Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Szerelmes nyár 32 csillagozás
Ivan Klíma regénye egy szerelem története. De nem egy könnyű nyári kalandé, ahogyan a címe sugallná, hanem egy végzetes, pusztító és önpusztító szerelemé. A főhős, David, szimbolikus módon, egy temetésen ismerkedik meg Ivával. David jó nevű tudós, biológus, aki azon dolgozik, hogy kitolja az emberi élet határait. Csak a munkájának él, felesége és két kislánya a biztos hátteret, az érzelmi és mindennapi élet rendjét jelenti számára. Ezt a rendet dúlja fel Iva. Mert a lány és David két egymásnak tökéletesen ellentmondó világ. Míg David világában mindennek biztos helye van, csupa fix pont és szilárd érték, addig Iva és világa maga a mindennek válogatás nélkül kitárulkozó és mégis hermetikusan zárt üresség. Iva csak a pillanatnak és csak a pillanatban él. Ez a belső üresség szédítő hatással van Davidra. Mint egy mindent elnyelő örvény. Ellenállhatatlanul vonzza, valósággal magába szippantja, feloldódik benne egész lénye, egész élete. És ahogy Davidot Iva világa, az olvasót éppúgy… (tovább)
Eredeti cím: Milostné léto
Eredeti megjelenés éve: 1979
Várólistára tette 21
Kívánságlistára tette 13
Kiemelt értékelések
Első és valószínűleg az utolsó olvasásom az írótól. Ez idegölő történet volt. Annyira idegesített a két főszereplő kínlódása (Dávid és Iva). A csajt meg tudtam volna pofozni amiért kihasználta Davidot és még csúnyán is beszélt vele. Dávid meg orvos (biológus) létére egy nyunyi alak volt, semmi határozottság nem volt benne. Kellett is ez a befejezés spoiler
Véletlenek vannak. Az is egy óriási véletlen volt, hogy én rátaláltam erre a könyvre. A fülszövege hihetetlenül hatásvadász szerintem, vagyis az én figyelmemet rögtön felkeltette. Elvileg egy érdekes szerelem történetéről olvashattam. Mindenesetre ezt kellett volna kapnom. Hát… én egy klimaxos, csakis a farkával gondolkodó, érzelmekbe beleszerető, gerinctelen hapsi karakterét ismerhettem meg, akit abszolút nem értettem. Aztán itt volt Iva… hát, még egy ilyen bugyuta, buta, szerencsétlen lányt… Értem én, hogy a szeretetre vágytak, meg a boldogságot kergették, de akkor is… Miért így? Egy a lényeg: mindkettőjüket szerettem volna néha felpofozni, mert iszonyatosan idegesítő karakterek voltak számomra. Időközben felismertem azt a tényt, hogy engem igazából maga a téma háborított fel. Gyűlölöm az ilyen embereket, akik képesek az egész életüket tönkretenni. Főleg, ha felesleges… mert ugye itt az volt. Meg amúgy is… emberek, hol van már az őszinteség?
Mondjuk egyszer el lehet olvasni, de nem egy világot megváltó könyv. Sok újat nem nyújtott számomra, mert ezeket eddig is észre lehetett venni a nagy világban. Annak ellenére, hogy egy férfi szemszögéből olvastam, én még mindig nem kaptam sok mindenre választ. No, mindegy. Mindenesetre már értem, miért „tetszik” ilyen sok mindenkinek ez a könyv…
Népszerű idézetek
Az ember megérzi a másik hiányát. Másmilyen a csend abban a lakásban, amelyben ott van egy élő-eleven lény, mint abban, ahol nincs senki.
Hiszen attól a pillanattól kezdve, hogy az ember teljesíti fajfenntartási kötelességét,már csak mesterségesen meghosszabbított életet él, szöveteinek védekezőképessége napról napra csökken, míg aztán eljön az óra, bárhogyan is próbálja kitolni azt, amikor ott találja magát a küszöbön, amelyen túl a halál várja.
15. oldal
– Az isten szerelmére, minek hozol ennyi lábost?
– Gondolod, hogy nem lesz szükségünk rájuk?
– Nem tudom, de az biztos, hogy nem egész életünkre költözünk oda.
– Egy év olyan, mint egy egész élet – legalábbis ami a lábosokat illeti.
– Az emberek mindig vágytak valami fellsőbbrendűre. Ki akartak szakadni a világból, ahol durvaság, hazugság, gyűlölet és halál uralkodik. Ha beléptek egy tempomba, úgy érezték, hogy közelebb kerültek az igazság, a szeretet és az öröklét birodalmához.
Az embernek nem lehet meg mindene, nem bír el két szenvedélyt, az egyik felemészti a másikat, és végül tönkreteszi magát az embert […]
– Ahogy akarod! Ha úgy akarod, soha többé nem látsz.
– Igen, ha úgy akarom, soha többé nem látlak. Ha pedig másképp akarom, akkor látni foglak. Megteszel mindent, amit csak akarok. Olyan rendes vagy, hogy az már elviselhetetlen. Félek ettől a te nagy szerelmedtől. Rosszul vagyok az odaaadó, hülye imádatodtól.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Milan Kundera: Halhatatlanság 88% ·
Összehasonlítás - Milan Kundera: Búcsúkeringő 88% ·
Összehasonlítás - Milan Kundera: Tréfa 86% ·
Összehasonlítás - Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége 86% ·
Összehasonlítás - Milan Kundera: A függöny 85% ·
Összehasonlítás - Milan Kundera: Az élet máshol van 85% ·
Összehasonlítás - Milan Kundera: Nemtudás 85% ·
Összehasonlítás - Milan Kundera: A nevetés és felejtés könyve 80% ·
Összehasonlítás - Milan Kundera: Lassúság 80% ·
Összehasonlítás - Milan Kundera: Azonosság 79% ·
Összehasonlítás