A ​kettős küldetés (A Triannita / A Triannita krónikák 1.) 5 csillagozás

J. A. A. Donath: A kettős küldetés

Storm az egykori molnárlegény a Triannita lovagok sorába lép. Egy felkérés máris küldetéssé válik számára; a Védelmezők-szigetének alapítólevelét elveszik a betörő vadak, kegyetlenül megölik a főszerzetest és mivel a feladatot be kell végezni, társával útrakel Sulei felé, hogy visszaszerezze azt.
Hit, tisztesség, harc és remény, amely erőt ad a tájakon, népeken átjutni a távoli célért, akár az életük árán is. Mindezt a jelként hordott fekete köpeny és a Triannita-kereszt oltalma alatt.

Az első szövetség címmel is megjelent.

>!
Z-Press, 2011
216 oldal · ISBN: 9789630815000

Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

>!
Bubuckaja P
J. A. A. Donath: A kettős küldetés

A történet ott kezdődött, hogy valami nagyon agyrohasztót akartam olvasni. Úgy gondoltam, hogy az milyen vicces lesz, kiidézgetek hülyeségeket, jókat röhögünk a kommenteken stb.
Gonoszság, néha ez is kell.
De hol találjak rossz regényt, ha nekünk nincsen? Nézzünk fel a MEK-re! (Magyar Elektronikus Könyvtár) A MEK-nek van egy szerintem senki által nem látogatott részlege, a szórakoztató irodalom/sci-fi kategória. Itt lehet olyan gyöngyszemeket találni, hogy az eszed eldobod. Találtam egy olyan sci-fi regényt, aminek az első három oldalát olvastam el, és több volt benne a farok szó, mint a határozatlan névelő. Ezt is érdemes lenne megnézni.

Nos. Annak ellenére, hogy a fülszöveg annyira nem fogott meg, erre a regényre esett a választásom, azért mert a belső borítón ez olvasható:
Korrektúra: „Angyalok”


Ez bármit jelenthet.

Mit kell tudni a szerzőről és a regényről?
J. A. A. Donath egy magyar szerző, akinek eredeti neve Jenei András. Az író látássérült. Írt több könyvet is, olyanokat, amikben betegségét, fogyatékosságát írja le.
Ez a regénye egy trilógai első része. Naná, hát mi más lenne!? A második rész is fenn van a MEK-en.
Fantasy vagy történelmi regény?
Igazából egyik sem. Kitalált világban játszódik, a többi mind reális elem. Nem tudtam eldönteni, hogy most a magyarok vagy a kunok bejöveteléből merített az író, de egy biztos, hogy történelmünk adhatta az alapokat. (Gyűrű-hegység, nevek stb.) Egyébként lovagregénynek lehente legjobban jellemezni.
Van munka mögötte?
Kell lennie, mert érződik, pl.: a kiidézett malom részlet. Látom, hogy sokat kutatott az író. Utánanézett az eszközöknek, a középkori építészetnek stb. Azonban ezt a tudást elrejtve kellett volna beleültetni a regénybe. A malom részleten látszik, hogy erőltett és felesleges. Nem kell.

Cselekmény?
Kicsit sablonos. Ha fogom magam és végigjárom a tíz emeletes panelunk összes lakását, és mindenkit megkérdezek, hogy szerinte minek kell benne lennie egy lovagregényben, megírjuk ezt a regényt. De – meg kell jegyeznem – hogy mivel egy trilógia első részéről van szó, így nyilván nem látom a teljes cselekményt. Csak egy bevezető részlet alapján tudok nyilatkozni. Kiszámítható volt.
És mi az, ami rossz volt benne?
Honnan is kezdjem? Én támogatom, hogy az emberek kiteljesedjenek valamiben, akár hobbi szinten, amit szeretnek. Legyen az az írás. Senkit nem szabad ezen törekvéseiben hátráltatni, ha ezek a törekvések tiszták (vannak esetek O.N., A.M., amik nem ide tartoznak). Na de! Milyen lehetőségei vannak egy kezdő írónak arra, hogy objektív, szakszerű kritikát kapjon az írásáról? Nem sok. A család, a barátok nem mindig szakszerűen mondják el véleményüket, sőt nem mindig értenek hozzá. Nyilván azt mondják, hogy: – Jaj, kisfiam/kislányom ez milyen jó volt! Add ki!
Ha elküldi az ember a kéziratát egy nagyobb kiadóhoz, gondolom rá se b…, nem hogy még értelmes kritikát írjanak róla válaszként. Mivel szegény kezdő írónak mindenki azt mondta, milyen jó a regénye, de a nagy kiadók nem válaszolnak, ezért elmegy kisebb kiadókhoz, vagy kiadja magánkiadásként. Az utóbbi helyzetben szerintem a kutya sem nézni át, nem hogy még az angyalok.
De ne legyek már olyan szóf…. Megérkeztünk a problémához. Én ugyan nem tanultam Magyarország semelyik elit egyetemén szerkesztési ismereteket, de ha már engem, olvasót a falhoz vág, hogy minden mondatban szerepel nyelvhelyességi baki, akkor egy szerkesztőt nem? Ezt a könyvet át kellett volna írni, a szerkesztés ezen nem segít!
1. Kezdő íróknál nagy hiba, hogy azt gondolják, az irodalmi mű valami olyasmi, ami nagyon-nagyon-nagyon távol áll a beszélt nyelvtől. Ez részben igaz is lehet, de azért nem teljesen. Gondolom, megvolt a törekvés, hogy választékos legyen a szöveg. Ennek eredménye nem a választékosság lett, hanem a magyar nyelv teljes megerőszakolása. Túl sok a jelző, és ezeknek sem az ésszerű, odaillő változata van jelen. Sokkal egyszerűbben, egy szóval is lehetett volna
jellemezni, leírni. A leírások nagyon giccsesre sikeredtek a választékosságra való törekvés miatt. A kevesebb, hétköznapiság néha több.
Csak egy mondat a sok közül:
A szürke lováról leugró, a vállán triannita jelet viselő felakasztotta a már nem felhúzott számszeríjat derekát szétválasztó övére és a kikötözötthöz lépett, aki közben elájult.

2. A névelők használata sem volt mindig a helyén. A kötőszavak pedig egyenesen keverve voltak. A de olyan tagmondatokat is összeköt, amik nem ellentétesek, hanem kapcsolatosak lennének.

3. Egy komolyabb szerkesztő egy laza csuklómozdulattal húzta volna ki az ilyeneket: Drőőőőőőiiiiiiiúúúúőőőőőőőőőő – hallatszott szinte minden irányból a csatakürt fültépő üvöltése.
Áááááááá – ordított fel társa…
Áááá! – ordított fel és odanyúlt.
És még sorolhatnám. Ezek mik?
4. A kedvencem, amit még életemben egy regényben sem láttam. Ha nem találjuk a megfelelő szinonímát, mit csinálunk? Odaírjuk, amit gondolunk és idézőjelbe tesszük. Példák:
A csuhát viselő ember odanyújtotta a könyvet a „félkész” lovag ajka elé, hogy …
Mire a kapitány észbekapott, már nem csak egy várúr, hanem egy igen apró, de annál népesebb „család” feje lett. Mi az, hogy apró, de népesebb? És mért kell az idézőjel?
– Ááááá! – ordított fel a „hóhér”
Ahogy felült, pár pillanatig még fújtatott, majd felállt, hogy felmenjen a „kintre”. (értsd: hajófedélzet)
És még sorolhatnám napestig, mert idézőjeles szavakkal tele van a regény.

Én csak egy mezei olvasó vagyok, de lenne néhány kéretlen tanácsom. Úgy olvastam, hogy a szerzőnek ez egy új terület. El tudom képzelni, hogy az önéletrajz ihletésű írásai könnyedebbek, hétköznapiabbak, emészthetőbb nyelvezetűek. Ez a lovagregény nagyon görcsös lett. Nehéz az elbeszélő stílust kialakítani. Ebben segíthet egy hozzáértő ember, írói tanfolyamok (ha vannak ilyenek), sok olvasás, hangoskönyv hallgatás (szórakoztató- és szépirodalom egyaránt). A hangos
felolvasás is segít meghallani a természetellenes fogalmazásokat. Nem mondom, hogy ne írjon soha többé, mert nem egy O.N., A.M., de erre rá kell feküdni, mert így a kutya sem fogja elolvasni a regényeit.

2 hozzászólás
>!
Zoltan_Szeman I
J. A. A. Donath: A kettős küldetés

Én már a javított, de még továbbra is átnézés és korrekció fázisában levő kéziratot olvashattam a szerző jóvoltából. Mivel tudom, hogy a könyv még további pozitív változásokon esik majd át, a jelenlegi véleményem kizárólagosan az általam olvasott verzióról szól!

Pro: Mozgalmas, színes és eseménydús világot hozott létre a szerző. Élvezetes és igazán éles részlettekkel sikerült tarkítania a jól pergő események vonalát. Törekedett a -mondjuk úgy- korhűségre és ezt remekül sikerült elérnie. Tisztán látszik, hogy a szerző rengeteg energiát fektetett bele a részletek felkutatásába. Kellemes meglepetésemre szolgált, hogy a szerző remekül megtalálta ez egyensúlyt az elképzelt és a történelemből ismert népek, világok között.
Olyan lezárást adott a könyvnek, hogy az olvasót tényleg kíváncsivá teszi a folytatásra. Ehhez külön gratulálok, mert ez nem minden írónak sikerül, aki többkötetes könyvet ír.

Kontra: Előfordul, hogy a mű ecsetelget olyan részleteket is, amik a történet szempontjából nem feltétlenül igényelnének ekkora figyelmet. A régies nyelv néhol kicsit túlcifrázottra sikerült, legalábbis, az én ízlésemnek.

Érdekes, lendületes izgalmas olvasmány, ami nem nélkülözi a fel-felcsillanó humort sem. Zsáner szerint én inkább egyfajta lovagkori alternatív történelmi sztorinak mondanám, semmint igazi kemény fantasynak. Hangsúlyozom, ez egyáltalán nem negatívumként értékelendő, inkább csak jelzem: ha valaki sárkányháton lovagló mágusokra vágyik, akkor inkább válassza a szerző más könyveit, pl. „A sárkánynász követe” című művét.

A könyv/kézirat jelenleg négy csillagon áll a skálámon, de biztos vagyok benne, hogy a végleges, boltokba kikerülő változat még ennél is jobb lesz.

1 hozzászólás
>!
bambali
J. A. A. Donath: A kettős küldetés

Szerintem ez nem is igazán fantasy, inkább egy nagyon kellemes kalandregénynek mondanám. A cselekmények hátteréül szolgáló világ kiváló, érzékletes leírásokkal, hangulatkeltő szavakkal, ízekkel, illatokkal, tájleírásokkal, jelenik meg, szerintem ez a műnek abszolút erőssége.
A szereplők kedvelhetők, motivációik érthetők, izgulunk értük.
Jók a jelenetek, izgalmas kalandokba keverednek a főhősök, nem éreztem öncélúnak az öldöklést.
Az idézetek szépek, a mondanivalót (hűség, alázat, megfogadott eskü teljesítése) átérezni.
Szép a nyelvezete, és a régiesnek ható párbeszédek ellenére is gördülékenyen olvasható.

1 hozzászólás
>!
aydi
J. A. A. Donath: A kettős küldetés

Először is le kell szögeznem, hogy én már egy átírt/ átjavított verziót olvashattam. Ugyan én is olvastam az itteni kritikákat, és ettől nem lett több kedvem az olvasáshoz, mégis végül minden előítélet nélkül nekiláttam.
Szóval. Sok igazság van az előttem szólók értékeléseiben. Mert igen, kellene egy jó szerkesztő és vannak esetlen mondatok, és számomra sokszor elvitte a sok-sok részletes leírás a főbb cselekményről a hangsúlyt.
DE kifejezetten szerethetőek voltak a szereplők, és tetszetteket a nevek is benne. Nekem a Szent Szavakból vett idézetek pedig nagyon bejöttek.
Végül: úgy gondolom, hogy kell még ebbe munkát fektetni, de alapvetően jó a történet, szerethető „hősökkel”. Meglátjuk merre kalandoznak tovább.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Ross P

Vadul pislogtak abba az irányba, ahonnan a halálos hegy érkezett.

186. oldal

1 hozzászólás
>!
Ross P

Fehér lova rugalmasan lépkedett ki a nyitva hagyott hídon, a kevés szürke szín, ami patája felett látszott, meg a fekete sörénye kiemelte egyéniségét.

53. oldal

>!
Ross P

A megzavart és megrémült nép egymást tiporva, mindenüket hátrahagyva nyomult kifele a térről. Nyomták egymást, borogattak, és életüket féltve taposták azt, aki elsodródva a földre zuhant. Néhány pillanat alatt megvadult lovak, egyszerre több irányba induló juhok, kecskék és felröppenő tyúkok terítették be a levegőt és a szabadon hagyott helyeket.

70. oldal

2 hozzászólás
>!
Bubuckaja P

Az épület oldalán nyikorgó, hatalmas, fából szerkesz­tett fakerék járta megszokott útját. A vályúkon höm­pölygő patak vize bele-belezuttyant a lapátokat képző mélyedésekbe, majd továbblendítve súlyukkal a folya­ma­tot, mindig eljutott a belőlük származó erő a bent egy­máson elhelyezkedő, búzát, vagy más magokat apróra őrlő malomkövekhez. Onnan aztán a még korántsem finomnak nevezhető liszt vagy újabb „darálókhoz” került, vagy a sziták tömkelegén keresztül előbb, vagy utóbb eljutott a zsákokig.

11. oldal

3 hozzászólás
>!
Bubuckaja P

A lent elterülő udvaron zajlott az élet. Az egyik oldalon épp a lovakat ápolták le, amit egy fiatal – még majdnem gyerek – végzett, a másik felén meg gyakorló lovagok püfölték egymást. Kicsit hátrébb néhány, szintén fekete ruhát viselő ember szorgalmasan hajolgatott valamiféle ágyások fölé, ami hosszú sorokban, sötétzöld, nagylevelű növényekkel volt tele.
A falakon túl a homályba vesző végtelen síkság, még messzebb meg az egekbe törő, csipkés, hófödte hegyek terültek el, illetve magasodtak.

19-20. oldal

>!
Bubuckaja P

Első alkalommal egy rablóbandát üldöztek, akik kifosztottak egy vándorkereskedőt. A hajsza nem tartott sokáig, mert a vágta közben Sir Ambell lova megbotlott és majdnem elhagyta gazdáját. A lovas jobb lába bele­akadt a kengyelbe, a mén megijedt és még vadabb iram­ba kezdett a most már nem a hátán, hanem az oldalán és vágtató lábai között csüngő emberrel. Abban a pillanat­ban, amikor Storm félig lehajolva a saját hátasára emelte fel gazdáját – levágva a majdnem halált okozó szerszám szíját – a szerencsétlen pára ismét összeakasztotta valamivel lábait, és akkorát bukott, hogy ott helyben kilehelte lelkét.

23. oldal

>!
Bubuckaja P

A csoportokba verődött várost védők hiábavaló csatákba kezdtek, ezek a fellobbanó parazsak rövid idő alatt lábbal eltiport hamu nélküli kőrakásokká oltattak.

71. oldal

1 hozzászólás
>!
Ross P

Két oldalról újabb férfiak ragadták meg, majd a lófarkas lehúzta az orrot és a szájat maga mögött tartó maszkot amaz álla alá.

187. oldal

3 hozzászólás
>!
Ross P

A viszonylag nagyobb testű sólyom, széttárt tollazatával telenőtt „karjaival” tartotta a magasságát.

192. oldal

1 hozzászólás
>!
Ross P

Megmozdultak a kimeredt szemhéjak, hangos köhögés tört fel az ekkorra már fehér és piros színben játszó arcú nőből.

102. oldal


A sorozat következő kötete

A Triannita / A Triannita krónikák sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Ludovico Ariosto: Az eszeveszett Orlando I-II.
Václav Cibula: Roland lovag utolsó csatája
Chrétien de Troyes: Perceval, avagy a Szent Grál története
Artúr Király halála
A Szent Grál története
A Szent Grál felkutatása
Wolfram von Eschenbach: Parzival I-II.
Berde Mária: Romuald és Andriána
Vadász Szilárd: Bajvívók
Tonke Dragt: Levél a királynak