Eljegyezve 80% 34 csillagozás

Igazi gyöngyszem, akarom mondani gyémánt. 5 ember/család története, egy történelmi tabló Amerikáról, amely szinte 100 évet ölel fel: gazdasági válság, világháború, koreai háború, Vietnám, Nixon, Watergate, hippik, 9/11, iraki háború. Van szó női sorsokról, az amerikai egészségügyről, házasságról-válásról, szülőkről és gyermekekről, gyereknevelésről, homoszexualitásról, és Párizsról is, a montmarte-i girbegurba utcácskáival. És ott van a gyémánt, ami örök.

Gyémántot sosem vennék, de sok ilyen könyvet igen. :)

Uramisten. Ez volt a könyv. Fantasztikus volt, összeszedett, sokféle szállal, sokféle szereplővel, akinek az élete valamilyen úton-módon mégis összekapcsolódott. Engem már azzal megvettek, hogy több elbeszélő volt, és annyira imádtam a borítót… egyszerű, letisztult, nőies, beleszerettem! És egy darabig fel sem tűnt a gyűrű a nő ujján! :D
Nagyon tetszett a különböző részek felépítése. Legelőször ugye megtudhattuk, spoiler Aztán spoiler majd pedig spoiler
Frances spoiler Szerintem mi, magyarok fel sem tudjuk fogni, mekkora őrület volt ez külföldön, hogy mennyi nő akart magának gyémántot, és mennyi férfi dőlt be a reklámoknak, hogy csak azzal fejezheti ki komoly szándékát és szerelmét, ha gyémántot vesz. És Frances ott volt a sűrűjében. spoiler Hihetetlen volt arról olvasni, hogy spoiler Biztos rossz volt ezt látnia. Hogy ha más korba születik, akkor még többre vihette volna.
Evelyn volt az egyik kedvenc elbeszélőm! Alapjáraton szeretek idősebb emberekről olvasni, akik már túl vannak a szerelembe esésen, az esküvőn, stb. Evelynt sajnáltam is nagyon, mert spoiler Utáltam, utáltam őt! spoiler És még volt pofája azzal előállni, hogy spoiler Nagyon helyes! Az meg aztán betette kicsit a kaput, mikor Evelyn arról mesélt, hogy spoiler
Sokáig nem tudtam, vajon James hogyan is fog bekapcsolódni a történetfolyamba, mert spoiler Utána pedig Jamest spoiler Annyira elszomorodtam! spoiler Aztán James spoiler Nem mondom, hogy Evelyn is így akarta volna, de nem is ítéltem el a tettét.
Delphine volt a következő, aki spoiler Egyszerűen imádtam azokat a jeleneteket, amikor a nő spoiler Zseniális volt! Persze aztán spoiler
Kate volt az utolsó, spoiler Az ő része azért tetszett, mert remek dolgokat hozott fel spoiler Ő egyébként spoiler És itt is annyira szép volt, ahogy spoiler És kerek lett az egész, bezárult a kör! Váh, le vagyok/voltam nyűgözve ettől, egy krimit sokkal könnyebb felépíteni, mint ahogy az meg lett írva.
Zseniális volt, komolyan. Voltak benne esendő emberek, akik hibáztak; olyanok, akik reménykedtek; olyanok, akik választottak egy utat maguknak, és nem bánták meg; olyanok, akik megbánták, hogy nem tettek meg valamit… mert ilyenek vagyunk mi, emberek. És ilyenek vagyunk mi, nők… szeretjük érezni, hogy szeretnek. Még szerencse, hogy ehhez manapság nem kell minden esetben gyémánt…

Meglepett mennyire kevesen olvasták ezt a könyvet. Pedig nagyon jó kis történetről van szó. Aki szereti az életszagú, romantikus történeteket, annak nagyon ajánlom. Nekem kicsit a szerkezete kaotikusra sikeredett, viszont a végén egy zseniális húzással minden a helyére kerül.

Szuperjó és zseniális!!!
Ez megkreálta a hypot, ezt eljegyezték vele, ez ellopta, ez elhagyta, ez az iciripiciri meg….:)

Nem szoktam messzemenő következtetéseket levonni egyetlen könyv alapján, no de ha valami magáért beszél… Szóval kénytelen vagyok kijelenteni, hogy J.Courtney Sullivan brilliáns író. Nem mesterkélt, hanem született fajta.

Lassan indult az utazásunk. Mire összeállt a fejemben a kép, hogy én most voltaképp nem egymást követő, hanem időben ugráló novellafüzéreket olvasok inkább, mintsem egy regényt. De minél kevesebb volt hátra a könyvből, annál jobban szerettem volna, hogy az utazás végtelenné váljon.

A könyv borítója nagyon lányos, romantikus és letisztult. Sokat sejtet a könyv cselekményéből, de ugyanakkor valamilyen titokzatosság is van benne. És nem mellesleg nagyon sok új információt és fontos adatot tudhatunk meg a gyűrűkről és a gyémántokról.

Szerintem a könyv sokkal jobb, mint ahogy az, első látásra tűnik. Több mint egy egyszerű romantikus regény, szépirodalmi szempontból is értékesre sikeredett.

Bővebben a blogomon: https://konyvmoly.com/j-courtney-sullivan-eljegyezve/

Érdekes egy történet volt. Eleinte nem igazán értettem, hogy ez a öt történet, hogy is függ össze de aztán ahogy haladtam vele kezdett a kép kitisztulni. Bár többször volt olyan érzésem, hogy ez a könyv nem nekem való. Nem az én nézőpontomat viszi. Bár néhol többet vártam volna el. Még mindig sok kérdésem van, amire nem kaptam választ. De mindezt leszámítva érdekes volt

Rémesen gyenge. Teljesen fölösleges az időben ugrálás is, bár nyilvánvalóan ettől van olyan hatása a műnek, mintha valami nagystílű darab volna. Kivéve, hogy nem az.

5 látszólag egymástól független történetet ismerhetünk meg, különböző időkből. Az első néhány rész után gondolkoztam rajta, hogy az egymáshoz tartozó részeket egymás után olvasom el, és nem követem az író által felépített szerkezetet, de az OCD-m nem hagyta :D
A történetet könnyen lehetett követni az időbeli ugrások ellenére is, az viszont zavaró volt, hogy egyes fejezeteken belül IS hosszú visszaemlékezések voltak, néha olyan történetekkel, ami nélkül egyébként teljesen kerek lett volna a cselekmény.
Még annak idején a borító miatt vettem meg ezt a könyvet, és bár egyáltalán nem azt adta, amire számítottam, jó olvasmány volt, vitt magával.

Nem mondhatom, hogy egy könnyed kikapcsolódásra szánt történet. Sőt, kissé nehézkesen kezdtem olvasni, kisebb megszakításokkal.
Fura volt az időbeli ugrálás, nem tudtam mi a kapocs a különböző történetek között.
Keszekuszának tűnt, de ahogy jobban megismertem a történeteket, kezdett összeàllni a kép.
Részletes bepillantást nyerhettem több generáció életébe. Nagyon életszerű, helyenként romantikus könyv. A végén már nagyon is érdekessé vált. Összesítve tetszett, bár nem lett a kedvencem.