Magilla ​bekombinál 38 csillagozás

izomtibi: Magilla bekombinál izomtibi: Magilla bekombinál izomtibi: Magilla bekombinál

Népművelés. Sok köcsöggel.

izomtibi első regénye.

A pénz nem boldogít, de ha valakitől a szerbek követelnek egy misit euróban, az se nagyon. Samesz éppen ezért úgy dönt, hogy inkább lesz boldogtalan, mint halott, és a végtelen lehetőségek hazájában, ahol bárki lehet kurva, auralátó, vagy vezérigazgató, nekiveselkedik, hogy összekaparja egy eltűnt táska ellenértékét. Ogrét pedig ráállítja a köddé vált szajré felkutatására, márpedig ha ő valamire rááll, az nem neki fog fájni.

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2011
270 oldal · ISBN: 9789632543362
>!
Ulpius-ház, Budapest, 2011
268 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632543369

Kedvencelte 4

Most olvassa 1

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

>!
Gyurmaki
izomtibi: Magilla bekombinál

Akkora primitívség ez a könyv, mint állat! De nekem nagyon tetszett. Ugyanis hiteles.
Látszik, hogy olyan ember írta, aki tényleg ilyen körökben mozog. Tehát ez nem egy ghost written vacak, amit egy híres író írt, akinek már nem veszik a könyveit, hanem egy igazi gyúrós barom, aki tényleg ilyen „hülye”. Persze ezeket jó értelemben mondom, mert nagyon jó arc a csávó! :)
Tehát ez szerintem kicsit olyan műfaj, mint a naiv festészet. Attól sem lehet elvárni, hogy Van Gogh szintű legyen. De az ilyesmiben néha több élet és brillírozás van, mint egy híres művész alkotásában.
Jelen könyvben például rengeteg a jó ötlet és a kiváló szófordulat. Még a káromkodások mellett is.

1 hozzászólás
>!
Gecco
izomtibi: Magilla bekombinál

Akinek nem tetszik, Mikibá megsimogatja :)
Lehet cikizni, hogy hol itt az irodalom, de ilyet írni nagyobb meló, mint izzadni valami sznob ponyvát az eladási listák tetejére. Jó volt, Tibi.

>!
sdani
izomtibi: Magilla bekombinál

Nem volt rossz a könyv, csak úgy érzem, hogy nem lettek a blog történetei kellő finomsággal átültetve a könyv sztorijának vezérfonalába: a legtöbb esetben, csak az egyik szereplő, kb minden előzmény nélkül elmond egy történetet, ami néha nagyon furán veszi ki magát. Nagyon sajnálom, hogy a vége nem kidolgozott, nem mondom, hogy maga a megoldás rossz, csak azt mondom, hogy lehetett volna rajta csiszolni. Ettől függetlenül a poénok nagyon ülnek, tömegközlekedési járművön könyvön ilyen hangosan még nem nevettem. Talán kissé korai lenne az írót Rejtőhöz hasonlítani, de jó irányba kapizsgál.

>!
kedaiyun
izomtibi: Magilla bekombinál

Izomtibi blogját olvasgattam régebben. Ő is abba a „körbe” tartozik, mint a Szlengblog vagy a Modorosblog (utóbbinak viszont rendszeres olvasója vagyok).
Ez a regény nem hazudott, amikor azt írta, „népművelés, sok köcsöggel”. Sok köcsög volt benne valóban. Tibi kiválóan rajzolta meg az egyes szereplők profilját, felsejlik előttünk Budapest azon része, ahol a susogós mackó a népviselet. Sarkítottak a figurák, de emiatt mindenki maga elé tudja képzelni „vállalkozót”, aki az öltöny felvételével azt gondoljam, megüt egy szintet, vagy a címlaplányt a kutyulival, a gyúrós biztonsági őrt, a „nem olyan lány” Mercykét és a többieket. Valahogy emlékeztetett az egész a Nyócker c. animációs filmre, bár itt nem igazán szerepeltek cigányok (kivéve esetleg Csicsák Márió). Alvilági biznisz, gengszterek, kurvák, drog, pár nem túl bizalomgerjesztő arc, és persze rengeteg káromkodás. Úgy éreztem, a történet egy kissé mellékes, inkább a környezet és a szereplők megrajzolása volt a hangsúlyosabb, és ez kitűnően sikerült. Emiatt jobb lett volna, ha ez egy novelláskötet lett volna, elolvasva Tibor néhány blogbejegyzését, jobban működött volna, ha rövidebb történetekből áll össze az egész, és nem egy egybefüggő sztorit mesél el, mivel gyakran szakították meg a történet ívét sztorizgatással.
Nem lett kedvenc szereplőm, mert igazán nem szerethető egyikük sem, de talán Ogre az, aki valamilyen szinten „szimpatikus” volt. És persze Tibi, aki kvázi narrátorként csak csendesen meghúzódott egy asztalnál vagy a volán mögött. Összességében egész jó könyv volt.

>!
omeron
izomtibi: Magilla bekombinál

Nekem nem jött be. :(
Az elején jópofa, de már nagyon egysíkúvá válik egy idő után.
Oké, hogy gyúrósok vagyunk, meg bunkók vagyunk, meg minden. Én is gyúrtam egy időben, meg én is bunkó vagyok, de azért nem írok róla több száz oldalt, hogy mennyire. :)
Egyébként nem zavar a káromkodás sem regényben, sem úgy általában, de ebben már tényleg kicsit besül a dolog egy idő után. A szemem majd begyulladt már ennyi b*zmegtől meg p*csázástól!
Bár érzem azért a dologban a potenciált. Tényleg jópofa fickó ez a Tibcsi gyerek. :)
De szerintem inkább talán novellagyűjteményt kellett volna ebből csinálni. Talán külön-külön kis szösszenetekkel jobban fenntartaná az ember érdeklődését.
Így valahogy a mennyiség a minőség rovására megy és az ember vagy elalszik rajta, vagy felhúzza magát.
Én végül nem kaptam rajta azért agyvérzést, de tény, hogy bealudtam itt-ott, mint egy nagypapa. A legvégét már el sem olvastam.
Hogy úgy mondjam, nem ölt meg a kíváncsiság, hogy mi lesz majd ezekkel a „szerethető” karakterekkel. Lehet, hogy a végén abbahagyta Tibi a gyúrást? Hát, így már sosem tudom meg. Micsoda veszteség. :)

>!
Zsomboor
izomtibi: Magilla bekombinál

Nyilván nem a sztori viszi a hátán a könyvet. Viszont könnyesre nevettem magam rajta az elejétől a végéig. Tibi hozta a formáját :)

>!
zsancy
izomtibi: Magilla bekombinál

Szerintem elég nagy tükör volt a magyar valóságról.
Nem egy Jókai regény az tény, de ebbe is volt munka bőven. Olvastatta magát kikapcsolt. Aki komolyabb regényre vágyik, vagy mélyebb témára az ne erőltesse, de esti olvasmánynak kitűnő.

>!
ReignOfdark
izomtibi: Magilla bekombinál

A kortárs irodalomnak a szerző szerint nem dolga rendet tenni a fejekben, mert ennek a világnak már úgyis annyi. Amit tesz, az nem több, mint az események rögzítése – olyan hasonlatokkal és életképekkel, amelyektől önkéntelenül is felnyerít az ember.

Magányosan, egyszer olvasható. A cselekmény vége összecsapott, és a történet poénjait elmesélni lehetetlen, de mégis gyöngyszeme a kortárs magyar irodalomnak.

>!
Piqlet1977 P
izomtibi: Magilla bekombinál

Egyszer olvasós számomra, de szórakoztató. Akinek tetszett filmen az Üvegtigris vagy még inkább az Argo, annak valószínűleg ez is tetszeni fog! Finomabb lelkületűeknek nem ajánlott kissé(?) vulgáris stílusa miatt. Tömegközlekedésre sem ajánlom, párszor hangosan sikerült felnyerítenem az olvasása alatt…

>!
Tiraus
izomtibi: Magilla bekombinál

A szleng telibe, az eletkepek is. A sztori nem is lenyeges. Sokkal szorakoztatobb volt, mint a Juranyi Zsolt fele „budapestiejszakaiemberek”.


Népszerű idézetek

>!
_Andrea_

Mégis Dugó volt az, aki elsőnek beszakadt, látva hazatérését követően, hogy valaha volt ingóságai hulladékként terülnek szanaszét a lakása padlóján, ami ráadásul még össze is van szarva. Első pillanatban azt hitte, hogy befújt a tájfun az ablakon egy hajléktalant, mikor kimászott egy széttépett Paulo Coelho-könyv alól Dexter. Hirtelen feltört dühébe némi öröm keveredett, mikor látta a szétforgácsolt könyvet, amit Szandrától kapott két évvel ezelőtt karácsonyra, és amiről minden egyes nap megfogadta Szandrának, hogy most már tényleg el fogja olvasni. Néha komolyan is gondolta, legalábbis amikor Szandra idézgetett belőle, de nem azért, mert túláradt benne az érdeklődés, inkább csak remélte, hogy többé akkor a büdös életben nem kell végighallgatnia még egy okosságot. „Két másodpercnyi haldoklás rövidnek tűnik, de az időt nem így mérjük.” Most viszont mintha a világ utolsó Coelho-könyve feküdt volna lábainál cafatokban, olyan elégedett képet vágott Dugó. A kurva anyád, vigyorgott az elpusztult irodalomra, majd lehajolt, és barátságosan megdörzsölte a kutya bundáját.

128-129. oldal

>!
sdani

Meg is vetted Jimmytől, az Isten nyugosztalja, a Mercijét, azt aláraktad a Rebekának, pedig annak egy metró szakaszjegy is olyan túlzás lett volna, mint medvére a kalap.

>!
_Andrea_

Van nekem egy emberem. Tóni kis szünetet tartott. Azt is lehetett volna gondolni, hogy jelentőségteljesen. Most pont nem azt mondom, hogy a szajrét megtalálja, de azokat, akik elvitték, megtalálhatja. Nem a nyomokból, mert nem egy Columbo a gyerek, hanem mert kitartó. Állítólag tudósok megállapították, hogy ha egy majom élete végéig gépelne, akkor írna egy könyvet. Vagy mi. A lényeg, hogy ha valaki valamit elég sokáig csinál, akkor abból lesz valami. Értsd, ahogy gondolod. Ez az emberem márpedig elég sokáig csinál bármit, ha mondják neki. Tibi ismeri, együtt dolgoznak néha. Az Ogre. Jó gyerek, bólintottam biztatólag. Bár könyvet szerintem nem fog írni. Hatékony, pontosítottam, mert éreztem, hogy kicsit túllőttem a célon az első jelzővel. Mit kell róla tudni?, érdeklődött Samesz, és nagy érdeklődésében előredőlt, amit a szék egyensúlyi állapota majdnem beszopott, de végül nem borult fel, de egy poharat azért levert. Mit is? Morfondírozott Tóni, miközben lehajolt a pohárért, hogy egy kis időt nyerjen. Igen alapos ember, vettem át a szót, mert Tóni időközben négykézláb mászott az asztal alá. Meg gyanakvó. Csomagtartójában van lapát, csákány, lombvágó meg minden lófasz, de elhiheted, hogy nem azért, mert kertészkedik. De ha megállítják és rákérdeznek, ő csak a Bricóban volt szerszámokért. De azért ha lemegy keletre az uzsoráért, és kiszáll egy csákánnyal, egyből tudják, hogy nem bányász, főleg, hogy a bánya bezárt vagy húsz éve. Ráadásul az autója is eléggé odabasz. Akkora rács van az elején, hogy ökröt lehetne sütni rajta. Ha elvinné NCAP-os töréstesztre, több csillagot hozna el, mintamennyit Brezsnyev magára tudott volna tűzni. Ettől függetlenül, a gyújtást nem hinném, hogy engednék ráadni, mert a verdájával gyalogost csak eredményesen lehet gázolni, de negyvennél valószínűleg már egy elefántot is kettészedne. Nagyszerű, tetszik ez az ember, bólogatott elégedetten Samesz. Hívjuk fel! Azt nem lehet, mondtam. Nincs mobilja. Mi az, hogy nincs? Ellopták? Nem, azt nem hinném, hogy bárkinek sikerülne, egyszerűen csak nincs. Fél ugyanis a sugaraktól. Pontosabban az agyráktól. Az agyráktól? Tibikém, ne szórakozzál velem, komoly dolgokról van szó, te meg jössz az agyrákkal? De akkor hogy a faszba beszélünk vele? Vonalason kell hívni? Nem, oda kell menni hozzá. De honnan tudjuk, hol van ez az Ogre, ha egyszer fel sem tudjuk hívni? Úgy, hogy nem egy bonyolult lélek, nem kóborol el összevissza, mint egy borjú. Napközben lent van az edzőben, este meg portázik. Ha meg máshol van, akkor dolga van, de olyankor amúgy sem jó zavarni. De nem csakmobilja nincsen, hanem mikrója sem, hasonlómegfontolásból. Továbbá rühelli a gyertyákat, mert fixmeggyőződése, hogy előbb-utóbb lángot kap valami, ésleég minden a rákba. Éppen ezért elég ritkán jár buddhistakolostorokba meg születésnapokra. De vasalót se használ, mert szerinte ha van még valami, amitől le tud égni egylakás, akkor az a ki nem húzott vasaló. Egyszer meg azértfordult vissza a horvát autópályáról, mert nem volt biztosbenne, hogy elzárta a csapot. Elég frusztrált egy arc lehet, bazmeg, jegyezte meg Samesz, kis bizalmatlansággal ahangjában. Persze, hogy az, nyugtattam, de mint mondtam, állandó gyanakvásából adódóan roppant alapos is. Atrikóit is élére hajtogatja. Vagyis egyértelműen pszichopata, de ha valaki, akkor pont egy ilyen pszichopata fogja kiverni a jóistenből is, hogy hol van a te szajréd. Akkor jó, így más. Ha te mondod, Tibikém, benned megbízok. Akkor a jóisten érdekében remélem, hogy nem ő lopta el a cuccot

78-82. oldal

>!
_Andrea_

Enyhén puffadt, cserzett arcán a ráncai közt a púder úgy ragadt meg, mint cipó alján a liszt. Az összes ránc egy-egy történet emlékeként vésődött fel érdes, narancssárgás bőrére. Az egyik tán akkor, amikor tizenhárom éves kamaszkori lázadása idején ki szerette volna vívni környezete figyelmét, elismerését, és tán némi szeretetet is, már ha tudta volna, hogy mi az. Így hagyta, hogy az egyik felsős srác megcsinálja egy garázsban a laticelen. De nem érzett semmit, csak erőlködést, a srácét, meg a sajátját, hogy legyőzze a szúró fájdalmat. Hamar elvesztette az illúzióját, így egyre jobban kapaszkodott a valóságba, amit a környékbeli pár gyökér köcsög jelentett, akik a nőkről annyit tudtak, mint a faterja. Aki a gyerekekről se tudott semmit, a pedagógiai elvei meg bőven kimerültek abban,amit sekélyes élete során tapasztalt: erősebb kutya baszik,a gyengébb meghunyászkodik. Ezt akkor sem gondolta végig, mikor lánya már vagy egy éve felült arra a sebesvonatra, ami minden göcsörtös fánál megáll, amit hazafelé a kocsmából lepisálnak. Hogy aztán a csajnak Pesten sem lett jobb, azt az bizonyítja, hogy most itt ült velem szemben kutya rágta Willy Wonka-maszkjában.

176-177. oldal

>!
_Andrea_

Volt is valami rendőrkapitány, az azt mondta, addig nem megy nyugdíjba, míg Keripapát sittre nem teszi. Hát remélem azért, a művházban a sakkozás kárpótolja a csalódásáért.

187. oldal

>!
_Andrea_

Öregnél egyébként mindig volt legalább négy kiló rothadt alma, amit mindig nagyon szívesen kínált, a felnőtteknek pedig a pálinkáját, amit otthon főzött üstben. Egyszer voltunk a telkén, hátul épp hókuszpókuszgatott, belekóstolt a löttybe, aztán kiköpött balra egyet, hogy pfúj,ez még metiles, azt főzte tovább. Ha vidékre mentünk, mindig hozta magával a kis kézitáskáját, amiben az almán felül volt még kábé ötven darab különféle ismeretlenemberek igazolása, legkülönbözőbb születési évekkel, két zakó, egy suhogós sárga melegítő, a labdarúgás kézikönyve oroszul, egy üveg (valószínűleg pálinka és nem víz) meg négy leeresztett labda. Ez utóbbit különösen szorgalmasan gyűjtögette, ezért is lehetett nála mindig egy szelep, mert labdát felfújni azt sosem láttuk.

223. oldal

>!
_Andrea_

Kőkeményen csikorgattam a fogaimat, hogy már megint állhatok az ajtó előtt, aztán terelgethetem a sok kis földigilisztát, akik így péntek este előmásznak, hogy itt tekeregjenek a kövezeten. Ekkor mindig elgondolkozom, hogy abbahagyom a portázást, és keresek valami rendes szakmát. Elmegyek preparátornak, azt kitömök mindenkit szalmával a gecibe.

>!
Gecco

Képzelj el egy nagy fát, hatalmas lombokkal, tele kis gyümölcsökkel meg termésekkel. Az a társadalom, meg amit megtermel.Szimbólum, mondta külön Máriónak. Azt a fát öntözgetik, csiripelnek rajta a madarak, mászkálnak rajta a hangyák, a faszom tudja. A vállalkozók meg ott állnak lent, és botokkal, meg amijük van, piszkálgatják az alatta lévő avart. Próbálják kikapirgálni a magokat meg a rohadt gyümölcsöket, amik leestek a fáról. Felmászni nem akarnak rá, meg leszedni a gyümölcsöt, meg permetezni. Nem tetszik nekik a fa, nekik azzal semmi dolguk. Ők a termést akarják, onnan lentről rázzák a fát, meg ütögetik, meg lőnek rá rakétával, bármi, csak essen le valami szar róla, amit felvehetnek. Ez a vállalkozó.

>!
sdani

Ellenben van egy embere, a Kakukk Jocó, aki még nála is nagyobb hajléktalan, aztán azt küldözgeti mindenhova. Onnan kapta a nevét, hogy az Ilona csemegebolt előtt olyan pontosan jelenik meg hat órakor, hogy nyugodtan hozzá lehetne állítani bármelyik atomórát. Ugyan a nap hátralévő részében is többször felbukkan, de az idő múlásával fokozatosan veszí a pontosságából, de hatot úgy tarta, mint Vágási Ferenc a szavát. Tagban ilyenkor úgy tűnnek el a kétdecisek, mint Bermuda-háromszögben a repülők,…

>!
_Andrea_

Volt bentmúltkor egy japán turistacsoport, kezdett közben mesélni Fricibá. Akartak enni valami igazi magyarosat, mondtam nekik, a legjobb helyre jöttek. Ajánlottam nekik tyúkhúslevest, kirántott húst szalmaburgonyával meg egy kis marhapörköltet tarhonyával, majd egy kis somlóit,persze. Azt mondta az idegenvezető, hogy az jó lesz nekik ,csak egyszerre hozzam az egészet, mert ők azt úgy szeretik. Hát, mondom, üsse kavics, ahogy tetszik, kérem. Kihozzuk nekik az egészet, erre a kis vágott szemű elkezdi tunkolni a rántott húst a somlói habjába, a másik meg beleteszi az egészet a levesbe. Szóltam én úgy finoman, hogy nem így lettek ezek kitalálva, de csak mosolyogtak és bólogattak, hogy nagyon finom. Na de látom én azt, hogy a pörkölt fölé igen csodálkozólag hajolnak, a húst még csak-csak elkezdték böködni, de a tarhonyához nem nyúlt egyik sem. Kaja végén aztán kis nejlonzacskókba becsomagolták maguknak a tarhonyát, na, ezt már a fene sem értette, kérdeztem is az idegenvezetőt, hogy mi a faszomat csinál ez a sok kis elbaszott csíkszemű. Erre azt mondja, hogy csak bizalmatlanok voltak a tarhonyával, merthogy se nem rizs volt, se nem ilyen tészta, de attól függetlenül, hogy nem merték megenni, kíváncsiságból eltették, hogy megmutassák otthon a családjuknak. Hátpont a tarhonyát nem bírták belakni, mikor ezek, bazmeg, esznek mindent, még a kutyájukat is befalják, meg a nyers majmot is. Esküszöm, a pandák is azért halnak ki, mert ezek zabálják stikában. A panda Kínában él, vetettem közbe, valamennyire a japánok védelmében. Na és aztán? Azoknak is ferde a szemük, japán, kínai, mongol, eszkimó, nekem egykutya, bazmeg, Tibikém. Ezeknek sosem lesz kultúrájuk, a somlóit is a rántott hússal… Barbárok.

38-39. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Lakatos Levente: Megrepedt álarc
Csukás István: Sün Balázs
Csukás István: Pom Pom meséi – Szegény Gombóc Artúr
Marék Veronika: Kippkopp a fűben
Fésűs Éva: Az ezüst hegedű
Kiss Ottó: Csillagszedő Márió
Marék Veronika: Boribon és a hét lufi
Csukás István: Pom Pom meséi – Az ásító szörnyeteg
Csukás István: Pom Pom meséi – Festéktüsszentő Hapci Benő
Bálint Ágnes: Frakk, a macskák réme