A ​Kardtánc (Calderania 1.) 15 csillagozás

J. A. A. Donath: A Kardtánc

Calderania szigetkirályságának Curpo nevű szigetén mindenki a nagy próbatételre készül. A két év múlva tartandó esemény határozza meg a falu férfi tagjainak hétköznapjait. Köztük van a fiatal Menthár Korsen is.
Apja nem harcos, és a fiú bokája is gyenge, ezért a kovács nem tudja felkészíteni a beavatásra, pedig egyszer ígéretet tett: igazi férfit nevel belőle.
A tét hatalmas, hiszen Curpon az válik nagykorúvá, és kap harcosi címet, aki sikeresen részt vesz a Kardtáncon. Menthár egyetlen reménye a bölcs tanító és gyógyító, Sagan, aki maga is Kardtánc-mester. Vajon eljut a fiú a tanítóig, és Sagan vállalja az oktatását? Mi hajtja igazán Menthárt a próbához, és vajon önzetlenül tanítja őt a mester? S mi történik akkor, ha mindeközben délről érkező, baljós jelek mutatnak egy olyan eseményre, ami mindenki sorsát megváltoztatja?

Eredeti megjelenés éve: 2019

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Z-Press, 2019
346 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786150043647

Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 10

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Anarchia_Könyvblog>!
J. A. A. Donath: A Kardtánc

Bevallom kissé gátakkal karöltve kezdtem neki a könyvnek, mert a fantasy/kaland zsánerbe tartozó művek ritkábban fordulnak meg a kezeim között. De a fülszöveget elolvasván felkelt az érdeklődésem a regénnyel kapcsolatban, s bíztam abban, hogy egy ígéretes írót ismerhetek meg a történet berkein belül.
Nos, azt kell mondanom, hogy J. A. A. Donath-ban egy olyan alkotót ismertem meg, akinek a regényébe örömmel lapoztam bele és utólag sem érzek egy cseppnyi megbánást sem ezzel kapcsolatban.

Az író által használt nevek szimpatikusak voltak számomra, hiába éreztem kezdetben túlságosan idegennek magamtól, a mű haladtával egyre inkább magaménak éreztem őket.
A stílus, a történet maga magával vitt olvasás közben, így nem is érzékeltem az oldalak számát, csupán hajtott a vágy a folytatás felé.

A teljes ajánlómat itt olvashatod: https://anarchiakonyvblog.blog.hu/2019/04/12/j_a_a_dona…

1 hozzászólás
Judyt IP>!
J. A. A. Donath: A Kardtánc

Mit is mondhatnék? Ez egy jó történet. Szívesen kísértem el Menthárt a kalandokkal teli történetben. A sztori izgalmas, érdekes és bár az első kötet nem mondom, hogy fordulatokkal telezsúfolt, de felkeltette az érdeklődésemet, hogy a későbbiekben folytatni akarjam a sorozatot. :)
Az író stílusa tök jó, eltalálta azt a hangulatot, ami ehhez a történethez kellett, bár számomra az elején a leíró részek túl soknak bizonyultam. Egyrészt mennyiségileg, másrészt minőségileg is.
Viszont szórakoztató és kellemes olvasmány volt, így jó szívvel ajánlom bárkinek. :)

Bővebben itt írok róla: https://watchaholics.hu/2020/09/04/j-a-a-donath-a-kardt…

>!
Z-Press, 2019
346 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786150043647
2 hozzászólás
Lovas_Lajosné_Maráz_Margit P>!
J. A. A. Donath: A Kardtánc

Calderania 1

Ez egy remek sorozatindító fantasy kalandregény volt, melynek kapcsán megismerhettem egy számomra új tehetséges hazai szerző alkotását, amihez ezúton is csak gratulálni tudok. Nagyon tetszett, teljesen beszippantott a történet.

A könyv első fel lassan folydogált, gyönyörű leírásokkal a történet világáról és a szereplők bemutatásáról, de minden sorát élvezettel olvastam.
Meseszép helyszínek és annak leírásai, magával ragadóak voltak, annyira, hogy én is szívesen szerepeltem volna a könyvben.
A könyv első felében megismerhettem egy idillikus falut, ahol nem voltak gazemberek, ahol háborítatlanul, szüleik gondos odafigyelése mellett és tőlük csupa jót tanulva nőhettek fel a gyermekek. Ahol a kisebb gyarlóságoktól eltekintve, becsületes, összetartó, egymást segítő, családszerető, dolgos emberek éltek.
Én is szívesen élnék ott.
Remek karakterek voltak a történetben, képviseltek minden emberi természetet és cselekedetet, be is lopták magukat a szívembe.
Menthár, a titokzatos múltú árva főhős imádni való, kedves, szerény, becsületes legényke volt, aki bátran kiállt az igazságért és mások védelméért, még akkor is, ha a falu testesebb és agresszívebb fenegyereke Kagge ellen alulmaradt. Persze sem a falu lakói sem ő nem tudta, hogy nem vér-szerinti szülők nevelik, mert meleg szeretetben és gondoskodásban nőhetett fel. A család már együtt költözött a faluba.
Mindenek ellenére Kagge-re se tudtam haragudni, mivel anya nélkül, kemény szigorú apja mellett, szeretetlenségben nevelkedett. Sajnáltam a világra haragudó fiút.

Itt jött a fordulat a könyvben, mint egy mesében, Menthár megkapta a hamuban sült pogácsáját és útnak indult szerencsét próbálni.
Elindult egy nagy útra, hogy gyenge lábát meggyógyítsák és felkészítsék a hagyományos felnőtté válási megmérettetésre és próbára, a kardtáncra.
A mesterhez vezető útján először találkozott becstelenséggel, de segítőkész, jó emberekkel is és még segítséget is tudott nyújtani.
Egy igazi tanulmányút volt ez, gyönyörű tájak leírásával, szinte mellette barangoltam végig az úton.
Csodás volt Sagan mester szigete is, amolyan japán kert és rezidencia, havas hegycsúcsokkal körötte, kialudt vulkánnal alatta.
A mester karaktere is rendkívüli volt, a gyógyításon és harcművészeti tudáson kívül, mérhetetlen életbölcsességet sugárzott, ami szívemet, lelkemet átmelegítette, és mindezt észrevétlenül átadta Menthárnak, aki nem is tudta, hogy nem csak a gyógyulási folyamat alatti unalom elűzésére szolgál.
A könyv szembeállította a türelemmel és szeretettel való és a kemény elvárásokon alapuló oktatás különbségeit.
Aztán persze jött próba… Tikos… Ezért lakat a számon…
És micsoda befejezés, hatalmas titkok feltárulása…
Ide nekem a folytatást, minél hamarabb!

6 hozzászólás
Zoltan_Szeman I>!
J. A. A. Donath: A Kardtánc

Remekült sikerült bemutatni egy elképzelt múltat, a régies nyelvezet nehézkességét mellőzve. Akciódúsabb, cselekményesebb lett, mint az eddigi művek, és szinte minden fejezetbe sikerült becsempészni valami olyan csavart, ami fenntartja az olvasó érdeklődését. Azt külön élvezetesnek tartottam, hogy apró kitérőkkel, több szálon is sikeresen futnak az események. Nem engedi a mű, hogy az olvasó figyelme lankadjon, és még az apró, hétköznapinak számító események leírását is nagyon élvezetesnek találtam.
Az is tetszett, hogy az érzelmi vonal, bár jelen van a történetben, de pont annyi szerepel belőle, amennyire szükség van. Sem nem több, sem nem kevesebb.
Mikor megjelentek az első skandináv jellegű nevek a történetben, akkor felszaladt a szemöldököm, gondolván: „Na, ez ugyan, miként fogod beilleszkedni a történetbe?”. De ügyesen megoldotta az író, később már fel sem tűnt. Érdekes volt figyelemmel kísérni, a különböző kultúrákból ellesett motívumok együttesét. Mintha téren és időn átnyúlva, az egész világot hozta volna létre a szerző Calderania szigetein. Már kíváncsi vagyok a titokban készülődő … (spoilerveszély miatt kipontozva) is!

Az egyetlen dolog, ami miatt kegyetlenül lehúztam fél csillagot, a számomra kicsit hosszúnak tűnő … (spoilerveszély miatt kipontozva) folyamat.

1 hozzászólás
Gyevocska>!
J. A. A. Donath: A Kardtánc

Már a borító alapján is nagy reményeket fűztem a regényhez. Csodás! Nagyon szeretem a farkasokat, mert intelligens, gyönyörű állatok. Van valami a szemükben…. Régen volt egy kutyánk, aki (és nem ami) félig németjuhász félig husky volt, de egy ismerősöm nemes egyszerűséggel „Lupus”-nak hívta. Hihetetlenül okos volt, temérdek emberi tulajdonsággal megáldva, olyannyira, hogy sokszor csak annyit mondtam: „Szólalj már meg!”.
Na, ennyit a rizsáról.
Piszok nehéz úgy írni kritikát, véleményt, hogy ne ismételjem másét, tehát egyedi legyen, olyan naaaaaoooon intelligens.
Igencsak érdekes világ ez. Mintha egy földrajzi atlaszból kivágnánk egy skandináv országot, és találomra letennénk Japán mellé. Köré pöttyintünk még pár kicsi szigetet, és kész Calderania.
Curpo-szigete egy nagyon barátságos, idilli hely, ahol az emberek békében élik mindennapjaikat. Tetszik a főhős, Menthar fejlődése mind fizikailag, mind lelkileg. Ugyan fogalmam sincs, honnan veszi azt a mérhetetlen motivációt, hogy végig szenvedje gyógyulásának minden megpróbáltatását, de hát így születnek a hősök, nem?
Már az első említése után nagyon vártam Sagan mester felbukkanását. (Nekem is nagy kedvencem Peter Sagan, a szlovák kerékpáros!) Mintha egy valódi szamurájt beoltanánk némi Matula bácsival. Inae-sziget pedig a kedvencem lett. Gyönyörű hely, már-már mesebeli. A leírásának olvasásakor időnként elmerengtem, odaképzeltem a hófödte Fujit, ahogy ülök a tóparti bambuszházam teraszán a bambuszfotelemben, zöld teát kortyolgatok és nézem a virágzó szakura-ligetet. Már-már meditatív. Na, mielőtt elmerülök a saját képzelgésemben, tehát imádtam, ahogy Sagan meggyógyította Menthart. Minden lépését. Ezt most ugye nem írnám le, mert spoiler lenne. De nagyon izgi! Mint egy hosszúra nyújtott wellness-hétvégével egybekötött átváltoztatjuk-program.
Aki tehát egy jó kis kalandregényt szeretne olvasni csodálatos tájleírásokkal, az sürgősen szerezze be, és olvassa is el!
Csak hát az utolsónak kitett pont után sincs vége, mert majd jön a folytatás!!! Ugye?? Már várom!

3 hozzászólás
Mesekanna>!
J. A. A. Donath: A Kardtánc

Először a borító ragadott meg. Majd kíváncsi lettem, és a külcsín után a belbecs is magával ragadott. Izgalmas, elmélkedős, romantikus. Folytatás?

2 hozzászólás
Jadzia>!
J. A. A. Donath: A Kardtánc

Az „Enyém”-et leszámítva (https://moly.hu/konyvek/jenei-andras-az-enyem) eddig ez a legjobb, amit az írótól olvastam. (Gyorsabban is haladhattam volna vele, de eléggé mozgalmas heteken vagyok túl… kevés idő jutott könyvekre.)
Először is, a borító gyönyörű! Többen is elkérték megnézni, kézbe venni… Belül sűrű sorok – tartalom-mennyiségre tehát nem lehet panasz, ugyanakkor könnyen olvasható, nem folyik egybe.
Hangulatteremtésre ötös – olvasás közben teljesen beszippantottak a helyszínek, a történet; a leírások annyira érzékletesek, hogy szó szerint láttam magam előtt őket.
Kedveltem a karaktereket is. Kagge különösen kedvenc, abszolút hiteles – és végre nem fekete-fehér szereplőkkel találkoztam. (A főszereplő(k) ugyan nekem még mindig túl jó(k), de hát izlések és pofonok.) A végére összeverődött csapat meg… komolyan, nálam ővék a pálma!
A cselekmény is bejött – néhol sokalltam is a pörgést, de aki folyamatos történésekre áhítozik, kedvelni fogja. (Kivéve talán a könyv közepét – nekem legalábbis kissé leült ott a sztori, soknak éreztem Menthár kiképzését.) Nagy meglepetés azért nem ért a végén; de ahogy elmeséli, azért megéri elolvasni.
Amiért le kellett húzzak egy csillagot, az a mondatok nyakatekertsége, magyartalansága olykor. Ráférne még egy alapos szerkesztés – pont azért, mert ez a könyv megérdemli.
Egyértelműen sorozatindító darab; lezárja a fő szálat, de mellette indít egy újat, és rengeteg kérdést hagy nyitva. Kíváncsi leszek a folytatásra.

1 hozzászólás
Galambos_Tamas>!
J. A. A. Donath: A Kardtánc

Egy jól megírt, egyszerű történet a hős útjáról, fiúk férfivá válásáról. Azoknak ajánlott, akik bírják a lassú tempót is, akiket a szép leírások és jól ábrázolt, szerethető karakterek kárpótolnak azért, hogy néha leül a cselekmény. A végére egy jó kis csavart sikerült behozni, így remélem, lesz folytatás.

1 hozzászólás
bambali>!
J. A. A. Donath: A Kardtánc

„Ne légy türelmetlen, Menthár! A fa sem lesz azonnal fává, mikor a magja már megered.”

Lassan hömpölygő, monumentális fantasy, amolyan Mester és tanítványa történet.
Szìvet melengető, néhol megható, izgalmas, remekül felépített regény egy fiatal fiúról, aki átlèpi a saját korlátait, és nem csak ő, de a körülötte élők sorsát is beteljesìti, megváltoztatja.
A világèpìtès hiteles, a főszereplők kedvelhetők, mindenki bejár egyfajta utat, amitől több, jobb lesz. Szépek, hangulatosak a tájleìrások, minden azért van, hogy az egész egységként működjön.
Sagan mester nagy kedvencem lett. :)

Várom a folytatást!

1 hozzászólás
aydi>!
J. A. A. Donath: A Kardtánc

Lendületes, izgalmas történet. Nagyon vártam, hogy milyen próbákat kell majd Menthárnak kiállnia, és a mester hogyan tanítja majd. Ezek voltak a kedvenc részeim. Egészen az utolsó lapokig izgulhattam, hogy mi lesz a szerepe a farkasnak :D De szerencsére kaptam választ.
Kicsit sajnálom, hogy úgy tűnik a többi fiút hátra kell hagyni, pedig szívesen olvastam volna többet az ő történeteiket is.
A szerelmi szál nekem pont kellemes volt. Rossz lett volna, ha kimarad, de nem sikerült nyálasra, úgyhogy ez plusz pont.
Azt a táblás játékot meg én is ki akarom próbálni :D

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

Anarchia_Könyvblog>!

(..) azt érezte: a szeretet és a harmónia átsegíti minden kezdeti nehézségen.

Anarchia_Könyvblog>!

A beszélgetés mindig jó és nemcsak a szavak képesek szólni.

Jadzia>!

Apám mondta gyakran, hogy egy csomó dolgot csak el kell fogadni, mert ha gondolkodik rajta a magafajta, attól csak megbonyolódik, de ki nem tisztul. Mint a nők: ne akard tudni, hogy mit miért tesznek, vagy gondolnak. Csak fogadd el.

273. oldal, 7. fejezet - A templomoknál (Z-Press, 2019.)

Anarchia_Könyvblog>!

Egyél, mert az ad erőt. Igyál, mert az oltja szomjad, és ha finoman teszed, félelmet is old. Aludj, mert az is kell a testednek. De tanuld meg: mindenből mértékkel és elosztva.

Anarchia_Könyvblog>!

Van, amit két ember megért egymás között, de másik kettő nem fog.

Anarchia_Könyvblog>!

A vidék hangjai feltörtek. Ritmikusan hullámzott a ciripelés, valahol mélyen a fák között kiabált egy kakukk és nagyon mélyen zsongott a falu is a nádason túl. Ennek ellenére mégis erős volt a két ember között a pillanatokig tartó csend. A fiú már hallotta szíve dobbanásait, már egy nyelése is olyan dübörgőnek hatott, mintha lavina zuhanna alá a távoli hósipkás hegyről.

Anarchia_Könyvblog>!

Fogadj el egy jó tanácsot és ezt ingyen adom: tanulj meg úgy bízni az emberekben, ahogy ők benned teszik.

Anarchia_Könyvblog>!

Még egy párszor fejbe fognak kólintani, mielőtt biztosra tudod majd: ki ad és ki vesz. Talán még utána is, ha már tapasztaltál egy keveset az életből. De ha mérlegelsz, megvizsgálod innen és onnan is a dolgokat, akkor, pont úgy tudod majd, kiben bízz, mint ahogy a kardod is akkor lesz egyensúlyban az ujjadon, ha jó ponton fogod tartani rajta a pengét. Ne az egészet nézd sosem, hanem a részleteket vizsgáld az elejétől mindig. Mindegy, hogy az embert nézed, vagy egy kardot.

Anarchia_Könyvblog>!

Tudta, hogy az életben nincsenek véletlenek. Azt már nagyon korán megtanította neki az apja, hogyha kap valamit, azért adni is illik, és ha kér valamit tőle a sors, azt ne sajnálja, mert az élete azt vissza is adja neki majd.


A sorozat következő kötete

Calderania sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
Jennifer A. Nielsen: The False Prince – A hamis herceg
Martin Kay: Eastern
Acsai Roland: Jin és Jang
Darren Shan: Gyilkos születik
John Flanagan: A lángoló híd
Patrick Ness: Háború a békéért
Sara Raasch: Hó mint hamu
Robin O'Wrightly: Az amulett rejtélye
Ransom Riggs: Lelkek könyvtára