Apák ​és fiúk 206 csillagozás

Ivan Szergejevics Turgenyev: Apák és fiúk Ivan Szergejevics Turgenyev: Apák és fiúk Ivan Szergejevics Turgenyev: Apák és fiúk Ivan Szergejevics Turgenyev: Apák és fiúk Ivan Szergejevics Turgenyev: Apák és fiúk Ivan Szergejevics Turgenyev: Apák és fiúk Ivan Szergejevics Turgenyev: Apák és fiúk Ivan Szergejevics Turgenyev: Apák és fiúk Ivan Szergejevics Turgenyev: Apák és fiúk Ivan Szergejevics Turgenyev: Apák és fiúk Ivan Szergejevics Turgenyev: Apák és fiúk Ivan Szergejevics Turgenyev: Apák és fiúk

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Bazarov ​a világirodalom egyik legismertebb regényhőse: annyit szinte mindenki tud róla, hogy „nihilista”, aki nem ismer el semmilyen tekintélyt, és megveti a szerelmet – aztán mégis őrülten, romantikusan szerelmes lesz.

Bazarov azt vallja, hogy nekik, az akkori Oroszország bátor, tettre kész fiataljainak mindent le kell rombolniuk, amit az előző nemzedékek építettek és képviseltek, s aztán az új világ felépítése már egy új nemzedék feladata lesz. És abban az új, tiszta világban nem lesz bűn, mert a társadalom nem rontja meg az embert. Vagyis Bazarov alakjában Turgenyev mintha a majdani bolsevik forradalmárok prototípusát festette volna meg – profetikus érzékkel.

De a regényt olvasva Bazarov alakja egyre bonyolultabbá válik számunkra: hol megvetjük a szélsőséges eszméi miatt, hol imponál a merészsége, hol együtt érzünk vele, hol már-már zseniálisnak érezzük a gondolkodását. Kiismerhetetlen és mélyen emberi – cinikusnak látszik, de tele van szeretettel. Nem, ő nem… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1862

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Fehér Holló Könyvek Magvető · Magvető Remekírók Magvető · Olcsó Könyvtár Szépirodalmi · A kedvenc könyveim Pannon Lapok Társasága

>!
Helikon, Budapest, 2019
292 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634791218 · Fordította: Gy. Horváth László
>!
220 oldal · ISBN: 9789634742135
>!
Fapadoskonyv.hu, Budapest, 2014
220 oldal · ISBN: 9789633768341 · Fordította: Ambrozovics Dezső

12 további kiadás


Enciklopédia 47

Szereplők népszerűség szerint

Anna Szergejevna Ogyincova · Arkagyij Nyikolajevics Kirszanov · Jevgenyij Vasziljevics Bazarov · Katyerina Szergejevna · Nyikolaj Petrovics Kirszanov · Pavel Petrovics Kirszanov · Vaszilij Ivanovics Bazarov · Viktor Szitnyikov


Kedvencelte 29

Most olvassa 11

Várólistára tette 158

Kívánságlistára tette 102


Kiemelt értékelések

SteelCurtain>!
Ivan Szergejevics Turgenyev: Apák és fiúk

Remek társadalomrajz a 19. század vidéki orosz világáról. Lényegében két ifjú barát az egyetem zárt, ugyanakkor sokkal szabadabb légköre után ismerkedik ezzel az elvonttól oly annyira elütő valósággal. Kezdetben ketten párhuzamban állnak szemben ezzel a világgal. Sorsszerűen eltávolodnak egymástól, ellentétes utat járnak be. Egyikük beépül, be tud épülni a való világba, társa erre képtelen. Ha valóban az a nihilizmus, hogy semmiben sem hiszünk, akkor Bazarov természetesen nihilista. Ugyanakkor ez a nihilizmus sokszor inkább formai, semmint tartalmi. Ebből adódóan nem ritkán öncélú, sőt értelmetlen! Azonban ez sikeresen gátolja Bazarovot egyetemes értékek elfogadásában is, noha egyes esetekben nem is áll oly messze az apák világától. Mióta a technikai, társadalmi fejlődés emberöltőkben érzékelhetővé vált, megszületett a generációs ellentét is. Mikor a fiú még ugyanolyan íjjal vadászott ugyanazokban az erdőkben, mint az atyja, vagy a fiú ugyanolyan ekével szántotta ugyanazt a földet, mint a nagyapja, akkor még nem létezett nemzedéki ellentét sem. Ugyan mi lett volna az alapja? Ma már egyetlen évtized után sem ismerünk világunkra. Turgenyev idején ez még nem volt ennyire gyors, de apák és fiúk világa között már felismerhető különbségek alakultak ki. Turgenyev remekül festi meg ezt a folyamatot, mely akkoriban még éppen csak felismerhető formát kezdett ölteni.
Ha valaki minderre ráérez, akkor egy szenzációs olvasmányban lehet része. Ha nem, akkor szenvedni fog vele.

Bea_Könyvutca P>!
Ivan Szergejevics Turgenyev: Apák és fiúk

Régen olvastam orosz irodalmat, a kötelezőkön kívül amúgy csak néhányat, valószínűleg két kezemen meg tudom számolni, hogy mennyit. Turgenyev regénye után azon véleményen vagyok, hogy időnként bizony nem árt egy-egy jó orosz, régi történetet elolvasni, mert olyan élményben részesít, amelyre talán nem is számítunk.

Én legalábbis így voltam Ivan Szergejevics Turgenyev könyvével. Már alapból is, csak hallgassátok meg ezeket a neveket: Nyikolaj Petrovics Kirszanov, Agafokleja Kuzminyisna Kirszanova, Jevgenyij Vasziljev Bazarov, Pavel Petrovics Kirszanov, Anna Szergejevna Ogyincova, szinte mind-mind egy költemény. Imádom őket!!
Bővebben: http://konyvutca.blogspot.com/2019/05/ivan-szergejevics…

Ezüst P>!
Ivan Szergejevics Turgenyev: Apák és fiúk

Az Apák és fiúk már az első oldalon, a türkiz (gyönyörű szín!) fülkarikás szolga megjelenésekor kedvező előérzetet ébresztett bennem, erős bizodalmam van ugyanis a fülbevalós férfiak iránt, rossz história nem lehet az, amiben akár egy is felbukkan.

És valóban isteni volt, bár nem a fülbevalón múlott, sokkal inkább Bazarovon (ugyan nem említik, de simán kinézek belőle egy fülbevalót, ha pedig csinálnának egy modern filmfeldolgozást ebből az örökbecsű történetből, egyenesen elvárnám, hogy legyen neki), aki maga is azon versenyzők sorát gyarapítja, aki sosem lenne tagja olyan klubnak, amely elfogadja őt tagjának. Izgalmas fickó, napokkal a könyv befejezése után is bőven lehet tűnődni, miért úgy gondolkodik, ahogy, miért tette ezt vagy azt, és egyáltalán: ki ő valójában? Vajon csak póz, amit mutat magából, az érzékeny lelkű saját magára pakolt szerepe, mondván, örök kétkedőként, cinizmus mögé bújva könnyebben túl lehet élni az életet? Vagy Bazarov egyszerűen csak egy kellemetlen, nagyképű lator, aki azt hiszi, rajta kívül mindenki forgalommal szemben halad? Magam az elsőt látom esélyesebbnek, és bár nem mondom, hogy gondolkodás nélkül nőül mennék hozzá (fogadjunk, hogy Szűz a csillagjegye, a kritikus, folyton dúló érzelmeit kimutatni nem tudó mindenit!), azért némi gondolkodás után, kellő psziché- és önértékelés-acélozás után elteázgatnék vele egy tavaszi délutánon. Maximum a nap végére kiújulna a refluxom. Bagatell.

Mit tagadjam, hiába volt olyan, amilyen, hiába akarta néha túl vehemensen és kíméletlenül a feje tetejére állítani a világot, csíptem ezt a beste kölyköt, aki néha azokat bántotta a leginkább, akiket a legjobban szeretett, miközben, úgy hiszem, teljesen odáig volt értük, értsük itt anyust és apust elsősorban. A végén is milyen szépen igyekezett megkímélni őket, főleg az apját, mert a mama inkább csak érezte, a papa viszont a végén érezte és értette is az ő Jevgenyijét, Bazarov pedig azonnal reagált az ebben rejlő pusztító veszélyre, és következetesen küldte elfele a túróba az öreget. Könyörgöm, apám, menj a francba, hogy neked ne fájjon annyira. Ez nagyon szép a maga gyötrelmességében, és csak megerősít abbéli hitemben, hogy Jenyusa bizony tud valamit.

A szüléket is csíptem, mindegyik egy bűbáj, olyan édesen próbálkoztak, miközben a drága gyermekek (Jevgenyij és utánfutója, Arkagyij) lábbal tiportak és kiröhögtek mindent, ami nekik egykor fontos volt. Pavel Petrovics, a szívvel-lélekkel bíró, de merev és gondolkodásában ódivatú nagybácsi meg külön jó arc, a filmemben ő lenne az, aki még vasár- és ünnepnapokon is teljes menetfelszerelésben, karcsúsított ingben, gondosan kötött nyakkendővel, öltönynadrágban ül le a családi ebédlőasztalhoz, haja a legújabb menőcsávós stíl szerint vágva, de közben oldalt már jócskán deresedik, és hiába tagadhatatlan, hogy jóképű gyerek volt anno, most már kezd látszani rajta a kor, mint azt a vendégségbe érkezett, szemtelenül vigyorgó, szaggatott farmeros Bazarov megállapítja, miközben direkt hangosan rágja a rágóját, amivel kettő perc alatt felstuffolja a derék Pavel Petrovicsot, és parázs vitát robbant ki kettejük között, ahogy az egyébként szándéka is volt.

Egész sokáig képes voltam bebeszélni magamnak, hogy nyugodalmas, legalább az élet realitásaihoz mérten elviselhető vége lesz itt mindennek, pedig hát egy ismerősöm vagy egy éve feltette a (szerintem remek) kérdést, miszerint tudok-e olyan orosz regényt mondani, ami jól végződik, én pedig a mai napig nem tudtam egy darabot sem említeni, pedig néha kifejezetten erősen gondolkodom rajta, szóval sejthettem volna, mi vár rám.

Tenném még hozzá, hogy a kötet borítója valami egészen gyönyörű, majdnem térdre hullottam, amikor megláttam. Mondjuk nem csoda, egyik helikonos borító szebb és ötletesebb, mint a másik. (Utóbbi nyilatkozat valójában már a Glukhovsky-féle Text óta kikívánkozik belőlem, hát annak a kabátkája is mennyire parádés már, a hozzá gyártott szatyrot szintén imádom, mindig rendkívül elégedett arccal szoktam pöffeszkedni vele az utcán.)

>!
Helikon, Budapest, 2019
292 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634791218 · Fordította: Gy. Horváth László
fülcimpa>!
Ivan Szergejevics Turgenyev: Apák és fiúk

A vége annyira gyönyörű, hogy megbocsátok mindent az elejével kapcsolatban, ugyanis untam. Idegesített a fölényeskedés, a vita, a túl udvariaskodás. Rá kellett hangolódni, ennyi.
Közben olykor elég sűrűn vigyorogtam, mert elképzeltem, ahogy a mostani párbeszédeinkben magázódunk és teljes néven szólítjuk meg egymást.
– Mi a véleménye erről mélyen tisztelt Tóth Horváth Gedeon Boldizsár?
– Engedelmet kérek, Szappanos Kiss Géza Lajos, nagyszerű, egészen remek!

18 hozzászólás
ppeva P>!
Ivan Szergejevics Turgenyev: Apák és fiúk

Ki hitte volna, hogy már 1859-ben is voltak ezek a mai fiatalok!-féle generációs problémák… :)
Igen, minden idősebb nemzedéknek „keserű a pirula”, amit le kell nyelni. Lejár az időnk, háttérbe szorulunk, és jóformán már csak nézhetjük, mennyire másként élnek, gondolkodnak az utódaink.

2 hozzászólás
cseri>!
Ivan Szergejevics Turgenyev: Apák és fiúk

Ascher Tamás valahogy megneszelhette, hogy betettem ezt a könyvet a várólista-csökkentésbe, és megrendezi a Katonában, az ilyesmi szokott motiválni, hogy elolvassam, de nem tudom, mi fog belőle kisülni, már a legutóbbi Sirály-rendezése se volt olyan jó. Amikor meg orosz regényeket dramatizálnak (nem feltétlenül Ascher), az egyenesen katasztrofális tud lenni. Életemben nem unatkoztam még úgy, mint az Idióta címen futó Félkegyelműn a Katonában (ez jó rég volt, de elaludtam rajta), a Bűn és bűnhődésen a Vígben, de talán a legpusztítóbb a Karamazov volt a Radnótiban, ahol úgy tetszett, egy helyben ülve felmondják a szereplők a regényt három órán keresztül. Dramatizált Dosztojevszkijt soha többé, de oké, ez Turgenyev. Hát nem tudom… utálom, amikor unom a klasszikusokat, de ezt határozottan untam. Ennek ellenére nézegettem a szereposztást, még a végén képes leszek megnézni.

10 hozzászólás
entropic P>!
Ivan Szergejevics Turgenyev: Apák és fiúk

Hm, bár azt mondja itten a leírás, hogy Bazarov a világirodalom egyik legismertebb szereplője, én valahogy semmit sem tudtam róla, még azt se, hogy nihilista. Csak úgy simán kedvet kaptam ehhez a regényhez is – lassan kezdek rákattanni az orosz irodalomra, Turgenyev vadászkalandjai meg különösen tetszettek múltkor.

Ez meg még a vadászkalandoknál is jobban tetszett.
Meg jobban is fájt, sokkal – khm, arról olvasva, ahogy Bazarov bánik rajta csüggő idős szüleivel, eléggé elszégyelltem magam néha – annyira ugyanígy vannak néha ezek a szülő-gyerek dolgok most is.

És érdekes kérdés ez a nihilizmus. Nekem pl. van egy kitűzőm, amit a táskámon hordok úgy két éve, az van ráírva szabálytalan, ideges betűkkel, hogy: Nihilistic and Female.
De ha ez alapján valaki arra következtetne, hogy nihilista nő vagyok, az tévedne (talán). A kitűző EMA 2018-as brnói koncertjéről származik, ami fantasztikus koncert volt egy fantasztikus nőtől, aki nem tudom, hogy nihilista-e, énekel néha olyasmikről (https://www.youtube.com/watch…), de szerintem leginkább csak egy szorongó, kétkedő, időnként valamelyest ellenséges és agresszív, időnként rohadt-érzelmes, a világon nyomot hagyni akaró ember – lehet, hogy ez a nihilizmus?
Akkor, asszem, Bazarov tényleg nihilista.

btunde P>!
Ivan Szergejevics Turgenyev: Apák és fiúk

Valószínűleg az oroszokkal szembeni ellenérzéseim miatt olvasok ritkán orosz irodalmat, de ha megnézem az "orosz szerző"s olvasmánylistám, egytől egyig kivételes műveket látok. Ez most különösen nagyot ütött. Talán, mert nemcsak olvasás közben éltek a szereplők, de azóta is velem vannak, meglepően elevenek, és mindegyiküket nagyon szeretem, pedig eléggé különbözőek. Furcsa, hogy már több, mint százötven évvel ezelőtt is milyen nehéz volt megérteni az új generációt, de sokkal könnyebb, ha saját gyerekünk révén az indíttatásunk is nagyobb erre.

2 hozzászólás
Ildó>!
Ivan Szergejevics Turgenyev: Apák és fiúk

     Az Apák és fiúk számomra sokkal inkább szólt az apákról, mint a fiúkról. Mert hát hol is lennének a fiúk az ő támogatásuk nélkül, az ő szeretetük nélkül? Akik akkor is ott vannak, amikor nincsenek mellettük, akikhez bármikor visszatérhetnek, és mindig örömmel fogadják őket. És még ha ez néha túlzónak is hat, végül azért rájönnek, hogy igazán mindig is ők számítottak, mindig csak őket kell kímélni a fájdalomtól.
     Bazarov személye, viselkedése bennem inkább ellenszenvet keltett, mint rokonszenvet, egészen a legvégéig, mígnem ő maga mondja ki a lényeget: spoiler
     Az új helikonos kiadást olvastam, és hát ez a borító valami eszméletlen gyönyörű.

Avilda IP>!
Ivan Szergejevics Turgenyev: Apák és fiúk

Ha nincsen @Kapusi_Farmosi_Dóra Műfajszédelgő könyvklubja, talán sose olvasom el ezt a könyvet. Nem is értem, miért került el ennyire; vagy nem figyeltem, vagy nem volt reklámozva. Mindegy is.

Ez egy igazán – az új fordításnak köszönhetően – olvasmányos, parádés regény egy fiúról, aki hazaviszi Bazarovot az apjához és nagybátyjához, ahol az öregek régimódi felfogása összeütközik a nihilizmus nemtörődömségével. Aztán megyünk tovább, amire nem számítottam. Mármint a karaktereink konkrétan mennek ide-oda, özvegy nőhöz és annak húgához, Bazarov családjához, stb.

Az egész kötetet pörgősnek éreztem, még ha nem is van igazán történés, de lekötöttek a beszélgetések, a fejtegetések, a karakterek közti dinamika.
Nagyon kellemes olvasmány volt, amit máskor is a kezembe veszek majd.

Dórival aztán élőben is kibeszéltük, itt találjátok a linket hozzá: https://www.youtube.com/watch…


Népszerű idézetek

Ezüst P>!

Régi história a halál, mégis mindenkinek új.

282–283. oldal (Helikon, 2019)

Lélle P>!

Az idő (mint ez köztudott) néha repül, mint a madár, néha pedig úgy mászik, mint a giliszta; az embernek akkor a legjobb, ha észre se veszi, gyorsan vagy lassan telik-e.

129. oldal, XVII. fejezet (Helikon, 2019)

Kapcsolódó szócikkek: idő
Lélle P>!

– De hát mi úgysem fogjuk megérteni egymást, legalábbis nekem nincs szerencsém érteni önt.
– No persze! – vágott vissza Bazarov. – Az ember mindent képes megérteni – hogyan vibrál az éter, mi megy végbe a nap felszínén; de az, hogy valaki miért máshogyan fújja ki az orrát, mint ő, már meghaladja a felfogóképességét.

206. oldal, XXIII. fejezet (Helikon, 2019)

Ezüst P>!

[…] átadta magát a teljes nyugalom érzésének, amely mindenki számára ismerős, s amelynek vonzereje abban áll, hogy öntudatlanul hallgatjuk az élet csendes, határtalan hullámverését, amely sohasem szűnik meg körülöttünk és bennünk.

254. oldal (Helikon, 2019)

Lélle P>!

– […] Az imént a „boldogság” szót említettem. Mondja csak, miért van az, hogy még amikor például a zenét, a szép estét, a nekünk kedves emberek beszédét élvezzük is, miért van, hogy mindez inkább csak valamilyen mérhetetlen, valahol máshol létező boldogságra emlékeztet bennünket, s nem arra a valódira, amelyben nekünk magunknak is részünk lehet? Miért van ez? Lehet, hogy maga sosem érez ilyesmit?
– Ismeri a mondást: „Mindenhol jó, de legjobb ott, ahol nem vagyunk” – felelte Bazarov.

146. oldal, XVIII. fejezet (Helikon, 2019)

Ezüst P>!

Éljen soká, az mindennél jobb, élvezze, amíg lehet.

283. oldal (Helikon, 2019)

Lélle P>!

– […] Látod, ugye, hogy mit csinálok; a kofferben üres hely maradt, kitömöm szénával; így van ez az életünk kofferével is; addig kell tömni, amíg nem marad benne üresség.

262. oldal, XXVI. fejezet (Helikon, 2019)

Kapcsolódó szócikkek: élet · Jevgenyij Vasziljevics Bazarov · széna · üresség
Gebics>!

Láthatod, hogy mit csinálok: maradt a bőröndömben egy üres hely, szénát tömök bele; így van ez az életünk bőröndjében is; ki kell tömnünk, mindegy, mivel, hogy üres hely ne maradjon.

212. oldal

Ezüst P>!

Sehol sem fut úgy az idő, mint Oroszországban; mondják, csak a börtönben fut gyorsabban.

45. oldal (Helikon, 2019)

Lélle P>!

– Kezdek egyetérteni a bácsikámmal – jegyezte meg Arkagyij –, te határozottan rossz véleménnyel vagy az oroszokról.
– Mit számít az? Az orosz ember csak abban tűnik ki, hogy önmagáról is rossz véleménnyel van.

63. oldal, IX. fejezet (Helikon, 2019)


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A Karamazov testvérek
Max Frisch: Homo Faber
Alekszandr Szergejevics Puskin: Jevgenyij Anyegin
Puskin Sándor: Anyégin Eugén
Susan Kay: A fantom
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Az ördöngősök
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Feljegyzések az egérlyukból
Vladimir Nabokov: Lolita
Knut Hamsun: Éhség
George Eliot: Kései boldogság