Róma (A kárhozat éjjele 1.) 85% 13 csillagozás

Emlékeztek még azokra az időkre, amikor bejött a vámpírmánia? Én igen. Boldog boldogtalan vámpíros történetek írt mindenféle csuda jó képességgel, világmegmentő szerepben, vagy lánymegmentő szerepben, így a vámpírok egy szerethető faj lett. Na, már most én valahogy máshogy képzeltem el, hogy egy vámpír mit csinál. Évezredekre visszamenőleg szerepel minden kultúrában ez a faj, vagy nevezzük mítosznak. És most jön a nagy bumm, mert minden kultúra úgy írja le, hogy vérszívó, betegséget terjesztő gyilkosok. Így kicsit furcsa szemmel néztem a csillogó-villogó lényekre, akik valami oknál fogva átvedlettek hőssé. Itt jön képbe Izolde Johannsen, aki szintén írt egy vámpíros történetet, ám egy olyan köntösbe öltöztetve eme fajt, ami hűebb a történelmi feljegyzésekhez. És most vonatkoztassunk el attól, hogy az írónő főszereplője egy vámpír, mert a Róma című könyvének lényege nem ő lesz. Ez a történet magáról a történelemről szól, amit egy több száz éves vérszívó szemén keresztül követhetünk nyomon. Háború, vallás, politika – ez a regény fő mondanivalója. Hatalmi játszmák, amelyek véget nem érőek, ami minden korban megjelenik, legyen az ókor, vagy újkor. Elbukás, korrupció. Ismerős? Ezek mind-mind olyan dolgok, amelyek jelen vannak az emberiségben, már a kezdetektől fogva. Nos, a Róma erre fekteti a hangsúlyt. Természetesen megjelenik a szeretet, barátság is, de nem ez jellemzi a fő vonalat.
Ajánló folytatása:
https://anarchiakonyvblog.blog.hu/2019/05/07/izolde_joh…

Bár úgy tűnhet, a fantasy talaján egyre kevesebb az érintetlen felület, mégis… mindig lehet újat alkotni. Nagyon köszönöm Isolde Johannsen-nek, hogy elolvashattam A kárhozat éjjele első részét, a Rómát. Ez a regény egy történelmi fantasy, ahol inkább az idő múlásán, a korok alakulásán van a hangsúly, nem pedig a természetfeletti lények térhódításán. Caspar léte egy eszköz, hogy általa sikerüljön bebarangolnunk Rómát, láthassuk Pompei pusztulását, Asszíriát, Britanniát. Caspar egy 15 éves testbe zárt, ősöreg vámpír, akit először Róma iránti kegyetlen gyűlölete hajt, elégtételként várja a hatalmas birodalom pusztulását, ahol ő emberként annyit szenvedett. Többször belátja, a bosszú után teljesen üressé válik, a motiváció hiánya céltalanná teszi. A „kölyökvámpír” története nagyon tetszett, de őt magát nem tudtam megszeretni. Éppolyan ellentmondásos jellem, akiket kedvelek az irodalomban. Egyszer sebezhető fiú, aki vágyik arra hogy megértsék, másszor vérengző gyilkos, akit mindenki hidegen hagy. A vérfarkasok is megjelennek a színen, köztük a 4 légióst kedveltem. Rhiannon alakja is szimpatikus volt, (spoiler) nagyon sajnálom, hogy a vámpír királynak köszönhetően nem szerepelhet többet. Az írónő történelmi jártassága is szembetűnő, magabiztosan ugrál a helyszínek, korok között. Ahogy Pompei vesztét is ábrázolta, szinte magam elé tudtam képzelni az egészet. A regény vége felé előtérbe került a természeten túliak egymáshoz való viszonya, háborúik, a fantasy jelleg felerősödött. A kelta vonal beleszövése a történetbe még inkább a tetszetősebb irányba sodorta a regényt. Kíváncsian várom a folytatást. Mindenképpen el szeretném olvasni. (miután kicsit magamhoz tértem, azaz némileg nyerésre állok a bacikkal szemben, a blogomon folytatom majd az értekezést)
…. na, folytattam :)
https://angeslwords.blogspot.com/2018/04/izolde-johanns…

Ez ugyan jócskán kívül esik a komfortzónámon, de mégis tök jó volt! Nem mondom, néha borzongtam, jobban, mint szoktam, de: érezhetően alapos háttérmunka van a történetben. A szöveg kidolgozott és szórakoztató volt. Még az is lehet, alkalomadtán jöhet a folytatás.
Köszönöm a lehetőséget.
http://gaboolvas.blogspot.hu/2014/12/a-karhozat-ejjele-…

Mit is mondhatnék? Ez a könyv egy kicsit más világba kalauzolja el az olvasókat. Egyrészt ott vannak a történelmi események, aztán meg ugye ott vannak a vámpírok, vérfarkasok, félvérek és társaik, akik színesítik egy kicsit a történetet. Történelmi regény fantasy elemekkel bővítve. Az izgalom többször a tetőfokára hág, s mint azt már tudjuk is, folytatódni is fog a történet még több köteten át.
Szeretet, család, árulás, halál, rabszolgaság, újrakezdés, bosszú, kötelékek, minden mi szemnek – szájnak ingere. :)

http://ariadneolvasmanyai.blogspot.hu/2016/05/izolde-jo…

Végre egy olyan Vámpír történet, ahol nem az erotika, a romantika vagy a szerelem van központban.
A több évszázadon át tartó történetet, melyet Róma bukásával zárul, izgalmas és érdekes olvasmány, hiszen nem a jól ismert időszakokat dolgozza fel.
Mivel egymástól időben és térben is elkülönülnek az egyes események, így hiányoltam az összekötő elemeket, az átvezetéseket. Kicsit olyan volt, mintha több történet lenne egy kötetben és csak a főhős a kapocs köztük.
Az utolsó rész a regényben viszont már kellően kidolgozott volt ahhoz, hogy meghozza a kedvem a következő kötethez is :)
Egy jól megírt történelmi fantasy, ami végre nem az Alkonyat-sorozat kitaposott ösvényeit járja, hanem egy teljesen más stílusban és szituációban alkalmazza, vagy inkább kihasználja a vámpír lét évszázadokon átívelő lehetőségeit.

Igen érdekesnek és egyedinek tartom ezt a könyvet. A fiatal író láthatóan nem retten meg a feladatoktól, jó úton jár, szívesen követem őt a következő könyvei elolvasásával is.

Kifejezetten tetszett, hogy végre egy olyan vámpíros történettel találom szembe magam, ahol ne csillognak a napfénytől, hanem az égeti őket. Ahol nem enyelegnek az emberekkel, hanem lecsapolják őket. Kegyetlenül.
Érdekes volt látni, hogyan alakul Caspar élete, hogyan lesz belőle vérszívó. A vámpírok társadalma részletesen ki lett dolgozva, amit felettébb érdekesnek találtam. Persze egy ilyen történetből a vérfarkasok sem hiányozhattak, kidolgozottság terén ők sem szenvedtek hiányt. Ha kedvenc karaktert kellene választanom, akkor közülük kerülne ki, és persze ki más lehetne, mint Pollio?
Sokáig nem éreztem, hogy lenne konkrét cselekménye a regénynek, Caspar csak sodródott az árral. Persze ez nem feltétlenül rossz, sőt! Így szépen be lehet mutatni. Konkrét cselekményt a regény vége felé éreztem és nem lennék meglepve, ha ez a további kötetekben folytatódna.
Hogy némi (számomra) negatívumról is szót ejtsek, eleinte nem igazán voltam képben, hogy mikor mennyit ugrunk az időben, hiányoltam valamiféle dátummegjelölést. Persze aztán helyre kerül az ember, ezért lehet, hogy ez csak engem zavart. :)
Mindent összevetve nagyon tetszett és már várom, mikor olvashatom a folytatását!