Szentek ​és démonok 21 csillagozás

Japán gótikus történetek
Izumi Kjóka: Szentek és démonok Izumi Kjóka: Szentek és démonok

„Miként Edgar Allan Poe művészete és irodalmi értéke sokáig fejtörést okozott a nyugati művészettörténészeknek, úgy kellett a japán olvasóknak is elmélyednie Izumi Kjóka (1873-1939) kifinomult alkotásainak megértésében. Olyan szerző volt ő, kinek az irodalomtörténeti szerepét és hatását méltatlanul alábecsülik. Írásai feltevésekből fakadnak, s ebben nagyon is eltér azon alapoktól, ahonnan Poe merített a nyirkos sivárságot árasztó alkotásai megírásához, ám mégis kiterjeszthetjük a gótikus kifejezést e kultúrákon átívelő dimenzióra, s indokolt mindkét íróra vonatkoztatni. Kjóka osztozik azon a dekadens romanticizmuson, melyen Poe is, és e hasonlóság arra késztet minket, hogy átgondoljuk, hogyan is lehetséges, hogy mindkettejüket a kísérteties és hátborzongató művek íróiként ismerik el.”

A „japán Poe-ként” is emlegetett Izumi Kjóka alkotásai magyarul ez idáig nem voltak olvashatók. Jelen válogatás a négy legjelentősebb elbeszélését tartalmazza.

Tartalomjegyzék

>!
Fapadoskonyv.hu, Budapest, 2013
226 oldal · ISBN: 9789633744567 · Fordította: Szabó Nóra
>!
Quattrocento, Budapest, 2013
224 oldal · ISBN: 9789633666005 · Fordította: Szabó Nóra
>!
Fapadoskonyv.hu, Budapest, 2012
304 oldal · ISBN: 9789633441022 · Fordította: Szabó Nóra

Enciklopédia 7

Helyszínek népszerűség szerint

mennyország


Várólistára tette 35

Kívánságlistára tette 40


Kiemelt értékelések

Timár_Krisztina I>!
Izumi Kjóka: Szentek és démonok

Izumi Kjóka: Szentek és démonok Japán gótikus történetek

Nagyon jó könyv, de (vagy talán: ezért?) nagyon nehéz írni róla.
Olvastam közben itt az értékeléseket, hogy lehet-e ezeket a klasszikus japán elbeszéléseket gótikusnak tekinteni vagy sem. A kötet végére arra jutottam, hogy lehet – de ebből a gótikából a műfaj (vagy stílus? vagy mi?) XVIII-XIX. századi művelői sokkal többet értenének, mint mi. Én sem dicsekszem azzal, hogy hú, de mennyire átláttam minden összefüggést. De azzal igen, hogy amikor érzékelhetően azt várta az elbeszélő, hogy szoruljon a torkom – hát akkor szorult…

Amit biztosan tudok: hogy a novellák lélektani oldala rendkívül erős. Nem elemzik a szereplők lelkét – ellenkezőleg: attól nehéz őket megérteni, hogy a legtöbb esetben pusztán a cselekedeteiket látjuk, szavaikat halljuk. Hogy közben mi megy végbe bennük, arról egy árva hangot ki nem mondanak sem ők, sem az elbeszélő. Hogy nagyon is forrnak a finom, udvarias gesztusok, bájos mosolyok, meghajlások, apró megjegyzések fedele alá fojtott indulatok, arról kizárólag a legalább annyira váratlan, mint amennyire brutális végkifejletek tanúskodnak.

Valószínűleg azért értjük ezeket az embereket nehezen, mert egy számunkra nagyrészt ismeretlen kultúra kódjait használják. Hiszen ők nyilvánvalóan kitűnően elvannak egymással, a legcsekélyebb utalást is azonnal felfogják (az erőteljesebb utalás meg már gorombaságnak számít), különösen nyilvánvaló ez az utolsó novella életmentős jelenetéből, spoiler.

Én legfeljebb csak sejtettem, mi miért történik, ki kitől mit akar, miért, és miért pont ott és úgy tör ki belőle az indulat. A szereplők mindig vágynak valakire, és egyikük sem kaphatja meg, amire vágyik, ezért pótlékot keresnek valaki másban, aki egy vagy más okból hasonlít az illetőre – és kész is a kísérteties hatás. Eldurvulni ott kezdenek a dolgok, amikor a pótlék (szinte azonnal) rájön, hogy ő pótlék, és ezt a helyzetet készséggel el is fogadja, épp hogy csak nem repes az örömtől. Legalább lélekben (de időnként testben is) aláveti magát a másiknak. A vágy mellett a másik borzasztó erős motiváció a szégyen, amelyet bármiféle jelentékenyebb deviancia kiválthat (pl. X nem szólt Y-nak arról, hogy veszélyes az út; vagy Z megevett két kekszet).

Amikor pedig a mélyben dúl a pszichológiai dráma, akkor a felszínen minden apróság jelentékennyé válhat. A bizonyos finom kis gesztusok vagy udvarias megszólalások. Egy napernyő színe. Egy bizonyos irányba fordított arc. Amit az elbeszélő elég fontosnak tart kiemelni, arra mindre gyanakodni lehet, hogy jelent valamit, de a rosseb tudja ezeknél a titokzatos japánoknál, hogy mit. Vagy akár valami teljesen hétköznapi látvány válik hátborzongatóvá, mert a szereplő tudattalanjában összekötődik két-három emlékkel, vággyal, szégyennel – de ezt az olvasó nem tudja, csak az eredményt látja, a hangulatot érzékeli. Az elbeszélő nem segít. Nem is ítélkezik. Csak közli, ami történik.

Ezt bizony a XVIII-XIX. századi, angol vagy amerikai gótika írói is gyakran így csinálták. De nem feltétlenül hozzájuk kellett nyúlnia Izumi Kjókának (nem is néztem utána, hogy megtette-e). Elég volt neki Muraszakit olvasni. Pont ugyanezt játssza! Mondtam én, hogy a Gendzsi szereplői simán odaillenének azokba a fojtogató légkörű angol kastélyokba vagy amerikai nagyvárosokba!

Ráadásul még a korabeli hétköznapi japán életről is sok mindent megtudhatunk. Persze azt is úgy ábrázolja az elbeszélő, mintha tulajdonképpen minden olvasója tudná, miről van szó, neki csak éppen néhány ecsetvonást kellene odavetnie – de azokat odaveti, és ha én speciel nem is tudom, miről van szó, azért a mellékalakjai és a helyszínek leírásai színesek és elevenek az én számomra is.

Egyedül a fordítás miatt vontam le fél csillagot. Tüneményesen rossz! (Igen, ez a kifejezés nem marhaság, hanem helytálló.) Nem japán eredetiből készült, hanem angol fordításból, ami önmagában nem lenne baj (legfeljebb az zavar, hogy egy helyen yardokban adja meg a távolságot), de angolosként elég érzékeny vagyok arra, hogy egy magyar mondat olvasásakor ne lássam mögötte az angol eredetit. A fordítónak dunsztja nincs például a magyar névelőhasználatról, szolgaian másolja az angolt; és sorolhatnám a hasonló alapdolgokat. Miközben kitűnő szóválasztásaival tökéletesen tud hangulatot teremteni, a fent említett apró finomságokat érzékeltetni, és időnként még tájszót sem fél használni a hatás érdekében! Mintha két fordító lett volna, egy vérprofi meg egy kétbalkezes.

Nem tudom, hogy a Gendzsi meg Freud ismerete nélkül mennyit értettem volna belőle. De aki egyszerűen csak különleges történetekre vágyik, és van egy kis érzéke a pszichológiához, szerintem olvassa bátran, érdemes!

2 hozzászólás
Lunemorte P>!
Izumi Kjóka: Szentek és démonok

Izumi Kjóka: Szentek és démonok Japán gótikus történetek

Gyönyörűen megfogalmazott mondatok unatkozva próbáltak átölelni, figyelemért ácsingóztak. Sajnos nem érték utol az elmém és így süket fülekre találtak szegények. Magányosan lebegnek tovább ezek a szövegek az éterben és várják, hogy valaki arra érdemes befogadja őket…Hajrá.

ライジーア>!
Izumi Kjóka: Szentek és démonok

Izumi Kjóka: Szentek és démonok Japán gótikus történetek

A 4 rövid történetből nekem az utolsó kettő tetszett jobban (a 3. lett a kedvencem), ezek voltak azok is amikre inkább rá lehetne húzni a gótikus címkét (ha egyáltalán…). Az író stílusa nagyon tetszett, szépen felépített mondatok, gyönyörű hasonlatok… de ezt a japánoktól már megszoktam.

Dorka50 P>!
Izumi Kjóka: Szentek és démonok

Izumi Kjóka: Szentek és démonok Japán gótikus történetek

Sajnos túl nagyok voltak az elvárásaim, mivel Poe-hoz hasonlítják az írót. Az első történet tetszett a legjobban. De nem feltétlenül mondanám, hogy megértettem mit is akar mondani az író. A hangulata japán volt, amit szeretek, a történetek jók voltak, de hiába volt rövid picit talán mégis túl hosszú. Valahogy a stílus nem lett számomra átütő erejű.

lzoltán IP>!
Izumi Kjóka: Szentek és démonok

Izumi Kjóka: Szentek és démonok Japán gótikus történetek

Sajnos nagy csalódás nekem ez a könyv. Próbáltam ráhangolódni, belefolyni a gyönyörűen felépített mondatokba, de valahogyan nem sikerült belemerülnöm. Lehet, hogy nagy elvárásokkal kezdtem bele? (Megszédített a japán és a gótikus címke kombinációja?) Vagy egyszerűen csak arról van szó, hogy nem most és nem így… talán egy elkövetkező életben…

>!
Quattrocento, Budapest, 2013
224 oldal · ISBN: 9789633666005 · Fordította: Szabó Nóra
2 hozzászólás
udvaribolond >!
Izumi Kjóka: Szentek és démonok

Izumi Kjóka: Szentek és démonok Japán gótikus történetek

Ezt most csak így itthagyom: <3
A négy történet közül engem leginkább a második fogott meg, bár ezt betudom annak hogy egyébként is imádom a japán kísértet históriákat és a folklór teremtményeit.
Általánosságban pedig jól esett olvasni, tetszik a stílusa, a szépen összeszedett mondatok, hasonlatok, remekül átadták a hangulatot, teljesen bele tudtam süppedni.

csüpek>!
Izumi Kjóka: Szentek és démonok

Izumi Kjóka: Szentek és démonok Japán gótikus történetek

4 történetből áll, és ebből nekem a 2 rövidebb tetszett, az első és az utolsó. Ezekben sokkal jobban át lehet érezni az érzelmeket, amit a szereplők átélnek.
Ahogy egyre több japán történetet olvasok, már meg sem lepődöm azon, hogy mennyire rabul tudja ejteni a főszereplő férfi szívét egy-egy kimonó alól kivillanó hófehér boka vagy alsónemű széle (ami nyilván nem olyan, mint amit mostanában hordunk).

ideali_zed>!
Izumi Kjóka: Szentek és démonok

Izumi Kjóka: Szentek és démonok Japán gótikus történetek

Ez a könyv nekem nem volt megragadó. A második történet érdekes volt, de a többi felejthető, ami nem jó akkor, ha Poe-hoz hasonlítják az embert. Lehet, hogy csak nem volt jó a válogatás vagy én vagyok elszokva a századforduló stílusától, de ez most nem ütötte meg a mércét nálam.

Gitta_Bry P>!
Izumi Kjóka: Szentek és démonok

Izumi Kjóka: Szentek és démonok Japán gótikus történetek

Azok a képek, a hasonlatok, a hangulat… Na, azok tetszettek leginkább. A történetek… nem éreztem egyiket sem igazán hátborzongatónak, de lehet, hogy a hátam a hibás benne. Meg az is lehet, hogy japánnak kellene lennem ahhoz, hogy igazán megértsem őket, bár az alapvető emberi érzelmek, mint a szerelem, a kíváncsiság, a félelem egyetemesek. Vagy csak többet szerettem volna beléjük látni, mint amennyi van bennük…

mocsaribetti>!
Izumi Kjóka: Szentek és démonok

Izumi Kjóka: Szentek és démonok Japán gótikus történetek

Én. Ezt. A könyvet. Nem. Értettem.
Voltak benne szép pillanatok, sok dolog tetszett. Bár rengeteget foglalkoztam a japán kultúrával, mégsem tudtam belehelyezkedni, így az értetlenségemet betudom a saját tudatlanságomnak.


Népszerű idézetek

ライジーア>!

Lehet, hogy a teáskanna mostanra farkat növesztett és visszaváltozott borzzá.

110. oldal

Izumi Kjóka: Szentek és démonok Japán gótikus történetek

21 hozzászólás
Kkatja P>!

Egy déli pihenő során
     Találkoztam a szerelmemmel,
És csak ezután kezdtem hinni
     Abban, amit úgy hívunk, álom.
(Mamavaki Mió)

107. oldal

Izumi Kjóka: Szentek és démonok Japán gótikus történetek

Kkatja P>!

…manapság igazándiból az öregek a legtiszteletlenebbek és legkomiszabbak. Képesek félbehagyni egy szútrát, pont a közepén, csak hogy a menyükkel zsémbelődjenek. Ingüket levetve mormolják el imáikat, miközben a foguk közt ott lóg egy darabka nyársra fűzött angolna. Ez viszont nem volt mindig így. A padlás tele van kifogásokkal, tudom, de szerintem régen egy kicsivel jobb volt minden, mikor az emberek fejében élt egy elképzelés a mennyről és a pokolról.

112. oldal

Izumi Kjóka: Szentek és démonok Japán gótikus történetek

Lunemorte P>!

– Aztán vigyázz, nehogy a fa szellemei elkapjanak! Tesznek rá, hogy nappal van-e még vagy már éjszaka!

31. oldal, A Kója-hegyi szent ember

Izumi Kjóka: Szentek és démonok Japán gótikus történetek

Timár_Krisztina I>!

Felhőfekete hajjal és barackszín köpönyeggel érkezett a kertbe a vihar, s a repcevirágok közt repkedő pillangók kísérték.

157. oldal, Egy tavaszi nap

Izumi Kjóka: Szentek és démonok Japán gótikus történetek

Bélabá>!

Az erdő sötét árnyai közt, a buja lombok alatt a lépcső kőlapjait moha nőtte be, meg lila léggömbvirágok, mely virág a kínai harangvirággal tartozik egy nemzetségbe.

104. oldal

Izumi Kjóka: Szentek és démonok Japán gótikus történetek

ライジーア>!

Ha az ősz a természet bánata, akkor a tavasz az emberi élet gyötrelme.

174. oldal

Izumi Kjóka: Szentek és démonok Japán gótikus történetek

Kapcsolódó szócikkek: ősz · tavasz
Bélabá>!

Azt mondják, ha egy kígyó kimegy a napra, akkor biztosan vihar lesz.

144. oldal

Izumi Kjóka: Szentek és démonok Japán gótikus történetek

Timár_Krisztina I>!

– Tudod, az emberek régen azt beszélték, hogy valahányszor ástak egy kutat, hangokat hallottak a föld belsejéből: kutyák, csirkék, emberek hangját, az ökrös szekerek kerekének nyikorgását. Lehet, hogy némelyik hasonló volt ehhez, amit mi hallunk most odalentről, ködön túlról, a partról ideszűrődni.

146. oldal, Egy tavaszi nap

Izumi Kjóka: Szentek és démonok Japán gótikus történetek

Timár_Krisztina I>!

A földön ülő ember húzta meg a zsinórt, melyre felgördült a függöny. Legalábbis ő így látta.
Egy síremlék volt a hegyoldalba vésve, méghozzá egy igencsak nagy, bejárata két méter széles lehetett. Ez nem szokatlan errefelé. A hegyek telis-tele vannak ilyen síremlékekkel. A földművesek még savanyúság tárolására és zöldségek termesztésére is használják őket. Mindenesetre a függöny felgördült, és a fiatalember meglátta a színpadot.

153. oldal, Egy tavaszi nap

Izumi Kjóka: Szentek és démonok Japán gótikus történetek

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Guy de Maupassant: Szörnyszülöttek anyja
H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft összes művei II.
Ambrose Bierce: Ambrose Bierce összes novellái
M. R. James: Sötét örökség
Sárközy Bence (szerk.): Düledék palota
Edgar Allan Poe: Rémtörténetek
Edgar Allan Poe: Rejtelmes történetek
Balázs Béla (szerk.): Kísértet-históriák
Kalandos históriák
Edgar Allan Poe: Edgar Allan Poe összes művei I–III.