Miért ​nem bírjuk a kínaiakat? 82% 29 csillagozás

Homofónokban viszont verhetetlen a kínai nyelv (különböző jelentésű, de azonos kiejtésű szavak, mint például „nyúl”, „sír” vagy "követ"). Százszámra akadnak ilyen szavak. Például a már említett „gu” kifejezés négy hanglejtéséből csak az egyikben a következőket jelentheti: „ősöreg”, „gurgulázik”, „szómagyarázat”, „szakadék”, „völgy”, „gabona”, egyfajta keresztnév, „comb”, „darab”, „rost”, „bika”, „keret”, „kereskedő”, „kobalt”, egy hírhedt mérges rovar, „cél”, „dob”, „kerékagy”, „haspuffadás” és „vak”. A szójáték lehetőségei, mint látjuk, kimeríthetetlenek. (A vak kobaltkereskedő gurgulázva zuhant az ősöreg szakadékba, miután megbotlott egy bika combjában, amelyet egy hírhedt mérges rovar vett célba, s ettől dobfeszességűre puffadt fel a hasa.)

Nem egy Kínába látogató számára a kínai opera az utolsó hangélmény. Közvetlenül utána beáll a teljes süketség.

15. oldal, Pannonica, 1995.

Igazi varázsát a helyi paprika adja, melynek utóíze talán a molyirtóhoz hasonlítható.

54. oldal

Az ábécé segítségével még egy rossz helyesíró is elboldogul valahogy, de a kínai írásjelek esetében nincs helye tévedésnek. Az ember vagy megjegyez több ezer írásjelet és helyesen írja le őket, vagy írástudatlan.

Egyes írásjelek ábrák, mások absztrakt konstrukciók vagy csak önkényesen rajzolt jelek, melyekben semmi támpont nincs a jelentésre vonatkozóan. Rejtélyesek. Megtanulhatatlanok. Csábítóak. Kábítóak. Csodásak. Egy rossz napunkon elillannak emlékezetünkből, és sose térnek vissza. Fenséges, legyőzhetetlen tömegükkel ébren tartják az idegenben az örökös alacsonyabbrendűség érzését.
A kínai tanítási módszerek szükségképpen az ismétlésre, a magolásra és a tények bebiflázására épülnek. Az írás-olvasás elsajátításához felhasznált szellemi erőbefektetés félelmetes, de az biztos, hogy edzi a memóriát. Láttak már kínai embert telefonszámot felírni? Ugye nem? Persze, első hallásra megjegyzik.

A kínai férfiak számára a legfőbb vonzerő a női bőr: a hibátlan, tükörsima, bársonyos és ragyogó halvány bőrtől azonnal elolvadnak, még ha gazdájának haja zsíros csomókban lóg is, netán hallókészüléket, szódásüveg vastagságú szemüveget vagy piszkos munkásnadrágot visel. A nőies formák egyáltalán nem számítanak, mert ezek már a felnőttkor sajátosságai, és a kínai férfiakat csakis a kislányos dolgok izgatják. Imádják, ha a nők bébihangon gügyögnek, ha bársonyos a bőrük, mint a babáknak, ha duzzognak és biggyesztik az ajkukat, mint egy ötéves, ha felváltva szégyellősek és pimaszok, egyszóval, ha gyermetegen viselkednek.
Míg a nyugati hímek a hosszú lábú, széles csípőjű, keskeny derekú, nagy mellű és kihívó tánckari macákra buknak, a kínai táncosnők lába egyáltalán nem látható a színpadon, mellüket láthatatlanná lapítják, piruló orcájukat s rajta a leányos grüberlit szemérmesen ruhaujjuk és kecses kicsiny kacsóik mögé rejtik. Innen pillognak kacéran csillogó szemmel az elbűvölt ifjakra, akiket bájaik szenvedélyre lobbantottak. A kínai irodalom férfiideálja talpig selyembe burkolt, enyhén nőies, kissé kótyagosan lankadt… no és persze gazdag porcelánfigura.

23. oldal, Pannonica, 1995.

Az ivás igazából azért nem komoly tényező Kínában, mert csak a komoly, elkötelezett sztoikusok képesek elviselni és megszokni a kínai szeszes italokat. Ezeket általában válogatatlan gabonából készítik, újból és újból lepárolják. Az eredmény igazi tüzes víz, melynek illata és íze a lenolajra és a denaturált szeszre emlékeztet. Kaparja a torkot, égeti a gyomrot, kitartóan megül az ember leheletén – és persze a fejében is, még napokkal az ivászat után is. Egyetlen módon elviselhető: gyorsan be kell rúgni és úgy maradni, míg csak észrevétlenül át nem jutunk az Ígéret földjére, ahol a másnaposság ismeretlen fogalom.

55. oldal, Pannonica, 1995.

A kínaiak „Csungkuo”-nak (Középső Birodalom) nevezik országukat. Számukra ez a civilizált világ középpontja, itt ugyanis emberek laknak. Minden más hely „barbár pusztaság”, melyet idegen ördögök népesítenek be. Afrikában fekete ördögök, Hollandiában és Skandináviában vörös és szőke hajú ördögök tanyáznak, Európa többi részén, Amerikában és Ausztráliában pedig a nagy orrú ördögök bőre fehér és a szeme kék.

A kínaiak kedvenc játéka a madzsong. Madzsongot kártyával is lehet játszani, de ilyet senki nem csinál. Túl csöndes volna. Vannak viszont e célra készített asztalok, jó zajos, visszhangzó asztallappal, hogy a kockákat minél hangosabban lehessen csapkodni.

A kínai kultúra legegyszerűbb meghatározása sokáig az volt, hogy „a kínai kultúra különbözik más kultúráktól”. A kínaiak függőlegesen írnak, jobbról balra, a nyugatiak vízszintesen, balról jobbra. […] Kínában találták fel a puskaport és a tűzijátékot, a nyugati kultúra ennek segítségével robbantotta fel Európa fallal körülvett városait és tett pontot a feudalizmus végére.