A ​vezír elefántja 2 csillagozás

Ivo Andrić: A vezír elefántja

A ​boszniai kisvárosok és városok teli vannak mesékkel. Ezekben a legtöbbször kiagyalt mesékben a hihetetlen események látszata és gyakran koholt nevek álarca alatt a vidék, élő emberek és régesrég letűnt nemzedékek valóságos, de el nem ismert története rejtőzik. Ezek azok a keleti füllentések, amelyekről a török szólásmondás azt tartja, hogy „igazabbak minden igazságnál”.

Ezek a mesék különös, rejtett életet élnek. Ebben a tekintetben a boszniai pisztrángra hasonlítanak. A boszniai kis folyókban és patakokban egy különleges fajtájú pisztráng él; nem nagy, a hátán egészen fekete, két-három nagy piros pöttyel. Ez a rendkívül falánk, de ugyanakkor rendkívül ravasz és fürge hal szinte vakon rohan az ügyes kézben tartott horogra, de elérhetetlen, sőt láthatatlan annak a számára, aki nem ismerős ezeken a vizeken és ebben a halfajtában. Az ilyen ember naphosszat járhatja horgászbottal a kis folyó mellett húzódó köves partot, mégsem fog semmit, sőt nem is lát semmit, legföljebb… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Magvető Világkönyvtár


Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

>!
Sheeana P
Ivo Andrić: A vezír elefántja

Érdekes elbeszélések. Olyan, mintha a közszájon forgó történeteket jegyezte volna le az író. Bepillantást nyerhetünk egy nem is nagyon messzi, de mégis idegen világba, ahol komoly ellentétek feszülnek a négy jelenlévő vallás és emberek között. Olyan álomszerű érzésem volt olvasás közben, mintha nem olvasnám, hanem álmodnám a történeteket. Végig valami sajátos lebegést éreztem benne.


Népszerű idézetek

>!
rakétaember

Ez a kínlódás minden éjszaka megújult. Hirtelen elfelejtette mindazt, ami valaha történt, még a saját nevét is, s mivel így, első félálmában minden emléke és a holnaphoz fűződő minden gondolata kihunyt, s csak a sötétség malomköve alatt összekuporodó teste maradt meg, bizsergés futott végig a lábán, a szívében pedig rettegés támadt, s hideg áramlásként félelem terjedt szét egész testében. Időről időre a legnagyobb erőfeszítés árán is, de fel kellett kelnie; meggyújtotta a lámpát, és ablakot nyitott, hogy megbizonyosodjék róla: még életben van, még nem morzsolták, nem hordták szét a sötét erők.

Musztafa Madzsar

>!
Sheeana P

De azokból a téli hónapokból, mikor az élet és halál, a diadal és bukás közt annyi sem volt a távolság, mint a késnek az éle, a győztes vezírben maradt valamelyes tűnődő révetegség. Az a mondhatatlan valami, amit a tapasztalt és meggyötört emberek mint rejtett sajátot őriznek magukban, s ami csak önkéntelenül tükröződik olykor, egy-egy szavukban, tekintetükben, mozdulatukban.

A jeltelen híd 126.oldal

>!
Sheeana P

A legszebb éveiben volt, mikor az értelem és érzelem hibátlanul érzékeli az élet teljes értékét; legyőzte ellenfeleit, hatalmasabb volt, mint valaha, s hatalma nagyságát korábbi megpróbáltatása mélységével mérhette.

A jeltelen híd 133. oldal

>!
rakétaember

Csak itt, cigarettája első füstkarikáival, amikor már kissé összeszedte magát és lecsillapult,akkor tárult szeme elé a valóság, mit is tettek vele a csarsia emberei, milyen gyalázatosan becsapták, faképnél hagyták ma reggel, mikor ide taszították erre a szörnyű helyre, hogy egyedül és botorul rátámadjon arra, ami végeredményben őt legkevésbé zavarja, s azt védelmezze, amihez nekik nincs bátorságuk, hogy megvédjék.

Erről a magaslatról, furcsán ferde távlatban, szinte új szemmel látta most szülővárosát. Oly sok esztendeje, hogy ebben az idő tájban sosem hagyta el boltját, s nem is volt ezen a környéken, se nem kapaszkodott fel ilyen magasra. Ez a táj szinte idegennek, ismeretlennek látszott előtte, s most szakadatlanul új és új gondolatok buzognak fel a fejében, annyira újak, szokatlanok, hogy minden mást elnyomnak, s az idő gyorsan, észrevétlenül suhan tova. Ilyen gondolatok közepette üldögélte át az ebéd idejét is és az egész délutánt. Ki tudná megmondani, mi minden rajzott fel ezen az enyhe szeptemberi napon a selyemfonó fejében, amelyben egyébként tréfa és komolyság úgy váltogatta egymást, mint apály és dagály, s egyik a másikat törölte el nyomtalanul? Szüntelenül és oly sokat gondolkodott, mint eddig még soha, mindenről és mindenkiről: arról, ami ma reggel vele történt, az elefántról, a csarsiáról, Boszniáról és a császárságról, népről és hatóságról s egyáltalán az életről. Ez a fej nem szokott hozzá, hogy tisztán és szabadon úgy gondolkodjék, ahogyan kell, de ma és itt, elméjébe fénysugár hatolt, a tudat gyenge és kurta sugara arról, hogy milyen városban, milyen országban él is ő, Aljo, s még ezer és ezer olyan ember, mint ő, kissé botorabb és kissé okosabb, kissé gazdagabb és sokkal szegényebb emberek; milyen életet élnek, hitvány és méltatlan életet, amelyet bolondul szeretnek és drágán megfizetnek, s ha az ember jól meggondolja, nem éri meg, barátom, nem éri meg. S mindezek a gondolatok egyetlenegy következtetésre jutottak a fejében: az emberekben nincs szív és bátorság.

A vezír elefántja


Hasonló könyvek címkék alapján

Meša Selimović: A dervis és a halál
Dževad Karahasan: Keleti díván
Meša Selimović: Az erőd és foglya
Vladimir Nazor: Jugoszláv partizánokkal
Ivan Ivanji: Diocletianus
Henryk Sienkiewicz: Özönvíz
Benkő László: Táltosidők
Bojtár Endre: Hazát és népet álmodánk
Vaszilij Jan: A jégmezők lovagja
Bernt Engelmann: Menet, indulj: lépést tarts!