Halálos ​vendetta (Eve Dallas 49.) 92% 42 csillagozás

Imádom, imádom!! :) Nagyon jó kis történet megint! Megint egy olyan rész, ahol Eve és csapata nem igazán az áldozatokat sajnálta, inkább az áldozatok áldozatait. Nem a gyilkost, hiszen bármit is követtek el az áldozatok, mégsem a gyilkosság a megoldás. Szerintem is ott kellett volna megrohandiuk egy börtönben sok-sok év után. Most is elég hamar rájöttem, hogy ki a gyilkos, aztán ő is felfedte magát előttünk. Eve is elég hamar első számúként tekintett rá, persze bizonyíték nélkül. Én mondjuk már sokkal hamarabb megfigyeltettem volna, egy áldozattal kevesebb lett volna. Bár tényleg nem sajnáltam egyiket sem annyira. Nagyon jó kis történet volt megint.

Ez a sorozat az egyik kedvencem a krimi műfajában, így fájlalom, hogy egy csillagot is le kellett vonnom. Kényelmesen tértem vissza ebbe a világba, hiszen már annyiszor olvastam az összes részt, hogy csak na…. Mivel mostanában, ha csak megtehetem, hogy több szünetet tartok ki sorozat részek között, hogy ne legyen egysíkú vagy unalmas a végére, így ezt is nagyon vártam, milyen izgalmakkal lep meg, az írónő, hát semmilyennel szinte. Ez nekem egy gyengébb rész volt, igaz hogy az elvárthoz képest csak:))) Amúgy jó volt ez a rész is, de olyan volt mintha Robb is már belelaposodott volna ebbe. A közeljövőben vár még rám egy rész, remélem azért az jobb lesz. Ami nagyon nem tetszett, hogy túl hamar rájöhettünk, meg hát nem is volt titok a gyilkos kiléte (mármint számunkra). Most nem is a tettes megtalálásán volt a hangsúly inkább a bizonyítékok gyűjtésén, illetve természetesen a cél hogy több áldozat ne lehessen. Csak ismételni tudom önmagam nem rossz – nem rossz, de jobb is lehetett volna…… Hát ilyen is van…

2021/12. 5/14 korábbi értékelés

A szokásos színvonalú Dallas-regényt kaptuk. Teljes információs és aprólékosan végigvezetett hiteles nyomozás, a bűntény rendőrségi lezárásával.

Az a baj, hogy már el vagyunk kényeztetve. Nekem hiányzott a kissé erőteljesebb cselekmény (nem kezdek el példarészeket keresgélni a sorozatból), de még inkább a mellékszereplők előtérbe helyezése, azaz valamelyik „kiemelt beemelése” a történetbe. Ezek mindig jót tesznek egy-egy résznek.

Eve Dallas hadnagyról most olvastam először. Nem tudom mennyire rossz vagy jó, de én mindjárt a 49. résszel kezdtem az olvasást. Persze voltak utalások korábban történt eseményekre Eve vagy férje, Roarke vonatkozásában, de úgy érzem ez abszolút nem volt zavaró.
Eve személyisége nagyon megfogott, tetszik, hogy olyan határozott, a nyomozást profi módon vezeti. Észreveszi a legapróbb részleteket is, a férjével tökéletesen kiegészítik egymást.
A történetben egy őrült nőszemély önkéntes rendőrnek gondolva magát brutális módon végez olyan férfiakkal, akik korábban nőket bántalmaztak. Viszonylag hamar kiderül az olvasó számára a kiléte, ezért is olyan izgalmas, hogy nyomon követhetjük a nyomozást és imádkozunk, hogy sikerüljön mielőbb megállítani. Nem nagyon szeretem a sci-fi műfajt, de itt kimondottan érdekes volt az író által megírt jövőbeli világ.
Nagyon örülök, hogy elolvastam, de most kénytelen leszek az első résztől apránként elolvasni Eve és Roarke történetét, és az újabb és újabb gyilkosságokat is. Remélem sikerül beszerezni mindet.

Izgalmas nyomozás volt ebben a részben is. Eve és Roarke hozták a megszokott formájukat, imádtam őket. Dőltem a nevetéstől mikor Eve spoiler Érdekes volt figyelni, hogyan jut el Eve a megoldáshoz. Lépésről lépésre. Igaz az áldozatok a múltjaik tekintetében spoiler, de mégsem ez lett volna az út a büntetésükhöz.

borító: 4
tartalom: 5
stílus: 5
szereplők: 5
élmény: 5
mondanivaló. 4

Hihetetlen, hogy már ennyi idő eltelt azóta, hogy utoljára olvastam Eve-ről. Olyan jó mindig viszontlátni az ismerős szereplőket, követni az életük alakulását! A bosszú a témája ennek a résznek, illetve, hogy mennyire igazságszolgáltatás az, ha egy rossz embert megkínoznak és megölnek. Persze nem jó a tudat, hogy egyesek bármit megtehetnek, amit csak akarnak minden következmény nélkül, de nem vagyunk Isten helyében. Ezért, ha bosszút állunk másokért, az önbíráskodás. Itt is előjön, hogy mennyire nehéz egy gonosz ember gyilkosa ellen nyomozni, de ő is Eve „halottja”. A robotika törvényeinek áthágása kicsit áthallásos Asimov könyveire, novelláira.
Természetesen 5 csillag.

Nagyon tetszett érdekes történet volt. Az írónő telekes sorozata nagy kedvenc. Még olvastam volna el el tudtam volna viselni több gyilkosságot akciót. Olya a történet mint a szereplők maguk ahogyan megtalálják a helyüket lenyugszanak ugya nagy a történet is. A csúcs Mavis újrázik.

Igen, igen, igen! Ez a rész annyira ütött, hogy nincs rá épkézláb kifejezés. Volt itt minden, spoiler, meg persze nagy adag szerelem, pikáns humor, és szinte az összes mellékszereplő hosszabb-rövidebb feltűnése. Hihetetlen, hogy a sorozat 49. része még tovább képes emelni a színvonalat. Bravó, Nora, bravó!

Nagyon jó rész volt, végre megint sorozatgyilkost kaptunk, aki ráadásul nő. Izgalmas és érdekes volt a nyomozás, Eve és Roarke együtt még mindig a kedvenceim, ahogy Peabody is. Pont jó arányban van magánélet a rendőrségi dolgokkal, végig lekötött a történet.

5 csillag, hát persze, hogy 5 csillag. :-)
Nagyon jó kis rész volt. Megjegyzem ez sem az a kimondottan fizikailag akciódús rész, sőt… ez inkább nyomozásilag akciódús rész, viszont kifejezetten jó volt. Szerepeltek benne az általam (az utóbbi pár részben) oly sokszor hiányolt szereplők is, a történet is odabilincselős volt, spoiler szóval öröm volt olvasni. :-) Érdekes, mert az előző rész úgyszintén nagyon jó volt, az lelkileg megterhelő volt, ez viszont inkább könnyed, mármint lelkileg, nem máshogy. Máshogy egyáltalán nem… És ez most biztos, hogy nagyon furcsán hangzik, de így van. ;-)
És meg kell jegyeznem ismét, hogy Peabody minden részben egy kicsit ügyesebb nyomozóvá érik, amit nagyon jó olvasni. :-) Mint ahogy azt is, hogy Eve továbbra is a legrátermettebb nyomozó, akiről valaha is olvastam és Roarke a legnagyszerűbb (nyomozó)férj, szóval a kedvenceim. :-) Huhú Roarke ezért mennyire haragudna… ;-D
Nah, és volt itt még egy kis múlt idézés is, Eve és Feeney múltjából. Ezeket a történeteket, amikor még Feeney volt Eve hadnagya, mindig szeretem olvasni. Legutóbb a Halálos utazásban volt ilyen. Ez most (is) egy kellemetlen emlékben spoiler lévő kellemes emlék spoiler volt Eve számára. Végül szépen megoldották Eve is, és Feeney is a saját maga stílusa szerint. ;-) Peabody pedig szokásához híven a végén elütötte egy vicces, virágos gondolattal. :-D

Most pedig következik az 50. rész, ami egyben jelenleg az utolsó magyarul megjelent rész és ez furcsa érzést kelt bennem. Egyrész jó, mert azt sem olvastam még, másrészt rossz, mert sajnálom, hogy egy időre lezárul Eve-ék története… );)