Rozsban ​a fogó 558 csillagozás

J. D. Salinger: Rozsban a fogó J. D. Salinger: Rozsban a fogó J. D. Salinger: Rozsban a fogó

Ötven évvel az első magyar megjelenése után új fordításban kerül az olvasók elé Salinger regénye.
Főhőse, Holden Caulfield tizenhét éves amerikai gimnazista, akit éppen a negyedik iskolából rúgtak ki. Első személyben mondja el a kicsapása utáni három napjának történetét, melyet New Yorkban éjszakai mulatóhelyeken, kétes hírű szállodában s az utcán tölt el. Közben mindent megpróbál, hogy a világgal, az emberekkel normális kapcsolatot alakítson ki, de sikertelenül. Menekül az emberek elől, de mindenütt hazug embereket talál. Az egyetlen élőlény, akivel őszintén beszélhet, s aki talán meg is érti valamennyire, titokban felkeresett tízéves kishúga. De ő sem tud segíteni: Holden a történteket egy szanatórium lakójaként meséli el.
Salinger regénye nemcsak a kamaszlélek kitűnő, hiteles rajza, hanem a társadalmi konformizmus ellen lázadó ember kudarcának is szimbóluma..

Zabhegyező címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1951

Tagok ajánlása: 15 éves kortól

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Kapszula Könyvtár Európa

>!
Európa, Budapest, 2023
312 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635047864 · Fordította: Barna Imre
>!
Európa, Budapest, 2021
306 oldal · ISBN: 9789635043965 · Fordította: Barna Imre
>!
Európa, Budapest, 2021
306 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635043873 · Fordította: Barna Imre

4 további kiadás


Enciklopédia 23

Szereplők népszerűség szerint

Holden Caulfield

Helyszínek népszerűség szerint

New York · Central Park


Kedvencelte 94

Most olvassa 36

Várólistára tette 214

Kívánságlistára tette 171

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

Kuszma>!
J. D. Salinger: Rozsban a fogó

No igen. Így kell eztet csinálni. Salinger úgy tud belemászni Holden fejébe, hogy az hihetetlenül élőnek és eredetinek hat, közben meg milyen általános és örök ez a típus. Caulfield bolyong pár napot New Yorkban – de bolyonghatna ugyanígy egy német sorstársa Berlinben, vagy egy magyar alteregó Pesten… és hát bolyong is, azt hiszem. Ez a bizonytalanság, a célvesztettség… Antolini figyelmeztetése szólhatna bármelyik 16 éveshez: http://moly.hu/idezetek/482913. Mert hát melyik kamasz érzi úgy, hogy megkapta, amit keresett? Aztán itt van ez a kölyök-elitizmus. Holden széles közösséget céloz meg megvetésével: elit egyetemistákat, bunkókat, filmszínészeket, vagy egyszerűen azokat, akiknek gagyi a bőröndje. Nem komoly ez persze, csak holmi túlfejlett kritikai érzék, ami szintúgy ismerős lehet azoknak, akiknek kamasz gyerekük van. Ez absztrakt módon talán az olvasót is megszűri: én például azt hiszem, azokat ragadja meg leginkább a könyv varázsa, akik úgy érzik, fenn maradtak a szigorú rostán, és képesek Holden barátjának tekinteni magukat.

És még pár szó a fordításról. Természetesen. Kultuszkönyvet írni nehéz, de fordítani se sokkal könnyebb*. Másodszor fordítani – na az meg tényleg rázós. Pedig Barna Imre tulajdonképpen nem vállalt túl nagy rizikót: ugyanazt tette, amit elődje, Gyepes Judit. A kor kamaszainak magyarította az eredeti szöveget, abból indulva ki, hogy ez a könyv nem a ’49-es év New York-jának regénye, hanem a mindenkori 16 éveseké. (Plusz-mínusz 60 év…) Vállalható idea, bár Barna is, mint elődje, beleütközik a folyton avuló szleng problematikájába. Vannak hibák, persze, például az „isi” szótól konkrétan a falra mászok – nem tudom, próbálták a kész szöveget középiskolásokkal lektoráltatni? Azok hátha kiszúrták volna. (Bár lehet, ezt az „isit” épp használja Barna Imre összes unokája, és ha így van, nyilván autentikus.) De felesleges ezeken a szavakon lovagolni, pláne hogy a Gyepes-féle szöveghez képest azért elenyésző a számuk**. Sokkal fontosabb, hogy amíg Gyepes Holden monológjainak ritmusát többszörösen összetett, kacifántos mondatszerkezetekkel kívánta visszaadni, addig Barna általában véve visszatért a salinger-i szövegre is jellemző rövidebb tagmondatokhoz. És ez jót tett a könyvnek. Gördülékenyebb, simább, élvezhetőbb. Élőbeszéd-szerűbb – bár erről talán inkább az eltelt ötven év tehet. Szóval jó, hogy van új szöveg. Most már kettőből (háromból) választhatunk.

*És értékelést se könnyű róla írni. De azért lehet, szerintem ez a legjobb: http://moly.hu/ertekelesek/239753.
**No persze vannak itt trágárságok is. Engem nem zavarnak. És hajlok rá, hogy amit Salinger úgy fogalmazott meg, hogy „you dirty crooked bastard”, az ma valóban úgy hangzik inkább, hogy: „egy rohadt szemétláda vagy, a kurva anyádat!”

40 hozzászólás
Aurore>!
J. D. Salinger: Rozsban a fogó

„I swear to God, this translation is goddam phoney.” (@Frank_Spielmann)

Lehet, hogy furcsán hangzik, de van egy holdeni korban levő nagyon jó barátom: őt szerettem volna ezzel a könyvvel meglepni. Amennyire őt ismerem, azt hiszem, értené is a lényeget. Szóval megvettem ezt az újat, hisz mégis azt ígéri, Holden a mai fiatalok nyelvén szól majd hozzánk. Azt reméltem, ugyanúgy fog tetszeni, mint eddig, csak ha lehet, még jobban. Siklani fognak a mondatok a szemem előtt, mint kés a vajban. És mivel szeretem az ajándékokat előre letesztelni, meg egyébként is kíváncsi voltam, elkezdtem olvasni.

…Amikor a felénél jártam, már úgy voltam vele, olyan pipa vagyok, hogy majd' felrobbanok. Úgy éreztem, meggyaláztak valamit, ami szent. Félre ne érts: nem elleneztem én a Zabhegyező újrafordítását, sőt. Még abba is belenyugodtam, hogy Rozsban a fogó lesz a címe: oké, nem olyan frappáns, de hát valahogy így szól az eredeti cím is, istenem. Amikor megtudtam, Barna Imre veszi kezelésbe a szöveget, még tapsoltam is hozzá belül, mert ki tudná jobban megoldani, ha nem ő?

Most nem akarok belemenni a szószintű elemzésbe, hogy egy tinédzser szájában nincs olyan, hogy „isi”, hogy értem én, hogy a beszélt nyelvet akarta visszaadni, de akkor is túl sok az „így” és az „ilyen”, néha rossz helyen ráadásul, hogy miért kellett a „meg minden” helyett egy csomószor „satöbbi”, amikor nem is illik oda, egy fiú nem mond olyat, hogy „telcsizni”, és olyat se, hogy „vadászsapó”. Ja, és nincs olyan, hogy valakinek „drótja” van, bár a sógorom szerint egyszer, úgy talán harminc éve lehetett ezt mondani a randira, úgy kb. fél évig, de könyörgöm, mi ennek az értelme és egyáltalán ki ismeri ezt?

Egy fordítónak egy dolga kell, hogy legyen: stílusérzéke, de az nagyon; és nálam Barna Imre most ebben megbukott. Csalódtam benne, na. Persze vannak nagyon jó megoldásai, de az ismétlődő bakik megakasztják bennem a szöveget, minduntalan felbosszankodom rajtuk, és már nem élvezem. Mondjuk a fele után, amikor annyira felbosszankodtam, hogy kijött belőlem ennek az értékelésnek úgy durván a fele, egy kicsit jobb lett. Nem tudom, én szoktam-e meg a stílust, vagy Barna Imre jött egy kissé jobban bele, de jobb lett olvasni, azt el kell ismerni.

Ugyanakkor ami történt, az fáj. Olyan ez, mint a gyerek és a fürdővíz esete. Mert ebben a hatalmas igyekezetben pont az veszett oda, amit szerettem, az a kedves, érzékeny Holden, aki a légynek se tudna ártani. Holden Caulfield lett kamu és idegesítő. Még az is felmerült bennem amúgy, hogy hátha azoknak van igaza, akik már az előző fordításban is egy $@!% látták Holdent. Összességében nem gondolom így: tavaly angolul is elolvastam a könyvet, és eredetiben nagyon tetszett. (És milyen furcsa: még mindig találtam benne olyan részeket, amiket mintha életemben először olvasnék.) Viszont… ha Salingerre gondolok, aki szerint csak ő maga játszhatta volna el Holdent filmen – nos, az „elmegyek a pusztába és ott egyedül remeteként fogok élni” rész új, szimbolikus értelmet nyer vele. Lehet, hogy mégiscsak egy lehetetlen alak ez a Holden. De én jobban szerettem, amikor nem volt az, csupán egy hiperérzékeny tinédzser, aki New York utcáit járja. És sajnos most már nem tudom, oda merjem-e adni ajándékba ezt a könyvet.

>!
Európa, Budapest, 2015
306 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634050858 · Fordította: Barna Imre
91 hozzászólás
Nono_ P>!
J. D. Salinger: Rozsban a fogó

– Érezted már úgy, hogy eleged van? -mondom. – Vagyis hát rémültél- e már meg, hogy minden szétrohad, ha nem csinálsz valamit?

Az van, hogy ez a Salinger rohadtul megcsinálta magának ezt a könyvet.
Miközben tudjátok, Holden nem az a menő srác, akire buknak a csajok vagy baromira ilyen akarna lenni minden csávó, vagy mit tudom én. Holden (saját bevallása szerint) egy beszari, akivé a franc se akarna válni, mégis hidd el, tökre érdekelne téged olvasás közben, hogy vajon milyen irracionális őrültséget fog csinálni a következő oldalon. De frankón. Meg aztán az is van, hogy azzal, hogy ennyire beleláttam ennek a kiscsákónak a fejébe és megismerhettem a gondolatait, életérzéseit, így én rohadtul el tudtam hinni, hogy Holden akár egy valós személy. Tudjátok, olyan kamasz bőrbe bújt antihős, vagy mi a franc. Akin behalsz a végére, mert szinte együtt tudsz már érezni vele, míg a történet elején még jól megmondanád neki a tutit. Szóval tiszta cikis az egész helyzet.
Na, de a lényeg az, hogy tökre tudom ajánlani neked ezt a könyvet meg minden.

5 hozzászólás
entropic P>!
J. D. Salinger: Rozsban a fogó

Most már négy különböző nyelven/verzióban/fordításban olvastam ezt a regényt (két magyar, angol és cseh), azt meg meg se tudnám számolni, hogy összesen hányszor. Úgy 17 éve ez az egyik állandó regény az életemben, ami túlél mindenfélét (azt, hogy időközben – elvileg – felnőttem; azt, hogy egyszer az egyetemen meg kellett próbálnom elemző módon gondolkodnom róla valami 45 utáni amerikai irodalom-órán, pedig ez a Top 1-regényem, amit nem akarok elemezni; azt, hogy egy csomó mindenben szerintem már olyan kamus lettem/annyira elkurvultam, amennyire azt sose tudtam volna elképzelni 15 évesen).

De most elsőre ijesztő és nagyon felkavaró volt nekem ez az új fordítás. Minden olvasáskor máshogy szoktam Holdenre gondolni, de eddig még sose gondoltam, hogy ő egy ellenszenves, nyavalygó, arrogáns, lusta, kompromisszum-képtelen, felelőtlen és agresszív seggfej, most pedig ez volt az első benyomásom róla, ahogy ebben a maimagyar-fordításban olvasni kezdtem a dumáját. (Ami nekem tetszett amúgy. A fordítás mármint.) És már azon kezdtem gondolkodni, hogy akkor most én 17 évig tényleg tévesen ítéltem meg Holden alakját? Hogy nem is valami kimondhatatlan félelmektől és szorongásoktól és traumáktól gyötört, a szépet és az igazit vágyó és kereső, borzasztó agyas és érzékeny kamasz ő, hanem tényleg csak valami tizenéves pénzes pöcs, aki totál leszar mindent és mindenkit?

De aztán megértettem pár dolgot.

Először is azt, hogy mind a Gyepes Judit-fordítás, mind pedig a cseh fordítás (ami 1960-ban készült) elég ártatlan szöveg innen nézve. Az a régi beszédmód, ami azokra a fordításokra jellemző, az most roppant visszafogottnak és egészen irodalminak hat. És a mai, alkalmasint sokkal durvább nyelvhez szokott agyunkkal olvasva a régi fordításokat nem nehéz észrevenni Holden érzékenységét és könnyű megérteni az egyetemes kétségbeesését és vágyait, stb., mert hiszen egész szépen, egész irodalmian fejezi ki magát. (50+ évvel későbbről nézve.)

Aztán pedig azt is megértettem, hogy miért lehetett annak idején (meg még sokkal később is) olyan botrányos ez a regény. Hát baszki – mert 1951-ben Salinger nyelve kábé pont olyan durván és elidegenítően szlenges és agresszív és trágár és szarkasztikus lehetett, mint amilyen ez a Barna Imre-féle nyelv a maimagyarban.

És ezen a mindenkori szlenges nyelven már sokkal nehezebb Holdenben meglátni ezt az örök-kiúttalan kamaszt – mert tök könnyű lehet leragadni az első benyomásnál, hogy Holden trógerül és trágárul beszél, úgyhogy akkor biztos tróger is. És tök könnyű lehet elmenni amellett, hogy amúgy ez a Holden-nyelv, meg a látásmód és elme, ami ezt a nyelvet teremti, ez szép. A szavak lehet, hogy nem mindig azok, de az, ahogy Holden a világ összes kamusága és a falakat mindenütt elborító kapd be!-feliratok között és ellenében meglát és érez és megfogalmaz dolgokat (azt, hogy a kiskölyköket hagyni kell, ha el akarják kapni a körhintán az aranykarikát; azt, hogy mitől olyan borzasztóan szívfájdítóan békés és örök hely a természettudományi múzeum; azt, hogy ha előbb megvárod, hogy felnőjél, és csak utána mész a csajoddal a vermonti vadonba, nem pedig akkor, amikor a kamasz-őrületed odavinne, oda, ahol nincs kamuság, akkor az már valami egész más lesz) – hát szóval az nagyon szép.

De kellett némi idő, mire most észrevettem ezt. Hogy Holden maimagyarul sem seggfej, hanem kábé olyan, amilyen mindig volt. (Csak persze én nem vagyok pont olyan, mint amilyen mindig voltam. Mert lehet, hogy tegnap színes olajfoltot láttam úszni a pocsolyában. Vagy valami.)

Szóval örülök, hogy van ez az új fordítás. Sok új gondolkodni- és éreznivalót adott. (Azt mondjuk nem tudom, melyik nyelven vagy fordításban fogom újraolvasni, amikor majd legközelebb újraolvasom.)

7 hozzászólás
Júlia2005>!
J. D. Salinger: Rozsban a fogó

2-3 évvel ezelőtt elkezdtem olvasni a Zabhegyezőt, mivel sokszor hallottam már a címét könyves körökben, azonban a történet illetve a nyelvezet nagyon nem tetszett, ebből kifolyólag félbe is hagytam a regény olvasását. Talán túl fiatal voltam a történethez, mindenesetre örülök, hogy most, mikor újra a kezembe vettem a könyvet, a 'Rozsban a fogó' féle fordítással próbálkoztam meg.
Holden gondolataival csomószor tudtam azonosúlni tetszett, hogy mennyire sajátosan látja a világot, engem nem zavart, hogy a sokszor hiányos szókincsével fejezte ki magát, illetve rengetegszer lenéző, vagy egyenesen bunkó volt, mert emellett érzékeny volt, aki mindig kiállt a saját igaza mellett. Teljesen magába tudott szippantani a történet, rengetegszer felnevettem a könyv olvasása közben, főként Holden szarkasztikus gondolatain, vagy válaszain. Humoros köntösbe körítve is teljesen átjött a könyvlapokon keresztűl Holden magánya, hogy mennyire nem értik meg a körülötte levő emberek. Engem, akárcsak Holdent egyeránt idegesít a környezetünkben, hogy mindenki mennyire megjátsza magát, mennyit hazudnak, Holden szaival élve kamuznak az emberek, csakhogy jobb színben tüntessék fel magukat. Habár a cím a Zabhegyezőhöz képest eléggé csúnyán hangzik talán csak az én fülemnek, legalább értelmesebb, mint elődje. Néhány kifejezést egyáltalán nem ismertem, mint például az xy-nak drótja van, de alapvetően meg vagyok békélve a fordítással is. Megértem, hogy miért tiltották be a könyvet több államban és iskolában, amikor megjelent a regény, mivel egyes jelenetei biztosan nagyon kiverhették akkoriban biztosítékot.
Nekem mindenesetre nagyon tetszett a könyv, ajánlom minden velem egykorú 16 évesnek, hogy olvassa el!

Linszyy P>!
J. D. Salinger: Rozsban a fogó

Értem, hogy miért nem szeretik sokan ezt a könyvet. Annál meglepőbb, hogy nekem ez igenis tetszett.
Mert bár egyáltalán nem tudtam, mire számítsak, végre egy klasszikus, ami fiataloknak szól az ő nyelvükön. Persze, tudom, hogy még ez a friss és újfajta fordítás is elavult már, de szerintem az lenne a mű megcsúfolása, ha állandóan újra kellene fordítani, mikor változik a szleng. Ez pont egy olyan érthető nyelvezetű könyv, ami igazából Zabhegyezőként is teljesen jól érthető szerintem.
De nem bánom, hogy ezt a verziót olvastam el, engem nem zavart a káromkodás, Holden beszéde egyébként is furcsa, befejezetlen és mégis szerethető. Tudtam azonosulni a gondolataival és gondolkodásmódjával is, azért nem mindennel, de láttam benne rációt. Aki azt mondja, hogy ez hülyeség, így nem gondolkodik egy tizenéves fiú, annak mondom, hogy dehogynem, pontosan ilyenkor gondolkodnak így. Nem mindenki, de bizony vannak Holden Caulfieldok a világon, és szerintem érdemes picit megpróbálni velük gondolkodni. Holden nem tökéletes, amit ő elvár a társadalomtól és a körülötte élő emberektől, az benne sincs meg teljesen, de akkor lenne hiteltelen a könyv, ha ő tökéletes lenne.
Sok mindent lehetne mondani erről a könyvről, de szerintem hiába érvelnék mellette, mert a titok itt is az, mint mindegyik könyvnél: ha találsz benne valamit, amivel egyetértesz, megérint, gondolkodásra késztet, akkor szeretni fogod, ha nem, akkor pedig nem. Éppen ezért csak akkor tudsz állást foglalni, ha elolvastad ezt a könyvet.
Az egyetlen dolog, amit nem értettem és nem is tetszett, az a kerettörténet. Holden mindezt a pár napot egy elmegyógyintézetben meséli el, ami szerintem igaszságtalanság. Nem tudjuk meg, miért és ki által került oda, és ez beárnyékolta számomra a könyvet, de persze azt is hitelesen bemutatja ezzel, hogy hogyan viszonyul a társadalmunk a mindenkori Holdenekhez.
https://www.youtube.com/watch…

Hoacin>!
J. D. Salinger: Rozsban a fogó

„Az is nyomaszthat, aki nem rossz csávó, hanem jó fej, és mégis. Úgy is, hogy kamu jó tanácsokkal lát el, miközben a monogramját keresi egy klozetajtón: ennyi pont elég.”

Fú, nem viccelek, azt hittem, ilyen lehúzó kritikát írok majd, meg minden. Hogy mekkora kamu az újrafordítás. Elavult a régi verzió? Ódon fordulatokat tartalmaz? De hát egy negyvenes évekbeli sztorinak miért kéne modernnek lennie? Ez egy régi világ, ahol a srácok nyakkendőben mentek vasárnapi matinékra meg artistaműsorokra randizni. Ebben a kábé nyolcvan évvel ezelőtti miliőben a celeb meg rátelcsizem szavak úgy hatnak, mintha Holden menten előkaphatna egy okostelót, hogy rákukkantson Jane Gallagher Instájára. Ha viszont – szerintem szükségtelenül – modernizálni akarunk egy kamaszszlenges regényt, miért hemzsegnek benne az olyan kifejezések, mint az isi, bugás, teveled, máma, drótja van, kutyaütő? Persze a Zabhegyező-verzió se tökéletes, és legalább annyi helyen sántít, mint a Rozsban a fogó. Az egyik tán túl irodalmias, és akad benne pár ordas félrefordítás, a másik meg kissé anakronisztikus figurát kreál.
De ami legjobban meglepett, hogy ez tökre nem zavart végül. Holden akár szalonképes kerek mondatokkal, akár tördelt vulgaritással, akár ásatag fordulatokkal, akár sosemvolt argóval filozofál, imádom. A frusztrált dühe érthető, hisz egy totál megborult, hormonviharos, kiábrándult, érzékeny kamasz, aki alaposan beolvas a kamuzó világnak, de közben egy autót is sajnál megdobni hógolyóval. Ó, annyira értem. És annyira örülök, hogy már nem vagyok kamasz, holott a Rozsban a hegyező mindig kamasszá tesz, tökmindegy, hogyan van fordítva, ugyanúgy lehangol az a zöld ruha a szekrényben. Vagy épp boldogít, ahogy Phoebe körbe-körbe pörög a kék kabátjában. Világgá mennék, és építenék egy házat az erdőszélen. „Csak ne ismerjenek, és én se ismerjek senkit. Majd süketnémának tettetem magamat, gondoltam.” A múzeum sosem változik, csak te magad vagy más. A pocsolyában benzin szivárványlik, és a kacsákat hiába keresed a Central Parkban. Az előadóterem olyan, mintha az volna a világ egyetlen finom, száraz és kellemes helye. „Aki túl jól csinál valamit, az előbb-utóbb játszani kezdi az eszét, ha nem figyel. És akkor már nem is annyira jó.” Az emberek sosem azt tapsolják meg, amit kéne. „Ha én zongorista volnék, én a gardróbban játszanék, az tuti.” Ki kap el, ha hanyatt-homlok futsz a rozson át?
Komállak, Holden. Vagy ez a szleng a Zabfogóban volt? Az tuti, hogy a tetű, és a lehánytforma szék hiányzott, na. Mindegy, dumálhatsz akárhogy, bírlak. Pláne, hogy Volt egy farmom Afrikában-t olvasol. Egyszer majd „rá fogsz jönni, hogy teelőtted másokat is felkavart és megrémített, sőt beteggé tett már az emberek viselkedése. Töltsön el izgalommal és lelkesítsen, hogy egyáltalán nem vagy ezzel egyedül. Sok-sok más embertársadat fogta már el ugyanaz az erkölcsi és szellemi felháborodás, ami most téged.”
Kedvencek közé került ebben a fordításban is. Frankón, na hát.

„Fú, de lerendezik azt, aki meghal. Rohadtul remélem, hogy ha egyszer tényleg meghalok, lesz valakiben annyi jóérzés, hogy engem egyszerűen csak úgy bedobjon a folyóba vagy mit tudom én. Csak temetőbe ne. Hogy kijárkálnak hozzád, és virágot raknak a hasadra vasárnaponta, meg ilyenek. Ki a franc akar virágot, ha egyszer meghalt már? Senki.”

14 hozzászólás
AeS P>!
J. D. Salinger: Rozsban a fogó

Láttam egy ügyes grafikát nemrég, ami csokorba gyűjtötte azon tulajdonságokat, melyek alapján az emberek két elvágólagos csoportra oszthatók. Akik bedugós fülhallgatót használnak, és akik pántosat. Akik a sült krumplira nyomják a szószt és akik mellé. Akik a vécépapírt szabadon lógó felével kifelé és akik befelé fordítják. Akik szerint a Zabhegyező szövege a jobb és akik szerint a Rozsban a fogóé. Ebből én az utóbbit képviselem.
Kezdetben (nem is olyan régen) volt ez az értékelés: http://moly.hu/ertekelesek/1573750
És most van egy Holden, akit sokkal jobban megértek, mind nyelvezetében, mind mondanivalójában, akivel jobban együttérzek, akit szívesebben felhívnék telefonon néha csak úgy.
„Ki kap el, ha hanyatt-homlok futsz a rozson át?”
Na ki?

10 hozzászólás
millalilla013>!
J. D. Salinger: Rozsban a fogó

Már olvastam a Zabhegyező/Catcher in the rye formában ezt a könyvet, és akkor nagyon nem bírtam az egészet. Se Holdent, se a történéseket, se semmit. Az angol nyelvezet néha mókás volt, de ennyi.
Aztán azóta rengeteg olyan könyvet olvastam, amire rásütötték, hogy a „modernkori Zabhegyező” (pl: Csikk, Pasziánsz, Egy különc srác feljegyzései), de ezek közül a nagyrésze inkább reklámfogásnak hatott, se füle, se farka. Na mindegy.
Szóval újraolvastam, mert kijött Kapszula Könyvtár kiadásban, és mert úgy éreztem, most jobban tudnám értékelni Holden sodródását az életben.
És sokkal jobban értékeltem is most ezt a könyvet! Holden személyisége nagyon érdekes, az elbeszélése, a karaktere, a beszéde. Nem mondom azt, hogy Holden egy nagyon szerethető karakter, de engem nagyon vonzott, hogy vajon mi fog még vele történni.
Nekem tetszett kivételesen a történet sodródása is, hogy semmi nem történt – ezt azért tudtam elnézni, mert Holden egy érdekes főhős volt, és benne volt a karakterében, hogy vele csak mindenféle random dolog történik.
Szívfacsaró sztori volt, néhol nagyon meghatódtam, néhol nevettem.
Szerintem ezt a könyvet bizonyos szemszögből kell nézni, bár tény, hogy ez a könyv szerintem olyan, hogy valakinek vagy tetszik, vagy nem.

Batus>!
J. D. Salinger: Rozsban a fogó

Na az én véleményem az új fordításról:

Fogalmam sincs, hogy mikortól fog a Zabhegyező Rozsban a fogóként elevenen élni a köztudatban, de a címről most nem is szólanék. Szóval az új fordítás nem vesz el a könyv hangulatából, frankón, sőt, hozzátesz. Mert valóban gördülékenyebben olvasható (nem "mai szlenges") és sok olyan javítás van benne, ami az eredeti fordításban zavaró volt (soha életemben nem értettem az első oldalon az „a szüleimet sorba megütné a gutman” mondatot, vagyis értettem, hogy mit jelent, de hát azért na).
Tény, hogy nekem hiányzik a „tetű”. Például. De jót tett a frissítés és marha szórakoztató párhuzamosan olvasni a régi és az új fordítást.

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

Kuszma>!

Az ifjú Holden kilencven felé járna most, ha valóságos személy volna. De nem az, hanem a kamasz létállapot ikonja ő. Úgy gondoltam hát, hogy ideje visszafiatalodnia. Legyen megint tizenhét éves, beszéljen úgy, ahogy a kortársai. Itt és most: ahogy a maiak, bizony. Hogy ez is csalás? Hogyne volna az. De mi ennyi csalás ahhoz képest, amit a fordító reggel, délben és este alapból csinál: hogy a saját anyanyelve szavait adja a szerző szájába?

Barna Imre: Hova mennek télen a kacsák
(Olyan utószó-féle)

53 hozzászólás
Hush_Campo>!

„Az éretlen ember arról ismerszik meg, hogy hősi halált halna az ügyéért, az érett meg arról, hogy egyszerűen csak élni akar érte.”

272. oldal

Hush_Campo>!

Nem bírta ha lehülyézik. Azt a hülyék sose bírják.

68. oldal, 6. fejezet

Mária P>!

Ne beszélj soha senkinek semmiről. Mert attól fogva mindenki hiányozni fog.

307. oldal, 26. fejezet

Kuszma>!

Engem akkor vág fejbe egy könyv, ha a végére érve azt szeretnéd, bárcsak halál jó haverod volna az írója, akire rá is telefonálhatsz, amikor csak akarod. Ilyen persze nem sokszor van. Isak Dinesenre szívesen rácsörögnék. Vagy Ring Lardnerre, bár Débé szerint ő már meghalt. Viszont itt van, mondjuk, az Örök szolgaság. Azt Somerset Maugham írta, tavaly olvastam. Hát nem is tudom, ő például nem olyan csávó, akit föl akarnék hívni, na. Akkor már inkább a Thomas Hardyt. Bírom azt a Eustacia Vye-t.

31-32. oldal, 3. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: író · könyv · William Somerset Maugham
54 hozzászólás
oltidori I>!

– Tudsz beszélni? – kérdezem tőle.
– Tudok – azt mondja. – Csak nincs kedvem.

292. oldal

1 hozzászólás
Chöpp >!

Azt mindig csak úgy hiszik, hogy valami egészen igaz.

19. oldal

Kapcsolódó szócikkek: igazság
4 hozzászólás
DoreenShitQ>!

Engem akkor vág fejbe egy könyv, ha a végére érve azt szeretnéd, bárcsak halál jó haverod volna az írója, akire rá is telefonálhatsz, amikor csak akarod. Ilyen persze nem sokszor van.

31. oldal

Kuszma>!

Azon, hogy szerintem a vesztedbe rohansz, valami egészen sajátos, egészen borzasztó bukást értek én. A bukott ember ilyenkor még azt sem érezheti vagy hallhatja meg, ha puffan. Csak zuhan és zuhan. Olyan ember jár így, aki nem kaphatta meg a környezetétől azt, amit keresett. Vagy legalábbis amiről úgy hitte, hogy nem kaphatja meg. És ezért abba is hagyta a keresést. Úgy, hogy igazából el se kezdte. Érted?

(24. fejezet)

12 hozzászólás

Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Fehér Klára: Bezzeg az én időmben
Lois Lowry: Az emlékek őre
Jack London: A vadon szava
Agatha Christie: A behavazott expressz
Fekete István: Kele
Fekete István: Lutra
L. M. Montgomery: Anne karácsonya
Szabó Magda: Abigél
Meg Cabot: A neveletlen hercegnő naplója 3. – Karácsonyi őrület
Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései