A ​pontlövész (La Fayette 2.) 9 csillagozás

Izolde Johannsen: A pontlövész

XVI. Lajos király halála után a királypárti összeesküvők, szimpatizáns nemesek, papok, katonák, lázadó parasztok megpróbálkoznak a lehetetlennel, de Vendée vérzivatara elsodorja őket. Gilbert Lafayette hazájától, családjától, barátaitól elszakítva börtönben él. Szalma Jason, az álruhás angol nemes minden furfangja, vagyona és igyekezete ellenére sem tudja barátját kiszabadítani. Várniuk kell. Várni, hogy az új csillag, Bonaparte Napóleon vajon bevilágítja-e az életüket a politika sötét egén. Mindeközben, a tisztogatások következtében a La Force börtönbe kerül Adrienne Lafayette is. Szintén e komor cella lakója a kegyvesztett Latouche-Tréville gróf, a neves ellentengernagy, aki nemcsak befolyását, munkáját és hajóit vesztette el, de a tengert is.

Eredeti megjelenés éve: 2019

>!
Szenzár, Budapest, 2019
320 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634792383

Most olvassa 1

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

>!
robinson P
Izolde Johannsen: A pontlövész

Az előző részt a vége mentette meg.. itt sajnálom, az egész színvonala kettős érzéseket generált bennem. .. a történelmi részek rendben vannak, de a túlzó és részletező brutalitás is feleslegesen sok volt, már eddig is, olyan nagyon ifjúsági szintű itt-ott, bár a történet érdekes. A szóhasználata pedig egyáltalán nem korhű sok esetben.
https://moly.hu/idezetek/1129520
ITT bővebben:
https://gaboolvas.blogspot.com/2019/08/a-pontlovesz.html

2 hozzászólás
>!
jehuka P
Izolde Johannsen: A pontlövész

Röviden összegezve, a kötet egy izgalmas történelmi fikció, kalandregény a francia forradalom vérzivataros éveiről, majd Napóleon hatalomra kerülésével a császári Franciaország időszakáról. Személy szerint jobban szerettem, mint a duológia első részét, dramaturgiailag jobban átgondolt, egységesebb alkotásra sikerült. Ugyan jóval nagyobb teret kapott az írói fantázia, mint a Megölni a királyt! esetében, a szerzőnek sikerült úgy szőnie az események fonalát, hogy szereplői folyton-folyvást keresztezik a nagyobb történelmi események (a Vendée-i háború, a trafalgári ütközet), és személyiségek (Henri de la Rochejaquelein, Nelson admirális, Napóleon) útját. Így továbbra is nyomon követhetjük az ország életének és a folyamatosan váltakozó politikai viszonyoknak az alakulását is (…)
Egyértelműen érződik, hogy az írónő valódi terepe a tenger és a hajózás, ott érzi leginkább otthon magát. A trafalgári ütközet és az azt megelőző előkészület megírásakor mintha megtáltosodott volna a tolla. Hirtelen megteltek a sorok a tenger sós illatával, szinte hallottam, ahogy a szál belekap a vitorlákba. Lenyűgözött a hajó életének, a legénység munkájának és a tengeri ütközetnek a leírása. Ehhez a részhez kapcsolódik a regény egyik leginkább szívszorító jelenete is.
Sajnos La Fayette márki nagyon kis szerepet kapott a kötetben (…) Ugyan a regény végén hattyúdalként egy amerikai utazás erejéig még átveszi a stafétabotot, ezek a leírások azonban számomra nagyon unalmasra sikerültek. Rengeteg adat: nevek, időpontok, helyszínek… nekem túl sokra, túl szárazra sikeredett. Ezen kívül a történet lezárásával sem sikerült kibékülnöm, elérte az érzelgősségnek már azt a szintjét, amitől giccsessé vált a számomra.
Mindent egybevetve pozitív élménnyel búcsúztam a kötettől, egy hiteles korrajzzal megalkotott izgalmas kalandregénnyel lettem gazdagabb általa. Köszönöm a szerzőnek, hogy lehetővé tette számomra az olvasást, és biztatom a jövőben is hasonló vállalkozásokra.
Teljes értékelés itt:
https://konyvesmas.blogspot.com/2019/09/hisztorik-izold…

>!
WerWolf
Izolde Johannsen: A pontlövész

1792. szeptemberében, Franciaország poros útjain egy ifjú igyekezett haza, karjában egy kisgyerekkel. A gyermek már a Guillaume névre hallgatott, feledve igazi nevét és származását. Az országban még dúltak a harcok a köztársaságiak és a királypártiak között, így senki sem volt biztonságban.
Szalma Jason, visszatérve birtokára sem adta át magát a semmittevésnek. Tervezte a visszatérést francia földre, mert érezte, hogy a fia még valahol életben van, és mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy megtalálja. Közben azért szakított időt arra is, hogy segítsen a várfogságban sínylődő La Fayettenek.
A La Fayette duológia második része onnan folytatja, ahol a Megölni a királyt!-ban a történet véget ért. A pontlövész is két részre tagolódik, akárcsak az első kötet. Az első felében megtudhatjuk, hogy milyen is volt az élet a vérzivataros időkben, amikor a királypártiak és a köztársaságiak vak gyűlölettől hajtva gyilkolták egymást.
A kötet második felében mind Szalma Jason, mind pedig La Fayette a háttérbe szorul, és az ifjú Guillaume bosszú-hadjárata kerül az előtérbe. Végigkövethetjük Franciaország szomorú sorsát és az államberendezkedések folytonos változását,…
Sajnálatos módon, a regény második felében megtört a lendület és a szereplők élete helyett a történelmi események bemutatása került előtérbe.
Aki hozzám hasonlóan, nem túl jártas a nagy francia forradalom vérzivataros időszakában, annak kiváló olvasmány a regény. Kalandban és információban egyaránt bővelkedik, így az olvasó kedvet kaphat arra, hogy jobban elmerüljön ezen történelmi időszak eseményeiben.

Bővebben: http://www.letya.hu/2019/06/izolde-johannsen-a-pontlovesz/

>!
Vhrai P
Izolde Johannsen: A pontlövész

Izolde Johannsen ismét remekül megragadta Franciaország legzavarosabb időszakának sarkalatos pontjait, és kiválóan összedolgozta a történet főbb szálaival. Noha nagy meglepetéseket nem okozott számomra a kötet, már a történelmi események sokasága is bőven elég ahhoz, hogy fenntartsa az erre fogékony olvasók érdeklődését. Viszont nagyon áttevődött a hangsúly a fiktív cselekményszálra, ezzel a La Fayette család tajgai mellékszereplőkké avanzsáltak. Ennélfogva sokkal jobban előtérbe kerültek a dramatikus, már-már színpadias elemek. Ettől függetlenül ismét egy hiteles korrajzot kapunk az adott időszakról.

https://libellum.blog.hu/9999/12/31/izolde_johannsen_a_…

>!
Eryka93 P
Izolde Johannsen: A pontlövész

"Tavaly volt szerencsém megismerkedni Izolde Johannsen a francia La Fayette márki életéről szóló duológiájának első részével, a Megölni a királyt! című regénnyel, mely első olvasásra visszavonhatatlanul megvett magának, így alig vártam, hogy a folytatást is a kezeim közé kaphassam. Az idei könyvhétre meg is jelent A pontlövész, és tűkön ülve izgultam, hogy megérkezzen a saját példányom, és belevághassak a második kötetbe. Amint meghozta a futár, rohantam is be vele a lakásba, percek múlva pedig már nyakig merülten a történetbe csüngtem az írónő minden szaván.

A pontlövész méltó megkoronázása Gilbert La Fayette történetének. Valósághű, hiteles kor- és életrajz, olyan életre szóló olvasmány, ami könnyekre ösztönöz, és megdobogtatja az olvasó vérző szívét. Az előző kötetnél is jobban fájt az átélése, és nemcsak azért, mert magába foglalta a búcsú pillanatait is. Nem tudom, hogyan lehetséges, de az írónőnek még több érzelmet sikerült a sorok közé sűrítenie, ami által mélyen megindított, míg úgy éreztem, el nem veszek a különféle érzések kusza tengerében. Inkább sírtam most, mint nevettem, belül üvöltve, mikor egy-egy számomra kedves szereplőre köszöntött a végzet órája, halkan nyeldekelve a könnyeimet az élet igazságtalanságán. Persze az elmúlás felett érzett fájdalom mellett boldog pillanatokból sem volt hiány, hiszen minden távozó után jön egy érkező, fenntartva ezt a végtelen körforgást. Számtalan újabb tengeri és szárazföldi kalandot élhetünk át egészen a tizenkilencedik század közepéig, nem beszélve a kisebb összecsapásokról és nagyobb háborúkról. George Washington és Amerika után visszacsöppenünk kicsit a francia belpolitikába és társadalmi viszonyokba, és az első sorból nézhetjük végig Bonaparte Napóleon felemelkedését és bukását. Eközben persze egy percre sem hagyjuk magára a két idősödő főhőst, a márkit és a lordot, néma szemtanúi lehetünk minden örömüknek és bánatuknak.

Mindent egybevetve ismételten élveztem az újabb kirándulást a francia régmúltba, még ha magával vitte is a szívem egy darabkáját a két jó barát története. Nagyon fog hiányozni Jason és Gilbert, de elmondhatatlanul örülök, amiért átélhettem ezt a csodálatos írónő tollából született két kötetet, aki mindig arra törekszik, hogy a legvalóságosabban és a legtöbb érzéssel adja vissza az adott kor és történelmi személy környezetét és hangulatát. La Fayette márki ennél igazabb memoárt nem is kaphatott volna."

Bővebben a blogon:
https://lapozzbeleblog.blogspot.com/2019/09/izolde-joha…

>!
BBetti86
Izolde Johannsen: A pontlövész

Ugyan a La Fayette duológia második kötete, de kedvenc márkink e történetben igencsak háttérben szorul. A nagy tetteit megismertük korábban, már idősebb is, kellett egy új szereplő, aki által testközelből érezhetjük a párizsi forradalmat, majd Napóleon korszakát.
Nagy örömömre az új kiemelt szereplő az előző kötet végén elveszett gyermek lett, akinek most végigkísérhetjük sorsát a gyermekévektől a katonai szolgálaton át egy irigylésre méltó egzisztenciáig és családig.
Szerettem, hogy ez a kötet a kalandregény és a történelmi regény határán mozog. Már az első fejezetekkel úgy behúzott, hogy nehezen tettem le, ha valamiért nem olvashattam folyamatosan. Azt hittem, sokat tudok a francia forradalomról. Most rá kellett jönnöm, arról tudok sokat, ami Párizsban és a királyi családdal történt. A vidéki események az újdonság varázsával hatottak rám, és nem egyszer sápadtam le olvasás közben. A háború pokla, az ember teremtette nyomorúság itt olyan érzékletesen van megfestve, hogy helyenként komolyan elhűltem. A háborúban ölni egy dolog – de ami a lakosság ellen itt ment… van benne nem egy olyan kép, ami véres árnyaival égett az agyamba.
A történelem folyamatosan a háttérben van, ha annyira sosem kerül elő, mint a kötet elején. Ami nem tetszett: amikor a szereplők nincsenek az események sűrűjében, többször is úgy ismerjük meg a történelmi tényeket, hogy szereplők mesélik el egymásnak a történeteket. Ez helyenként nekem erőltetettnek hatott, túlzottan kiéreztem belőle, hogy az igazi cél az én, mint olvasó kiokosítása a történelmi eseményekből.
Guillaume szimpatikus karakter volt, akit gyorsan megszerettem. Mi, olvasóként az elejétől tudhatjuk, ki ő igazán, és nagyon tudtam drukkolni, hogy majd ő is megfejtse a titkot. Igazán a romantikus regényeket (Hugo, Jókai) idézte, ahogy többször is egy kicsin múlt, hogy a nagy találkozás megtörténjen, de valami mindig közbejött. Átérezhető a lelki háttere, a fejlődése. Egy rész volt, amivel nem tudtam mit kezdeni. spoiler
A cselekmény kalandos, tetszett a tempója is. Szerettem, hogy tanultam is belőle. Adott új nézőpontot a francia forradalomhoz – Napóleonhoz nekem nem – és a hajózásról is szélesedett a tudásanyagom.
Akár az első kötet ismerete nélkül is érdemes belevágni, remek történelmi kalandregény!

>!
Ariadne
Izolde Johannsen: A pontlövész

Izolde Johannsen olyan történelmi eseményeket dolgoz fel a könyveiben, melyeket a történelemórákon is vettünk érintőlegesen, mégis teljesen más így, hogy belemélyedhetünk a korszakba, és megismerhetjük az embert, aki a kor meghatározó alakja volt Franciaországban és Amerikában egyaránt.

Bár a történetben sűrűn helyet kapott a politika, illetve a bosszú, sikerült úgy ábrázolni, hogy leheletfinom legyen és éppen csak annyi, ami a történethez feltétlenül szükséges. Szerencsére a hangsúly többnyire az emberi kapcsolatokra helyeződött, s ezért lett annyira emberközeli és érzelmi húrokat pengető.

Régi barátság, apa-fiú egymásra találás, szerelem, gyermekáldás, veszteség, hajós és szárazföldi csaták, viszályok, bajtársiasság, hősiesség, önfeláldozás, honvágy. Minden jelen van, ami csak ahhoz kell, hogy a történelem eme darabját közel vigye az emberhez. La Fayette márki és Szalma Jason kalandjait nem lehet megunni. A második résszel lett kerek egész a történet. Én személy szerint semmit nem változtatnék rajta.

A könyv olvasmányos, lendületes, magával ragadó, néhol pedig szívet tépő.

Minden történelem kedvelőnek meleg szívvel ajánlom, valamint mindazoknak, akik szívesen tudnának meg többet a 18. és 19. századi Franciaországról és Amerikáról.

Bővebben: https://ariadneolvasmanyai.blogspot.com/2019/07/izolde-…

>!
elkepzeltkonyv
Izolde Johannsen: A pontlövész

A pontlövész a Megölni a királyt méltó folytatása. A két kötet együttesen is hiteles és részletes képet ad Franciaország viszontagságos történelméről a 18. század második felében, és egy olyan történelmi karakter életébe enged bepillantást, aki mind a francia, mind az amerikai történelemben fontos szerepet játszott, mégsem tanultunk sokat róla a történelem órákon. Noha a két regény dinamikája kissé eltérő, tágabb kontextusban a történelmi események dinamikájának váltakozásaként is értelmezhetjük. Nyugodtabb körülmények között ugyanis több idő jut arra, hogy a romantikus viszonyok elénk tárulkozzanak, amikor azonban egymást követik a fontos események, azokon van nagyobb hangsúly.

https://www.elkepzeltkonyv.com/2019/06/konyvekrol-rovid…

>!
Tiszavirág
Izolde Johannsen: A pontlövész

Akinek hiányosak ismeretei a nagy francia forradalom eseményeit illetően és esetleg pótolná,vagy frissítené,azonnal szerzze be a La Fayette életét feldolgozó történelmi regény párost!Az iskolai száraz adathalmazokhoz képest megmutatja az emberi kegyetlenség véres borzalmait.Nem vasárnap délutáni matiné,csak erős idegzetűeknek!


Népszerű idézetek

>!
robinson P

– A rossz nyavalya essen beléd!- két kezét a szája köré illesztette, hogy biztosan jól hallják. A három fiú felpattant a túlparton.
– Hányjál lovat!
Guillaume feje elvörösödött.
– Szüljél sünt!
– Na, most már elég! – Arthur szeme szikrákat vetett.

87. oldal

2 hozzászólás
>!
BBetti86

Tudod, amikor meghallottam, hogy újból előjöttek a régi elnevezések, herceg, báró, gróf, eltűnődtem azon, vajon a történelem nem olyan-e, mint a nadrág? Lehet rövid vagy hosszú, lábra simuló vagy bő szárú, de akkor is két szára van!

235. oldal

>!
BBetti86

– Csak hároméves. Álmodik. Bárcsak mi is átaludhatnánk a borzalmakat. Könnyebb lenne úgy.
– Alszunk majd. A végén mind alszunk majd. Addig marad a küzdelem.

9. oldal

>!
BBetti86

Már semmi sem lesz ugyanaz, Antoinette. A világ, amelyben éltünk, gyökeresen kifordult önmagából. Túlélünk, talán ez a legjobb szó rá. Oly mindegy, milyen a ruha vagy a frizura, amikor a túlélésért megy a harc.

81. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Bíró Szabolcs: Non nobis Domine
Csikász Lajos: Megátkozottak
Trux Béla: Az inkvizítor
Csernovszki-Nagy Alexandra: Lina múltja
Trux Béla: Akkon ostroma
Tomcsik Nóra: Az elveszett ifjúság
Benkő László: A Zrínyiek – A gránitlelkű
Tyll J. Pollman: Farkasok születése
Urbánszki László: Fegyver csörög
Urbánszki László: A nemzetségfő