This book contains two wonderful stories about members of the Glass family by the author of The Catcher in the Rye. The first story takes place in downtown New Haven during the weekend of 'the Yale game' and follows Franny Glass on a date with her collegiate boyfriend. The second focuses on Zooey Glass, a somewhat emotionally toughened genius. As his younger sister Franny hits an emotional crisis in her parents' Manhattan living room, Zooey comes to her aid, offering love, understanding, and words of sage advice.
Franny and Zooey 27 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1961
Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?
Enciklopédia 2
Szereplők népszerűség szerint
Kedvencelte 3
Most olvassa 3
Várólistára tette 16
Kívánságlistára tette 6
Kiemelt értékelések
Nem tudom, hogy lehet, hogy a Zabhegyezőn kívül még Salinger egyetlen más könyvét sem olvastam eddig angolul. Most, hogy ezt végre igen, el is határoztam, hogy az első adandó alkalommal elolvasom a többit is angolul is.
Mert baszki, hogy szól már ez magyarul? Jó, annyira nem borzalmasan, de azért most igencsak feltűnt, hogy kicsit máshogy szól Salinger Tandoriul, mint Salingerül. És mit mondjak, Salinger valamivel jobban bejön nekem, mint Tandori.
A többi meg néma csendes rajongás (még mindig) meg némi katartikus bőgés, az is még mindig, minden egyes alkalommal.
Régóta a várólistámon szerepelt ez a könyvecske, de eddig valahogy elkerültük egymást.
A Franny és Zooey két részből áll, amelyek eredetileg két különálló novellaként jelentek meg a New Yorker magazinban. Az első történet vagy rész, a „Franny” 1955 januárjában jelent meg a New Yorkerben. A „Franny”-ben Franny Glass találkozik barátjával, Lane Coutell-lel, akivel egy futballhétvégére utazik a főiskolára. Sok ünnepségben azonban nem tudnak részt venni, mert az első közös ebédjük során Franny idegösszeomlást kap. Elmondja Lane-nek, hogy elege van az iskolai álságosságból és a tanári kar önzéséből. Kilépett a színdarabból, amiben játszott, mert szégyelli, hogy szerinte hamisan viselkedik. Lane többnyire elhessegeti Franny aggodalmait, egészen addig, amíg a mosdóba menet el nem ájul. Szerintem éppen Lane az, aki őrületbe kergeti szegény Frannyt. Önző: csak magáról és a saját eredményeiről akar beszélni. Frannynek elege van ebből a fajta énközpontúságból. Olyan emberek között akar lenni, akiket érdekelnek a többi ember és a szépség. Lane mintha azokat képviselné, akik annyira elemzik és szétszedik a könyveket, hogy minden szépet tönkretesznek bennük. Ráadásul Lane-t az foglalkoztatja, hogy mások mit gondolnak róla. Ahogy a pár a Sickler's-ben ül, Lane boldogan néz körül, mert úgy érzi, hogy a megfelelő helyen van a megfelelő lánnyal. Aztán, amikor Franny kimegy a mosdóba, pózol annak, aki esetleg nézi. Frannynek ezt az erős vágyat, hogy egy bizonyos módon jelenjen meg, konformizmusnak kell tekintenie. Lane talán nem pont olyan, mint mindenki más, de vágyik arra, hogy pontosan beleilleszkedjen egy típusba.
A „Zooey” lényegében ott folytatja, ahol a „Franny” abbahagyta. A magát a történet szerzőjének valló férfi Buddy Glass, Franny és Zooey egyik idősebb testvére. A történet folytatódik. Zooey otthon van New Yorkban. Az édesanyjával, Bessie Glass-szal folytatott beszélgetéséből kiderül, hogy Franny most otthon van, a nappali kanapéján alszik és sír. Bessie azt akarja, hogy Zooey beszéljen Frannyvel, amit végül meg is tesz. Hosszú teológiai és személyes beszélgetést folytatnak. Megtudjuk, hogy ők ketten alapvetően különböző vallások keverékén nevelkedtek, amit idősebb testvéreik, Buddy és Seymour tanítottak nekik. A hosszú beszélgetés során Zooey segít Frannynek rendezni spirituális és személyes meggyőződését, így a végére megtalálja a békét.
Sok izgalmas motívum is található a könyvben – elég csak a család nevét említeni – Glass.
Az angolban ez a szó jelent üveget – ez a szereplők azon vágyát hangsúlyozza, hogy mindent tisztán és élesen lássanak. Más szóval, szeretnének szemüvegei lenni koruknak és az emberi létnek. De ez a vágy, hogy megértsék a spiritualitást és az emberi természetet, eltávolítja őket a legtöbb embertől. Hiszen a legtöbb ember nem olyan reflektív, mint ők. Ebből a szempontból az „Üveg” arra utalhat, hogy a család és a való világ között van egyfajta korlát, amelyen mindenki átlát, de mégis jelen van. És mivel az „üveg” jelenthet tükröződő felületet is, J. D. Salinger talán azt kommentálja, hogy tükrözik az igazságot a társadalmukról és a kultúrájukról. Végül, a „glass” jelentése a „pohár” is – a szereplők összegyűjtik a gondolatokat és a hiedelmeket, hogy az olvasók megkóstolhassák őket.
Két szó: elsőéves egyetemista. De emellett eltekintve, nagyon tetszett az a világ amit az író bemutatott. Mindig is vonzott az ’50-es évek beatkorszakja. Tetszett, ahogyan az a két személyiség be lett mutatva. Franny-t nem igazán értettem sokszor. Zavaros volt, és nem tudtam követni. Zooey-val semmi bajom nem volt, sőt tetszett a karakter különlegessége.
Talán még egyszer valamikor elolvasom. Érdekes könyvnek tűnik, magyarul szerintem jobban megérteném. :D
Népszerű idézetek
I'm sick of not having the courage to be an absolute nobody. I'm sick of myself and everybody else that wants to make some kind of a splash.
God damn it, there isn't any prayer in any religion in the world that justifies piousness.
I actually reached a point where I said to myself, right out loud, like a lunatic, If I hear just one more picky, cavilling, unconstructive word out of you, Franny Glass, you and I are finished—but finished.
“And you make people nervous, young man,” she said – most equably, for her. “You either take to somebody or you don't. If you do, then you do all the talking and nobody can even get a word in edgewise. If you don't like somebody – which is most of the time – then you just sit around like death itself and let the person talk themself into a hole. I've seen you do it.”
We've got 'Wise Child' complexes. We've never really got off the goddam air. Not one of us. We don't talk, we hold forth. We don't converse, we expound. At least I do. The minute I'm in a room with somebody who has the usual number of ears, I either turn into a goddam seer or a human hatpin.
As a matter of simple logic, there's no difference at all, that I can see, between the man who's greedy for material treasure—or even intellectual treasure—and the man who's greedy for spiritual treasure. […] God damn it, and it seems to me that ninety per cent of all the world-hating saints in history were just as acquisitive and unattractive, basically, as the rest of us are.
Scratch an incompetent schoolteacher—or, for that matter, college professor—and half the time you find a displaced first-class automobile mechanic or a goddam stonemason.
It isn't just Wally. It could be a girl, for goodness' sake. I mean if he were a girl – somebody in my dorm, for example, – he'd have been painting scenery in some stock company all summer. Or bicycled through wales. Or taken an apartment in New York and worked for a magazine or an advertising company. It's everybody, I mean. Everything everybody does is so – I don't know, not wrong, or even mean, or even stupid, necessarily. But just so tiny and meaningless and – sad-making. And the worst part is, if you go bohemian or something crazy like that, you're conforming just as much as everybody else, only in a different way.
Ezt a könyvet itt említik
Hasonló könyvek címkék alapján
- Louisa May Alcott: Good Wives 83% ·
Összehasonlítás - Jean Webster: Daddy-Long-Legs / Dear Enemy ·
Összehasonlítás - Eleanor H. Porter: Pollyanna Grows Up ·
Összehasonlítás - Louisa May Alcott: An Old-Fashioned Girl ·
Összehasonlítás - L. M. Montgomery: Rilla of Ingleside ·
Összehasonlítás - L. M. Montgomery: The Golden Road ·
Összehasonlítás - Lois Lowry: The Giver 86% ·
Összehasonlítás - Edgar Rice Burroughs: Tarzan of the Apes ·
Összehasonlítás - Jean Webster: Just Patty ·
Összehasonlítás - Ray Bradbury: Something Wicked This Way Comes 74% ·
Összehasonlítás