Halálos ​születésnap (Eve Dallas 14.) 43 csillagozás

J. D. Robb: Halálos születésnap

A ​New York Times bestsellerírónője, Nora Roberts, azaz J. D. Robb egy szívfájdító regénnyel áll az olvasók elé… Egy születésnapi haláleset rémítő képét vetíti előre egy régi ismerőssel, egy gyilkossal való találkozásnak Eve Dallas múltjából…

Walter Pettibone pontosan 7.30-ra ért haza. Amint belépett az otthonába, több mint száz barátja és a családtagok kiáltották: Meglepetés! Születésnapja volt. A készülődést már hetekkel előtte megneszelte, és az igazi meglepetés csak ezután következett. 8.45-kor egy smaragdzöld szemű, vörös hajú nő átnyújtott neki egy pohár pezsgőt. Egyetlen kortyot ivott, és már halott is volt.

A nőt Julie Dockportnak hívták. A születésnap meghívottjai közül senki sem ismerte. De Eve Dallas nagyon is jól emlékezett rá. Tíz éve tagja volt annak a csoportnak, amely végül rács mögé juttatta. Most pedig, amikor a jó magaviselete miatt kiengedték, csak egy, gonosz szándék vezérli. Úgy tűnik, ismét találkozni akar Eve Dallasszal – és ezt a találkozót… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2002

>!
Gold Book, Debrecen, 2004
380 oldal · ISBN: 9634250114 · Fordította: Kiss Tamás

Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Eve Dallas · Roarke · Delia Peabody · David Baxter · Lawrence Charles Summerset


Kedvencelte 3

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

>!
Zsuzsanna_Makai
J. D. Robb: Halálos születésnap

Valahogy ez a rész nem volt annyira sodró lendületű, mint az eddigiek. A humora sem volt meg annyira, mint szokott, de itt most úgy érzem, így is volt helyes, mert nagyon mélyre lementek Eve múltjában, nem lett volna szerencsés túllőni a célon, és elviccelni egy ennyire durva dolgot.
Peabody szülők jó arcok voltak, örültem, h megismerhettem őket. Mavist hiányoltam.
Nekem is kell egy saját Roarke, imádom ezt a faszit!

>!
gyuszi64
J. D. Robb: Halálos születésnap

A szokásos jó színvonalú, könnyen olvasható, szórakoztató Robb-regény. Hamar megismertük a gyilkos személyét, de hát ez most ilyen krimi lett, erről szólt, nem baj. A szokásosnál mozgalmasabb volt a nyomozás (NY mellett Denver, majd Európa); külön nyomozási szálat kapott Peabody; és plusz színfoltot jelentettek a felbukkanó szülők. Az erős mellékcselekmények általában jót tesznek a sorozat köteteivel.
A fél csillagot azért vontam le, mert a befejezés nagyon klisés volt (csak a Robb-kötetekben legalább féltucatszor olvastam…)

Lassan kezdhetek visszaszámolni: a 43 + 9 írásból már csak 4 + 1 hiányzik. :) :)

>!
Gold Book, Debrecen, 2004
380 oldal · ISBN: 9634250114 · Fordította: Kiss Tamás
>!
rafaelo0824
J. D. Robb: Halálos születésnap

A nyomozás része nem volt valami izgalmas, végig tudtuk ki a tettes és csak keresni kellett, ráadásul Eve-nek olyan problémái voltak, amiket már mind láttam más részekben, mintha az írónő csak gyorsan kiollózta volna a dolgokat a többiből. Ennek ellenére tetszett, örültem Peabody saját ügyének.

>!
Mrs_Cat
J. D. Robb: Halálos születésnap

Elfelejtettem, jelölni, hogy elkezdtem olvasni egy könyvet, ezért tűnik úgy, hogy átlapoztam :D

Maga a történet egész sok szálon futott… Peabody szülei meglátogatták a lányukat. Eve majdnem belehalt a gyilkos üldözésébe, mint mindig, de most mintha kicsit durvábban megütötte volna a bokáját. Roarke, mint mindig, tök aranyos…

Tetszett, bár annyira nem fogott meg, mint az előzőek.

>!
Paulina_Sándorné P
J. D. Robb: Halálos születésnap

Élveztem mind a nyomozást, mind Eve és Roarke kapcsolatát. Már egy éve házasok, de néha ez többnek tűnik, néha meg olyan még mintha pár hetes házasok lennének. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire imádom, ahogy Roarke bánik, körülveszi Eve-t. Nehéz volt az út Dallas-ba Eve számára. Sok minden előjött, még nekem is fájt. Tetszik, ahogy a nyomozás során lépésről lépésre látni, ahogy szorul a hurok a gyanúsított körül. Szerintem a végső mozzanat nagyon nehéz lehetett Eve számára, spoiler

>!
gabiica P
J. D. Robb: Halálos születésnap

Számomra nem igazán volt olyan ez a történet, mint az eddigiek. Az alapsztori jó, a kivitelezés már kevésbé

>!
Kicsicsillag123
J. D. Robb: Halálos születésnap

A sztorit tekintve várható volt, hogy sokan bosszút akar állni Eve-n ezért nem lepődtem meg, hogy ilyen történet is felbukkant a sorozatban. Összességében tetszett, most sem kellett sokat gondolkozni a gyilkos kilétén, most is inkább a gyilkos elkapása volt a középpontban. Illetve szintén jobban belemerültünk Eve múltjába is. Valamint hozta a szokásos formáját is minden tekintetben. Peabody egyre közelebb kerül a céljai eléréséhez, McNabbal együtt pedig hihetetlenül aranyosak. Roarke pedig továbbra is hihetetlenül ellenállhatatlan. Felbukkantak Peabody szülei is, megkedveltem őket remélem a későbbiekben még találkozunk velük.

>!
Vivinnie
J. D. Robb: Halálos születésnap

Szokás szerint fantasztikusan jó, természetesen tetszett! :-)
Mindegyik részét kivétel nélkül nagyon szeretem. De! Ha választani kellene egyet az összes rész közül, amelyik a legjobban tetszett, akkor talán ezt választanám a kedvencemnek. Meglehetősen eseménydús! :-D

>!
kiruu
J. D. Robb: Halálos születésnap

Nem tökéletesen kötött le és nyerte el a tetszésemet, de azért ez sem volt rossz rész.
Roarke még mindig aahhuristenkellegyilyenpasi, megunhatatlan.
Eve továbbra is nagyszájú és őszinte, amit csodálok benne.
Örülök, hogy PeaCuki és Ian együtt vannak. Szegény Ian. :(


Népszerű idézetek

>!
Kiera

– Eve, kedves – nyögte, és minden erejét össze kellett szednie, hogy ne reszkessen. – Ne azt vedd fel.
– Micsoda? – állt meg Eve, pedig fél karját már beledugta a dzseki ujjába. – Ez egy könnyű, nyári ruhadarab, és a fegyveremet is eltakarja.
– Nem megy a nadrágodhoz – lépett Roarke a felesége szekrénye elé, és kivett egy hasonló anyagú és vastagságú dzsekit, aminek a színe, ellentétben azzal, amit Eve választott, illett a khakinadrághoz. – Ez már sokkal jobb.
– Nem divatbemutatóra készülök – ennek ellenére Eve átöltözött, mert könnyebb volt ruhát cserélni, mint vitatkozni.
– Na látod – bújt vissza Roarke a szekrénybe, és egy pár rövid szárú, barna bőrből varrt bakanccsal a kezében egyenesedett fel újból.
– Ez meg honnan van?
– A szekrénytündér hozta.
Eve gyanakodva a lábbelire meredt, majd egyik ujjával óvatosan megbökte.
– Nincs szükségem új cipőre. Különösen most, hogy a régit már sikerült kitaposnom.
– Ha ezzel az állapotára céloztál, akkor meglehetősen finoman fejezted ki magad. Próbáld fel.

10. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Eve Dallas · Roarke
>!
Kiera

Szerencséje volt. Úgy fest, mintha fejjel rohant volna egy téglafalnak.
– Vegye le rólam a kezét.
Egyik orvos sem engedelmeskedett, ami nagyon aggasztotta. Amikor megpróbált felülni, könnyedén visszanyomták.
– A válla megrándult, a bordákon zúzódások láthatóak. Semmi törés. Piszok nagy szerencse. Egy kis bőrt is elvesztett. És persze mindehhez hozzájön az agyrázkódás. Mi a neve?
– Eve Dallas hadnagy, és megölöm, ha még egyszer hozzám ér.
– Hoppá, emlékszik, hogy kicsoda. Milyen a látása, hadnagy?
– Magát elég jól látom, seggfej.
– És megmaradt a kedves, kislányos bája is. Kövesse a fényt. Csak a szemével, ne a fejét forgassa.

249. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Eve Dallas · MT (MediTech, orvostechnikus)
>!
Kiera

– Te? Már ültél lóháton?
– És túléltem. Történetesen nagyon is kellemes élmény. Talán még neked is tetszene.
– Nem hiszem.
– Csak a tudtukra kell adni, ki a főnök – árulta el Parker.
– Ok nagyobbak és erősebbek. Szerintem ebből egyértelműen kiderül, hogy a ló a főnök.
Parker kuncogott egy kicsit, majd odakiáltott az egyik emberének.

206. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Eve Dallas · Roarke
>!
Kiera

Az asztalán rend fogadta. Mi több, tiszta volt. Valójában az egész irodát kitakarították. Mintha a távollétében valaki belopózott volna, aki felszívta az összes port, eltüntette a padlóba ivódott mocskot, és mindent tisztára suvikszolt maga után. Eve gyanakodva húzta végig a falon a hüvelykujját. Igen, minden kétséget kizáróan friss festéket érzett. Összevonta a szemöldökét, és tovább vizsgálódott. Az irodája apró helyiség volt, egyeden keskeny ablakkal, egy ütött-kopott – ám immár tiszta – íróasztallal, és egypár megfakult huzatú fotellel. Az irattartó szekrény is csillogott. A tetején pedig egy cserépben valami növény zöldellt, és szemlátomást remekül érezte magát. Eve halk, aggodalmas sikollyal ugrott az irattartóhoz, és kirántotta az egyik fiókot.
– Tudtam, tudtam, tudtam. Az a gazember megint átvert.
– Hadnagy?
Eve vicsorogva pillantott hátra. Az ajtóban a segédje állt. Keményített, tipp-topp egyenruhájában remekül illett a rendbe tett irodához.
– Az a nyomorult csokoládétolvaj rábukkant a rejtekhelyemre.
Peabody csücsörített.
– A csokid az akták között van – hajtotta félre a fejét. – Ha jól emlékszem, az E betű alatt.
E, mint enyém, hogy a fene enné meg – lökte vissza Eve bosszúsan a fiókot. – Amikor szabadságra mentem, itt felejtettem. Mi a csoda történt itt, Peabody? Ha nem láttam volna a névtáblát az ajtón, el sem hinném, hogy ez az én irodám.
– Mivel nem voltál itt, megragadtuk az alkalmat, kifestettünk, és egy kicsit rendet tettünk. Már nagyon rendetlen és koszos volt minden.
– De nekem tetszett. Hová tettétek a cuccaim? – kérdezte ellentmondást nem tűrően.

14-15. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Delia Peabody · Eve Dallas
>!
Kiera

Eve a combján dobolt az ujjaival.
– Miféle pite volt az?
Baxter elvigyorodott.
– Rendkívüli – árulta el, mielőtt visszatért volna az asztala mögé.

28. oldal

Kapcsolódó szócikkek: David Baxter · Eve Dallas
>!
Kiera

– Az egy Chippendale asztal, hadnagy, nem pedig lábtartó.
– Hogy tud egyáltalán megmozdulni azzal a zabszemmel a seggében? – kérdezett vissza Eve, és szándékosan meg sem mozdította a lábát. – Fáj, vagy csak gyorsabban kapkodja tőle a lábát?

36. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Eve Dallas · Lawrence Charles Summerset

A sorozat következő kötete

Eve Dallas sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Dan Wells: Az ördög egyetlen barátja
Kresley Cole: Vámpírbosszú
J. R. Ward: Éjsötét szerető
Dan Wells: Fragments – Töredékek
Lauren Oliver: Káosz
Max Gladstone: Nagyrészt halott
Kendare Blake: Vérbe öltözött Anna
Isaac Marion: Eleven testek
Christopher Moore: Vérszívó démonok