Az ​örökké határa (A soha határa 2.) 771 csillagozás

J. A. Redmerski: Az örökké határa

A ​fiú a hosszú utat választotta. A lány azt, amelyik sehová sem vezet. De a véletlen úgy hozta, hogy mind a kettő ugyanoda vitt…

Amikor minden darabokra hullik, a szerelem akkor is megmarad…

Camryn Bennett soha nem volt még boldogabb, mint most. Öt hónap telt el azóta, hogy egy távolsági buszon megismerkedett lelki társával, Andrew Parrish-sel – és nem az esküvő lesz az egyetlen különleges esemény az eljövendőkben. Camryn idegesen, mégis izgatottan várja, hogy leélhesse az életét Andrew-val – azzal a férfival, akiről a szíve mélyén tudja, hogy örökké szeretni fogja. Oly sok minden áll még előttük – mígnem váratlanul bekövetkezik a tragédia.

Andrew nem érti, hogyan történhetett velük ilyesmi. Próbál továbblépni, és azt hiszi, Camryn is ezt teszi. De amikor rájön, hogy Camryn titokban iszonyatosan szenved, és a fájdalmat önpusztító módszerekkel igyekszik elnyomni, kész bármit megtenni, hogy visszahozza a lányt az életbe. Be akarja bizonyítani, hogy a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2013

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2014
366 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633831137 · Fordította: Medgyesi Csilla
>!
Ulpius-ház, Budapest, 2014
292 oldal · ISBN: 9789633830093 · Fordította: Medgyesi Csilla

Enciklopédia 13

Szereplők népszerűség szerint

Andrew Parrish · Camryn Bennett · Natalie · Asher Parris · Blake

Helyszínek népszerűség szerint

New Orleans · Alaszka


Kedvencelte 150

Most olvassa 51

Várólistára tette 242

Kívánságlistára tette 240

Kölcsönkérné 7


Kiemelt értékelések

vikcs>!
J. A. Redmerski: Az örökké határa

Amikor minden darabokra hullik, a szerelem akkor is megmarad…

Nem volt szükséges ennek a könyvnek a megszületése, de jó volt olvasni arról, mi történt Camrynnal és Andrewwal az első kötet után.
Nagyon érzelmes volt ez a könyv, igazi hullámvasút, volt részünk szívfacsaró és szívlágyító jelenetekben is.
Egyszerűen tökéletes páros az övéjük… mindenkinek olyan társat kívánok, mint amilyen Andrew. :) Aki kitart melletted jóban-rosszban, egészségben-betegségben, minden helyzetben, legyen az jó vagy éppen nehéz időszak. Több ilyen pasas kellene a világra, és mindenki megtapasztalhatná, milyen az igazi szerelem. De ahogy a könyvben is le van írva, ritka az ilyen szerelem.
Irigylésre méltó, hogy minden merre utazgatnak, a szabadságuk, a kötetlenség amit átélnek, miközben szebbnél szebb városokon mennek keresztül. Mindenki ilyen életet szeretne szerintem.. beutazni az egész világot.:)
Ez végül is egy kis „jövőkép”, hogyan jutnak el főszereplőink egyik életszakaszukból a másikba, néhány nehézségen keresztül, de együtt, közös erővel. :)

Nem érdekel, mit teszel, vagy mi történik kettőnk között. Soha nem hagylak el. Mindig veled leszek.

5 hozzászólás
ZitussKa >!
J. A. Redmerski: Az örökké határa

Csak nézz fel néha az éjszakai égboltra, és engedd, hogy elvesszél benne.

Azt hiszem ismét csak önmagamat tudom megismételni: imádom:) Ez a páros egyáltalán nem tökéletes, de aki elolvassa, annak a szemében biztosan azok lesznek. Mert kitartóak, bátrak, őszinték, mernek álmodni és mindig azok, akik. Nem szeretnének megfelelni senkinek, csakis kizárólag egymásnak. Erre viszont nincs szükség, mert elfogadják, és feltétel nélkül szeretik egymást ❤ Az előző kötetben egymás megismerése, és a közös kalandok kerültek középpontba, itt viszont önmaguk megtalálása. Életszerű helyzetek elé állította őket a sors, amik egyáltalán nincsenek eltúlozva, és túlkomplikálva mert igenis vannak az életben veszteségek, csalódások, amikkel meg kell birkózni. Viszont akár össze is omolhat minden, ha ott vagytok egymásnak, úgy mint Andrew és Camryn ❤ Ilyen mindent elsöprő, erős szerelemről, mindig megható olvasni. Volt rengeteg szórakoztató, vicces, hangosan nevetős rész, ezzel szemben fájdalmas, szívszorító részek is. Az utazásnak pedig örülök hogy a részese lehettem, ismét:) Egyszerűen egy élmény volt ismét velük róni az utakat. Igenis jó hogy ez a kötet is meglett írva. Szeretem ezt a kalandvágyó, (jó értelemben) különc, önfejű párost. Hiányozni fognak, de újraolvasás mindig ér:) Ha még nem olvastátok, olvassátok bátran.

Tudod, nem számít, mit teszel, hiába próbálsz az utolsó részletig megismételni valamit, az soha nem lesz olyan, mint az első alkalommal.

Örökké.

4 hozzászólás
kellyolvas P>!
J. A. Redmerski: Az örökké határa

Február 16-án jut hozzám a könyv turnéja. Előzetesen annyi, hogy ez a rész kevesebb drámát tartalmaz, sokkal inkább a párosunk életfelfogásának üzenetéről szól, ami ugyebár nekem személy szerint a szívem csücske. Bővebben itt: http://www.kellylupiolvas.com/2014/02/ja-redmerski-az-o…

5 hozzászólás
Greylupus>!
J. A. Redmerski: Az örökké határa

Ez tipikusan azon könyvek egyike, aminek megszületnie sem kellett volna.
Akik ismernek, tudják, hogy az első részt mennyire szerettem. A maga nemében különleges volt, imádtam minden sorát. De már akkor úgy éreztem, hogy az a könyv úgy ahogy van egy egész: van eleje, közepe, vége, teljesen felesleges folytatni.
De hát a rajongók (meg talán a pénz) csak kierőszakolt az írónőből egy folytatást. Először tartottam magam ahhoz, hogy nem olvasom el, de persze végül csak nekiálltam, mert kíváncsi voltam arra, hogy az írónő mennyire képes az első rész színvonalát hozni, de… utálom, hogy igazam lett. Utálom, mert valahol a szívem mélyén reméltem, hogy egy ugyanolyan varázslatos történetet kapunk, mint amilyen az első rész volt.
De ez meg sem közelítette azt. Átgondolatlannak érzem az egészet, koncepció nélkülinek, úgy érzem, hogy sok komoly témába belekaptunk – nem akarom felsorolni őket, mert az már spoiler lenne, de valahogy semmi nem lett olyan mélységben kidolgozva, hogy megérintsen, hogy legyen valami mondanivalója is. Így egy idő után már csak monotonon olvastam tovább.
Amilyen érzelmes volt az első rész, itt ez teljesen eltűnt. Az átélt tragédiák és borzalmak mellett sem voltam képes együtt érezni se Andrew-val, sem Camrynnel. Andrew különleges énje is eltűnt és helyette egy, a személyiségét teljesen feladó papucs lett belőle. A vége pedig kifejezetten idegesített – ez az össze-vissza ugrálunk az időben végképp értékelhetetlenné tette számomra az egészet.

Úgy érzem, hogy jobb lett volna, ha az írónő meghagyja az első könyvet folytatás nélkülinek, és inkább egy teljesen új történetet ír, amit Ő akar megírni, amihez van ötlete is. Ez így véleményem szerint siralmas lett.

12 hozzászólás
anikho>!
J. A. Redmerski: Az örökké határa

A soha határa olvasása közben rájöttem, hogy mennyire fontos az, hogy az ember merjen önmaga lenni, és ha nem elégedett az életével, ha többre vágyik, akkor igen is tegyen érte, változtasson rajta, mert lehetséges minden álom megvalósítása. Mellékelve kaptunk egy szenvedélyes, igaz szerelmet, ami ebben a könyvben is maradéktalanul jelen van.
Az örökké határa azt mutatja meg, hogyan képes a sors totálisan a padlóra küldeni, milyen fájdalmat zúdít a nyakadba, miközben te csak azt kérdezed magadtól, hogy miért. Mikor azt hinnéd, hogy mindennek vége és már nem érdekel semmi, akkor is fel kell állni és törekedni kell a boldogságra, pláne ha van melletted egy igazi társ, aki mindenben segít neked! Számomra ez volt a könyv fő üzenete.

Elfogadom Camryn „pillanatnyi gyengeségét”, nem ítélem el érte, senki sem tudhatja, hogy ő maga hogyan birkózna meg egy ilyen sokkoló fordulattal, ami ennyire hazavág mindent. Láttam, hogy tényleg megpróbált egyedül megküzdeni ezzel, azonban Andrew ♥ észreveszi a lány depresszióját és elhatározza, hogy újra visszahozza őt az életbe, ami szépen lassan sikerül is neki. Hihetetlenül imádtam az ő gondolatait, az életkedvét és és az életfelfogását. Itt is, mint az előző könyvben, minden gondolata, cselekedete arról árulkodik mennyire szereti Camrynt.

Tény, hogy ez az utazás teljesen más mint a korábbi, és nem is vagyok hajlandó összehasonlítgatásba kezdeni ezzel kapcsolatban. Ennek az utazásnak teljesen más az érzelmii háttere mint az előzőekben olvasottnak, nincs előrelátható vége, minden addig tart ameddig ők akarják. Rájönnek, hogy együtt minden lehetséges, a szerelmük az a bizonyos sírig tartó típus és örökké szükségük van egymásra. Imádtam az ígéret listájukat, aranyos volt, de egyben mélységesen komoly is.
A közbecsempészett humor és a pirulós jelenetek oldják a sötétebb gondolatokat, reményt árasztanak magukból a jövőre nézve, és ezek is csak még jobban hangsúlyozzák a pillanatnak élés örök törvényét, amit már megszokhattunk a két szerelmestől.

Nagyon örültem, hogy a végén minden boldog véget ért, mert ők ketten aztán igazán megérdemelték! Amennyi pofont el kellett szenvedniük,egyáltalán nem tarom túlzásnak a könyv befejezését.
Egyértelmű kedvenc a történet, mindenképpen többször olvasós.
Kijelentem, hogy Andrew és Camryn az egyik létező legjobb páros, akikről valaha olvastam és olvasni fogok.

És továbbra is igaz, hogy teljesen odavagyok Andrew Parrish-ért! ♥♥♥

6 hozzászólás
Pepe0810>!
J. A. Redmerski: Az örökké határa

Nagyon tetszett, és megfogott ez a rész is a borítóval együtt! Csodáltam Camryn és Andrew kitartását!A bajban kiderült, hogy mennyire számíthatnak egymásra! Camryn „elgyengülését” teljesen meg tudtam érteni, mivel nem tudhatjuk, hogy mi hogyan reagálnánk egy ilyen tragédiára.. Mindenki máshogy dolgozza fel az életében az ilyen történéseket! Tetszett, ahogy Andrew mindig próbált segíteni Camryn-on! :) Remélem olvashatok Lily-ről is! :)

Naiva P>!
J. A. Redmerski: Az örökké határa

Nem vagyok biztos abban, hogy annyira szükséges lett volna megírni a folytatást. Nem csak, hogy nem hozta az előző rész hangulatát, humorát, de még csak a közelében sem volt annak.
A soha határában az utazós részek adtak a könyv hangulatához valami pluszt, de most úgy éreztem, hogy ezek a jelenetek is olyan nyögvenyelősre sikeredtek. Mondhatni/írhatni kifejezetten untattak. Andrew-t pedig ennek a résznek köszönhetően vagyok képtelen a kedvenceimnek jelölni. Teljesen oda lett a személyes varázsa. Maga a történet is több lényeges témát próbál feldolgozni. Csak sajnos mindent mélység, vagy katarzis nélkül.

2 hozzászólás
Bitten>!
J. A. Redmerski: Az örökké határa

Mit is mondhatnék?
Várom Lily könyvét, mit tud még kihozni belőlük…..
Mi a gond velünk halandókkal? Én nem tudnék így élni, mert idegen tőlem. Azt láttam hogy tanulni kell majd dolgozni és az ilyen jellegű történések melyeket a könyv felölel pontosan könyvbe valók. Azért mert, mintahogy most én is eljátszottam a gondolattal az elmult pár mondatban.
Nagyon jól ír, az érzelmek kifejezése nagyon tetszik ahogy felépíti a személyiségüket a szereplőinek. A végén egy pillanatra meghökkentem a kezdéstől az epilógusban…..
Felkavaró a könyv? Igen. Közlendője egyértelmű. Néhol túl nagy hézagot hagyott, gondolok itt Marnára.
Andrew…..Andrew…… bárcsak nyitottabbak lennének az ember, bárcsak többet kommunikálnának egymással és bárcsak szabadabbak lehetnénk…….

Lanore P>!
J. A. Redmerski: Az örökké határa

Tény, hogy az első részt imádtam. Tény, hogy önállóan is megállta volna a helyét, tehát nem feltétlenül kellett volna folytatni. És tény, hogy ez a kötet más volt, mint a Soha határa. Viszont az is tény, hogy én ezt is nagyon szerettem! Talán elfogult vagyok ezzel a különleges párossal szemben, de Camryn és Andrew története akkor is örök favorit marad számomra. Sokkal többet tudtam meg az érzéseikről, gondolataikról. Megértettem, átéreztem Cam fájdalmát, tudtam, hogy nem lehet könnyű neki újra talpra állni, vagy úgy tenni, mintha mi sem történt volna. Andrew pedig… az a fajta szerelem, törődés, odafigyelés, amivel körbevette Cam-et, megdobogtatta a szívem. Odavagyok ezért a pasiért! A néhol vicces, máskor szomorkás, vagy éppen 18 karikás kalandjaikat olvasva ismét elkaptak azok az érzések, amik az első rész során, és pár óra alatt be is fejeztem a könyvet. Egyszerűen szerettem róluk olvasni, imádtam a váltott szemszögű stílust, és bármeddig tudnám folytatni, bérelt helyük van a szívemben úgy tűnik, ahogy öregszem, egyre szentimentálisabb leszek :D. Az utolsó előtti fejezeteknél kezdtem komolyan megijedni, hogy egy durva csavar feltörli majd velem a padlót, de szerencsére nem így történt. Az epilógus pedig… na majd meglátjátok :))

13 hozzászólás
Csoszi>!
J. A. Redmerski: Az örökké határa

Ötcsillagos! Egy picit sajnálom, hogy mielőtt belekezdtem a könyvbe, elmulasztottam az első kötet újraolvasását, mivel már több, mint másfél év telt el azóta és féltem, hogy emiatt nem fogom érteni. Nem így történt. Szerencsére minden világos és követhető volt.
Camryn-t és Andrew-t továbbra is nagyszerű párosnak tartom. A könyvből kiderült, hogy nem csak testileg, de lelkileg is azonos hullámhosszon vannak, tökéletesen kiegészítik egymást. Legjobban az tetszett, hogy mindent meg tudnak egymással beszélni, nincsenek titkaik, illetve nem akarják a másikat irányítani/uralni, figyelembe veszik, hogy a másik számára mi a helyes. Nem süppednek bele a hétköznapok szürkeségébe, egyhangúságába, nem akarnak úgy élni, mint mások. És ezt maximálisan meg is tudják valósítani.
A könyv lezárása is nagyon tetszett, hogy húsz év után is még mindig ugyanannyira odavannak egymásért, mint megismerkedésük idején. Igen, lehet ezen fanyalogni, de szerintem ez inkább irigylésre méltó.


Népszerű idézetek

Vanessa20>!

Csak nézz fel néha az éjszakai égboltra, és engedd, hogy elvesszél benne…

Kapcsolódó szócikkek: Andrew Parrish
2 hozzászólás
anikho>!

Kinek kell pszichiáter? Kinek van szüksége gyásztanácsadóra, életvezetési és motivációs segítőre? A francba velük! Csak nézz fel néha az éjszakai égboltra, és engedd, hogy elvesszél benne.

231. oldal, 28. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Andrew Parrish
Nes>!

Másnap Andrew azzal a gyűrűvel jött haza, és felém nyújtotta. Aztán igazi Andrew-stílusban fél térdre ereszkedett, és a hagyományoknak megfelelően, bár a szokásosnál kissé drámaibb módon megkérte a kezem.
– Camryn Marybeth Bennett, a Föld legszebb asszonya és gyermekem anyja, megtisztelnél azzal, hogy hozzám jössz feleségül?
Vigyorogtam, és gyanakodva ránéztem a szemem sarkából, aztán megkérdeztem:
– Csak a Földé?
Pislogott, mielőtt válaszolt. – Hát, nem találkoztam még más bolygókról származó tyúkokkal.

86. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Andrew Parrish · Camryn Bennett
Nilla IP>!

Ígérem, hogy mindig lehalkítom a zenét, amikor alszol, és mazsolákról énekelek majd neked, ha szomorú vagy.

Kapcsolódó szócikkek: Andrew Parrish
Nilla IP>!

Mert csak egy életünk van. Csak egyetlen esély arra, hogy érdemes legyen élni.

Kapcsolódó szócikkek: Andrew Parrish
anikho>!

Én választom meg a saját utamat. Tőlem függ, hogy olyan életet élek-e, amelyre érdemes visszaemlékezni, nem pedig olyat, amii összeolvad a körülöttem élők eseménytelen életével. Végső soron az én döntésem – és csak az enyém.

epilógus

anikho>!

Ó, istenem, elolvad tőle a szívem! Meg sem érdemlem őt.

19. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Camryn Bennett
perpetua P>!

– Camryn, te vagy a lelkem másik fel, és szeretni foglak ma és az életünk minden napján. Ígérem, hogy ha valaha is elfelejtenéd, ki vagyok, fel fogok olvasni neked, ahogyan Noah Allie-nek. Ígérem, hogy amikor megöregszünk, és fáj minden csontunk, akkor sem fogunk soha külön szobában aludni, és ha előbb halsz meg nálam, akkor gondoskodni fogok, róla, hogy ebben a a ruhában temessenek el. Ígérek, hogy kísérteni foglak, mint Sam Mollyt.

33. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Andrew Parrish · Camryn Bennett
kellyolvas P>!

– Szabadnak érzem magam veled – mondja. – Úgy érzem, hogy bármit képes vagyok megtenni. Bárhová elmehetek. Bármivé válhatok, amivé csak akarok. – A tekintete visszasiklik rám. – Hamarosan letelepszünk, de nem örökre. Van ennek értelme?
– Határozottan igen – felelem. – Én sem fogalmazhattam volna meg pontosabban.

anikho>!

A legtöbb ember természetesnek veszi a sorsát. Néhánynak mindene megvan, amit csak akart, és amire szüksége van, de nem tudja kellőképpen értékelni. Mások kihagyják a lehetőségeiket, mert nem nyitják ki a szemüket, hogy meglássák őket.

294. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Andrew Parrish

Hasonló könyvek címkék alapján

Vi Keeland: A beosztott
Anna Todd: After We Collided – Miután összecsaptunk
Alexa Riley: Mindent bele
J. R. Ward: Feloldozott szerető
Brittainy C. Cherry: Tűzeső
Jennifer Probst: Keresd a tökéletest
Jamie McGuire: Gyönyörű esküvő