Csillaghajók 8 csillagozás

Ivan Jefremov: Csillaghajók

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Eredeti cím: Звёздные корабли

Eredeti megjelenés éve: 1948

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Új Magyar, Budapest, 1949
92 oldal · Fordította: Márkus Gyula

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

Arianrhod P>!
Ivan Jefremov: Csillaghajók

@Ákos_Tóth késztetett nosztalgiázásra a szovjet scifi-olvasós kihívásával, és milyen jól is tette! Ismét elmerülhettem ifjúságom Aranykorában, ahol Jefremov máig piedesztálon áll. Időnként mosolyogtam, miközben két kisregényét olvastam most, – ezeket előzőleg nem ismertem, – hisz azóta rengeteg víz lefolyt már a Donon és Volgán, az ideológiai mondanivalója (ami nagyon sokszor politikai propaganda, bár még most is érezhetően igazi hitből, valós lelkesedésből fakad) azóta hitelét veszítette, tanárbácsis-magyarázós stílusa a mai tudományos-fantasztikus irodalomban már nem elfogadott. De a tudomány és a fejlődés iránti megszállott rajongása, igaz embersége semmit nem veszített a varázsából, legalábbis számomra nem.

Ez a kisregény 2 tudós különböző irányból, de egy céllal történő kutatómunkája egy meghökkentő fölfedezés igazolására. Csillaghajókról valójában szó sincs, még az űrbe sem jutunk el. Paleontológiát és geológiát tanulmányozhatunk, 70 millió éves dinoszaurusz csontokat vizsgálhatunk, bizonyítékot keresve (és végül találva is) arra, hogy idegen lények jártak akkoriban Földünkön. Ha valóban így volt, milyenek lehettek? Barátságos szándékkal jöttek? Hogyan sikerült nekik? Mit hagytak maguk után? Vajon mi lehetett a céljuk?

A tudósok bebizonyítják a kutatás során, hogy amennyiben léteznek földönkívüli intelligenciák, azok fiziológiaialag nem különbözhetnek sokban a földi embertől, hisz a természet célszerűségre törekszik, megfelelő formájú és méretű koponya, kéz és láb nélkül pedig nem lehetséges magasan fejlett gondolkodás. (Bár azzal nem értek egyet, hogy a Szarv szükségtelen!) Egy igazi fejlett értelem pedig nem pusztító, nem ellenséges, nem hódító. Mennyire igaz!!!

Szorosan összefügg ezzel a kisregénnyel a másik, amit most olvastam, „A Kígyó Szíve” című, ami különálló kötetben ugyan nem jelent meg, de Kuczka Péter beválogatta az első Metagalaktika-kiadványba, ott olvasható. Ott már a világűrben utazunk, a jövő egységes népű, osztálytársadalom nélküli Földjének korában, egy igazi Jefremovi bűvös Utópiában. És végre sor kerül a rég várt, nagy találkozásra egy földönkívüli csillaghajó legénységével. Imádtam! Nincs harc, barátságos információ-csere történik, egymás megértése a cél. Milyen más, mennyivel vonzóbb látomás ez, mint nyálkás féreg- vagy rovarszerű, gyilkos indíttatású idegenek, akik megsemmisíteni akarják a másságot, semmint megismerni! És mennyire jellemzően emberi látásmód az, hogy eleve ilyen megközelítésben ábrázolják az idegen földönkívüli lényeket általában a mai fantasztikus irodalomban.

Én Jefremovval, és gyönyörű Utópiájával vagyok, a remény hal meg utoljára, hogy valaha az ember is eléri azt a szellemi színvonalat, ahol már nem a pusztítás a cél! Sajnos ha valaha megvalósulna ez az álom, én már nem leszek jelen…

alaurent P>!
Ivan Jefremov: Csillaghajók

Elég sok Jefremovot olvastam, de ez nem volt köztük, valószínűleg hiányzott az általam látogatott könyvtárakból. Pedig minden bizonnyal értékeltem volna az őslénytani vonatkozásokat, és azt a hihetetlen szerencsét, amivel a tudósok megtalálják az egyetlen bizonyítékot a csillaghajók létezésére, úgy uszkve 70 millió év távlatából.
Jefremov minden, az emberiségbe vetett hite és elfogultsága ellenére megengedte a szereplőinek, hogy kimondják a kételyeiket, megfogalmazzák a problémáikat, de arra is ügyel, hogy mindig akadjon valaki, elismert tudós vagy egyszerű ember, aki a helyére teszi az eltévedt gondolkodókat. A moralizálás, és az emberiség fényes jövőjének részletes felvázolása miatt nem kedveltem annyira a főműveit, ez ebben a kötetben terjedelmi okokból nem kerülhetett zavaróan elő.
Így azt mondhatom, egy írni tudó elkötelezett idealista világnézetével kaptam egy egészen elviselhető kisregényt, amelyben felfedezhetőek a kor nehézségei, a nemrég lezárult háború szörnyűségei, és egy olyan mértékű optimizmus, amit ma teljesen idegennek érzek.

gyuszi64>!
Ivan Jefremov: Csillaghajók

Nem értem, anno miért hagytam félbe. Jó, nem egy pörgős kalandregényről van szó, a szerző jellegzetes ismeretterjesztő-tanító elmélkedései talán még nehézkesnek is tűnhetnek, de a stílusa jobb, mint amire emlékeztem. Csillaghajókról természetesen szó sincs (a fordítás hű), de az alapötlet minden idők tíz legjobb SF ötlete közé tartozik spoiler, a kidolgozás természettudományosan igényes is, érdekes is spoiler. Megkapjuk a háború utáni retro-hangulatot, Jefremov aprólékosan kifejti kedvenc témáit az élet keletkezési és megnyilvánulási lehetőségeiről. Legjobban mégis a tudomány iránti hit és elkötelezettség érzése maradt meg bennem: a szerző a tántoríthatatlan kitartást tartja az egyik legfontosabb erénynek.
Ez nem egy könnyű könyv, nem szabad türelmetlenül olvasni, de azt hiszem, a 40-es évek végi Szovjetunióban ennél jobb sci-fit nem lehetett írni.

2 hozzászólás
and_rea P>!
Ivan Jefremov: Csillaghajók

Befejeztem, rövidke volt, de mégis úgy éreztem, lassan haladgatok vele. Olyan közömbös vagyok e könyv iránt, mert végülis nem volt bajom vele, még érdekesnek is lehetne mondani az idegenek 70 millió évvel ezelötti ittjártának, nyomainak kutatását. De a szereplõk sem fogtak meg úgy igazán, a történetvezetés is hagyományos.
Egyszer elolvasni jó volt.

Busmen>!
Ivan Jefremov: Csillaghajók

Az ötlet amit körbejárt az tetszett , jó volt , csak a megvalósítás sikerült gyengécskére !


Népszerű idézetek

Arianrhod P>!

Olyan ásatást rendezünk, amilyet még nem pipált a világ!

Arianrhod P>!

A gondolkodó lénynek feltétlenül körülbelül olyan nagyságú fejjel kell bírnia, mint a mienk. Az ember főbb külső és belső jellegzetességeit nem a véletlenek következtében kapta. Így például az agyvelő csak abban az esetben fejlődhet, ha a fej nem szolgál fegyverül is, ha nincs rajta szarv és hatalmas agyarak, ha nem azzal vájja a földet, nem azzal szerzi meg zsákmányát.

3 hozzászólás
Arianrhod P>!

Az új felfedezések útja mindig nehéz és göröngyös. De a magasan szárnyaló gondolatok meseszerű könnyedséggel siklanak át az otromba tévedések felett. Az egész idő alatt az ember ott bolyong a feltevések kusza labirintusában, de a tények ránehezedő súlya visszatartja, visszahúzza …

Arianrhod P>!

Ebből következik, hogy az élet abban az általános formában, ahogy a Földön ismeretes, nem véletlen, hanem törvényszerű. Csak ilyen élet haladhat előre a történelmi tökéletesedés, az evolúció útján. E szerint a tételt az evolúció útján kell levezetni az egyszerű lényektől a gondolkodó lényekig. Minden más megoldás alapnélküli, hazug tudatlanság, merő képzelődés.

Ninácska P>!

– Mikor érkezett meg, Alekszej Petrovics? – Ma. – Már sokan érdeklődtek ön után. – Igen? Nos, a legtöbbjük számára még most sem vagyok itthon. Kérem, csukja be az első szoba ablakát! Belépett a szobába, levetette régi, elnyűtt katonai esőköpenyegét és leült íróasztala mellé. Zsebkendőt halászott ki a zsebéből, megtörölte az arcát, majd végigsimította ritkuló, puha, világosbarna haját. Aztán gondolataiba merült. A szobára mély csend borult. Hirtelen felállt és hosszú, kimért léptekkel fel és alá sétált a szekrényekkel és asztalokkal zsúfolt szobában. – Tényleg lehetséges lenne? – buggyant ki váratlanul ajkai közül a félhangossá vált kérdés. Eddig céltalan sétája határozott irányt kapott. Az egyik magas szekrényhez ment és nagy erővel felrántotta súlyos tölgyfaajtaját. Mérőónok ezüstösen fehérlő sávjai villantak elő a szekrény sötét mélyéből. Az egyik mérőónon sárga színű, csontkeménységű kartonból készült kocka állt. A kocka szembenéző oldalán az éleket szürke papírlappal ragasztották le, amelyen fekete tussal rajzolt, különös alakú kínai írásjelek sötétlettek.

Arianrhod P>!

„Hic locus est, ubi mors gaudet succurrere vitae." (Ez az a hely, ahol a halál örül, mert az életet segítheti.) Satrov professzornak önkéntelenül ez a latin felirat jutott eszébe, amelyet oly gyakran olvasott le a bonctermek homlokzatáról.

Arianrhod P>!

Valóban, már huzamosabb idő óta fáradtnak érezte magát. A megszokott, mindennapos, azonos síkon mozgó elfoglaltság pókhálója olyan szorosan szövődött agya köré, hogy megbénította a gondolat szárnyait és nem röppenhetett mind magasabbra és magasabbra. Mint a súlyos terhet húzó lovak, olvan lassúvá, kényelmessé, biztossá, csüggedtté váltak gondolatai.


Hasonló könyvek címkék alapján

Vlagyimir Afanazjevics Obrucsev: Utazás Plutóniába
Georgij Martinov: Az időspirál
Georgij Martinov: Támadás a Föld ellen
Georgij Martinov – Cs. Horváth Tibor – Fazekas Attila: Támadás a Föld ellen
J. Vojszkunszkij – I. Lukodjanov: A fekete oszlop
Olesz Berdnik – Vojszkunszkij – Lukogyjanov: Titánok útja / A fekete oszlop
Vaszilij Zaharcsenko: Utazás a jövőbe
K. E. Ciolkovszkij: Séta a Holdon
Marissa Meyer: Cress
Wéber Anikó: Örökszerda