Halálos ​rögeszme (Eve Dallas 40.) 95% 47 csillagozás

Rég olvastam már Eve Dallas történetet, jó volt újra visszacsöppenni ebbe a világba.
Néha még mindig ki tudok akadni azon, ahogyan az öltözékeket dolgozza ki az írónő, a képzeletem túlságosan is valóságosan jeleníti meg ezeket a „csodákat” :D No de mindegy, ez csak az én rigolyám.
Érdekes történet volt, főleg abból a szempontból, hogy sokáig még csak sejteni sem lehetett, ki lehet a gyilkos, és ténylegesen tudni a végéig egyáltalán nem.
Meglepő fordulat volt, hogy spoiler

Oly régen olvastam utoljára Dallas-ról és Roarke-ról, s most olyan jól esett :)
Szeretem őket, ahogy kiállnak egymásért, ahogy jobb emberré teszik a másikat :)
Nem volt semmi nagy csavar, szépen le van vezetve minden, örülök, hogy csak 2 hulla van :) Az elkövető a maga által elképzelt világban él, de amellett képes dolgozni. Ez az engem-nem-szeret-senki tipikus esete. Lehet, hogy ha a baleset után szakorvos kezére kerül, akkor ez mind elkerülhető, de ezen már kár agyalni. A fél csillag levonás azért van, mert kevés volt Roarke :) Többet akarok belőle :)

A sorozat 40. részében ismét kicsit személyesebbre vette a hangvételt az írónő, hiszen ezúttal Eve egy őrült rajongóval találja szemben magát, vagyis ő maga a rögeszméje tárgya, a gyilkosságok kiváltó alanya, melyek után kénytelen nyomozni. És mivel ő áll a bűntények középpontjában, kicsit bensőségesebb a cselekmény is, ami nekem nagyon tetszett, mert így többet kaptam Roarkból és a többiekből is. A nyomozás önmagában nem szólt akkorát, de azért ötletes és izgalmas volt, az utolsó pár oldalon pedig benn volt az a bizonyos zabszem is. Továbbá ez a kötet ismét bebizonyította, hogy ez a gárda egy nagy család, akiket nagyon lehet szeretni, akiken jókat lehet derülni, akikért igazán lehet izgulni, akik miatt az ember mindig újabb és újabb részt akar elolvasni ebből a hosszú, végtelennek tűnő sorozatból. És hát ezért nem is lehet megunni! :)

Izgalmas, pörgős. Végig aggódtam a történetet, nehogy valakinek baja legyen. Eszelős volt. Nagyon kevés nyomon tudtak csak elindulni, de szerencsére a végére összeálltak a tények. A végén szinte én is úgy rettegtem, mint Roarke. Imádtam azokat a részeket, ahol együtt vannak Eve-vel. Olvadok olyankor ezerrel. :-) Bella baba nagyon édes. Imádom, ahogy a frászt tudja hozni Eve-re. Az erős, bátor nyomozót egy kisbaba simán legyőz. :-) Félelmetes, hogy a rajongás milyen eszelős, barmokat tud létrehozni.

Megint nagyon jó rész volt így a 40. kötet ellenére is. Tetszett az ügy, és az Eve-nek címzett levelek. Izgalmas volt a nyomozás, megint volt Jamie és Bella, Roarke-ot még mindig imádom. A vége letehetetlenre sikeredett, az írónő elérte, hogy mindenkiért lehessen aggódni. Jöhet a folytatás.

A sorozatbol az ehhez hasonlo reszek a kedvenceim. Amikor maguk a föhösök kerülnek veszelybe. Az utobbi reszekben sajnos ez kevesbe fordult elö.
Vegig lehetett izgulni, hogy ki is a gyilkos.
A vege pedig nagyon izgalmas volt, amikor szembe talalkozott Eve a gyilkossal.

Az utóbbi pár évben szerintem ez volt a legjobb kötete a sorozatnak.
Azzal, hogy a gyilkos Eve (egyértelműen) elmebeteg rajongója, egészen más jellegű volt a személyes kötődése a nyomozáshoz, mint általában. Egyszerre volt ő a nyomozó, a (mondvacsinált) indíték, eleinte lehetséges, később pedig valós célpont. Ráadásul a gyilkos egy nagyon beteg, Feeney-t idézve elcseszett kapcsolatot képzel kettőjük közé, ami még sokkal veszélyesebbé teszi a sorozat „átlag” gyilkosaihoz képest. (Nincs olyan, hogy átlag gyilkos, de ez csak magánvélemény.)
Kezdettől fogva egyértelmű volt, hogy a gyilkost valahol a „közelben” kell keresni. Valakit, akit Eve (és az olvasó) is rendszeresen lát, de egyszerűen átsiklik fölötte. A feszültség szinte tapintható volt egész végig. Ismerjük? Nem ismerjük? Talán többször is felbukkant már az előző kötetekben? Ráadásul hosszú ideje először valóban aggódtam a főbb karakterekért, évek óta először reális veszélynek éreztem, hogy valakinek komolyan baja eshet, akár meg is halhat. Hirtelen nagyon élesen ráébredtem, hogy mennyi nagyon jó karakter van ebben a sorozatban, és én mennyire szeretem a többséget.
5/5 csillag. Egyértelműen.

Az írónő megint nem okozott csalódást, nagyon jó ez a része is a sorozatnak! :-D Erre is jár a maximális csillag. ;-) Csak ajánlani tudom! :-D Már alig várom a következő részt. :-D

MÁSODIK OLVASÁS:

Huh, te jó ég, ez izgalmas volt, legfőképp a vége…
Nagy hirtelen ki is ment minden gondolat a fejemből, amit írni akartam a történet kapcsán. ;-) Oh, nah, ilyet is ritkán vált ki belőlem egy történet. De talán ez is elmond valamit róla. ;-)
Szép lassan azért kezd előjönni. Szóval igazán érdekes, izgalmas rész volt „köszönhetően” a megtébolyodott gyilkosnak. Akit spoiler kellett keresni, amire hamar rájöttek Eve-ék.
Vicces és egyben megható is volt, hogy mennyire aggódtak a többiek Eve-ért. Elsősorban itt Mira és Feeney „leülni parancsára” gondolok. :-) Jó érzés olvasni, hogy Peabody is mennyit fejlődik a részek alatt.
Roarke-ot is nagyon szeretem, még jobban is, mint az első olvasások során, viszont azt most kifejezetten díjjaztam, hogy nem „ragadt, vagy, hogy szebben fejezzem ki magam, nem ragaszkodott” annyira Eve-re a nyomozás során. Az utóbbi részekben már-már soknak éreztem, annak ellenére, hogy tényleg nagyon szeretem őt, igazi álomférfi. :-))) Pedig én nagyon ritkán mondok ilyet… ;-D
Aztán az már nem volt annyira vicces, ahogy jöttek a gyilkos spoiler. Szegény Nadine, szegény gyilkossági csoport… A legdurvább pedig, hogy a gyilkos spoiler tetthelyeire. :-O
A végespoiler pedig leírhatatlanul izgalmas, érzelmes és letehetetlen volt.
De jöjjön hát a következő nagyszerű rész. :-)

Nagyon tetszett. Egyik ismerősöm szerint már nagyon sematikusak a részek. Szerintem nem. Különben is, nekem nagy kedvenceim a szereplők, így mindig örülök, ha újra „meglátogathatom őket” az újabb részeknél. Bella egy tünemény a bizsu rajongásával. Már régen szerepelt Jamie, pedig ő is egy érdekes karakter. Nagyon jó volt viszontlátni.
A nyomozás is izgalmas, a vége pedig…! Roarke egyértelműen az álompasi… :-)))

Mindig elcsodálkozom, hogy hogyan képes valaki ilyen bűnügyeket kitalálni, aztán elolvasom az aktuális híreket a világból, és már tudom a választ a kérdésemre. J. D. Robb történetei, a sci-fi elemektől eltekintve bármikor bekerülhetnek a hírekbe, mert tényleg ilyen a világ.
Ebben a részben a család, a barátok kerültek előtérbe, és Eve most jött rá, hogy amióta beengedte az életébe Roarke-t, azóta mennyi barátot talált. A gyilkossági csoportról, a családjáról nem is beszélve. Annyira tetszik, hogy az utóbbi pár részben ők is többet voltak jelen, jobban megértjük őket.
A gyilkos pedig… Tetszett, hogy volt egy-két bekezdés az ő szemszögéből is, így jobban meg lehetett érteni az indítékait.