Az ​első szövetség (A Triannita / A Triannita krónikák 1.) 6 csillagozás

J. A. A. Donath: Az első szövetség J. A. A. Donath: Az első szövetség

„Óvd és nyerj!” – Ekképpen szól a triannita lovagok jelmondata, melyben hitük, kötelességtudatuk éppúgy benne van, mint abban az esküben, amit lovaggá avatásukkor tesznek.
Ilyen irányelvek vezérlik a két ifjú lovagot is, akik együtt indulnak el a Védelmezők szigetének alapítólevele után, amit mesterüktől vettek el a kurtok, miközben kegyetlenül meggyilkolták az idős szerzetest.
A hosszú úton Storm és Andrew rengeteg kalandot él át, melyek során valódi társakká válnak.
Vajon eljutnak-e a tekercsért Sulei-be, a vadak távoli vándorvárosába? Képes-e az ember olyan bűnöket is megbocsájtani, melyeket népe ellen követtek el, s amiért előtte gondolkodás nélkül kardot rántott volna?
Mi történik akkor, ha két lovag az ellenség ellen indult harcba, de aztán velük, szövetségesként tér haza?

Ez a kötet J. A. A. Donath eredetileg „A Triannita” címmel megjelent sorozatának első része, annak pedig újragondolt, az Arte Tenebrarum Könyvkiadó által átszerkesztett, 2019-es változata.

A kettős küldetés címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 2019

>!
Helma, 2023
ISBN: 9789636390235
>!
252 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780368253690
>!
324 oldal · ISBN: 9780463144299

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 10

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

bambali>!
J. A. A. Donath: Az első szövetség

Ha valaki egy nagyon kellemes kalandregényt szeretne olvasni, bátran válassza a Trinnitákat!
A mű abszolút erőssége, hogy a cselekmények hátteréül szolgáló világ kiváló, érzékletes leírásokkal, hangulatkeltő szavakkal, ízekkel, illatokkal, tájleírásokkal, jelenik meg. Olyan, mintha mi magunk is ott lennénk a dolgok sűrűjében.
A szereplők kedvelhetők, motivációik érthetők, izgul értük az olvasó.
A főhősök izgalmas kalandokba keverednek, a regénynek van mondanivalója (hűség, alázat, megfogadott eskü teljesítése).
Szép a nyelvezete, és a régiesnek ható párbeszédek ellenére is gördülékenyen olvasható.

1 hozzászólás
Eliza_Beth>!
J. A. A. Donath: Az első szövetség

J. A. A. Donath – A Triannita

Nem is tudom, miért, de fantasy történetre számítottam. Aztán apránként ráismertem saját történelmünkre, a fantasy keretei között. Említésre kerül a kínai nagy fal, a sárga veszedelem, de még a vízözön is. Történelminek mégsem mondanám, annál meg mégis fantasybb, még ha nincs is ilyen szó.
A triannita-kereszt engem jól megzavart. Számomra a kereszt négyágú, attól kereszt, ez meg háromágú, Y-alakú, de elfogadtam, az írói képzelet termékeként.
Ez az „Előtörténetek” érdekes ötlet. Olyan, mint a halak beetetése. Kapsz egy falatot, de ennyi, máris ugrunk egy nagyot térben és időben. Kicseszés az olvasóval.  De amúgy tényleg, hiszen a fejezeteken belül is vannak visszaemlékezések, ezek is simán elfértek volna ott.
Olyan körmönfont mondatok vannak néha, hogy többször el kellett olvasnom, hogy megértsem, ki és mit csinál. Mondat közepén a szerző közbeszúr valamit, aztán folytatja az elejét, de közben alanyt vált, így a vége nem passzol hozzá. Az ilyenek zavaróak. Gondolatjellel ki lehetne küszöbölni. Gyakran nincs névelő, ami még elmegy, de amikor az alany nincs kitéve, bizony gondolkodnom kell, most ez kire vonatkozik, vagy ki beszél éppen.

És most jöjjenek a pozitívumok.

A Biblia Szent Szavak megnevezése tetszik, sokkal közelibbnek érzem. Az ámen helyett is ki lehetett volna találni valamit. :) A triannita szó is kedvencem lett, jelzi a hármat és olyan dallamos, ritmusos, megragadó. Azt az igazi régi világot írja le, amikor az erkölcs és a becsület még sokat ért, amikor az emberek még segítettek egymások, és azt mondták, amit gondoltak. A lovagkor amúgy is az egyszerűség, a tisztaság, a kalandozások, a nagy érzelmek, a bátorság és hűség korszaka. Legalábbis innen nézve. A barbárok oldaláról nyilván más. A barbárok meg ugye barbárok, amit sok-sok véres jelenetben szemléltet a szerző.
A történetet nem boncolom, főleg, hogy vannak azóta folytatások is. Az, hogy két nap alatt elolvastam, azért jelent valamit :) . Vitt a történet magával, pörögtek az események. Nagy utat bejártak térben is, és fejlődésben is a karakterek. Igaz, irtottad is őket rendesen az író.
Sok kutatómunka lehet a leírásokban. Néha használ a szerző fura kifejezéseket, de ezektől eltekintve nagyon jók, láttatók a leírások. Tetszettek a Szent Szavak-idézetek, mindig találóak voltak, hát persze, hiszen azért vannak. A zarándokhely-szikla is remek ötlet, és a kor embereinek sokat jelent, ezért éppen úgy tisztelik, ahogy egymást is.
Összességében jó olvasmány volt a könyv, bár a véres jelenetek miatt gyerekeknek nem ajánlanám.

1 hozzászólás
Angi_könyves_blogja>!
J. A. A. Donath: Az első szövetség

Az első történetem az írótól amit olvastam tőle de bátran állíthatom, hogy nem az utolsó. J. A. A. Donath egy nagyon izgalmas jelenetekkel teli történetet alkotott, amit alig lehetett letenni. Nem gondoltam volna, hogy ennyire a hatása alá kerülök, de bizony így történt. Minden megvan ebben a regényben amire az olvasó vágyhat. Vadregényes tájak, izgalmas, változatos, gördülékeny cselekmény, egy csipet romantikával megfűszerezve. Az egész történeten érződik az a rengeteg kutatómunka ami által úgy érzi az olvasó mintha közvetlenül a helyszínen lenne és ő is szereplővé válik a cselekmény folyamán. Bámulatos ahogy az író szőtte a szálakat. Kifejezetten tetszett, hogy minden mozzanata azt a benyomást kelti, mely közt ott szerepel a hűség, a bátorság, kötelesség tudat és a végeláthatatlan bajtársiasság. Nagyon közel került a szívemhez ez a mű. A karakterek figyelemreméltóak, és abszolút lekötelezik az olvasót. Storm lett közülük a kedvencem ami a szereplőket illeti. Imádtam minden egyes pillanatát a regénynek és izgatottan kezdek majd bele a folytatásba. Nagyon szépen köszönöm az írónak az élményt és a bizalmat. Szívből ajánlom az olvasók figyelmébe ezt a kiváló nem mindennapi fantasy történetet. ♥

3 hozzászólás
Jadzia>!
J. A. A. Donath: Az első szövetség

Ha gyerekként olvasom, szerintem le se tudom tenni – minden van benne, amit anno egy klasszik lovagos történettől elvárhattam: gyönyörű, vadregényes helyszínek, kaland kaland hátán – és persze valódi, nemes lelkű lovagok, akik egy igazán rémisztő ellenség ellen küzdenek. Most is jó volt olvasni; viszont már túl egyszerűnek találom a szereplők jellemét, régiesen merevnek beszédét. Ennek ellenére nem bánom, hogy időt szakítottam rá.

1 hozzászólás

A sorozat következő kötete

A Triannita / A Triannita krónikák sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Malcolm J. Hunt: Kígyószív
J. Goldenlane: Isteni balhé
Zsivicz Norbert: Zárt Birodalom
Anita Seabright: Telihold a tó felett
Aurora Lewis Turner: A hatalom köve
Bíró Szabolcs: Lázár evangéliuma
Allen Newman: Vasemberek
George R. R. Martin: Kardok vihara
Michael J. Sullivan: Télvíz idején
George R. R. Martin: A Hét Királyság lovagja