A ​kettős küldetés (A Triannita / A Triannita krónikák 1.) 4 csillagozás

Én már a javított, de még továbbra is átnézés és korrekció fázisában levő kéziratot olvashattam a szerző jóvoltából. Mivel tudom, hogy a könyv még további pozitív változásokon esik majd át, a jelenlegi véleményem kizárólagosan az általam olvasott verzióról szól!

Pro: Mozgalmas, színes és eseménydús világot hozott létre a szerző. Élvezetes és igazán éles részlettekkel sikerült tarkítania a jól pergő események vonalát. Törekedett a -mondjuk úgy- korhűségre és ezt remekül sikerült elérnie. Tisztán látszik, hogy a szerző rengeteg energiát fektetett bele a részletek felkutatásába. Kellemes meglepetésemre szolgált, hogy a szerző remekül megtalálta ez egyensúlyt az elképzelt és a történelemből ismert népek, világok között.
Olyan lezárást adott a könyvnek, hogy az olvasót tényleg kíváncsivá teszi a folytatásra. Ehhez külön gratulálok, mert ez nem minden írónak sikerül, aki többkötetes könyvet ír.

Kontra: Előfordul, hogy a mű ecsetelget olyan részleteket is, amik a történet szempontjából nem feltétlenül igényelnének ekkora figyelmet. A régies nyelv néhol kicsit túlcifrázottra sikerült, legalábbis, az én ízlésemnek.

Érdekes, lendületes izgalmas olvasmány, ami nem nélkülözi a fel-felcsillanó humort sem. Zsáner szerint én inkább egyfajta lovagkori alternatív történelmi sztorinak mondanám, semmint igazi kemény fantasynak. Hangsúlyozom, ez egyáltalán nem negatívumként értékelendő, inkább csak jelzem: ha valaki sárkányháton lovagló mágusokra vágyik, akkor inkább válassza a szerző más könyveit, pl. „A sárkánynász követe” című művét.

A könyv/kézirat jelenleg négy csillagon áll a skálámon, de biztos vagyok benne, hogy a végleges, boltokba kikerülő változat még ennél is jobb lesz.

Szerintem ez nem is igazán fantasy, inkább egy nagyon kellemes kalandregénynek mondanám. A cselekmények hátteréül szolgáló világ kiváló, érzékletes leírásokkal, hangulatkeltő szavakkal, ízekkel, illatokkal, tájleírásokkal, jelenik meg, szerintem ez a műnek abszolút erőssége.
A szereplők kedvelhetők, motivációik érthetők, izgulunk értük.
Jók a jelenetek, izgalmas kalandokba keverednek a főhősök, nem éreztem öncélúnak az öldöklést.
Az idézetek szépek, a mondanivalót (hűség, alázat, megfogadott eskü teljesítése) átérezni.
Szép a nyelvezete, és a régiesnek ható párbeszédek ellenére is gördülékenyen olvasható.

Először is le kell szögeznem, hogy én már egy átírt/ átjavított verziót olvashattam. Ugyan én is olvastam az itteni kritikákat, és ettől nem lett több kedvem az olvasáshoz, mégis végül minden előítélet nélkül nekiláttam.
Szóval. Sok igazság van az előttem szólók értékeléseiben. Mert igen, kellene egy jó szerkesztő és vannak esetlen mondatok, és számomra sokszor elvitte a sok-sok részletes leírás a főbb cselekményről a hangsúlyt.
DE kifejezetten szerethetőek voltak a szereplők, és tetszetteket a nevek is benne. Nekem a Szent Szavakból vett idézetek pedig nagyon bejöttek.
Végül: úgy gondolom, hogy kell még ebbe munkát fektetni, de alapvetően jó a történet, szerethető „hősökkel”. Meglátjuk merre kalandoznak tovább.