Ivo Michiels A búcsú című regényét 1957-ben írta, s a koreai háború idején játszódik Antwerpenben és az antwerpeni kikötőben. A regény hőse, Pierre Wesselmans hazaérkezik a Gambetta nevű hajóval, amely a kikötő egyik félreeső dokkjában áll. A kapitány kiadja az utasítást a fedélzeten felsorakozott legénységnek, hogy másnap délelőtt tízórakor jelentkezniök kell, s akkor megtudják, hogy kihajóznak-e valami titkos megbízatással vagy sem. S ez így meg napokig, a legénység nem tudja, végleg búcsút vegyen-e a családjától vagy sem. Pierre és felesége ezt a bizonytalanságot érzi az egyetlen bizonyosságnak, a várakozás, a visszavárás és az elszakadás bizonyosságának. Az asszony nem tudja, hogy a férje egy-két órán belül visszatér-e, vagy csak hónapok múlva, nem tudja, várjon-e rá, s ha vár, meddig várjon, s hogy egyáltalán visszatér-e majd Pierre, aki, mint afféle tengerész, idegenül bolyong a világban, s tulajdonképpen sehol sincs otthon.
A búcsú 4 csillagozás
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Európa Modern Könyvtár Európa
Enciklopédia 5
Várólistára tette 2
Kívánságlistára tette 1
Kiemelt értékelések
Ez a könyv csak egy kortyot adott abból, amiből az ígérete alapján egy jó bögrével ittam volna, és ez rosszul esett.
Az ötlet pedig annyira érdekes, azért kiált teljes hangerővel, hogy egy hozzáértő kerek történetet kanyarítson belőle, méghozzá jól kidolgozott, színes és mély karakterekkel, az emberek közti kapcsolatok alapos körbejárásával, a korabeli Antwerpen bemutatásával, mindezt érzékletesen a történelmi háttér adta keretbe foglalva.
Ha valaki egyszer ezt így megírja, feltétlenül értesítsen! Semmiképp nem hagynám ki.
Nem mondom, hogy rossz könyv volt, de a jó nem ilyen. Szerintem ebből egy sokkal jobb történetet is lehetett volna csinálni. Persze nem volt borzalmas, ezt nem mondhatom és voltak benne értékelhető gondolatok, de valahogy nem azt kaptam, amit vártam. Valószínűleg a kötet rövidsége is okozta ezt a zsúfoltság érzést, amit olvasás közben éreztem. Nem életem legrosszabb olvasása, de ez most nagyon nem jött be.
Népszerű idézetek
Amikor régebben rádiót hallgattam, vagy az emberek foglalatosságát figyeltem magam körül, hogyan okoznak folyton fájdalmat másoknak, és szereznek fájdalmat maguknak, reggeltől napestig, mindinkább elfogta a félelem a szívemet. Egyedül egy ilyen kis váza tudja velem mindezt elfelejtetni, nem enged gondolni mindarra, ami ránk vár, és amiről azt se tudjuk, hogy bekövetkezik-e és mikor, a megsemmisülésre, amelyet tán elkerülni se tudunk, és a bizonytalanságra, amely az egyetlen bizonyosságunk.
80. oldal
Az asszony azt gondolta: miért is beszélünk mi egymással folyton két különböző szobából, a fürdőszobából a hálószobába beszélünk, a konyhából meg a nappaliba. És egy szempillantásig a köztük lévő nyitott ajtóra nézett, mintha az minden pillanatban becsukódhatna, de aztán a múló kellemetlen érzés el is tűnt.
27. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Peter Terrin: Az őr ·
Összehasonlítás - Charles de Coster: Thyl Ulenspiegel 81% ·
Összehasonlítás - Stefan Brijs: Angyalgyár 80% ·
Összehasonlítás - Dimitri Verhulst: Elcseszett napok egy elcseszett bolygón 79% ·
Összehasonlítás - Hugo Claus: Belgium bánata 73% ·
Összehasonlítás - Herman Brusselmans: A férfi, aki munkát talált 77% ·
Összehasonlítás - Jean Ray: Kárhozott istenek 70% ·
Összehasonlítás - Eric-Emmanuel Schmitt: Oszkár és Rózsa mami 96% ·
Összehasonlítás - Eric-Emmanuel Schmitt: Ibrahim úr és a Korán virágai 92% ·
Összehasonlítás - Georges Simenon: Maigret és a makrancos tanúk 94% ·
Összehasonlítás