felvázolja azt a társadalmi osztályt, amelyben felnőtt, elmagyarázza a mozgatórugókat, a szociális és társadalmi rendszer előnyeit, buktatóit egy kettős szerepben: ahogy az otthonról hozott mentalitással és a maga erejéből, a lénye magvából kinőtt analitikus, értelmiségi szemmel látja. Nekem ez igazi csemege volt, mert gyerekkorom óta érdekel ez a sokszínű, őrült ország és a megveszekedett, összefércelt kultúrája.

Itt-ott átüt, hogy naaagyon amerikai: megmosolyognivalóan imádnivaló a tettekbe vetett hite, az a szinte bárgyúnak ható, kettes legó szintű elképzelés, ahogy beleveti magát az énépítésbe, hogy tudja, hogy sikerrel fog járni és eléri a céljait, bármilyen rögös is a hozzájuk vezető út.

Annyira mélyen emberi, ahogy mélyen megrendülve tapasztalja meg, hogy a családtagok normális hangnemben, kedvesen is beszélhetnek egymással, hogy egy vacsora nem pattanásig feszült helyzet, amely rendre üvöltő veszekedéssé torkollik. Szívszorító olvasni, hogy egy része felnőtt férfiként is mindig megfeszülve várja, hogy mikor kell menekülni, mikor omlik össze az élete. Ezt a háttérben futó programot nem lehet kikapcsolni.

5 hozzászólás
cintiatekla P>!
J. D. Vance: Vidéki ballada az Amerikai Álomról

Nagyon szép kor- és helyrajz ez a könyv, ráadásul egy olyan szegletébe enged bepillantást az amerikai társadalomnak, aminek a létezésé hozzánk azért kevésbé jut el. A „hegyi tahók” élete, múltja, jelenje, és jövőbeli kilátásai egy olyan férfi szemén keresztül, aki onnan jön, de mégis sikerült kitörnie a sztereotípiákból, és egy a közösség szemében lehetetlen áloméletet felépítenie.

Érdekes és gyakorlatilag letehetetlen könyv, aki a csillogásnak és az „amerikai álomnak” a hátterébe akar belelesni, hogy azért ott sincs kolbászból a kerítés és nem minden amerikainak elérhető a luxus, annak bátran ajánlom, még ha kilépés is a komfortolvasásból.

3 hozzászólás
cseri>!
J. D. Vance: Vidéki ballada az Amerikai Álomról

Elhiszem, hogy ebből a sztoriból Amy Adams és Glenn Close sokat kihozott (nem láttam), de könyvben nem egy erős anyag. Lehet, hogy vannak, akik meglepődnek, hogy Amerikában sincs kolbászból az összes kerítés, bár nem hiszem. Úgyhogy olyan nagyon sok újat nem mondott. Ráadásul az író okostojás személyisége hihetetlenül idegesített már a végére, pedig nem álltam előítéletekkel hozzá, esküszöm. Mínusz fél csillag a kiadónak is, amiért a kiadást elcseszte*, a szövegben van húsz végjegyzet, de hátul már csak tizennégy.
*Nem cseszte el. Nagyon erősen fogalmaztam, hamut szórok a fejemre.

7 hozzászólás
Hannelorka P>!
J. D. Vance: Vidéki ballada az Amerikai Álomról

Nehéz értékelnem ilyen könyveket, megpróbálom tényleg csak mint könyvet és nem belekeverni a társadalmi hátteret, amiről szó van. Nem tudom, lehetséges-e ez. Iszonyat komplex szociális örvény van, aminek a legtöbben áldozatul is esnek. Ez a csávó viszont „túlélője” ennek. Kitört, a könyv kvázi A tanult lány tükörképe, csak itt nem vallási fanatizmus van. Sokkal inkább családon belüli erőszak, bántalmazás, alkoholizmus, munkanélküliség, drogfüggőség, illetve anyuka úgy cserélgeti a palikat, mint a bugyiját. J.D. nagyon szenved ettől, egyébként egy végtelenül önállótlannak induló és végig nagyon befolyásolható ember, ez utóbbi azonban előnyére válik később, amikor elkezdik őt pozitív hatások érni.
Tény, hogy ez a csávó nem író, de történetmesélése és stílusa off néhány befutott hivatásos körében is megállná a helyét.
Nehéz az elején azt a sok szörnyűséget olvasni, persze bele lehet rázódni. Aztán a tengerészgyalogság része nagyon tetszett, mert jól kibontakozott a mindent meghatározó szemléletmód-váltás. Az egyetemi évek is ígéretesen indultak, csak sajnos eléggé átment sziruposba.
Előnyére válik a könyvnek a kicsit szerintem szűkmarkú, bár legalább dicséretesen nem túlterhelő szociológiai háttérinfó, tényleg csak pár statisztikai adat, összefüggés. Jól társadalmi kontextusba helyezi az író személyes narratíváját.

Mallarme P>!
J. D. Vance: Vidéki ballada az Amerikai Álomról

Már egy ideje várt az olvasásra. Mostanában kicsit nehezen megy az olvasás, de ez most talán visszaterelt a Moly-létbe. Nagyon szerettem! Megrendítő, szívszorító. Sokszor potyogtak a könnyeim olvasás közben. Persze, sokat hallunk a különböző rasszok problémáiról, de a könyvben szereplő, Appalache-hegységben élők viszontagságairól még eddig nem hallottam. Különleges könyv, egy különleges család történetéről.

BBetti86>!
J. D. Vance: Vidéki ballada az Amerikai Álomról

Mivel filmnézés előtt jobban szeretek olvasni, így most is ezt az utat választottam. J.D. Vance története pedig nem egy boldog történet, elvileg hiába egy felemelkedés története. Amerikaiaknak szerintem többet is mond, mint nekünk itt Magyarországon.

J.D. egy hegyvidéki család sarja. Az erőszak, az állások megtartani képtelensége, a függőségek mindennaposak a családban. A fiú is már az anyja második házasságából született, de azt követi több is, az olyan férfiakról nem is beszélve, akikkel csak összeállt az anyja. A stabil pontja a nagyanyja lesz, aki azt akarja, hogy tanuljon és több legyen belőle, mint a családtagjaiból. Magához is veszi az unokáját, és J.D. az álmai után indul. Csak éppen minél inkább kiemelkedik innen, annál inkább jön az identitás zavar is: a család fontos és szereti is őket, de szégyellni is kell a gyökereit.

Bár maga a szegénység nálunk sem idegen téma, de talán nincs a köztudatban úgy a mélyszegény réteg, mint az Államokban a white trash, ami szépen beszivárgott a szórakoztatóiparba is. Páran vannak azonban, akik nem humorral akarják ezt a réteget megmutatni, és komédiákat faragni rájuk, hanem megoldást keresnek és tudósítanak a való helyzetről.
A tanult lány is ugyanez a történet volt anno – ott is egy ilyen hegyvidéki, white trash család lánya tört ki. Itt is ez a történet magja, csak itt férfi főszereplővel.

A történet érdekessége az, hogy nem egy csoda, hanem a mindennapok ábrázolása akar lenni. Megmutatni, hogyan élnek, és miért nem képes ez a réteg többre. Ügyeskednek, erőszakosak, bűnöznek, de mélyen jó emberek is. Éreztem is végig, milyen kettős érzelmei vannak a szerzőnek. Hiszen ez egy annyira összetartó és szerető család volt, ami példaértékű. Még akkor is, ha ugyanebbe a képben van az is, hogy néha egymás vérét veszik. spoiler Miközben Vance érzi, mennyire rendellenes ez, és mit lehet elítélni itt, ez a gyökere, neki a jó benne sokat ér, és azt megőrizné.

Lineáris időrendet igyekszik tartani, és a nagyszülei történetétől kezdve jut el a saját mindennapjaihoz, mint diplomás férj és apa. Nem titkol, nem szépít, nem menteget. Kívülállóként sokkoló is lehet, milyen történetek játszódtak itt el. spoiler Az őszintesége olvastatja. Érezni, hogy ez nem szórakoztat minket, ez nem egy regény, hanem másoknak a mindennapok.

Helyenként Vance ki is ugrik az elbeszélő szemszögéből, és kis esszéket kapunk tőle. Milyen szerepe van a hegyvidékiek életében a gyáraknak. Hogyan esnek ki a gyerekeik a szociális védőhálóból. Mit lát problémának, hogyan lehetne valóban segíteni. Mert ez a réteg egyre süllyed, és nem úgy tűnik, hogy bárki tud ellene tenni.
Ez az a rész, ami szerintem nekünk távol van. Még akkor is, ha azon bólogatni tudunk, hogy nem csak a mi államunk képtelen megakadályozni, hogy jobban nyíljon a társadalmi olló, és egy réteg egyre mélyebbre süllyedjen.
Plusz, nagyon személyes is Vance véleménye. Ok, ő benne volt, másként látja ezeket és próbál megoldásokat javasolni. De ez nem csak pusztába kiáltott szó? Lehet kívülről segíteni ezen a rétegen?
Nekem megvolt az érzésem, hogy ennek a white trash rétegnek is szemléletet kellene váltani. Mert kívülről várni a megváltót, kényelmes és reménytelen. Nem 16 évesen nekiállni szülni, és adósságba verni magukat, hogy aztán a droggal vigasztalják majd maguk a nyomorukba. Kívülről bármit teszel, ha nekik ez a norma. Segítesz azzal, ha telenyomod őket segéllyel, egy állást meg képtelenek megtartani?

A stílusán is érezni, hogy nem egy profi író műve. Mesélős, stílusában és nyelvhasználatában is használ köznyelv alatti régiókat. Hála égnek a fordító ezt nem tájnyelvi elemekkel igyekezett visszaadni.

Nem egy könnyű olvasmány azért sem, mert a hangulata komor. Egy más értékrendszerre kellene ráhangolódni, és gondolkozni, mit lehetne tenni. Plusz, nem egy szereplőt éreztem reménytelennek és nem látom, hogyan lehetne segíteni nekik. A tanult lánynál talán jobb a története, de ez is ugyanolyan vigasztalan.

kinga133>!
J. D. Vance: Vidéki ballada az Amerikai Álomról

"Bőrszíne ugyanahhoz a rasszhoz (fehér) tartoztak, mint gazdasági, politikai és társadalmi hatalom képviselői a helyi és nemzeti színtéren. De legalább annyi rokon vonást mutattak a Detroitba költöző, déli feketékkel is.
Fontos könyv egy több milliós népcsoportról, akik célirányosan a vesztükbe rohannak és szinte senki sem segít rajtuk. A gyerekeik éheznek és kilátástalanság az osztályrészük. Az író sok fontos részt kihagyott, vagy csak éppen megemlített. Igyekezett megfelelni az elvárásoknak, pedig jó lett volna ha bátrabban megírja a tényeket. Sajnálom, hogy nem tette.

kétezertizenhúsz>!
J. D. Vance: Vidéki ballada az Amerikai Álomról

J. D. Vance által egy olyan világba tekinthettem bele, amiről eddig alig tudtam valamit: a fehér amerikai munkásosztály mint kiderült, nem a leghangosabb nép. Csendesen élik mindennapjaikat a saját szegény negyedükben, igyekeznek túlélni, vagy éppen véget vetni maguknak, hiszen nem látják a kiútat abból az életmódból, amibe beleszülettek. J. D.- nek ez sikerült: sikeres emberként írta meg kevésbé sikeres gyerekkorának fontosabb mozzanatait, szembesítve minket azzal, milyen nehéz igazából kiutat találni az ő régi életmódjáról. Az olvasó háromszáz oldalon keresztül követheti végig, hogyan változik az évek során J. D. világfelfogása a családjával és a környezetével együtt, és bár tényleg teljesen hétköznapi élete volt, mégsem unatkoztam egyetlen oldal erejéig sem. Bár stílusa egyáltalán nem nyerte el a tetszésemet, mégiscsak olvastatta magát, pedig igazából féltem, hogy az első fejezet után bele fogok unni az egész történetbe.
Egyáltalán nem regényesen lett megírva a történet: tényleg sokkal inkább volt memoár hangulata, kevés volt a párbeszéd, monológ jellemezte a könyv stílusát, amit gyűlölök, de most mégsem tudtam annyira. Igazából, meg is kedveltem néhány családtagját J. D.- nek, annyira szépen mutatta be őket.
Kivételesen hamarabb volt ezúttal a film, mint a könyv: számomra a film egy kicsit jobban átlátható volt, egyszerre egy dologgal foglalkoztunk, a jelenetek jobban össze voltak szedve, de mégsem tudtam emiatt csalódni a könyvben, mintha két külön történet lett volna a film és a regény: mindkettő a maga módján emlékezetes.

>!
GABO, Budapest, 2020
320 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635660469 · Fordította: Varró Attila
Barbus87>!
J. D. Vance: Vidéki ballada az Amerikai Álomról

Sok olyan kritikát olvastam a könyvről, hogy unalmas, nem tudom, nekem tetszett és nem untam egy kicsit sem.
Mivel érdekelt a téma és tudtam, hogy mire számíthatok, nekem okés volt.
Azért sokaknak az USA-ról az „Amerikai Álom” jut eszébe, meg hogy ott minden happy és mindenki tele van dollárral stb. Ez a könyv rávilágít arra, hogy ez nincs így, viszont azt is láthatjuk belőle, hogy kellő támogatással és kitartással ki lehet törni ebből az életből. Meg fogom nézni a filmet is :)


Népszerű idézetek

Rituga P>!

Ötévesen vágtak először orrba, hatévesen kaptam az első monoklimat. Mindkét verekedés úgy kezdődött, hogy szidták az anyámat.

81. oldal

Rituga P>!

És tisztán emlékszem arra a kora szeptemberi napra az óvodában, amikor anya és Lindsay értem jöttek, majd közölték, soha többé nem látod aput. Apád lemondott rólad, mondták. Életem legszomorúbb napja volt.

76. oldal

Rituga P>!

Sehogy sem fért a fejembe, hogy az az aranyszívű Papó, akiért annyira rajongtam kiskoromban, egy részeges szemétláda volt. Viselkedésén csak tovább rontott Mamó természete – aki szintúgy rohadék volt, még pia sem kellett hozzá. Összes frusztrációját a lehető leghatékonyabb módon vezette le: titkos hadviseléssel. Amikor Papó kidőlt a tornácon, szétvagdosta a nadrágját ollóval, hogy elszakadjanak a varrásai, ha felül. Vagy elcsente a pénztárcáját, és bedugta a sütőbe, csak hogy felbosszantsa. Amikor férje hazajött a munkából, és friss vacsorát követlet tőle, egy tányér friss szemetet tett elé. Ha pedig üvöltözni kezdett vele, visszaüvöltött. Egyszóval minden eszközzel pokollá tette a nagyapám részeg napjait.

54. oldal

Rituga P>!

Akárcsak sok más dolgot, a verekedést is saját káromon tanultam meg Mamótól. Sosem ütött meg büntetésből – ellenezte a testi fenyítést, bizonyára fájó gyerekkori élményeinek köszönhetően –, de amikor megkérdeztem tőle, milyen érzés, ha pofon vágnak, készséggel megmutatta. Fürgén lekevert egyet, nyitott tenyérrel, az arcom közepére.

82. oldal

kétezertizenhúsz>!

Semmi sem fogható az attól való félelemhez, hogy bármikor kibújhat belőled a mélyben rejtőző szörnyeteg.

272. oldal

L_Lívi>!

… nem azért fordítunk hátat a szüleinknek, mert nem törődünk velük – hanem a puszta túlélésünk érdekében. Továbbra is szeretjük őket, és sosem veszítjük el a reményt, hogy szeretteink még megváltozhatnak. Ugyanakkor élettapasztalataink vagy a törvények arra kényszerítenek minket, hogy a saját bőrünket mentsük.

309. oldal

kétezertizenhúsz>!

Az utolsó interjúztatóm feltett egy kérdést, amelyre nem számítottam: miért akarok egy jogi cégnél dolgozni? […] Elég lett volna valami olyasmit mondanom, hogy a legjobbaktól akarok tanulni, vagy szívesen dolgoznék olyan perekben, ahol nagy a tét. Sőt bármi mást mondhattam volna azon kívül, ami elhagyta a számat:
– Nem igazán tudom, de ennyi pénzért tökmindegy, ha-ha!


Hasonló könyvek címkék alapján

Julius Horwitz: A. N. naplója
Casey McQuiston: Red, White & Royal Blue – Vörös, fehér és királykék
Tara Bahrampour: Visszatérés Iránba
Anna Todd: After Ever Happy – Miután boldogok leszünk
Rick Riordan: A sötét prófécia
Stephen King: 11/22/63
Stephen King: 11.22.63
Sara Gruen: Vizet az elefántnak
Paul Auster: Brooklyni balgaságok
William L. Myers Jr.: Életem védelme