Zabhegyező 2686 csillagozás

J. D. Salinger: Zabhegyező J. D. Salinger: Zabhegyező J. D. Salinger: Zabhegyező J. D. Salinger: Zabhegyező J. D. Salinger: Zabhegyező J. D. Salinger: Zabhegyező J. D. Salinger: Zabhegyező J. D. Salinger: Zabhegyező J. D. Salinger: Zabhegyező J. D. Salinger: Zabhegyező J. D. Salinger: Zabhegyező

Egy amerikai kamasz életének három napja, első személyben és ötszáz szóval elbeszélve. A történet régi: Holden Caulfield „kibukik” az intézetből félévben, nem mer hazamenni, inkább elhatározza, hogy a karácsonyi vakációt kedvére tölti, mielőbb a szülői pofonok ideje elérkezik. A kamasz azonban új: az a napszemüveges, hülyegyerek-frizurás nemzedék, akik miatt együtt sopánkodunk idősödő pedagógusokkal. A kedves, csupa szív, csupa gátlás kamasz elbeszélése emlékeztető azok számára, akik már régóta tagjai a Felnőttek Világszövetségének.

Rozsban a fogó címmel is megjelent.

Eredeti mű: J. D. Salinger: The Catcher in the Rye

Eredeti megjelenés éve: 1951

Tagok ajánlása: 17 éves kortól

>!
Európa, Budapest, 2012
256 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630793322 · Fordította: Gyepes Judit
>!
Európa, Budapest, 2011
256 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630793322 · Fordította: Gyepes Judit
>!
Európa, Budapest, 2010
256 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630790536 · Fordította: Gyepes Judit

18 további kiadás


Enciklopédia 29

Szereplők népszerűség szerint

Holden Caulfield · Phoebe Caulfield · Mr. Antolini · Robert Ackley · Sally Hayes · Stradlater

Helyszínek népszerűség szerint

Pencey


Kedvencelte 732

Most olvassa 171

Várólistára tette 841

Kívánságlistára tette 500

Kölcsönkérné 17


Kiemelt értékelések

>!
vargarockzsolt P
J. D. Salinger: Zabhegyező

Nyilatkozatok Holden Caulfield-ről:

Mr. Spencer, 110 éves nyugdíjas történelemtanár a Pencey-ből:
– Holden Caulfield? Igen, emlékszem. Egészen intelligens fiú volt.
– De hát megbuktatta, és ki is csapták az iskolából!
– Régen volt. Csak arra emlékszem, hogy pompás éveket töltöttünk együtt, és én voltam az, akitől megtanulta, hogy az élet egy meccs, ahol csak úgy lehet győzni, ha betartjuk a játékszabályokat. És biztos voltam benne, hogy még sokra viszi.

Richard M. Nixon, az Amerikai Egyesült Államok 37. elnöke (részlet a beiktatásakor mondott beszédéből):
Új korszak kezdődött az amerikai történelemben, az igazság korszaka. A hazudozók ideje lejárt. És ahhoz, hogy harcunk győzedelmeskedjen szükség volt önfeláldozó hősökre. Holden Caufield egy volt népünk azon bátor fiai közül, aki Vietnámban az életét adták a szabadságért és az igazságért. És ez a harc győzni fog, miképpen minden harcunk, amelyet a történelem dicső lapjaira fognak írni…

Sally Hayes, aki Holden barátnője volt:
– Ó, olyan cukifalat volt, és annyira férfias, csak álmodozó. Igen, megszakadt a kapcsolatunk, nekem tovább kellett lépnem, a fejlődésem ezt diktálta, de soha sem felejtettem el! Mi van vele? Azt hallottam, Hollywoodban futott be karriert. Vagy az a bátyja? Vele is szívesen megismerkednék…

Woody Allen színész:

– Közös volt a pszichiáterünk. Többször találkoztunk Mr. Freeudnál, ő mutatta be nekem Mia Farrowot, akkoriban együtt jártak, de Mia végül nem tudott ellenállni a férfias vonzerőmnek.

P. J. Stradlater, egy jólmenő chicagoi ügyvédi iroda alkalmazottja, korábban Holden szobatársa Pencey-ben:
– Egy szó sem igaz abból, hogy többször ököllel az arcába vágtam és véresre vertem, miután nem tetszett neki, hogy a barátnőjét megdugtam. Csak egy kicsit megdorgáltam. Én finom úriember vagyok, arról meg nem tehetek, hogy mindig is ragadtak rám a nők!

Andy Warhol képzőművész és szupersztár:
– Valamennyien Holden Caulfield köpönyöge alól másztunk elő.
– Mindenki lehet Holden Caufield tizenöt percig.

Maurice Lee, alkoholista hajléktalan, korábban londiner egy New York-i ötödik kategóriás szállodában:
– Fuck you!

Tömjén Zsolt tiszteletes:
Fertő! Csak annyit mondhatok: fertő! Amerikai kultúrmocsok! Ezt jelenti nekik a szabadság! Ezért sokkal magasabb rendű a katolikus európai civilizáció, amely a magyar nép sajátja. Ha legközelebb megyek szalonkára vadászni, eljöhetne ez a Holden hajtónak.

Robert de Niro színész:
Ez a Holden egy kibaszott jó fej! Ahogy nekiugrott annak a Stradlaternek, meg annak a Maurice-nak, az nem volt semmi. Én New York sötét utcáin nőttem fel, ismerem az életet, és nem mondhatok mást: Holden egy igazi belevaló srác volt. A szíve meg arany, de ezt mindenki tudja.

vargarockzsolt moly:
A Blikkben olvastam, hogy a Gesztesi Károly is nagyon jól tud bokszolni, de Szegedy-Maszák Mihály irodalomtörténész, akadémikus, az összehasonlító irodalomtudomány, a fordításelmélet és a magyar irodalom 19. századtól 21. századig tartó időszakának neves kutatója azt mondta, hogy a narratív struktúrák elemzése közelebb vihet a szabadsághoz.
Holden és a szabadság! Megdobogtatta a szívem!

Bob Dylan zenész: Holden Caulfield? Tőle tanultam:
Elfogadom a káoszt. Nem tudom, a káosz elfogad-e engem?
Sokszor azt álmodom, hogy a Függetlenség Napján nyilvánosan villamosszékbe ültetnek és kivégeznek.
A pénz nem beszél, hanem káromkodik.
Az igazi nagy festmények nem a múzeumokba valók. A múzeumok temetők. A képeket az éttermek, az olcsó üzletek, a benzinkutak és a férfivécék falára kell akasztani.

J. D Salinger író: Nem nyilatkozom.

40 hozzászólás
>!
Papusz SP
J. D. Salinger: Zabhegyező

Lehet, hogy az a baj, hogy egy sznob, konformista stréber vagyok, elvégre sosem csaptak ki a suliból (egyből se, nem hogy négyből). Vagy talán az a baj, hogy sose voltam 16 éves fiú. Akármi is a gond, nekem ez nem jött be, hiába írnak róla olyan csodaszép belemagyarázásokat. Innen, az én nézőpontomból nézve Holden Caulfield egy gyáva, gerinctelen emberpalánta, aki mindenki mást hülyének néz, képtelen bármit is kezdeni magával, és nem hajlandó vállalni a felelősséget a tetteiért. Nem létezik, hogy négy iskolában mindenki hülye volt, meg persze egész New Yorkban idióták élnek, csak az egy szem Holden Caulfieldnek van esze kerek e világon.
Rendben, fogjuk a társadalomra, mindenkinek meg kell játszania magát, meg ilyenek. De nekem igenis hamisan cseng ez a fajta magyarázat. Oké, nem kell minden szabályt betartani, nem kell feladni önmagunkat – de aki a társadalomban él, annak alkalmazkodnia kell, különben a kutyát nem érdekli, hogy kétes hírű szállodákban vagy a vasútállomáson tölti az idejét. Ilyen ez az evolúció, kedves Holden. Ha figyeltél volna bioszon, nem csak az önsajnálattal lettél volna elfoglalva, minden bizonnyal sikerült volna felfognod.
Ja és még valami, ha már az óráknál tartunk. Szerintem Holden nem olyan nagy fogalmazás-zseni, mint azt annyian állítják. Képtelen volt elérni, hogy együttérezzek vele, pedig sznob, konformista stréber létemre képes lettem volna rá, ha olyan a könyv. De mint mondtam, nem sikerült. Mire kialakítottam volna valami érzelmi kötődést, valami mindig elvágta. Nem csatlakozom a rajongókhoz.
(Jaj, de sokan fognak utálni ezért az értékelésért.)

79 hozzászólás
>!
Kikiriki
J. D. Salinger: Zabhegyező

Öregem, ez isteni volt. El sem tudod hinni, mennyire tetszett, ha tudni akarod az igazat! *-*

A stílusa, nyelvezete talán tényleg kifogásolható, én mégis imádtam. Kétlem, hogy a jövőben valamikor újraolvasom, mivel attól félek, másodszorra már nem tetszene. Szeretném, ha a Zabhegyező olyan könyvként maradna meg bennem, amit kamaszkorom egyik meghatározó regényeként emlegethetek, és amit még valamikor „annó ’16-ban” olvastam. Remélem tényleg így fogok rá visszaemlékezni. :)

Köszönöm tanárnő, hogy kölcsönadta a könyvet! :)

6 hozzászólás
>!
ZitussKa P
J. D. Salinger: Zabhegyező

– Voltál te már teljesen torkig? Úgy értem, féltél-e már attól, hogy minden menthetetlenül elrohad körülötted, hacsak nem csinálsz sürgősen valamit?

Persze, ki nem? És pont erről szól ez a regény. Lehet megannyi kétség, félelem, magány bennünk, de végeredményében minden kialakul. Mert úgy még nem volt, hogy ne lett volna valahogy.
Időnként én is ilyen cinikusan szemlélem a világot, elveszett, kedvetlen, vagy letört vagyok. De végül mindig is visszatalálok magamhoz, pont mint Holden.
– Azt hiszem, rövidesen megtalálod az utadat, hogy merre tovább. Akkor indulj, de azonnal. Egy pillanatot ne veszíts.

Kedves Holden!
Ha tudni akarod az igazat, nagyon megkedveltelek! De tényleg. Bírtam a gondolkodásmódodat, a dolgok fejtegetését és kianalizálását, a hatalmas szívedet meg minden. Nem vicc. Tényleg nagyon a szívembe zártalak. Eme pár sor írása közben jöttem rá, az eleinte furcsa szavad járását is megszoktam, nélküle nem Te lennél :)
Remélem még találkozunk :) Köszönöm ezt a kalandot.

Semmi nem változik; ami változik: az ember saját maga. Nem az, hogy idősebb lesz, vagy ilyesmi. Nem éppen azért. Csak éppen megváltozik. (..) Úgy értem, az ember kicsit mindig más, nem tudom ezt pontosan megmagyarázni. És még ha tudnám is, nem biztos, hogy akarnám.

4 hozzászólás
>!
lena91
J. D. Salinger: Zabhegyező

Nincs az az isten hogy én még egyszer ezt a kezembe vegyem..

25 hozzászólás
>!
Bla IP
J. D. Salinger: Zabhegyező

Ebben az alig történő történetben valamennyien, akik voltunk fiatalok, helyenként otthon éreztük, s felismerni véljük magunkat. Mindannyian voltunk kicsit Holden Caulfieldok, szerettünk volna meg nem történtté tenni dolgokat, ahogy ki is élvezni lehetőségeket. Ifjúkorom egyik kedvenc könyve, amelynek hatása azonban újraolvasva nem kísért el a felnőttkorba. Kimagasló alkotás a jellemábrázolás területén.

4 hozzászólás
>!
Emmi_Lotta IMP
J. D. Salinger: Zabhegyező

Hát, ha tudni akarod az igazat, öregem, ez nem egy tetű könyv vagy ilyesmi, de tényleg nem. Nagyon tetszett meg minden, ha érted mire gondolok.
Fenemód lehervaszt, hogy ez a könyv ennyire alulértékelt itt meg minden. Pokolian lelomboz, ha érted mire gondolok. Megőrülök az ilyesmitől. Nem vicc. Tényleg nem.

>!
Európa, Budapest, 2007
254 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630783071 · Fordította: Gyepes Judit
10 hozzászólás
>!
Szücsi 
J. D. Salinger: Zabhegyező

„Én lennék a zabhegyező.”

Öregem. Ez haláli volt. Fogalmam sincs mi a fészkes fenéről szólt pontosan, de nekem ez baromira tetszett. :D
Sokan nem szeretik a könyvet mert az egész tök értelmetlen. A könyv valóban nem szól konkréntan semmiről, csak egy tizenéves srácról aki utálja a világot és vele együtt mindenkit maga körül. Hát igen, azt el kell ismerni ez tényleg nem valami biztató.
De ha belegondolunk a tinédzserek ilyenek. Ilyenek vagyunk. Hülyék vagyunk gyakran és közben mindenkimást tekintünk hülyének és zakantnak. Gyakran gondoljuk azt hogy csak egyedül mi vagyunk normálisak. Vagy hogy magányosak vagyunk és senki sem képes megérteni minket. De ez az érzés szerintem felnőtteknek is ismerős lehet nap mint nap.
Az egész világ olyan kib@szottul elcseszett. És ebben a nyomorult világban probáljuk megtalálni hogy kik is vagyunk. Mindnyájan keressük a saját kis hülye zabföldünket. Ahol békére találhatunk, ahol megvan a helyünk és nyugodtan hegyezhetjük azt a fr@ncos zabot.
És ahogy Holdennek, nekünk is nehéz ez az út. De egyszer mindenkinek sikerülni fog.

Egy zene ami tökéletesen illik a könyvhöz :3 -->https://www.youtube.com/watch…

5 hozzászólás
>!
eme P
J. D. Salinger: Zabhegyező

A Holdennel való első találkozásom nem tartozik a legemlékezetesebbek közé. Pedig épp akkor történt, amikor sokak szerint ajánlott. Csakhogy én nem voltam tipikus, lázadó kamasz, és nem találkoztam azelőtt ilyen tetű szókincsű és dumájú krapekekkel. Szóval elmentünk egymás mellett, mint akiknek közük nincs egymáshoz. Persze azóta többször is ott mocorgott bennem a kíváncsiság: mi lenne, ha ismét utamba kerülne? Mit szólnék ma hozzá? A kedvencekkel való ismeretséget eléggé rizikós felújítani, megtörténhet, hogy nagyot csalódik az ember. De itt mit veszíthetnék? Szóval gondoltam egyet, és belevágtam… Hát, öregem, azt hiszem, ekkora meglepetés még nemigen ért engem. Talán Rejtő volt a másik, vele sikerült sok év után ennyire összebarátkoznom, mint ezzel a szarvasölő sapkás, 187 centis, őszülő, tizenhét éves gyerekkel. Most azonnal megkedveltem, minden régies szlengje és tétován lázadó volta ellenére – vagy épp ezért. (És most már azért rettegek, hogy az új fordítás kilátásba helyezett olvasása nehogy meggyengítse ezt az elég későre felfedezett barátságot).*
Nem fogom most részletekbe menően elemezni, miért és honnan is a változás – ami persze az én részemről történhetett, hiszen Holden ugyanaz maradt, mint a kiállítási tárgyak abban a rohadt múzeumban, amit annyira szeret – minden mindig ott marad a helyén, ahol van. Semmi nem mozdul. Csak a szem, ami nézi. Az ember. És azt sem szeretném ecsetelni, mennyire pompás ez a regény, legyen szó coming of age sztoriról, társadalomkritikáról, karakterábrázolásról, a művészet szerepének, a magány és szorongás lelkiállapotának megragadásáról, szabadságról, lázadásról, identitásról, önazonosságról, bátorságról meg minden. Mindent leírtak már róla, nem találom én már fel a spanyolviaszt… Csak úgy csöndesen átmegyek rajongóba.
Nagyon megkedveltem ezt a rém érzéki, idealista és a kelleténél gyerekesebb (?), óriás szívű nagykamaszt, aki nem találja helyét a széthulló és rothadó világban, a tartalmatlan és értelmetlen létben, és aki látszólag lefitymál és kritizál mindenkit maga körül, közben meg bevallása szerint állatian tud hazudni – így bizonytalanítva el bennünket bevágott dumáit illetően. És aki végeredményben elbeszélésével nemcsak élővé teszi, hanem meg is szelidíti azokat, akikről mesél. Veszélyes vállalkozás ez, hiszen ki akarja hogy hiányozzanak, ki akarja kedvelni ezt a tetű világot, amelyben mindenki csak megjátssza magát, elkurvul, és rá se bagózik a mafla nagy szikla szélén rohangáló kis srácokra. Ezért kell az a baseballkesztyű: felfogni, még idejében elkapni őket. Megragadni az ártatlanságot, jóságot és tisztaságot. És közben megőrizni nekük az aranykarika kergetésének szabadságát… Persze ehhez először az kell, hogy a fogót is kifogja valaki, mielőtt végképp a szakadékba zuhanna.

Találkoztatok ti már olyan karakterrel, aki sajnálja megdobni a hógolyóval az autót? Vagy akinek gondja van arra, hogy úgy intézze bukását, hogy lehetőleg ne okozzon fejfájást tanárának? Vagy aki tapintatból nem túr túl mélyre a dolgokba, nehogy szüleit megüsse a gutman? Holden ilyen. Van benne valami Ajar hőseiből. A Momo nevű kiskrapekból. Igen, abból, aki a kolerát is sajnálja, aki ugyancsak gyerekesebb a koránál, és hasonlóan „választékosan” beszél… Meg a félkegyelműből is, meg a kis hercegből is. A maga ide-oda utazásával, mindenhol idegenségével, csetlés botlásával, ahogy mindent másképp csinál, mint ahogyan kellene, vagy épp karácsonytáji bezsongásával, aranyszívével, szeretnivalóan naiv idealizmusával. Igen, én őket láttam felvillanni benne. Nem vicc. És még Jézust is szereti meg minden… Már hogyne tenné, hisz ő a (gyermek)fogó. És talán zabhegyező is kicsit. Mert hiába, az emberek soha nem vesznek észre semmit.
Ja, szinte elfelejtettem: Nem tudjátok véletlenül, hova lesznek, mármint a kacsák, ha befagy a tó? Nem tudjátok?

* Azt hiszem, én a negyedik olvasótípus lennék (l. @vargarockzsolt hozzászólását: https://moly.hu/hozzaszolasok/1155937). Úgy látszik, van, aki nem kinő belőle, hanem épp belenő. Vagy mittudom én…

>!
rakétaember
J. D. Salinger: Zabhegyező

Igyekszem minél többször újraolvasni, hogy ellenőrizzem ugyanolyan jó-e. Most kiderült, valóban. Nem érzem, ez a regény rá volna szorulva arra, hogy mentségeket találjak neki.

Mégis:

Ha meg kellene határozni, hogy mitől ez a regény, nyilvánvalóan nem a grandiózus történetet emelném ki, hanem Holden megjelenítését. Olyan jól kidolgozott jellemrajzot kapni róla, amilyet főhős még nemigen kapott korábban. Kiábrándító sikertelenségében benne van a saját, nemzedéke s tán az egész évszád tragédiája.

Egyébként ugyanezt írta meg Meša Selimović is, az Az erőd és foglya regényében, Ahmet Šabo ugyanaz a karakter, mint Holden, minden más csak hely és idő különbségéből adódik – azt meg nem olvasta senki, kultusza sincs.

Ugyanis a kulcsszó itt az érzékenység. Ez a srác ahhoz képest, hogy 16 éves, elég korán, de minden esetre kíméletlen pontossággal megérzi, hogy mi van a levegőben. Mindazt a bágyadt közönyt, amely minden nap végigsöpör az utcákon, azt a célja vesztettséget, mely a posztháborús traumában senyvedők generációját dönti csődbe, s mindazt az egzisztencialista szorongást, mely bebújik az ember csontjaiba is.

Holden ugyanis folyamatosan, talán évek óta szorong. Folyamatosan frusztrált és káromkodik, hirtelen hangulatingadozásai mind ebből adódnak, s emiatt is dohányzik ennyit. Ennek az oka elég sokrétű. Hibáztatja magát az öccse halála miatt, hogy olyan elutasító volt vele; retteg, hogy húgából valami link alak lesz, ha felnő, s hibáztatja az egész világot saját sikertelenségéért. Azért, hogy az önbecsülése a padlón van, és mindenki olyannyira képmutató. Ezt a gyötrődéssel teli magányosságot pedig képtelen megváltoztatni, s elmondani még kevésbé, nincs kinek. Mindenki önmagával van elfoglalva, vagy azzal, hogy bevágja valakinek a hátsó ülésen.

Képmutatásunk pedig annyira elhatalmasodik, hogy szabadulni, ifjúságkultuszunk önmaga aberrált groteszkségébe zuhan. (http://moly.hu/idezetek/65351) S az élet önmagunk előtt tesz minket nevetségessé, amikor saját alapelveinket fordítja ellenünk. Amikor nincs már lehetőség, csak képmutatóan azt mondani Mrs. Morrow-nak, hogy a fia milyen kiváló ember.

Holden megítélése narrátorként is elég érdekes, elvégre folyamatos retrospekción keresztül elemezve mesél, s közben hazudozik rendesen – bár erre felhívta figyelmet. Állatian tudok hazudni, ilyet még életedben nem láttál. Rémes. Hát akkor higgyem el ezt az egész mesét, a taxikról, bárokról, kurvákról? Kitalálta ez egészet netán? Mert az apró túlzásoktól kezdve meg egy óriási ágy, de legalább tíz kilométer széles és tíz kilométer hosszú. egészen az ordas hazugságig Egyszer majdnem belekerültem egy kisfilmbe, de aztán az utolsó pillanatban meggondoltam magam. Rájöttem, hogy ha valaki annyira utálja a mozit, mint én, akkor a legnagyobb linkség filmen szerepelni. szerepel itt minden.

Számomra sokat elmondó tény, hogy 102 idézet szerepel a könyv adatlapján, azonban nincs ott a legfontosabb: Úgy értem, féltél-e már attól, hogy minden menthetetlenül elrohad körülötted, hacsak nem csinálsz sürgősen valamit? I mean did you ever get scared that everything was going to go lousy unless you did something?

Ugyanis ez mindenre a magyarázat: iszonyatos rettegés attól, hogy a világ megállíthatatlanul rosszfelé forog, hogy képtelenek vagyunk a körülöttünk lévő értékeket megmenekíteni a pusztulástól – pontosan olyanok leszünk mint Holden a lemezzel. Kezünkben van valami jó, valami értékes, amit tovább szeretnénk adni, de végül csak törött szilánkokat tudunk felmutatni. Hogy semminksincs.

Hogy új bálványaink lesznek, hagyományokat fojtunk meg, s önnön sarunkban dagonyázunk.

Holden parabolája aktuálisabb, mint valaha.

5 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Pixelhiba

Engem az ken a falhoz, mikor olyan a könyv, hogy az ember a végén azt szeretné, ha az író iszonyú jó haverja lenne, akit akkor hív fel, amikor akar.

23. oldal - Harmadik fejezet (Európa, 1994)

Kapcsolódó szócikkek: író · könyv
15 hozzászólás
>!
Maya

Csak valami olyat kell mondani, amit senki se ért, és akkor mindenki megteszi, amit az ember akar.

154. oldal (Irodalmi Könyvkiadó, 1968)

4 hozzászólás
>!
Batus

Soha senkinek ne mesélj el semmit. Ha elmeséled, mindenki hiányozni kezd.

255. oldal, 26. fejezet

1 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

Általában mindenhez analfabéta vagyok, de sokat olvasok.

25. oldal, Harmadik fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Holden Caulfield
38 hozzászólás
>!
Roli

Vannak emberek, akiket nem szabad ugratni, még akkor se, ha megérdemlik.

10. fejezet

11 hozzászólás
>!
monalisa

Én, tudod, New Yorkban lakom, és arra a tóra gondoltam a Central Parkban. Hogy vajon befagy-e, mire hazamegyek, és ha igen, akkor hol lesznek a kacsák. Képzeld, azon spekuláltam, hova mennek a kacsák, ha befagy a tó. Jön egy tag valami kocsival, és elviszi őket az állatkertbe, vagy mi? Vagy egyszerűen elrepülnek?

4 hozzászólás
>!
Natasha

Mindig azt mondom: „Örültem a szerencsének!” – olyanoknak is, akikkel megismerkedni kész szerencsétlenség. De ha élni akar az ember, ilyen dumákat kell bevágni.

96. oldal (1994.)

2 hozzászólás
>!
Pixelhiba

Rájössz majd, hogy nem te vagy az első, akit megzavar, megrémít és undorral tölt el az emberek viselkedése. Semmi esetre sem vagy egyedül a listán, ez izgalmas és serkentő felismerés lesz. Nagyon, nagyon sok ember volt már ilyen erkölcsi és lelki válságban, mint te most.
Szerencsére volt köztük, aki feljegyezte az akkori problémáit. Tanulsz majd belőlük, ha akarsz. Mint ahogy egyszer, ha valamit már felmutattál életedben, valaki más tanul majd tőled. Csodálatos, kölcsönös folyamat.

Kapcsolódó szócikkek: Mr. Antolini
>!
Frank_Spielmann I

Vicces. A felnőttek iszonyúan rondák, ha tátott szájjal alszanak, a gyerekek nem. A gyerekek klasszak. Összenyálazhatják a párnát, és még akkor is klasszak.

195. oldal


Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Jack London: A vadon szava
Daniel Defoe: Robinson Crusoe
Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk
Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig
Szabó Magda: Abigél
Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember
Tamási Áron: Ábel a rengetegben
Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön
Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője
Fekete István: Tüskevár