Tömegsír 4 csillagozás

Ivan Goran Kovačić: Tömegsír Ivan Goran Kovačić: Tömegsír

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Eredeti cím: Jama

Eredeti megjelenés éve: 1944

>!
Magyar Helikon, Budapest, 1980
116 oldal · ISBN: 9632072715 · Fordította: Benjámin László · Illusztrálta: Kass János
>!
Magyar Helikon, Budapest, 1968
116 oldal · Fordította: Benjámin László · Illusztrálta: Kass János

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

Zsuzsi_Marta P>!
Ivan Goran Kovačić: Tömegsír

Vékony kis kötet, mélyen megrázó tartalom. Egy vers. Egy halálraítélt, agyonkínzott, sorstársaival a tömegsír felé araszoló, kivégzéséhez sorban álló szerencsétlen ember gondolatai.
Elgyötörten, sebeket hordozva áll a halál közelében, társai mögött, hallva azok utolsó pillanatait.
Bennem Radnóti: Razglednicák-at idézte fel: „Tarkólövés. – Így végzed hát te is.”
Zuhanását várva, sorban állva számot vet életével, felidézve a karnyújtásnyira levő, egykori otthonát jelentő településen töltött éveit, családját, a kis falu mindennapjait: „kenyérszag, tücsökdal, az orsó zümmögése” Lehet-e még ott élet valaha? Élhetnek-e még ott az emberek ezek után?
Ez mind eltűnt. Csend és halál van helyettük. És a túlélés lehetősége…
Nagyon tetszett a vers dinamikája, ritmusa, stílusa – kiválóan ábrázolta Kovacic a szereplőben kavargó érzelmeket, gondolatokat.
Említésre méltó a kötet igényes megjelentetése. A Magyar Helikon 1980-as kiadásában, számozatlan oldalakon, Kass János absztrakt illusztrációival, egyszerű, szép borítóval nyújtott hátteret a megható költeménynek.

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

Lunemorte P>!

Hát van-e hely, hol kín van, néma tűrés,
Ahol élve szenved és tűr az ember?
Van-e hely, ahol üt a kéz s együtt élsz
Azzal, ki ellened bűnt követett el?

Van-e hely, ahol visong még gyerekhad,
S fiúnak anyja, lánya van apának?
Ahol zokog a húgod, és ha meghalt,
Virágcsokrot tesz keblére a bátyja?

Amethyst >!

A drót kegyetlenül fülünkbe tépett,
A megdagadt, borzalmas húscafatba.

Amethyst >!

Gondom lesz rá, hogy parázsból csináljak
szemet nektek! Baglyok! Vak macskakölykek!

Katze>!

Egy vak, a rettegéstől felvonítva,
Holtan rogyott le. Én emberfeletti
Erővel számoltam: hány vár a sírra,
Levontam, kit hallottam már elesni,
Bár mindegyik halálhörgése, minden
Sikoltása mélyéig marta szívem.

IV

Katze>!

Elhallgattam. Magam vagyok a holtak
Hidegében, a halál jege rajtam,
Szerveimen. Nem oltja el a szomjat
E jég – tüzel a nyelvem, torkom, ajkam,
A halál jege néma. Pokla lángol.
Sikoly sincs, hogy kiváltson a magányból.

VII

Katze>!

Elszörnyűlködtem: mozognak a testek,
Rám dőlnek, lassan omlanak, kiáltnak,
Hörögnek, sírnak, jajgatnak, nevetnek,
Kezük nyújtják, s dühhel megfojtanának…
Éreztem, hogy a körmök és a szájak,
S a végtagok rám, élőre vadásznak.

Megálltam rémülten. Ők is megálltak.
A súly kisebb lett. Vállamon keresztül
Holt láb esett. Többé már nem vadásznak,
Nem üldöz senki sem! – Az én kezemtől
Omolnak a testek! – mondtam magamba.
– Csak női haj fonódott a nyakadra!

VIII

Katze>!

És úgy éreztem, bennem van a vétek,
Hogy a mélyben hagyom a sok halottat,
Mert él e levegő… de én nem élek…
És vártam, hogy a sírba visszadobnak.
De: – Élsz! – sebem szólt. Ez adott nyugalmat.
Közelgett az este. Leszállt a harmat.

VIII

Katze>!

Rángattam a holtakat egyre-másra,
Se fájdalmat, se félelmet, se szégyent
Nem éreztem, léptem mint földrakásra –
Pedig talán halott húgomra léptem,
Tán gyönge kedvesemre, ismerősre.
A szomjúság vadított így erősre.

IX

Katze>!

Sírtam, és sírok most is; csak torokkal
Sírok, mert nincs szemem, csak a szívemmel,
Mert utoljára a késen csorogtak
Könnyeim. Nem láthatlak titeket, mert
– Boldogtalannak – nincs szemem, hatalmam,
S mennék bár én is! – nincs helyem a harcban.

X

Lunemorte P>!

Anyóka! Néném! Dörzsölgetni kezdtem,
Csókkal mondtam búcsút csontos kezének.
S úgy tünt: halott anyámat öltem én meg.


Hasonló könyvek címkék alapján

Lator László (szerk.): A világirodalom legszebb versei
Miroslav Krleža: Versek / Emlékiratok
Radnóti Miklós: Radnóti Miklós összes versei és műfordításai
Pilinszky János: Pilinszky János összes versei
Fodor Ákos: Addig is
Radnóti Miklós: Radnóti Miklós válogatott versei
Radnóti Miklós: Erőltetett menet
Radnóti Miklós: Válogatott versek / Ikrek hava
Radnóti Miklós: Naptár
Szabó Lőrinc: A huszonhatodik év