A ​lőportorony 6 csillagozás

Ivo Andrić: A lőportorony

A kicsi emberek, akiket mi úgy hívunk, hogy „gyerekek", megvannak a maguk nagy fájdalmai és gyötrelmei, melyeket mint felnőtt és bölcs férfiak, elfelejtenek. Voltaképpen szem elől veszítenek. De ha visszaereszkedhetnénk a gyermekkorba, mintegy az elemi iskola padjaiba, ahonnan egykor az életbe kimentünk, megint megpillantanánk őket. Amott lenn, ama látószög alatt ezek a fájdalmak és ezek a gyötrelmek továbbra is élnek és léteznek, mint minden valóság…

Tartalomjegyzék

>!
Forum, Újvidék, 1974
292 oldal · Fordította: Csuka Zoltán · Illusztrálta: Károlyi András, Kapitány László

Kedvencelte 1

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

Lunemorte P>!
Ivo Andrić: A lőportorony

Ez az első olvasásom a szerzőtől és kellemesen csalódtam. Párom a Híd a Drinán című művet olvasta és nem tetszett neki, így bevallom őszintén, hogy félve kezdtem neki ennek a kötetnek. A fülszövegben nem említik meg, hogy mennyire megrázó részek vannak a novellákban, ezért én gyerekeknek nem ajánlanám. Szorongva idézhetünk fel gyermekkori emlékeket és az írások végén hangos sóhallyal az arcunkon merenghetünk a történeteken. Remélem, hogy többen fogják olvasni ezt a könyvet.

encus625 P>!
Ivo Andrić: A lőportorony

Olyan Andrić novelláskötetet kerestem a könyvtárban, amiben benne van a farkas és a bárány története, amit a Margaret Mazzantini: Újjászületés c. könyvben olyan sokszor emlegetnek. És ebben a kötetben benne van Aska és a farkas címmel.
Rövidebb, hosszabb történetek szerepelnek a könyvben a mindennap életről, gyerekről. Már ekkor is érződik néhol a később több éves háborúba átcsapó különböző nemzetiségi ellentét. Főleg az utolsó történetben, ahol szinte megjósolja az író, hogy ez a 4 vallású ország a gyűlölet áldozata lesz.
Nem mindenhol értettem meg szerintem az írót, de próbálkoztam. Főleg a kötet első felére volt ez igaz. A második fele már nagyon tetszett. Jó volt felvezetésnek a Ivo Andrić: Híd a Drinán c. könyv előtt.
Kedvenceim a Gyerekek, A könyv, Az ablak valamint az Aska és a farkas című történet lett.

>!
Forum, Újvidék, 1974
292 oldal · Fordította: Csuka Zoltán · Illusztrálta: Károlyi András, Kapitány László
Piintyő>!
Ivo Andrić: A lőportorony

Két novella kivételével a gyerekkorra való visszaemlékezés történetei ezek, vagy saját, vagy mások által elbeszélt. Ja és ott van a bárány és farkas története! Ez egy nagyon bűbájos mese, talán tanmese is lehetne arról, hogy minden tudás jó valamire, mégha elsőre nem is tűnik annak. A két kakukkfióka közül, talán csak a Siman jobbágy története lóg ki a gyermek és ifjusági történetekből, de az nagyon. Nem is igazán értem, mit keres a kötetben. Nemcsak témájában, hangulatában is teljesen eltérő a többi novellától. A levelek 1920-ból legalább hangulatilag illeszkedik a kötetbe – bár a szereplők fiatal- és idősebb felnőttek. De ez is ugyanúgy visszaemlékezés, mint a gyerekekről, kamaszokról szóló többi írás.

Nem volt rossz, de eléggé mélabús, álmodozó, egy kicsit tán vértelen halvány is. Olyan, mint maga az emlékezés, kicsit távoli, kicsit ködös is, egy kicsit elmosódott is, mint az álomképek. Mondom nem rossz, de mégis kicsit hiányoltam belöle a gyerekek elevenségét. No ez az, nem volt benne foci! :) Igaz volt benne egy ablakbetörés, meg egy bandaháború, de az aztán meg sem közelítette a Pál utcai fiúkat. Igazából nem is kimondott bandaháború volt, csak egy kis zsidó gyerek megkergetése. A többségük ilyen bölcsen gondolkodó, ábrándozó, álmodozó gyerek kis öreg volt. Egyébként nagyon szépen van megírva: az az Aska és a farkas kész kis költemény :) Egy erős négyest mindenképpen megér.

WerWolf>!
Ivo Andrić: A lőportorony

Nem titkolom, hogy egyik kedvenc íróm Ivo Andrić, akinek műveit olvasva egy teljesen más világ tárul elém. Nem boldogabb és nem is jobb, sőt inkább borúsabb és elesettebb világ.
A lőportorony novelláskötet a gyermeki világot eleveníti fel, mindazokkal a fájdalmakkal és keserűséggel, amivel mi olvasók is találkozhattunk jó pár évvel ezelőtt. Feleleveníti gaztetteinket, turpisságunkat, szenvedésünket és boldogságunkat. Jelen van az elvágyódás és a hazaszeretet kettős, néha szétfeszítő érzése minden egyes elbeszélésben. Mert fáj az ami itthon (otthon) történik és elvágyódunk egy jobb életet ígérő világba, de nehéz elhagyni azt a földet, melyen a napvilágot megláttuk és első lépéseinket tettük.
Az utolsó elbeszélés (Levél 1920-ból) nem gyermekekről szól, hanem a fiatal Boszniáról, a frissen alakult SZHSZ Királyságról, melyben a négy vallás közötti feszültségben előrevetítette a széthullás elkerülhetetlenségét.
Gyermekekről, de nem csak gyerekeknek. Ez a novelláskötet inkább a gyerekkorról szól felnőtteknek, mintegy emlékeztetőül, hogy soha ne feledjük mik voltunk és mivé lettünk.

Endre_Halász>!
Ivo Andrić: A lőportorony

Ivo Andric-ot mindenképpen érdemes megismerni. Ez a kötet szép és elgondolkodtató, saját gyermekkorunk lelki világát is felidéző történeteket, novellákat, elbeszéléseket tartalmaz, de nem a gyermek nyelvén, hanem egy tapasztalt felnőtt mély, nyugodt, zengő hangján szólnak, hitelesen adják át a felnövekvés éveinek mélylélektanát.
Hihetetlenül passzol a szerző lassú, de annál mélyebbre hatoló elbeszélési módja a kevés cselekményt, de rengeteg visszaemlékezést, elmerengést, lélek tájain való bolyongást tartalmazó leírásokban, melyekben a plasztikus részletekkel komplett, nehezen otthagyható világot teremt.
Számomra nehéz olvasni Andric-ot, mert terjengős, mégis, a jó, élvezetet adó értelemben. Apránként, a kötet végére érti meg az ember, miért is kaphatott ő irodalmi Nobel-díjat. Gigantikus lelki-, történelmi-, geográfiai világot ölelnek át az írásai és erre bravúrosan talál irodalmi módot, hogyan fogja át. Említésre méltók a stílusosan eltalált hasonlatok, melyeket egyszerűen és szépen helyez el, színt, ízeket csal a leírásba, elringatja az olvasót. Csodálatosan precízen építkezik, ami olvasóként stabilitást, biztonságot ad, érzem, rábízhatom magam, amibe belekezd, nem véletlenül teszi, itt valami mély és fontos dologról lesz szó biztosan, érdemes tovább haladni. Nyomot hagy minden írása, ikonná érnek pár nap, hét, hónap alatt az emberben, megérnek, mint a paradicsom a konyhaablakban, még ha keményen is lettek leszakítva a növényről.
Kedvencem lett: Siman jobbágy története, A lőportorony, A panoráma, A kígyó, Diákturisták. Aska és a farkas története, mely leginkább egy mese és nem novella, valóban kilóg a többi közül, de mondanivalójában azért mégis illik a többi mellé.


Népszerű idézetek

Lunemorte P>!

Ki kell úszni ebből a hideg vízből, s hátat fordítani mindennek, az ábrándozásoknak is arról, ami volt, s ami nincs, s aminek lennie kellene, ennek a partnak is és ennek az életnek. Csak úszni és kiúszni!

262. oldal, A parton

4 hozzászólás
Lunemorte P>!

Azt hitte, hogy a harang magától szólal meg, valahányszor elbúcsúzik valaki ettől a világtól, s a sír is magától nyílik meg.

29. oldal, Mila és Prelac

Lunemorte P>!

Gondolom, már akkor megsejtettem azt, amit később majd világosabban fogok látni, vagyis hogy legmélyebb lelki gyötrelmeinken szüleink édeskeveset tudnak segíteni; keveset, avagy semmit.

114. oldal, Gyerekek

encus625 P>!

Márpedig az, aki pálinkával gyógyítja bánatát, nem gyógyul fel a bánatból, hanem belehal a pálinkába.

66. oldal (Siman jobbágy története)

encus625 P>!

A kicsi embereknek, akiket mi úgy hívunk, hogy „gyerekek”, megvannak a maguk nagy fájdalmai és hosszú gyötrelmei, melyeket mint bölcs és felnőtt férfiak, elfelejtenek. Voltaképpen szem elől veszítenek. De ha visszaereszkedhetnének a gyermekkorba, mintegy az elemi iskola padjaiba, ahonnan egykor az életbe kimentünk, megint megpillantanánk őket.

113. oldal (Gyerekek)

encus625 P>!

Nem is tudjuk, mennyi erőt és mennyi lehetőséget rejt magában minden egyes teremtés. S nem is sejtsük, mi mindenre vagyunk képesek. Életre kelünk és elmúlunk, s nem is ébredünk tudatára, mi minden lehettünk s mi mindent tehettünk volna.

49. oldal (Aska és a farkas)

Lunemorte P>!

Máris jobb, egyetlen kedvesem, jobb, de fáj, és örökké fájni fog!

203. oldal, A kígyó

Endre_Halász>!

Gyakran csodálkozunk, hogy az életben, amit valóságnak nevezünk, két egészen közeli s egymáshoz mindenben hasonlatos emberi lénynek egymástól teljesen eltérő az életútja. Ez a különbség még nagyobb az életnek abban a részében, melyet viszont álomnak mondunk. Ha téves és kegyetlenül helytelen azt mondani, hogy az életben minden emberrel az történik, amit megérdemel, százszor rosszabb lenne azt mondani, hogy minden ember e szerint kapja az álmait.

221. oldal – Diákturisták

Endre_Halász>!

Többé már nem volt képes arcát attól az egy haláltól elfordítani, melyet közelről látott, s maga is halálra volt ítélve. Ez mindenről látható volt, különösképpen pedig a szeméről, réveteg és egyszerre kissé kancsal tekintetéről. Ezek a szemek ott köröztek a tárgyakon és az embereken, de világos volt, hogy nem látják azt, amit néznek, olyasvalamire merednek, ami élő ember előtt nem tárul fel, s ami e szemek egyetlen látóhatára lett mindörökre.

172. oldal – A panoráma


Hasonló könyvek címkék alapján

Branko Csopics: Ismerős a völgyszorosból
Meša Selimović: A dervis és a halál
Karig Sára (szerk.): Égtájak 1976
Vujicsics D. Sztoján (szerk.): Mai jugoszláv elbeszélők
Tabák András (szerk.): Az erőd bevétele
Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger
Sztepánov Predrág (szerk.): Kísértő igazság
Szvetlana Alekszijevics: Utolsó tanúk
Alekszandr Szolzsenyicin: Rákosztály
Pearl S. Buck: Az édes anyaföld