– Innocent is bullshit. Nobody’s innocent.
– What made Paul Rogan guilty?
– Which one is that?
Eve’s gut clenched at the careless question. All the dead were the same to him.
Egy hűvös márciusi reggelen Paul Rogan, vezető marketinges besétál egy – két légitársaság összeolvadását szentesíteni hivatott – találkozóra, és fölrobbantja saját magát, a jelen lévők többségével együtt. Az eset mindenkit megdöbbent, és nem csak a 12 halott miatt, hanem azért is, mert a munka- és családcentrikus Roganról senki, szó szerint senki nem feltételezett volna ilyesmit. Persze az ilyen megnyilvánulások elég sűrűk a krimi világában, de nem kell sokat várni, hogy kiderüljön, két nappal korábban két férfi betört Rogan-ékhoz, túszul ejtették a feleségével és nyolcéves lányával együtt, és választása elé állították: robbant, vagy a felesége és a lánya hal meg. És Paul robbantott.
Bevallom, a regény elejét – amikor 12 hulla fölött ácsorogva éppen tőzsdéset próbáltak játszani – meglehetősen untam, és kezdtem arra hajlani, hogy ez is egy olyan darabja lesz a sorozatnak, amit csak a személyesebb jelenetek mentenek meg attól, hogy el is aludjak rajta. De aztán szerencsére mozgásba lendültek az események, és onnantól már határozottan érdekes volt. Ahogy szép lassan sikerült összekötögetni az eleinte egymástól teljesen függetlennek látszó pontokat, sikerül kibogozni a két erősen elmebeteg elkövető őrült indokait és játékát.
És persze a személyes jelenetek határozottan jók voltak :D
Még valahol az első vagy második fejezet alatt jutott eszembe a 30 Seconds to Mars együttes Hurricane* című száma, egész pontosan annak egy sora: Tell me, would you kill to save a life? Már korábban is átfutott párszor a fejemen, hogy elég komoly morális dilemmát hordoz magában ez a kérdés, de erre a konkrét esetre vonatkoztatva talán még nagyobbat üt. Elvégre nagyon szépen hangzik, hogy minden élet egyenlő, de legyünk őszinték: a legtöbbünk életében vannak olyanok, akik fontosabbak, mint mások. Ettől a végére csak még megrázóbb, amikor kiderül, hogy az elkövetők között volt, aki olyan szinten eszköznek tekintette az áldozatait, hogy a nevüket se tudta…
Az aktuális rejtély mellett a kötet egész ügyesen megrágta ezt a kérdést a főszereplők szemszögéből is. És mire eljutottunk a megoldásig, a spoiler addigra a két elkövetőnek nekiszegezhetnék a fent említett szám következő sorát: Tell me, would you kill to prove you're right?
Végeredményben azt kell mondanom, hogy jó kis kötet volt ez. Nem a legjobb, de a kezdeti unalmon túllendülve volt itt akció, dráma, humor, meg minden egyéb, amit jellemzően megszoktunk a sorozattól.
*Ha valaki nem ismerné: https://www.youtube.com/watch…
