Franny ​és Zooey 448 csillagozás

J. D. Salinger: Franny és Zooey J. D. Salinger: Franny és Zooey J. D. Salinger: Franny és Zooey J. D. Salinger: Franny és Zooey J. D. Salinger: Franny és Zooey J. D. Salinger: Franny és Zooey

Salinger, aki 1951-ben megjelent első, és azóta is egyetlen regényével, a Zabhegyező-vel vált kultikus íróvá a hatvanas években, később egy sor novellával bizonyította kimagasló írói kvalitásait. Az író Kilenc történet című novelláskötetének egyik darabjában. Ilyenkor harap a banánhal, kezdett bele az excentrikus Glass család történetébe; életműve további részében ennek kibontására vállalkozott. A Franny és Zooey két hosszabb történet egy testvérpárról. Franny, a végzős kollégista egy hétvégén barátjával találkozik, és az összeomlás határára kerül, annyira elégedetlen a fiúval, önmagával és általában az élettel. Bátyja, Zooey, a tévében szereplő színész ez után a katasztrofális hétvége után a maga érzékeny módján megpróbálja megvigasztalni, s ennek történetét bátyjuk, Buddy (Salinger alteregója) írja meg. A kötet a nagy virtuális Salinger-regény, a soha el nem készült Glass-krónika egyik mozaikja, amely utoljára több mint tíz éve jelent meg magyarul.

Eredeti mű: J. D. Salinger: Franny and Zooey

Eredeti megjelenés éve: 1961

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Európa Modern Könyvtár

>!
Európa, Budapest, 2014
268 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630797030 · Fordította: Elbert János, Tandori Dezső
>!
Európa, Budapest, 2005
220 oldal · ISBN: 9630777525 · Fordította: Elbert János, Tandori Dezső
>!
Európa, Budapest, 1999
220 oldal · ISBN: 9630764725 · Fordította: Elbert János, Tandori Dezső

3 további kiadás


Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

Zooey Glass · Franny Glass


Kedvencelte 139

Most olvassa 23

Várólistára tette 228

Kívánságlistára tette 89

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
vargarockzsolt P
J. D. Salinger: Franny és Zooey

Részlet az Egy ötven éves férfi nyavalygásai című sorozatomból:
A világ elég pocsék hely tud lenni egy gyerek számára, akár cigány putriban születik, akár egy viszonylag gazdag, New York-i értelmiségi családba. (Azért, ha lehet, én inkább New Yorkot választanám.) Aztán jönnek a felnőttek minden fajta ideológiákkal, vallásokkal, iskolákkal, meg nevelési elvekkel, amit túl élünk valahogy, és mire felnövünk, el is felejtjük a régi kínlódásainkat, megkérgesedünk és úgy teszünk, mintha ez természetes volna. Salinger történetei pont jók arra, hogy ezeket a már beforrott sebeket megpiszkálják, és eszünkbe juttassák, a „régi szép időket”, amikor egy szerelmi válság maga volt halál.
Hát, ez elég melodramatikusan hangzik. :)
Szóval, annyira öreg még nem vagyok, hogy ne tudjam beleélni magam a könyv szereplőinek az életébe, de egy kis ironikus távolságtartást azért nem tagadhatok.
Jobb ezt a könyvet 20 éves kor alatt olvasni, mint 40 felett. Salinger laza szövegelése, ami egy tipikus bölcsész tudálékos okoskodásaival, filozofálgatásával keveredik, fiatal korban még jobban tolerálható.
Hogy van megírva? Pocsékul. Leteszi az írói kameráját egy sarokba, aztán mindent rögzít, amit lát. Lényegest, lényegtelent. A könyv felét ki lehetne húzni. Azt mondja, Fitzgerald meg Hemingway volt a példaképe, ehhez képest semmi szikárság, inkább állandó szómenése van. Ugyanakkor ez néha nagyon szórakoztató. Mint egy stand up comedy. Időnként azon gondolkodtam, Mácsai Pál vagy Kern András felolvasásában élvezném jobban?
A karakterek érdekesek. Látszik, hogy egy hosszabb történet szereplői, akik nem egy rövid sztori kedvéért jöttek a világra. Van múltjuk, a személyiségüknek van mélysége, amelyet a szerző egy-egy egészen finom gesztussal, mozdulattal, szófordulattal jelenít meg, és ezért minden pillanat nagyon életszerű.
A történet mondanivalója egy nagy röhej. Lapos. Nem árulom el, mert nem akarok spoilert. Helyette inkább elmondom, hogy szerintem nem kéne a gyerekeket vallásosan nevelni, de erről nem nyitok vitát, és ha véletlenül valaki vitatkozni akarna velem ez ügyben, annak a hozzászólását törölni fogom. :)
Hogy mindezek ellenére miért adtam neki öt csillagot? Csak. Mert időnként marha jól szórakoztam rajta. Mert szeretem a fájdalmas, megható történeteket. Mert olyan szereplői vannak, akik valódi, érzelmekben gazdag, érzékeny, gondolkodó, szerethető fiatal emberek. Aki a Zabhegyezőt szereti, az valószínűleg ezt a könyvet is élvezettel fogja olvasni.

31 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I
J. D. Salinger: Franny és Zooey

Salingert az emberek vagy nagyon szeretik, vagy nagyon nem. Az a vicc, hogy a nagyon nem-emberek állandó szereplők náluk, a Catcher in the Rye-ban (Rozsban a fogó, jaj) ők a „phonie”-k, magyarul talán képmutatónak lehetne fordítani, de ez nem pontos kifejezés, mert a képmutatáshoz direkt kell csinálni, ezek az emberek pedig nagyrészt önkéntelenül ilyenek. Mintha soha nem is lettek volna gyerekek. És tényleg, nekik hallatlanul idegesítő tud lenni Holden, a Glass-família meg Teddy, mert látszólag összevissza fecsegnek, szerintük fontosabb téma, hogy ez vagy az a könyv miről szól, mint hogy milyen szakmát válasszanak, és hogyan legyenek udvariasak. A phonie-k jelmondata: Inkább légy udvarias, mint őszinte. Nem vall jó modorra őszintének lenni, ez igaz. De szarok a jómodorra, mondaná Holden. Egy Salinger-hősnek fontos az, hová mennek a kacsák télen a Central Park befagyott taváról. A Salinger-hősök „csodabogarak”, és ez főleg illik a Glass-család tagjaira.

Franny a legjobb csaj a Salinger-univerzumban, nem viccelek.

Igazából ebben a két kisregényben sem nagyon csinálnak semmit a hősök, csak beszélnek és beszélnek, közben egyik cigarettáról a másikra gyújtanak, és valamilyen problémát meg akarnak oldani, de a másik rájuk se hederít, nem tudja felfogni, miért lehet fontos valakinek egy olyan könyv, mint A zarándok útja, mit esznek egy szegény és buta orosz paraszton, akinek olyan fontos, hogy megértse, mit ért Jézus azon, hogy szüntelenül kell imádkozni, és a problémákat úgy próbálják megoldani, hogy azokat mondjuk begyömöszölik a pszichológia fogalmaiba. Nem rosszul érzed magad, hanem depressziós vagy. A depresszión lehet segíteni, van gyógyszer, terápia, stb. Ha rosszul érzed magad, arra más módszerek jók: meghallgatlak, segítek a látszólag értelmetlen kérdéseid megoldásában, megölellek, szeretlek, meg ilyenek. A phonie-k tudják, mikor hogyan illik viselkedni, ők tüneményes fiatalemberekként kezdik az életet, akiket a többi phonie-k körülrajonganak, és nagy jövőt jósolnak nekik. Egy Salinger-hősnek, akár Caulfield, akár Glass, a gyomra felfordul attól, ha valaki adószakértő. Igazából a zarándokosdin és a másik problémáinak megértésén és segítésén semmi más nem történik 260 oldalon keresztül. Jó, Zooey megfürdik mondjuk, a szobafestők meg kifestik Franny szobáját. És még azt se mondják, hogy, „Ó, az élet értelme az, hogy…” meg „A boldogságot úgy érheted el, hogy…”. Én nagyon szeretnék egy Glass-lányt feleségül venni, és megkérdezni tőle, vajon miért marad fenn a csónak a vizen.

5 hozzászólás
>!
MrClee I
J. D. Salinger: Franny és Zooey

Kissé tévúton jártam a mű olvasása előtt, azt hittem, mivel a kiadásban eléggé szét volt választva a két fejezet (Franny, valamint Zooey címen), hogy ez két külön regény, mindezt a második rész elejéig el is hittem, ami miatt az első részt eredetileg rendkívül le akartam húzni, hogy hát ez mi? Semmi értelme. Semmi konklúzió. Lóg a levegőben. Na de aztán ért a pozitív csalódás, és kezdett minden a helyére kerülni: ez a két rész valójában szervesen kapcsolódik egymáshoz, igazság szerint teljesen logikus módon.

A mű olvasásának kapcsán többször is eszembe jutott Bergman filmből lett drámája, és azon gondolkodtam, hogy most Salinger az epikus Bergman, vagy Bergman a drámai Salinger.

Lassú volt és tömör, de egy ilyen alaphelyzet szükséges ahhoz a rengeteg filozofáláshoz, amit Salinger a szereplőkből kihozott. Mindkét fejezet egy-egy helyszínen játszódik, a második, ami nagyjából 160 oldal volt, gyakorlatilag néhány órát ölelhet fel az én szemléletem szerint, ebbe a néhány órába sűrített bele Salinger rengeteg, néha untató leírást, valamint rengeteg, mindig lenyűgöző párbeszédet. Mert ezek a párbeszédek ízekre szedtek. Néha felnevettem Zooey szellemes cinizmusán, néha egyik, néha másik szereplő szavára bólogattam lelkesen. A konklúzió mesteri.

Akárhogy is, nagyon szeretem, mikor egy író gyakorlatilag egy esszé típusú írást képes átültetni egy regénybe, így a nyájas olvasó összekötheti a hasznosat a kellemessel.

5 hozzászólás
>!
Kozmikus_Tahó
J. D. Salinger: Franny és Zooey

198 oldal zsenialitás.
A semmiről.
A minden előtt való tisztelgésként.

J. D. Salinger, bárcsak ismerhettelek volna…!

9 hozzászólás
>!
Emmi_Lotta IMP
J. D. Salinger: Franny és Zooey

Szinte hihetetlen, hogy ennek a könyvnek a szerzője ugyanaz, mint a Zabhegyezőé. Rendkívül különbözőek, de leginkább stílusukban. Míg a Zabhegyező stílusa, történései magával ragadnak, ez mesterkélt és szószátyár. A mondatok és általában véve a dialógusok nem életszerűek. A szereplők a mondanivalójukat rendre alaposan túlmagyarázzák. Zavaró, hogy a szereplő családtagok egymást állandóan fiatalembernek, kisasszonynak, bébinek vagy pedig teljes nevükön szólítják. Maga a történet is kisszerű, jelentéktelen, tulajdonképpen semmi.

Talán épp ebben rejlik a könyv pozitívuma: regényt írni a semmiről, ez is teljesítmény. Jóindulatúan fogalmazva úgy mondhatnánk: apróságokról, gondolatokról, irodalomról, az élethez való hozzáállásról, de mindenekelőtt a családi összetartozásról, a testvéri szeretetről szól ez a regény. Ezek önmagukban érdekesek lehettek volna, de ilyen töménységben, ilyen részletességgel és ilyen stílusban unalmas, fárasztó. A regény reménykeltően érdekesen indul, ám később egyre jobban ellaposodik.

Azt nem értettem, hogy Zooey, aki mint kiderült, férfi, miután hosszú ideig beszéltek a fürdőszobában az édesanyjával, miközben ült a kádban, majd megborotválkozott, fogat mosott stb., miért húzta fel a harisnyatartóját (114. oldal), holott egy szó sem volt arról, hogy transzvesztita lenne.

A Zabhegyező után talán túlzott várakozással olvastam, ezért csalódtam.

>!
Európa, Budapest, 1986
198 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630739275 · Fordította: Elbert János, Tandori Dezső
5 hozzászólás
>!
Gelso P
J. D. Salinger: Franny és Zooey

Nekem örök rejtély ez a könyv, örök dilemma, örök fejtörés, örök gyöngyszem.

Piciny könyvecske, kézbeillő, és onnan nem szívesen kiadó…

Eleinte azt hittem, hogy sok süket, sznob, magával nem tudni mit kezdő fiatal problémái fognak a nyakamba zuhanni…á, nem… sokkal mélyebb ez a könyv annál. Olyan problémát feszeget, ami nem hiszem, hogy sok fiatalt foglalkoztat manapság…vagy talán mégis?

Nagyon alapvető kérdéseket tesz fel a könyv, és mintha nem is könyv lenne – boncolgatja, körüljárja azokat fura irodalmi formában: beszélgetést olvashatunk magunk előtt – a szememben ennek olyan hatása volt, hogy én mindvégig ott éreztem magam a beszélgetésben, mint résztvevő, de sajnos igazából részt venni, reagálni, válaszolgatni nem tudtam…

Leginkább Franny alakja tetszett, ő áll hozzám a legközelebb, anya is nagyon aranyos, bár azt hiszem, sok gyereke volt, és túlságosan kivonta magát az életükből, pedig anyai szíve nem ezt súgta neki – hét gyerek, az nagyon sok, még ha kettő már el is ment közülük – úgy még több is… azt hiszem, ha jobban részt vett volna – nem hárítják el a gyerekei ennyire. Franny különös kincsre lelt, bár nem tudni hova akart eljutni ezzel. Jó lett volna az elején tisztázni, de lehet, hogy menet közben alakult ez így… jó dolog volt, hogy ennyire elhatározott valamit és arra törekedett, hogy az meg is valósuljon…

Zooey – akinek a nevétől falra mászok, mi a fenéért hívnak egy fiút lányos névvel??? Nekem a Zoé – lánynév – és nagyon zavar, hogy itt a Zakariást – Zek-et pótolja… nagyon nehéz volt azonosulni egy férfi/báty alakjával.

Nagyon jó volt részt venni a beszélgetésükben, még ha nem szólhattam egy árva szót sem…

Zooey rendkívül intelligens, és baromira jól megfogalmazza az Isten-problematikát, Istenért vagy magunkért vagy más más egyébért imádkozunk?

Nagyon tetszett még a Zooeyból áradó mély, testvéri szeretet kifejezése Franny iránt.

Nagyon tetszettek az alap kérdésfelvetések – elgondolkodtató egy embernek mondhatni egy egész életrevaló gondolkozni valót ad…

Hogy szerettem benne lenni ebben a testvéri párbeszédben!

Hogy szerettem volna benne lenni ebben a testvéri párbeszédben!

Rokonlelkeim a családtagok: „A berendezés fennmaradó részét – minden túlzás nélkül – könyvek alkották. Jó-ha-kéznél-van-könyvek. Örökre-félbehagyott-könyvek. Hát-ezzel-meg-mit-kezdjünk-könyvek. De könyvek, könyvek, könyvek.”

A végére nagyon megtetszett ez a vékonyka könyvecske, és sok-sok továbbgondolandó gondolatot ébresztett bennem!

@tomgabee J. D. Salinger c. kihívására olvastam.
                

„Ha nem pontosan annak látod Jézust, aki valójában volt, az egész Jézus-imádat teljességgel értelmetlen. Ha nem érted meg Jézust, az imáját se értheted meg – egész egyszerűen el se jutsz az imáig; legfeljebb valamiféle szervezett képmutatás részese lehetsz.”

„– de hát, Uramisten, ki volt még ott Jézuson kívül, ki volt, akár csak egy is, aki csakugyan tudta, miről is van szó? Egy se volt. Egy se. Mózes se tudta. Ne gyere nekem Mózessel. Nagyon derék öreg pofa volt, jó kapcsolatot tartott fenn Istenével ésatöbbi – de épp ez a bökkenő. Szüksége volt rá, hogy kapcsolatot tartson fenn. Jézus viszont tudta, hogy Istentől nincs elválás.”

A Jézus-imának az a célja, és egyes-egyedül csak az a célja, hogy Krisztus-tudatot ébresszen abban, aki mondja, nem pedig az, hogy valamiféle helyes kis Köszönöm-Uram-Hogy-Én-Legalább-Jobb-Vagyok-A-Többieknél-zugot mutasson, ahol randevúzni lehet egy nyálasan imádni való isteni személyiséggel, aki karjaiba vesz, feloldoz minden kötelességünk alól, és gondoskodik róla, hogy minden nyomorult Tupper professzor és minden világfájdalom eltűnjön, de most aztán mindörökre. (168. oldal)

Az egyetlen, amivel egy művésznek törődnie kell, az, hogy megcélozzon valamiféle tökéletességet, méghozzá olyat, amelynek ő maga szabta meg a mértékegységét.

2 hozzászólás
>!
ponty
J. D. Salinger: Franny és Zooey

Ez megint olyan folyékony, hogy öröm.
Azért a Glass családdal, hát a jó ég tudja, hogy mennék-e nyaralni? Persze ha megígérik, hogy kevés depresszió, sok ping-pong. Esetleg maradok olvasó. Az már bevált.

1 hozzászólás
>!
zoja
J. D. Salinger: Franny és Zooey

Nehéz helyzet az, ha több intelligens, erős egyéniségű ember van összezárva. Hát még milyen nehéz ilyen közegben (főleg a két legfiatalabb gyerekként) felnőni – példázza a regény.
A család minden tagja szerethető, intelligens, szellemes, nagyon élvezetes olvasni a párbeszédeiket, ráadásul szeretik egymást (de azért egyikükkel sem cserélnék szívesen). Néha engem is felidegesítettek, amikor megbántották egymást, lekezelően beszéltek egymással, vagy keményfejűsködtek, hogy itt mindenki-mindenkinél-mindent-jobban-tud, de megint csak örültem, hogy nem eszményített alakokról olvasok, és ahogy haladtam az olvasással, egyre inkább eltekintettem ezektől a vonásaiktól – a végére teljesen.
A vallási kérdés pedig egy félig zsidó félig ír, művész-értelmiségi családban teljesen jogos dilemma, különösen a felnőttkor, az önállósodás küszöbén. Különösen tetszettek Zooey gondolatai arról, hogy hogyan képzelik el az emberek Jézust.
Nem vagyok egy Franny-típus, nem is igazán azonosultam vele, de azért nagyon örülnék, ha megjelenne egy Zooey és szólna pár szót, ha néhanapján valamitől magamba roskadok :)

Salinger hömpölygő szómenése pedig számomra letehetetlenné teszi a regényeit, olyan szépen, észrevétlenül vannak egymásba fűzve a gondolatok. A Magasabbra a tetőt, ácsok / Seymour: Bemutatás -t érdemes elolvasni mellé, szerintem egy kötetbe foglalni is praktikus lenne őket.

>!
entropic P
J. D. Salinger: Franny és Zooey

Bár Salingerrel kapcsolatban még sose voltak afféle megingásaim, mint Vonneguttal kapcsolatban (vagyis: Salingert mindig szeretem és sosem unom), azt néha elfelejtem, hogy milyen eszméletlenül vicces és borzasztóan keserű és imádnivalóan agyaskodó és (oly-ritka) könnyekre fakasztó tud lenni.

Hát, ilyen, na. Meg még láthatatlan dőlt betűkkel is tud írni.

Rendes értelmezés persze most sincs. Szerintem sose nem is lesz.

2 hozzászólás
>!
revelácifa
J. D. Salinger: Franny és Zooey

Ó bébi. Nem könnyű a szavakat egymás után helyezni, egy ilyen könyv után. Mintha már mindet elhasználta volna, ami belegondolva elég vicces, ha Salinger első és egyetlen regényére gondolok. A Franny és Zooey azonban két novella, ami együtt kitesz egy regényt is terjedelmében, ugyanakkor a nagy része 3 helyiségben játszódik, és egymást váltják a dialógusnak induló kiselőadások és az esszének is elmenő gondolat tsunamik.
Mit lehet írni két olyan történetről, ami épphogy, csak belepillant a Glass család életébe, akiken keresztül Salinger korábban és később is, papírra vethette mélyenszántó bölcsességeit a szörnyen elbűvölő emberek világáról. A könyv minden egyes megnyilvánulása annyira, az író sajátja, hogy néha az az érzése az olvasónak, hogy az író saját magával vitázik és mindezt élő közvetítésen keresztül követhetjük végig. Részletesen. Minden egyes mozdulatot, gesztust, orrfújást és slukkot* dokumentálva.** A szerző szavait idézve: házi mozi prózában.
Holdenhez hasonlóan a főszereplőink itt sem egyszerű esetek. Néha egyszerűen elragadóak, máskor legszívesebben felképelnéd őket, de Zooey-val például még így is szívesen söröznék egyet, gondosan ügyelve arra, hogy egy körrel mindig előtte haladjak..
Nem könnyű olvasmány.
Hogy miért csak négy pont? Mert nem mondanám azt, hogy élmény olvasni. Igaz nekem mindenképp megérte, és már alig várom, hogy újra fárasszam kicsit magam ennek a furcsa, frusztrált család életének egy újabb jelenetével. Ha valaki találkozott már az íróval az nem fog meglepődni. Ha pedig ez az első olvasmányod, itt egy jó tanács: ne szólj közbe, maradj nyugton egy pillanatig és figyelj mert mindjárt jön a lényeg!

* Leszokóban lévő molyoknak nem ajánlott.:)
**utólagos kiegészítés: Visszaolvasva nem egyértelmű, ezért csak úgy megjegyzem, hogy ezt külön imádtam benne.

>!
Európa, Budapest, 1986
198 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630739275 · Fordította: Elbert János, Tandori Dezső

Népszerű idézetek

>!
Batus

– (…) Belebetegedtem abba, hogy nincs annyi merszem, hogy nulla merjek lenni.

30. oldal

1 hozzászólás
>!
Babesz

– Nagyon szeretek vonaton utazni. S ha az ember megnősül, sose kerül többé az ablak mellé.

112. oldal

1 hozzászólás
>!
Babesz

– Nem tudom, mire jó egyáltalán, ha valaki olyan sokat tud és olyan értelmes és a többi, ha közben nem boldog az egésszel.

125. oldal

>!
Manni

A berendezés fennmaradó részét – minden túlzás nélkül – könyvek alkották. Jó-ha-kéznél-van-könyvek. Örökre-félbehagyott-könyvek. Hát-ezzel-meg-mit-kezdjünk-könyvek. De könyvek, könyvek, könyvek.

176. oldal

1 hozzászólás
>!
Katze

– (…) Ha tudni akarod, véleményem szerint az összes bajnak a felét a világon olyan emberek okozzák, akik nem használják az igazi énjüket.

>!
Batus

– Néha úgy érzem, akkor lennék boldog, ha egyszerűen lefekhetnék, és soha többé fel se ébrednék.

140. oldal

>!
lizke

Szeretsz? Egyszer sem írtad abban az utálatos levélben. Utállak, amikor olyan reménytelenül szuperférfias és rezervuált vagy. (Jól írtam?).

Budapest: Európa [p.8.]

>!
csillagka P

– (…) Az egyetlen, amivel egy művésznek törődnie kell, az, hogy megcélozzon valamiféle tökéletességet, méghozzá olyat, amelynek ő maga szabta meg a mértékegységét, nem pedig valaki más.

>!
Batus

– (…) Ide figyelj, te gyönyörű kis hülye. Te imádni való, cirkuszoló kis…

70. oldal

1 hozzászólás
>!
lizke

– (…) Ez a szörnyű ház mosolyokkal van megfertőzve.

Budapest: Európa [p.132.]

3 hozzászólás

Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

R. J. Palacio: Csodácska
Lois Lowry: Nyáron történt
Libba Bray: The Diviners – A Látók
Alexandra Bracken: Világok utazói
Dan Wells: Fragments – Töredékek
Lauren Oliver: Káosz
Nicola Yoon: A Nap is csillag
Mitch Albom: Az Idő Ura
Melissa Albert: Hazel Wood – Mogyoróliget
Meg Cabot: Jinx