Magával ragadó történet, nagyszerű stílussal. Bevallom, az elején kicsit elvesztem az idő- és térbeli ugrásokban, de ahogy kibontakozottak a cselekményszálak, úgy váltam egyre és egyre kíváncsibbá, hogy miként fognak ezek összetalálkozni. Az írónő zseniálisan mindig egy kicsi információmorzsát csepegtet arról, hogy ki kicsoda, hogy kötődik valamelyik főszereplőhöz.
A történet három (?négy?) főszereplő köré rendeződik, akik véletlenül találkoznak Szófiában. Egyikük egy éppen alkotói és anyagi válságban lévő fiatal írónő, másikuk egy még híres, de már lecsúszófélben lévő zenész, a harmadik egy elfeledett díszlettervező. A regényben van mindenféle szerelem: fellángoló, reménytelen, plátói, lezárult és látszat. A történet két fő idősíkja közül az egyik napjainkban, a másik a rendszerváltás előtti Bulgáriában, illetve a disszidensek nyugat-európai világában játszódik: utóbbiból főleg a kitelepítettek élete fogott meg, míg az előbbiben a zárványokban elő-előtűnő nyomor.
Az egész regény a szórakoztatóipar szereplőinek életéhez kötődik: a film, a zene és az irodalom kapja a főbb szerepeket, de van itt tánc is. A karakterek szerethetőek, életszerű, gyarló alakok, mindegyiküknek megvan a maga tragédiája, „sorcsapása”. Legjobban Reinhardtot kedveltem meg, noha talán nem ő a legrokonszenvesebb szereplő, tettei irracionálisak, impulzusokon alapuló súlyos döntései börtönében él. Mégis, ahogy a könyvet olvastam, el tudtam képzelni, hogy itt, Magyarországon is hány és hány hozzá hasonló öregúr élhet… És ezen hasonló karakterek megléte másutt a világban igaz a másik két fő férfi szereplőre, Oszipra és Romanra is.
A hosszas várakozás során borítékolható Reinhardt hirtelen döntésének oka, mégis, amikor bebizonyosodik, nem éreztem elégtételt, inkább sajnáltam, hogy újra visszahull (kétszer is) a realitások talajára. Érdekes a könyv alapgondolata is: mások álmait élni, minden nap úgy létezni, hogy arra gondolsz, a másik ezt hogy élvezné. És közben egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy ő nem valósította meg ezt az álmot, és nem fogsz vele váratlanul összetalálkozni – mert nincs itt. Amikor pedig ott lesz, már késő.
Tetszett a könyv. Kíváncsi vagyok, van-e az írónőtől más is lefordítva magyarra.
