Füst 12 csillagozás

Ivan Szergejevics Turgenyev: Füst Ivan Szergejevics Turgenyev: Füst Ivan Szergejevics Turgenyev: Füst Ivan Szergejevics Turgenyev: Füst

Gazdag földbirtokos család gyermeke volt I. Sz. Turgenyev. Gyermekkora rideg: csak a cselédek segítségével sajátíthatta el az orosz nyelvet is. A berlini egyetemen tanult, 1852-ben bebörtönözték, majd birtokára száműzték, haladó gondolkodása miatt. 1854-től a külföldet járta; párizsi letelepedése után Flaubert, Zola, Maupassant barátságát élvezte.
Hazájában a „világfi” gunyoros jelzőjével illették, de elismerték „túlfinomult érzékenységét”, becsülték lírai kedélyét, szellemiségét. Mélyen átélte korát, s közvetlen tapasztalatai révén leplezte le az arisztokrácia tartalmatlan életét. Szenvedő és bűnbánó nemes, oly elragadó a jobbágyfelszabadítás ügyében kiálló írásával.
Legmarkánsabb alakja az őrlődő és ábrándozó orosz ember típusa, aki érzi, hogy más módon kellene élnie, de erőtlen erre; boldogságkeresése valamin mindig megbukik.
A Füst ennek a nyugtalan, kereső világnak a tükörképe.

>!
204 oldal · ISBN: 963942806X
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1977
218 oldal · ISBN: 9631509052 · Fordította: Áprily Lajos
>!
Új Magyar, Budapest, 1951
176 oldal · keménytáblás · Fordította: Áprily Lajos

Enciklopédia 2


Kedvencelte 1

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

>!
Szeifert_Natália I
Ivan Szergejevics Turgenyev: Füst

Azt hiszem, nem lehet reálisan értékelni, vagyis én nem tudom, annyit tudok, hogy szerettem. Nagyon tetszik, ahogy a mindentudó narrátor kibeszél az olvasóhoz (Pl. „Nem volna kedved, olvasó, eljönni velünk pár pillanatra Pétervárra, a város egyik első házába? (…) …kápráztatóan berendezett terem van előtted. Nem fog el egy kicsit az alázkodás remegése?” :) Ez is egy olyan eszköz, amit ma már nem lehet (jól) használni, de ilyet olvasni nekem mindig különös élvezet.
Áprily Lajos gondos, sok lábjegyzettel ellátott fordítása is érdemel még egy szót. Nem hagyja kétségek között egy percre sem az olvasót.

>!
faist
Ivan Szergejevics Turgenyev: Füst

Csehov írja a Sirályban: nagy író volt… de nem volt egyTurgenyev… Valami különös nagyság Turgenyev számomra. Olyan, mint egy régi kedves rokon. Ha elkezdi olvasni az ember, azt tapasztalja, hogy semmi különös: nem használ kiugróan szép képeket, nem fogalmaz utolérhetetlenül (noha nem eredetiben olvastam…), mégis megnyugtat, lecsendesít, ellazít, gyönyörködtet. Egyszerűen szép. Olyan, mint egy Bach muzsika. Remekül megragadja az emberek lényegét. Nagyon kevés időt fordít a szereplők bemutatására, mégis abból a kevésből, amit elmond, tökéletesen kirajzolódik az alak. Szereplői sokrétűek, árnyaltak. A romantika nem cél, hanem eszköz nála. Ebben a regényben is így van ez. Nem csupán egy balul sikerült szerelem története, annál sokkal több: bepillantás a nagy orosz lélekbe. Gazdasági, kulturális, érzelmi körkép.
Nagyszerű regény, méltatlanul keveset emlegetett.
Aki az oroszokat szereti, tetszeni fog!


Népszerű idézetek

>!
csiripelek

(…) ha pedig tíz orosz verődik össze , egy szempillantás alatt felvetődik a kérdés… volt alkalma ma meggyőződni róla… Oroszország jelentőségének és jövendőjének a kérdése, de olyan általános vonásokban, a Léda tojásain kezdve, bizonyítás és végeredményre jutás nélkül. Rágódnak, rágódnak ezen a szerencsétlen kérdésen, mint a gyermekek egy darab gumin: sem zamata, sem értelme. No, és ilyenkor egyúttal az a rothadt nyugat is megkapja a magáét! Ez aztán a beszéd, tessék csak elgondolni! Minden ponton lepipál minket ez a nyugat, s mégis rothadt! S ha még valóban megvetnők ezt a nyugatot – folytatta Potugin –, de mindez csak frázis és hazugság. Szidni szidjuk, de sokra tartjuk a véleményét, vagyis lényegében a párizsi naplopók véleményét.

32. oldal

>!
Nazanszkij 

Litvinov bankárhoz ment, s hímezve-hámozva arra fordította a szót, hogy szükség esetén nem kaphatna-e kölcsönt. De a badeni bankárok ravasz és óvatos fickók, s az ilyen hímezés-hámozásra válaszul rögtön hervadt és kókadt képet vágnak, hajszálra olyanok lesznek, mint a mezei virág, melynek szárát elvágta a kasza…

187. oldal, 24 (Szépirodalmi, 1977)

>!
csiripelek

De ki ne tudná, hogy csak ott hencegnek, ahol sem igazi, hússá és vérré vált tudomány , sem igazi művészet nincsen. Hát nem érkezett még el az ideje, hogy múzeumba dobjuk ezt a hencegést, ezt a silány lomot és az olyan kopott frázisokat, hogy nálunk, Oroszországban senki sem hal éhen, hogy a mi országutainkon lehet utazni a leggyorsabban, s hogy egyszerűen zsebre dugjuk az ellenséget. Már a könyökömön jön ki, amit az orosz ember tehetségéről, zseniális ösztönéről és Kubliniról mondanak…

103. oldal

>!
Nazanszkij 

Nőkre nézve az útlevél nem olyan kötelező, sőt vannak országok, ahol meg sem követelik, mint például Belgiumban és Angliában…

187. oldal, 24 (Szépirodalmi, 1977)

Kapcsolódó szócikkek: Anglia · Belgium
>!
Nazanszkij 

(…) szilárd volt az elhatározása, nem volt benne semmi ingadozás, s mégis akarata ellenére és akaratán kívül, valami komolytalan, majdnem komikus elem szűrődött és játszott bele minden fontolgatásába, mintha tréfás játék volna egész vállalkozása; az volt az érzése, hogy valójában senki nem is szökött meg soha senkivel, csak vígjátékokban és regényekben eshetik meg az ilyen, s akkor is valahol vidéken, valamelyik isten háta mögötti járásban, ahol egy utazónak az állítása szerint az emberek néha még hányingert is kapnak az unalomtól.

187. oldal, 24 (Szépirodalmi, 1977)

>!
pável P

1862. augusztus 10-dikén, délután négy órakor, Baden-Badenben, az ismert „Conversation” előtt nagy volt a sokadalom. Remek idő volt; körös-körül – a zöldülő fák, a kényelmes város tiszta házai, a hullámos hegyek – minden ünnepi színben, vidáman ragyogott a barátságos nap sugaraiban; minden mintha valami vak bizalommal és kedvesen mosolygott volna s ugyanaz a meghatározhatatlan, de kellemes mosoly tévelygett az emberek arcán is, az öregekén úgy, mint a fiatalokén, a csúfokén úgy, mint a szépekén.

>!
Nazanszkij 

– Teringettét! Nini: itt van! – hallatszott közvetlenül a füle mögött egy sipító hang, s egy puffadt kéz megveregette a vállát.
Felemelte a fejét – s nem nagyszámú moszkvai ismerőseinek egyikét pillantotta meg, bizonyos Bambajevet. Jólelkű ember volt, de a legüresebb fejűek közül való; fiatalnak már nem mondható, az orcája és az orra olyan puha, mintha megfőzték volna, borzas és zsíros a haja, s petyhüdt a kövér teste. Egyetlen garas nélkül s valamiért állandóan lelkesedve, Rosztyiszlav Bambajev nagy zajjal, de céltalanul őgyelegve élt a mi sokat elbíró anyaföldünk színén.
– Ez aztán a találkozás! – kiáltott fel tágabbra nyitva zsírpárnák közé bújt, apró szemét, s előrenyújtva puffadt ajkát, mely felett festett bajusza furcsán és idétlenül meredt elő. – Ej, ez a Baden! Mind úgy csődülnek ide, mint a svábbogarak. Te hogy cseppentél ide?
Bambajev mindenkit tegezett a kerek világon.

13. oldal, 3 (Szépirodalmi, 1977)

>!
Nazanszkij 

Ami pedig a birtokát illeti, annak az igazgatásához sem ő nem értett, sem a férje: régóta el volt hanyagolva, de sokféle tagban sok volt a földjük s erdejük, tó is volt, melynek valamikor nagy gyárépület állta a partján; egy nagybuzgóságú, de léha földesúr építette, virágzott is a gyár, amíg egy huncut eszű kereskedőnek a kezén volt, de később végérvényesen tönkrement egy becsületes német vállalkozó igazgatása alatt.

10. oldal, 2 (Szépirodalmi, 1977)

>!
csiripelek

– Meg kell, hogy köszönjem, Grigorij Mihajlics; nem lehetett könnyű magának idejönni.
– Nem, Irina Pavlovna, igazán nem volt könnyű.
– Az élet általában nem könnyű, Grigorij Mihajlics; nem gondolja?
– Embere válogatja, Irina Pavlovna.

136. oldal

>!
csiripelek

„Füst, füst” – mondta többször is egymás után; s egyszerre úgy tetszett neki, hogy csak füst, füst minden, minden: a maga élete, az orosz élet – minden, ami emberi, de különösen minden, ami orosz. Csak pára és füst minden, gondolta, mintha állandóan változnék minden, mindenütt új képek és jelenségek kergetik egymást, de lényegében minden ugyanaz; minden siet és rohan valamerre – és eltűnik minden, nyomot sem hagyva, semmi célt nem érve; más irányú szél fúj – és az ellenkező oldalra vetődik át minden, és ott tovább folyik ugyanaz a szakadatlan és nyughatatlan és – haszontalan játék.

198. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A Karamazov testvérek
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Megalázottak és megszomorítottak / Feljegyzések a holtak házából
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A félkegyelmű
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Fehér éjszakák
Lev Tolsztoj: Háború és béke
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Ördögök
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Tanulmányok, levelek, vallomások
Nyikolaj Vasziljevics Gogol: A köpönyeg / A revizor