A ​kettős küldetés (A Triannita / A Triannita krónikák 1.) 4 csillagozás

J. A. A. Donath: A kettős küldetés

Storm az egykori molnárlegény a Triannita lovagok sorába lép. Egy felkérés máris küldetéssé válik számára; a Védelmezők-szigetének alapítólevelét elveszik a betörő vadak, kegyetlenül megölik a főszerzetest és mivel a feladatot be kell végezni, társával útrakel Sulei felé, hogy visszaszerezze azt.
Hit, tisztesség, harc és remény, amely erőt ad a tájakon, népeken átjutni a távoli célért, akár az életük árán is. Mindezt a jelként hordott fekete köpeny és a Triannita-kereszt oltalma alatt.

Az első szövetség címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 2011

>!
Z-Press, 2011
216 oldal · ISBN: 9789630815000

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 3

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Zoltan_Szeman I>!
J. A. A. Donath: A kettős küldetés

Én már a javított, de még továbbra is átnézés és korrekció fázisában levő kéziratot olvashattam a szerző jóvoltából. Mivel tudom, hogy a könyv még további pozitív változásokon esik majd át, a jelenlegi véleményem kizárólagosan az általam olvasott verzióról szól!

Pro: Mozgalmas, színes és eseménydús világot hozott létre a szerző. Élvezetes és igazán éles részlettekkel sikerült tarkítania a jól pergő események vonalát. Törekedett a -mondjuk úgy- korhűségre és ezt remekül sikerült elérnie. Tisztán látszik, hogy a szerző rengeteg energiát fektetett bele a részletek felkutatásába. Kellemes meglepetésemre szolgált, hogy a szerző remekül megtalálta ez egyensúlyt az elképzelt és a történelemből ismert népek, világok között.
Olyan lezárást adott a könyvnek, hogy az olvasót tényleg kíváncsivá teszi a folytatásra. Ehhez külön gratulálok, mert ez nem minden írónak sikerül, aki többkötetes könyvet ír.

Kontra: Előfordul, hogy a mű ecsetelget olyan részleteket is, amik a történet szempontjából nem feltétlenül igényelnének ekkora figyelmet. A régies nyelv néhol kicsit túlcifrázottra sikerült, legalábbis, az én ízlésemnek.

Érdekes, lendületes izgalmas olvasmány, ami nem nélkülözi a fel-felcsillanó humort sem. Zsáner szerint én inkább egyfajta lovagkori alternatív történelmi sztorinak mondanám, semmint igazi kemény fantasynak. Hangsúlyozom, ez egyáltalán nem negatívumként értékelendő, inkább csak jelzem: ha valaki sárkányháton lovagló mágusokra vágyik, akkor inkább válassza a szerző más könyveit, pl. „A sárkánynász követe” című művét.

A könyv/kézirat jelenleg négy csillagon áll a skálámon, de biztos vagyok benne, hogy a végleges, boltokba kikerülő változat még ennél is jobb lesz.

1 hozzászólás
bambali>!
J. A. A. Donath: A kettős küldetés

Szerintem ez nem is igazán fantasy, inkább egy nagyon kellemes kalandregénynek mondanám. A cselekmények hátteréül szolgáló világ kiváló, érzékletes leírásokkal, hangulatkeltő szavakkal, ízekkel, illatokkal, tájleírásokkal, jelenik meg, szerintem ez a műnek abszolút erőssége.
A szereplők kedvelhetők, motivációik érthetők, izgulunk értük.
Jók a jelenetek, izgalmas kalandokba keverednek a főhősök, nem éreztem öncélúnak az öldöklést.
Az idézetek szépek, a mondanivalót (hűség, alázat, megfogadott eskü teljesítése) átérezni.
Szép a nyelvezete, és a régiesnek ható párbeszédek ellenére is gördülékenyen olvasható.

1 hozzászólás
aydi>!
J. A. A. Donath: A kettős küldetés

Először is le kell szögeznem, hogy én már egy átírt/ átjavított verziót olvashattam. Ugyan én is olvastam az itteni kritikákat, és ettől nem lett több kedvem az olvasáshoz, mégis végül minden előítélet nélkül nekiláttam.
Szóval. Sok igazság van az előttem szólók értékeléseiben. Mert igen, kellene egy jó szerkesztő és vannak esetlen mondatok, és számomra sokszor elvitte a sok-sok részletes leírás a főbb cselekményről a hangsúlyt.
DE kifejezetten szerethetőek voltak a szereplők, és tetszetteket a nevek is benne. Nekem a Szent Szavakból vett idézetek pedig nagyon bejöttek.
Végül: úgy gondolom, hogy kell még ebbe munkát fektetni, de alapvetően jó a történet, szerethető „hősökkel”. Meglátjuk merre kalandoznak tovább.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

Ross>!

Vadul pislogtak abba az irányba, ahonnan a halálos hegy érkezett.

186. oldal

3 hozzászólás
Ross>!

Fehér lova rugalmasan lépkedett ki a nyitva hagyott hídon, a kevés szürke szín, ami patája felett látszott, meg a fekete sörénye kiemelte egyéniségét.

53. oldal

Ross>!

A megzavart és megrémült nép egymást tiporva, mindenüket hátrahagyva nyomult kifele a térről. Nyomták egymást, borogattak, és életüket féltve taposták azt, aki elsodródva a földre zuhant. Néhány pillanat alatt megvadult lovak, egyszerre több irányba induló juhok, kecskék és felröppenő tyúkok terítették be a levegőt és a szabadon hagyott helyeket.

70. oldal

2 hozzászólás
Bubuckaja>!

Az épület oldalán nyikorgó, hatalmas, fából szerkesz­tett fakerék járta megszokott útját. A vályúkon höm­pölygő patak vize bele-belezuttyant a lapátokat képző mélyedésekbe, majd továbblendítve súlyukkal a folya­ma­tot, mindig eljutott a belőlük származó erő a bent egy­máson elhelyezkedő, búzát, vagy más magokat apróra őrlő malomkövekhez. Onnan aztán a még korántsem finomnak nevezhető liszt vagy újabb „darálókhoz” került, vagy a sziták tömkelegén keresztül előbb, vagy utóbb eljutott a zsákokig.

11. oldal

2 hozzászólás
Bubuckaja>!

A lent elterülő udvaron zajlott az élet. Az egyik oldalon épp a lovakat ápolták le, amit egy fiatal – még majdnem gyerek – végzett, a másik felén meg gyakorló lovagok püfölték egymást. Kicsit hátrébb néhány, szintén fekete ruhát viselő ember szorgalmasan hajolgatott valamiféle ágyások fölé, ami hosszú sorokban, sötétzöld, nagylevelű növényekkel volt tele.
A falakon túl a homályba vesző végtelen síkság, még messzebb meg az egekbe törő, csipkés, hófödte hegyek terültek el, illetve magasodtak.

19-20. oldal

Bubuckaja>!

Első alkalommal egy rablóbandát üldöztek, akik kifosztottak egy vándorkereskedőt. A hajsza nem tartott sokáig, mert a vágta közben Sir Ambell lova megbotlott és majdnem elhagyta gazdáját. A lovas jobb lába bele­akadt a kengyelbe, a mén megijedt és még vadabb iram­ba kezdett a most már nem a hátán, hanem az oldalán és vágtató lábai között csüngő emberrel. Abban a pillanat­ban, amikor Storm félig lehajolva a saját hátasára emelte fel gazdáját – levágva a majdnem halált okozó szerszám szíját – a szerencsétlen pára ismét összeakasztotta valamivel lábait, és akkorát bukott, hogy ott helyben kilehelte lelkét.

23. oldal

Bubuckaja>!

A csoportokba verődött várost védők hiábavaló csatákba kezdtek, ezek a fellobbanó parazsak rövid idő alatt lábbal eltiport hamu nélküli kőrakásokká oltattak.

71. oldal

1 hozzászólás
Ross>!

Két oldalról újabb férfiak ragadták meg, majd a lófarkas lehúzta az orrot és a szájat maga mögött tartó maszkot amaz álla alá.

187. oldal

3 hozzászólás
Ross>!

A viszonylag nagyobb testű sólyom, széttárt tollazatával telenőtt „karjaival” tartotta a magasságát.

192. oldal

1 hozzászólás
Ross>!

Megmozdultak a kimeredt szemhéjak, hangos köhögés tört fel az ekkorra már fehér és piros színben játszó arcú nőből.

102. oldal


A sorozat következő kötete

A Triannita / A Triannita krónikák sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Bíró Szabolcs: Az utolsó tartományúrig
Nemere István: Királyi páncélban
Berg Judit: Két kis dinó a középkorban
J. Goldenlane: Isteni balhé
Bíró Szabolcs: Az utolsó vörös barát
Ludovico Ariosto: Az eszeveszett Orlando I-II.
Václav Cibula: Roland lovag utolsó csatája
Chrétien de Troyes: Perceval, avagy a Szent Grál története
Artúr Király halála
A Szent Grál felkutatása