Halálos ​hűség (Eve Dallas 9.) 47 csillagozás

J. D. Robb: Halálos hűség

J. D. Robb elképesztő krimisorozata világszerte lebilincseli az olvasókat a közeljövő rendőri eljárásainak a bemutatásával. Eve Dallas, a New York-i hadnagy visszatér, hogy szembenézzen eddigi legádázabb ellenségével – egy „titkos csodálójával”, aki levélben gúnyolja ki… és könyörtelenül gyilkol.

New York utcáit egy ismeretlen bombamerénylő járja. Gúnyos leveleket küldözget Eve-nek, és terrorizálja a „korrupt tömegeket.” És amikor már azokat fenyegeti, akik a legtöbbet jelentenek a számára, Eve visszavág. Elvégre a városáról van szó… a munkájáról… és az események túlságosan közelről fenyegetik az otthonát. Eve versenyt fut az idővel, hogy összeillessze a mozaik darabkáit – mielőtt darabokra hullik a város.

Eredeti megjelenés éve: 1999

>!
Gold Book, Debrecen, 2003
382 oldal · ISBN: 9639437441 · Fordította: Kiss Tamás

Enciklopédia 9

Szereplők népszerűség szerint

Roarke · Eve Dallas · Delia Peabody · Ian McNab · Ryan Feeney · David Baxter · Zeke Peabody


Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

Zsuzsanna_Makai >!
J. D. Robb: Halálos hűség

"- Eve, kedves – de amikor Roarke kiejtette ezeket a szavakat, még csak el sem mosolyodott. Eve idegesen dobolni kezdett az ujjaival az asztal lapján.
– Mi az?
– Te hazudsz nekem.
– Nem hazudok. Jézusom, az ember kér egy egyszerű felvilágosítást, amihez, mint
feleségnek, minden joga megvan, és rögtön lehazugozzák.
– Most már biztosan tudom, hogy nem mondasz igazat. Eddig fityfenét sem
törődtél a tulajdonaimmal, és gyűlölöd, amikor feleségnek szólítalak."

Az eleje óta arra várok, h vége Eve-nek kelljen megmentenie Roarke seggét, végre teljesült a kívánságom. Imádom ezt a sorozatot, imádom Roarke-ot, nekem is kell egy saját!
Eddig ez volt a legizgibb rész, kicsit el is szomorodtam, mert ugye a jövőben játszódik a történet, és 1999-ben íródott, és Nora Robi még nem tudhatta, h az ikertornyok akkora már annyi lesz.
Ezen kívül az elején a fúrós sztori is új volt, már sok fajta gyilkossággal találkoztam olvasmányaim során, ezzel még nem.
És kb még egy mondatot hiányoltam, h a szőkelányos képeken valószínűleg a hasonmásdroid volt.

gyuszi64>!
J. D. Robb: Halálos hűség

A szokásosnál több szálú történetvezetés jót tett a regénynek, viszont a mellékszereplők eléggé a háttérbe szorultak. (Kivéve a Peabody – McNabb duót. :) ) Ugyanígy a leírások, jellemzések is kisebb szerepet kaptak, de a pörgősebb cselekményt én nem „hibáztatom”, ez most egy ilyen rész volt. Megkaptuk a hagyományosan kissé katartikus befejezést is, de ilyen volt máskor is; a fél csillagot nem ezért, hanem az alapkoncepció hitelességéért vontam le. Túl nagy a terrorizmus forrásigénye, nem igazán hihető, hogy ezzel a „módszerrel” gazdaságosan szerezhető pénz spoiler.

Furcsa volt olvasni az 1999-es könyvben a ma már nem létező Ikertornyokról mint lehetséges terroritsa célpontokról…

Update: Nézegetem itt a Dallas-sorozatot, szerintem az első 43-ból már csak egy regény hiányzik (a tucatnyi felet nem számolom, ezek elég gyengék, onnan is talán ha egy olvasatlan van), de látom, még két újabb kötet jelent meg/jelenik meg magyarul. És az írónő a honlapján 47-nél tart, nem lesz itt baj…

marilyn_marilyn>!
J. D. Robb: Halálos hűség

Elfogult vagyok, ezért csak jó dolgokat tudok mondani a történetről.
Először is, már éppen ideje volt, hogy Peabody és McNabb összejöjjenek. :)
Megismerhettük Peabody testvérét,aki eléggé szokatlan helyzetbe keveredik.
Eve bonyolult ügy előtt áll és minden segítségre szüksége van, hogy megoldja. Roarke és Eve kapcsolata minden egyes történetben a következő szintre lép.
Az írónő ismételten nagyot alkotott. A cselekmény több szálon fut, de mégis nyomon lehet követni és izgalmas az első betűtől, az utolsóig.

rafaelo0824>!
J. D. Robb: Halálos hűség

Meglepő, hogy itt a 9. rész és még mindig tök jó az egész. Eve ebben a részben szimpatikusabb volt, és végre összejött valami a shipemnek , úgyhogy emiatt is izgalmas volt olvasni. Bár Kasszandra kiléte nem volt meglepetés, végig fent tartotta az érdeklődésem. És Roarke még mindig kedvenc!

Paulina_Sándorné P>!
J. D. Robb: Halálos hűség

Imádom Roarke-ot. :-) Kedvelem Eve-t is, tetszik a stílusa, a viselkedése. Egy-két mondatát én is mondhatnám. Nagyon jól összeillenek ők ketten. Nagyot nevettem Peabody-n és McNab-on. Zeke-t sajnáltam. Nagyon jó történet volt, jól össze is volt rakva. Nem gondoltam volna, hogy ez a megoldás.

Leobelo P>!
J. D. Robb: Halálos hűség

Tudom, hogy ismétlem magam, de akkor is imádtam a könyvet. Jó sztori, kedvenc szereplők.
Jöhet a következő rész!

Mrs_Cat>!
J. D. Robb: Halálos hűség

Ez eddig a leghajmeresztőbb. Bomba, fenyegetés, halál. DURVA
Eve mindig megsebesül valahogy…

1 hozzászólás
Kicsicsillag123 P>!
J. D. Robb: Halálos hűség

Az eddigi egyik legizgalmasabb rész volt. Lassan indult be a történet de miután igen utána nem volt megállás. Zeke szála nem igazán érdekelt, még úgysem, hogy kedveltem őt nagyon aranyos srác, de végül kiderült miért is volt olyan fontos. McNab és Peabody haláli volt és nagyon örültem nekik :D Eve, Roarke és Feeney továbbra is kedvenc,akárcsak maga a sorozat.

BezTina>!
J. D. Robb: Halálos hűség

Érdekfeszítő bevezetés, remek kibontás, nagyszerű közreműködés, kiváló összefogás, idegtépő tetőpont, – már amennyire lehet – szép lezárás.

Vivinnie >!
J. D. Robb: Halálos hűség

Jó rész, ez is! :-D

MÁSODIK OLVASÁS:

Jujh, hogy ez második olvasásra mennyivel jobban tetszett, mint elsőre. :-D Pedig már elsőre is tetszett, de arra emlékszem, hogy akkor kicsit túl akciódúsnak, sokrétűnek tartottam. De nem, ez így tökéletes, ahogy van. Igazi „odabilincselős, csak még egy fejezetet” történet. ;-)
Nagyon tetszik, hogy most így második olvasáskor a történet mellett sokkal mélyebben oda tudok figyelni a szereplőkre is. spoiler
Hogy én mennyire szeretem ezt a sorozatot… :-D


Népszerű idézetek

Cicu>!

(…)Tudom, hogy szeretsz, csak képtelen vagyok megérteni, miért. Rád nézek, és fogalmam sincs, miért engem választottál. És akárhányszor bizonyosodom meg felőle, mindig újra elbizonytalanodom. Mert nem lehetek én, akit szeretsz, és úgy vélem, belepusztulok, ha erre egyszer magad is rájössz.

289. oldal, Tizenhetedik fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Eve Dallas · Roarke
Kovtünci>!

Így hajnali kettőkor Eve levetkőzött és bezuhant az ágyba.
– Eve?- szólalt meg Roarke,mivel látta, hogy a felesége fegyvere kartávolságon kívül hever. És amikor Eve feléje fordította a fejét, hirtelen mozdulattal elkapta az állát, és egy fájdalomcsillapítót nyomott a szájába. És mielőtt ki tudta volna köpni, Roarke ügyesen megszorította a fenekét, és ezzel egy időben szorosan az ajkaira tapasztotta a száját…
– Ez övön aluli ütés volt – lökte el magától kissé köhögve Eve. – Hitványság.
– Viszont bevált – simogatta meg Roarke az arcát, és szeretetteljesen az ágyra nyomta.
– Reggel sokkal jobban érzed majd magad.
– Miután megittam a reggeli kévém, végigpofozlak a házon.
Roarke bebújt mellé a takaró alá, és szorosan magához ölelte.
– Ühüm. Majd meglátjuk. Most aludj.
– Nem is hiszed, milyen vicces lesz, mikor a fejed nekicsapódik a padlónak – ennek ellenére a sajátját a férje vállára hajtotta, és villámgyorsan elmerült az álom tengerében.

Kapcsolódó szócikkek: Eve Dallas · Roarke
Szelén P>!

– Szükséged lenne némi alvásra.
– Nem most. Egy órát még kibírok.
– Remek – lépett melléje Roarke, és mielőtt Eve egyet pisloghatott volna, a vállára kapta.
– Hé!
– Ezzel az egy órával nagyjából igazad volt – döntötte el Roarke.
– Korábban te siettettél.
– Most nem fogok szexelni veled.
– Oké, akkor majd csak én csinálom. Te közben nyugodtan fekhetsz – gördült Roarke az ágyra Eve-vel együtt. Volt valami csodálatos abban, ahogy illett hozzá a teste. Ám Eve most oda sem figyelt erre az apró csodára.
– A nem melyik részét nem sikerült felfognod?
– Egyáltalán nem mondtál nemet – hajtotta le a fejét Roarke, és az orrával megdörgölte a felesége arcát. – Azt mondtad, nem fogsz szexelni velem, ami teljesen más. Ha nemet mondtál volna… – gombolta ki szorgosan Eve ingét Roarke. – Azt természetesen tiszteletben tartanám.
– Oké, hallgass ide.
De mielőtt folytathatta volna, Roarke a szájával lágyan, de meggyőzően már az ajkaira tapadt. És ráadásul fölöttébb agyafúrtan. A kezei kutatva siklottak végig a testén. Eve képtelen volt visszanyelni a torkából feltörő nyögést.
– Rendben – adta fel a küzdelmet, és felsóhajtott, amikor Roarke forró ajkai végigsiklottak a torkán. – Legyél vadállat.
– Köszönöm, kedvesem. Majd igyekszem.

Kapcsolódó szócikkek: Eve Dallas · Roarke
Kiera>!

– Évente egymillió? – pillantott hátra Eve.- Számodra ez semmit sem jelentene.
– Kedvesem, a legkisebb összeg is sokat jelent.
– Tudom, nagyjából ennyit költesz a cipőidre.
Roarke előrehajolt, és nevetve megcsókolta Eve feje búbját.

89. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Eve Dallas · Roarke
Szelén P>!

– És honnan tudod, hogy egy nő volt a tettes?
– Onnan, hogy miután elkövette a gyilkosságot, felhívott, és megvárt minket a helyszínen. A fickó megcsalta, mire egy kétlábnyi acél fúrószárat nyomott keresztül a csalárd szívén.
– Ha másból nem, ebből tanulni fog – jegyezte meg Roarke enyhe ír akcentussal a hangjában, mire Eve elfordította a fejét, és felpillantott rá.
– Egyenesen a szívébe. Ami engem illet, én inkább a tökeit fúrtam volna keresztül. Az sokkal jobban illett volna az alkalomhoz. Mit gondolsz?
– Eve, kedves, te aztán fölöttébb egyenes nő vagy – hajolt előre Roarke, és könnyedén szájon csókolta a feleségét. Kétszer is.

24. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Eve Dallas · Roarke
Szelén P>!

– Valami gond van?
– A zsaruk nem hordanak szűzgyapjút és nem utaznak limuzinnal.
– Általában nem is, csak az, aki hozzám jött feleségül – simította végig egyik ujjával Eve bundáját Roarke. Élvezte a látványt, ahogy a hosszú, dísztelen ruha finoman kiemelte a felesége alakját. – És miből gondolod, hogy az emberek tudják: a gyapjút kizárólag szűz birkákról nyírták le?
– Ha-ha. Talán mehetnénk az én kocsimmal.
– Habár a jelenlegi sokkal jobb, mint az előző, szerintem közel sem annyira kényelmes, mint ez. És akkor nem tudnánk kellőképp élvezni a vacsorához felszolgált bort. És ami még ennél is fontosabb… – csípett bele Eve egyik ujjába Roarke – nem piszkálhatnálak egész úton.
– Én most dolgozom.
– Nem, ebben tévedsz. A szolgálatod már egy órával ezelőtt lejárt.
Eve önelégülten a férjére vigyorgott.
– Ha jól emlékszem, délben kivettem egy órát. De javíts ki, ha tévednék.
– Valóban – húzódott közelebb Eve-hez Roarke, miközben végigsimított a combján. – Majd ha megérkeztünk, le is dolgozhatod azt az egy órát. Most viszont…
Amikor a kocsi a járda mellé húzott, Eve összevonta a szemöldökét.
– Nem lesz semmiféle majd, nagyfiú. Vidd el innen a kezed, vagy letartóztatlak, mert molesztálsz egy rendőrtisztet.
– És amikor hazaértünk, felolvasod a jogaimat, és azon melegében ki is hallgatsz?
Ezt hallva Eve nevetésben tört ki.
– Perverz – morogta, és kikászálódott az ajtón.
– Sokkal finomabb az illatod, mint ahogy azt egy rendőrnyomozótól várná az ember – szimatolta körbe Roarke, miközben a barna homokkőből rakott, tiszteletet parancsoló bejárat felé lépdeltek.
– Te fújtad rám ezt a vacakot, mielőtt félreugorhattam volna.
Roarke könnyedén végigsimított a felesége tarkóján. Eve teste megrándult.
– Szörnyen játékos kedvedben vagy ma este, Roarke.
– Roppant jóízűen ebédeltem – jelentette ki Roarke komolyan. – Egész kellemes hangulatba kerültem tőle.

74-75. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Eve Dallas · Roarke
Szelén P>!

– Feleannyi idő alatt meg tudom szerezni a kellő információkat, mint te. Segítek.
– Nem kértelek rá.
– Valóban nem. De mindketten tisztában vagyunk vele, hogy gyorsabban kezelem a számítógépet és a pénzügyekhez is jobban értek. Neked az ilyesmitől megfájdul a fejed. És cserébe nem kérek csak egy apróságot.
– És mi lenne az a bizonyos apróság?
– Azt, hogy egész idő alatt ne viselj mást, mint azt, ami most is rajtad van.
– Apróság? – nézett végig Eve a tükörképén, és a meglepetéstől pislogni kezdett. – Jézusom, úgy nézek ki, mint egy…
– Ó, igen – helyeselt Roarke. – Pontosan úgy.
Eve visszanézett a férjére, aki olyan szemeket meresztett rá, hogy erőnek erejével kellett legyűrnie a testében tombolni kezdő vágyat.
– A férfiak teljességgel kiismerhetetlenek.
– Akkor könyörülj meg rajtunk.
– Nem fogok alsóneműben parádézni csak azért, hogy működésre bírjam a mocskos fantáziádat.
– Jó – jelentette ki Roarke, amikor Eve felkapott egy köntöst, és megkötötte az övét maga előtt. – De már működésre is bírtad. Ha pedig nem a te, hanem az én irodámba megyünk, gyorsabban végezhetünk.
Eve szorosabbra húzta a csomót, miközben gyanakvó pillantást vetett Roarke-ra.
– Mivel akarsz te gyorsabban végezni?
– Hogyhogy mivel? A pénzügyi adatok begyűjtésével. Miért, hadnagy, te mire gondoltál?
Eve alig tudta leplezni a csalódottságát.

86. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Eve Dallas · Roarke
Szelén P>!

– Tisztességesen kitisztítottad – és amikor Eve továbbra is fujt rá, előrehajolt, és megcsókolta a vágást. – Most már sokkal jobb lesz – vigyorgott Eve-re. Ebben a pillanatban nyílt az ajtó.
Peabody először eltátotta a száját, majd elvörösödött, végül nagy nehezen kinyögte:
– Elnézést a zavarásért.
– Épp menni készültem – helyezte vissza Roarke a kötést Eve lábára, aki mindeközben tehetetlenül csikorgatta a fogát. – Hogy sikerült feldolgoznod a ma reggeli izgalmakat, Peabody?
– Nos, izé… tulajdonképpen egész jól – köszörülte meg a torkát Peabody, és segélykérő pillantást vetett Roarke-ra. – Én is felhorzsoltam magam – dörgölt meg egy apró vágást az arcán, és amikor Roarke rámosolygott, elöntötte a forróság.
– Látom – lépett melléje Roarke, és megpuszilta a kicsiny sebhelyet. – De legközelebb vigyázz magadra.
– Férfiak, férfiak, ó, a férfiak – nyögte ki, amikor Roarke végül távozott. – Micsoda szája van. Hogy tudod ilyen helyzetben féken tartani magad?
– Töröld le a nyálat az álladról, az Isten szerelmére. Meg kell írnunk a jelentést a kapitánynak.
– Csaknem felrobbantanak, és még ugyanazon a délelőttön Roarke is megcsókol. Ezt fel kell jegyeznem a naptáramba.
– Higgadj le.

105. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Delia Peabody · Eve Dallas · Roarke
Szelén P>!

– A francba – indult meg Eve a kocsija felé. – Látod ezt a szart? – kérdezte ellentmondást nem tűrően, miközben a lyukas tetőre festett haragos arcra bökött a hüvelykujjával. – Nem tisztelik a város tulajdonát. Nem tisztelnek ezek semmit.
Peabody köhögéssel leplezte a nevetését, miközben próbált rezzenéstelen arccal tekinteni az elébe táruló látványra.
– Ez szégyen, hadnagy. Teljes mértékben.
– Ugye nem vigyort látok az arcodon?
– Nem hadnagy, egyáltalán nem. Csak döbbenetet. Igen, hamisítatlan döbbenetet. És haragot. Átkutassam a környéket festékes flakonokat keresve, hadnagy?
– Csókold meg a seggem – vágta be magát Eve a kocsiba, és ezzel elég időt hagyott Peabodynak, hogy kiböffenjen belőle a nevetés, ami már régóta égette belülről a mellkasát.
– Azt teszem – dünnyögte. – Folyamatosan – sóhajtott hatalmasat, majd lerázta az arcáról a vigyort, és bemászott az anyósülésre.

Kapcsolódó szócikkek: Delia Peabody · Eve Dallas
Szelén P>!

Roarke mosolyra húzta a száját.
– Ahá!
– Gyűlölöm, amikor így aházol.
– Tudom.
– Nézd, nem vagyok abban a helyzetben, hogy most rögtön mindent elmeséljek, viszont ha nem terveztél mást ma estére…
– De bizony, terveztem. Jobban mondva terveztünk – emlékeztette Roarke a feleségét. – Vendégeket hívtál.
– Én? – képedt el Eve. – Soha nem hívok senkit sem vendégségbe. Az a te szokásod.
– Ezúttal nem. Peabody és az öccse. Emlékszel már?
– Ó, a pokolba – túrt Eve a hajába, és idegesen körbe járt. – Ezt már nem tehetem semmissé. Nem mondhatom el neki az igazságot, és ha valami átlátszó kifogással állok elő, még megsértődik. És képtelenség együtt dolgozni vele, amikor húzza az orrát – emelte fel Eve a csészéjét, és komor tekintettel belekortyolt. – Úgy érted, hogy etetjük őket, meg ilyesmi?
Roarke felnevetett.
– Eve, te vagy a legkedvesebb házigazda, akit ismerek. A magam részéről nagyon várom a Peabody öccsével való találkozást. A természetimádók megnyugtató társaságnak számítanak.
– Az én lelkiállapotomnak pedig épp hogy csak az nem hiányzik
– remegett meg Eve. – Nos, egyszer úgyis haza kell menniük.
– Minden bizonnyal. Néhány órán belül otthon leszek. Addig helyettem is fogadd őket szeretettel.
– Oké, így is játszhatjuk ezt a játékot.

134. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Delia Peabody · Eve Dallas · Roarke · Zeke Peabody

A sorozat következő kötete

Eve Dallas sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Amanda Stevens: Örök kísértés
Charlaine Harris: Holtak klubja
Karen Marie Moning: Keserű ébredés
Max Gladstone: Nagyrészt halott
Dan Wells: Az ördög egyetlen barátja
Gena Showalter: Atlantisz
Rob Thurman: Éjvilág
Dan Wells: Fragments – Töredékek
Lauren Oliver: Káosz