Három ​korai történet 148 csillagozás

J. D. Salinger: Három korai történet

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Eredeti cím: Three Early Stories

Eredeti megjelenés éve: 2014

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Helikon Zsebkönyvek Helikon

>!
Helikon, Budapest, 2015
64 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632276465 · Fordította: Bart István · Illusztrálta: Anne Rose Yoken
>!
Helikon, Budapest, 2015
68 oldal · ISBN: 9789632277851 · Fordította: Bart István

Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 39

Kívánságlistára tette 62

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

gabona>!
J. D. Salinger: Három korai történet

Utoljára két éve olvastam Salingertől, akkoriban pedig nagyon rácuppantam a Kilenc történet és az Ácsok / Seymour világára, sokáig kísértek és varázsoltak el, adtak ihletet az íráshoz is, jóformán a komplett magyarul megjelent életművet sikerült is magamévá tennem elolvasnom. Nem véletlenül lettem vele is rendesen elfogult, s hát az ilyen szerzők nálam rögtön helyzeti előnnyel indulnak. Jókor voltam jó helyen, megszerettem. (Az immáron egyetlen adósságot rövidesen törlesztem is, aztán jöhet egy angol eredeti – első magyar fordítás – új magyar fordítás maraton a Zabhegyezővel, izgatottan készülök rá.)

Nagy szerencsém volt, mikor lecsaphattam erre a kis kötetre, azonnal vissza is tértek a régi szép emlékek. Megleptek az illusztrációk, de remekül feldobták mindhárom rövid, kifejezetten egészséges hosszúságú történetet, amik mintha a nyomtatásban már régen megjelent kilencből maradtak volna ki. A harmincas-negyvenes évek Amerikájának ifjúsága jelenik meg mindenütt, hol az elkényeztetett, felső tíz ötezres, hol az alacsonyabb rétegekből és újból bebizonyosodik az olvasó előtt, hogy az élet bizony mennyire nem fenékig Mikulásbajusz – előbbieket illetően a helyzet mára talán kiábrándítóbb is, viszont a kor- és jellemrajz tökéletes, szinte végig köztük éreztem magam, akármennyire is fáj ezt leírni. A figurák mindahányan egyéni sorstragédiák szereplői, a stílus pedig villámgyors, már-már Hemingway-szerűen távirati, azaz a J. D. Salingertől megszokott, majdhogynem végig párbeszédes.

Hiába tűnnek szimpla ujjgyakorlatoknak és kötelező jelleggel írott blöfföknek (mert hát azok, nyilván kellett hetente pár dolcsi cigire meg whiskyre), azért jó volt olvasni ezeket is, de ha véletlenül előkerülne a fiók mélyéről még pár hasonló, annak nem biztos, hogy bedőlnék, akármekkora fanatikus is vagyok… Tudott ez a David gyerek, na! (Most már aztán Truman Capote is megérdemelné azt az újrázást, hátha megtörténik az áttörés.)

>!
Helikon, Budapest, 2015
64 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632276465 · Fordította: Bart István · Illusztrálta: Anne Rose Yoken
Kozmikus_Tahó>!
J. D. Salinger: Három korai történet

Az van, hogy ráébredtem, elfogult vagyok.
Salingerrel kapcsolatban biztosan.
Bár tudjátok mit? Nem érdekel. A bevásárlólistáját is szívesen olvasnám, ha kiadnák, mert nem lehet nem lényeges.
Amit ő írt, számomra egytől egyig fontos alkotás. Ami meg mégse, az meg azért fontos.

Rá kell gyújtanom egy cigire, meg minden. Később benézek, sziasztok

5 hozzászólás
luthienlovemagic IP>!
J. D. Salinger: Három korai történet

Valahonnan 12-14 éves korom ködéből egyszer csak felderengett a Zabhegyező, valamikor ez idő tájt olvastam többször is, mert egyszer nem volt elég. Kissé korán került a kezembe, de ennek ellenére nagyon megszerettem, főleg a korrajzát, New York különböző helyszíneinek leírásait, a főszereplőt, meg mindent. Ezzel együtt Salinger stílusát is, ami egyszerű, szikár, semmit nem bonyolít túl, egyszerűen elmeséli, amit szeretne, és mindezt keserédes humorral teszi, amin ugyan nem nevetünk, de valahogy mégis jólesik. Ezért amikor a Helikon Zsebkönyvek sorozatban megjelent a Három korai történet című novelláskötet, hamar megvettem. És habár jó ideig halogattam az olvasását, ami néha szokásom, ha sokat várok egy könyvtől, de nem bántam meg, hogy végül sort kerítettem rá.

Ezen a három íráson még érződik, hogy kezdő szárnypróbálgatások, de az is, hogy a szerző hová fog fejlődni később. Megjelennek bennük a már fentebb emlegetett stílusjegyek és jó néhány nagyon jellemző szófordulat, melyek később még jellegzetesebbé válnak a műveiben. Emellett nagyon megfogott, ahogy a ’40-es évekbeli amerikai életérzést ábrázolja, és három különböző jelenettel (mert ezek inkább jelenetek, mint különálló novellák) körüljárja a témát, jól átadva az akkori viszonyokat, emberi gondolkodásmódot, életet. Képes pár mondattal, a részletek kifejtése nélkül bemutatni a szereplőket, és láttatni azt, amit nem ír le, de mégis ott van a sorok között.

Jelenet mivoltukból adódóan viszont egyik novellát sem éreztem lezártnak vagy önállóan értelmezhetőnek, ez főleg az első történetre igaz, amit lecsapottnak éreztem. Mégis, talán a hangulata teszi, de A Fiatalok lett a kedvencem a kötetből.

Bővebben (A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!):
https://www.luthienkonyvvilaga.hu/2020/12/j-d-salinger-…

entropic P>!
J. D. Salinger: Három korai történet

Egyrészt: aki megírta a top-1 lakatlansziget-regényemet, annak tényleg mindenére kíváncsi vagyok.
Másrészt: függetlenül attól, mit akar(t) az író még életében, nem rajongok az író halála után összegyűjtött/kiadott mindenfélékért, úgyhogy ezt se siettem elolvasni.

De baszki, Salinger, ez az istenadta dőltbetű-mester, mindig önmaga, akármit csinál.

Olyan önmaga, aki érti a kimond(hat)atlant, és aki részletes jellemzések vagy bármiféle cselekmény nélkül tudja elmesélni a mindent. Nem kell, hogy ezek nagy mindenek legyenek. Lehet a minden egy házibuli is, ahol fiú és lány találkoznak, és abban spoiler, ami történik, ott van a mehet- és menekülhetnék, a megfelelni- és kelleni-vágyás, a megjátszott végzet-asszonyaság, a lazaságnak álcázott nyomulás, a hűvös kívülállás, az oda-tartozhatnék, ahová nincs odatartozás. Lehet az egy röpke találkozás tesók között, ami látszólag semmiség, de az is tele van egy rakás érzelemmel – féltéssel és féltékenységgel, daccal és nehezteléssel, elkényeztetett csajoskodással és utálatos, okoskodós komoly-fivérkedéssel. Meg lehet Banánhalat idéző nem-történet, amiben mindenféle igények és nyavalygások és kötelességérzetek csapnak össze (egyébként nem – pont hogy nem csap össze soha semmi, csak érezni, hogy akár csaphatna is, én meg aggódni kezdek, vajon mi lenne, ha egyszer az életben mindenki kimondaná, amit gondol, és nemcsak helyettesíteni próbálná egyik szóval és tettel a másikat).

De asszem, a lényeg mindig: a találkozás, meg a szavak, amelyek bármiféle találkozások során elhangzanak.
És bármilyen egyszerűnek látszanak is ezek a hányaveti, szlenges, megminden-szavak, Salinger valahogy odateszi mögéjük a szereplők egész életét, meg még ráadásul a New York-i éjszakát meg a fiatalság-érzést meg az elveszeszettség- és elcseszettség-érzést is.

Dőlt betűkkel, igen.

Lynn>!
J. D. Salinger: Három korai történet

Egyszer régen olvastam a Zabhegyezőt Salingertől, de nagyon nem tetszett. Nem is emlékszem semmire csak a new york-i Central Parkra meg a taplógomba sapkára (remélem, ezekre azért helyesen…). Ezért kicsit félve de bátran kezdtem neki ennek a kötetnek, mit veszthetek alapon és a könyv rövidsége miatt.
Vagy én változtam, vagy megint belefutottam egy alulértékelt könyvbe vagy más irányba mozog a Föld, de nekem tetszett. Nem mondom, olvastam már jobbat is, de az vitathatatlan, hogy elgondolkodtató, amiről Salinger ír. Azt hiszem, futok még egy kört a Rozsban a fogóval is…

Zsuzsanna_Makai>!
J. D. Salinger: Három korai történet

Idézem: 'was originally published in Story magazine', nna ezen felnevettem. Az utolsó két novella eléggé tetszett, de nagyon sajnáltam, hogy nem találtam benne Salinger-i humort.

revelácifa>!
J. D. Salinger: Három korai történet

Hiába nem tudom felpontozni Salinger munkáit, valahogy mégis sikerült az egyik kedvenc írómmá válnia. Pedig Salinger stílusa alapvetően faék egyszerűségű. A Három korai történet novelláit is, mintha csak a szájából köpte volna ki. Sok cigaretta, az apró gesztusok elemzése és a nehezen elviselhető, de mégsem kifejezetten utálható karakterek, meg minden… És persze az elmaradhatatlan keserű humor, amin az olvasó aligha tud nevetni, mégis egyfajta paródiát alkot, ami egyben elképesztően valóságszagú.
Bár a három novella illusztrációkkal és az üres hátlapokkal együtt teszi ki a könyvecske terjedelmét, aki egy kicsit szereti Salingert és a novellákat, egy kellemes fél órával* gazdagodhat.
*plusz 5-10 perc, ha rosszalkodik az öngyújtó.

Youditta>!
J. D. Salinger: Három korai történet

Nem volt igazi csattanójuk, inkább voltak elbeszélések vagy valami rutinmeló. Lehetett volna jobban kelteni a feszültséget, a végére valami ütősebbet kanyarintani, akkor lehetett volna sokkal jobb a három történet, de azért rosszak igy sem voltak.

DoreenShitQ>!
J. D. Salinger: Három korai történet

Mintha egy fiatal srác próbálná elmagyarázni mit gondol a nőkről és a háborúról. Kiforratlan, kezdetleges, de lehet azért érezni Salingert.

murmur>!
J. D. Salinger: Három korai történet

*Három roppant rövid korai ujjgyakorlat ( Kellett volna még pakolni könyvet)


Népszerű idézetek

Aurore>!

A nehéz kabátot odadobta Helen ágyára, amivel összekuszálta az odasütő napsugarakat.

28. oldal, Menj fel Eddie-hez (Helikon, 2015)

DoreenShitQ>!

Mit érdekel téged, hogy miket beszélnek? Te annál sokkal menőbb vagy. Ne hallgass oda, hogy mit beszélnek azzal a mocskos szájukkal.

38. oldal

poiuzt>!

És mindig olyan sziszegve fütyörészett, miközben leeresztette a redőnyt a szobámban. Általában ugyanazt a dallamot. Gyerekkoromban még én is tudtam, de amikor felnőttem, elfelejtettem. Aztán az egyetemen… volt egy memphisi szobatársam, és egyszer egy délután régi lemezeket játszott a lemezjátszóján, Bessie Smith-számokat, meg Jack Teagardent, és akkor az egyik számtól majdnem hanyatt vágódtam. Ez volt az, amit a mama fütyülni szokott. Az volt a címe, hogy „Nem lehetek jó kislány vasárnap”. Aztán egy Altrievi nevű évfolyamársam részegen véletlenül rálépett, és azóta sem hallottam.

54. oldal

Fatma>!

Miközben csomagolt, cigaretta lógott a szája sarkában, és hunyorognia kellett, hogy ne szálljon a füst a szemébe, ezért aztán az arckifejezéséből nem lehetett megállapítani, hogy unatkozik-e, vagy gondterhelt, esetleg bosszús, avagy inkább rezignált.

45. oldal (Egy héten egyszer ki fogod bírni)

2 hozzászólás
Babid>!

Edna magasabb volt, mint Jameson, Jameson pedig alacsonyabb, mint Edna.

13. oldal

poiuzt>!

– Amikor így ráncolod a homlokodat, pont olyan vagy, mint az anyád. Igen, pontosan olyan. Mondd, Richard, emlékszel még rá egyáltalában?
– Persze. – Aztán némi hallgatás után folytatta. – Mindig futott, aztán egyszer csak megtorpant a szoba közepén.

54. oldal

Tom78>!

Most mind a kettejüket megsütötte a nap, szinte megittasulva Helen tejfehér bőrétől, míg Bobby hidegen hagyta, csak épp rávilágított a korpás hajára, és kiemelte a szeme alatti ráncokat.

28. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Irvin D. Yalom – Robert L. Brent: Szólok a rendőrnek
Fenákel Judit: Egy regénye mindenkinek van
Lucia Berlin: Bejárónők kézikönyve
Ray Bradbury: Marsbéli krónikák – Kisregények és elbeszélések
H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft összes művei II.
Cassandra Clare – Sarah Rees Brennan – Maureen Johnson – Kelly Link – Robin Wasserman: Az árnypiac kísértetei
Lucia Berlin: Este a paradicsomban
Ernest Hemingway: A jéghegy csúcsa
Stephen King: A remény rabjai
Ray Bradbury: Kaleidoszkóp