Szerelmes ​nyár 32 csillagozás

Ivan Klíma: Szerelmes nyár

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ivan ​Klíma regénye egy szerelem története. De nem egy könnyű nyári kalandé, ahogyan a címe sugallná, hanem egy végzetes, pusztító és önpusztító szerelemé. A főhős, David, szimbolikus módon, egy temetésen ismerkedik meg Ivával. David jó nevű tudós, biológus, aki azon dolgozik, hogy kitolja az emberi élet határait. Csak a munkájának él, felesége és két kislánya a biztos hátteret, az érzelmi és mindennapi élet rendjét jelenti számára. Ezt a rendet dúlja fel Iva. Mert a lány és David két egymásnak tökéletesen ellentmondó világ. Míg David világában mindennek biztos helye van, csupa fix pont és szilárd érték, addig Iva és világa maga a mindennek válogatás nélkül kitárulkozó és mégis hermetikusan zárt üresség. Iva csak a pillanatnak és csak a pillanatban él. Ez a belső üresség szédítő hatással van Davidra. Mint egy mindent elnyelő örvény. Ellenállhatatlanul vonzza, valósággal magába szippantja, feloldódik benne egész lénye, egész élete. És ahogy Davidot Iva világa, az olvasót éppúgy… (tovább)

Eredeti cím: Milostné léto

Eredeti megjelenés éve: 1979

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2007
330 oldal · ISBN: 9789639752344 · Fordította: V. Detre Zsuzsa

Várólistára tette 21

Kívánságlistára tette 13


Kiemelt értékelések

Szédültnapraforgó>!
Ivan Klíma: Szerelmes nyár

Első és valószínűleg az utolsó olvasásom az írótól. Ez idegölő történet volt. Annyira idegesített a két főszereplő kínlódása (Dávid és Iva). A csajt meg tudtam volna pofozni amiért kihasználta Davidot és még csúnyán is beszélt vele. Dávid meg orvos (biológus) létére egy nyunyi alak volt, semmi határozottság nem volt benne. Kellett is ez a befejezés spoiler

Lettka>!
Ivan Klíma: Szerelmes nyár

Véletlenek vannak. Az is egy óriási véletlen volt, hogy én rátaláltam erre a könyvre. A fülszövege hihetetlenül hatásvadász szerintem, vagyis az én figyelmemet rögtön felkeltette. Elvileg egy érdekes szerelem történetéről olvashattam. Mindenesetre ezt kellett volna kapnom. Hát… én egy klimaxos, csakis a farkával gondolkodó, érzelmekbe beleszerető, gerinctelen hapsi karakterét ismerhettem meg, akit abszolút nem értettem. Aztán itt volt Iva… hát, még egy ilyen bugyuta, buta, szerencsétlen lányt… Értem én, hogy a szeretetre vágytak, meg a boldogságot kergették, de akkor is… Miért így? Egy a lényeg: mindkettőjüket szerettem volna néha felpofozni, mert iszonyatosan idegesítő karakterek voltak számomra. Időközben felismertem azt a tényt, hogy engem igazából maga a téma háborított fel. Gyűlölöm az ilyen embereket, akik képesek az egész életüket tönkretenni. Főleg, ha felesleges… mert ugye itt az volt. Meg amúgy is… emberek, hol van már az őszinteség?
Mondjuk egyszer el lehet olvasni, de nem egy világot megváltó könyv. Sok újat nem nyújtott számomra, mert ezeket eddig is észre lehetett venni a nagy világban. Annak ellenére, hogy egy férfi szemszögéből olvastam, én még mindig nem kaptam sok mindenre választ. No, mindegy. Mindenesetre már értem, miért „tetszik” ilyen sok mindenkinek ez a könyv…

3 hozzászólás
Miestas>!
Ivan Klíma: Szerelmes nyár

Fura kettős érzés van bennem a könyv olvasása után. Egyrészt dühös vagyok, mert végig olvastam egy 'klimaxos' pasi nyavalygását, másrészt gondolkodásra késztet ez a fura szerelmi történet, ami akár banális is lehetne.


Népszerű idézetek

Sárhelyi_Erika I>!

Az ember megérzi a másik hiányát. Másmilyen a csend abban a lakásban, amelyben ott van egy élő-eleven lény, mint abban, ahol nincs senki.

Miestas>!

Hiszen attól a pillanattól kezdve, hogy az ember teljesíti fajfenntartási kötelességét,már csak mesterségesen meghosszabbított életet él, szöveteinek védekezőképessége napról napra csökken, míg aztán eljön az óra, bárhogyan is próbálja kitolni azt, amikor ott találja magát a küszöbön, amelyen túl a halál várja.

15. oldal

Sárhelyi_Erika I>!

– Az isten szerelmére, minek hozol ennyi lábost?
– Gondolod, hogy nem lesz szükségünk rájuk?
– Nem tudom, de az biztos, hogy nem egész életünkre költözünk oda.
– Egy év olyan, mint egy egész élet – legalábbis ami a lábosokat illeti.

Szédültnapraforgó>!

– Az emberek mindig vágytak valami fellsőbbrendűre. Ki akartak szakadni a világból, ahol durvaság, hazugság, gyűlölet és halál uralkodik. Ha beléptek egy tempomba, úgy érezték, hogy közelebb kerültek az igazság, a szeretet és az öröklét birodalmához.

Sárhelyi_Erika I>!

Az embernek nem lehet meg mindene, nem bír el két szenvedélyt, az egyik felemészti a másikat, és végül tönkreteszi magát az embert […]

Miestas>!

Már megint sejt valamit, talán most vége lesz: ennek az örökös és halk és kétségbeesett faggatódzásnak. Sajnállak téged, mert megcsallak. És te gyanítod ezt, és tudni akarod az igazat, és ugyanakkor félsz is tőle, mint a beteg a diagnózistól. Én vagyok a te rákos daganatod.

285. oldal

Cicu>!

Borzalmasan szentimentális vagy […]

39. oldal, 2. fejezet, 1. rész (Ulpius, 2007)

Sárhelyi_Erika I>!

– Ahogy akarod! Ha úgy akarod, soha többé nem látsz.
– Igen, ha úgy akarom, soha többé nem látlak. Ha pedig másképp akarom, akkor látni foglak. Megteszel mindent, amit csak akarok. Olyan rendes vagy, hogy az már elviselhetetlen. Félek ettől a te nagy szerelmedtől. Rosszul vagyok az odaaadó, hülye imádatodtól.

Lettka>!

– Gondolja, hogy teljesülni fog?
– Ha az ember nagyon akar valamit, teljesülhet.

116. oldal

Pilla90>!

– Harminchat leszek – felelte csodálkozva.
– Legfőbb ideje, hogy csinálj valamit. Különben elégedetlen ember leszel. Egy férfinak szüksége van rá, hogy bizonyítson. Ez azért van, mert nem szül gyereket.

35. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Milan Kundera: Halhatatlanság
Milan Kundera: Búcsúkeringő
Milan Kundera: Tréfa
Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége
Milan Kundera: A függöny
Milan Kundera: Az élet máshol van
Milan Kundera: Nemtudás
Milan Kundera: A nevetés és felejtés könyve
Milan Kundera: Lassúság
Milan Kundera: Azonosság