Nyolc ​perc 60 csillagozás

Ittzés Laura: Nyolc perc

Hanna harminchárom éves magyar nő, aki a német középosztály kényelmes és biztonságos életét éli Sylt szigetén, egy lakóházzá alakított világítótoronyban. Nyomasztó kamaszkori élményeiről senkinek sem mesél, még a férjének sem. Nincs más vágya, mint hogy pár hónap múlva nyugalomban megszülje első gyermekét.

Egy nap megjelennek a világítótorony körül a német titkosszolgálat emberei. Hanna megtudja, hogy Tobias Müller, a magyar hírszerzés egykori magas rangú tisztje előző este meghalt egy Berlin környéki autóbalesetben. A nő úgy dönt, hogy – férje tiltakozása ellenére – azonnal hazautazik Magyarországra, és felteszi végre azokat a kérdéseket, amelyekre már régóta tudja a választ.

>!
Binwin, Budapest, 2017
368 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786158081009

Enciklopédia 16


Kedvencelte 5

Most olvassa 5

Várólistára tette 126

Kívánságlistára tette 108

Kölcsönkérné 7


Kiemelt értékelések

>!
Nikolett0907 P
Ittzés Laura: Nyolc perc

„Mert egy embert legkönnyebben a szenvedélyei alapján lehet megtalálni. Az ugyanis erősebb, mint a félelem. A félelem csak ideig-óráig tartja kordában az embereket, de a szenvedély… Annak az emberek többsége nem tud hosszan ellenállni, és könnyelműen követni fogja korábbi függőségeit, amint hamis biztonságérzete támad.”

Ez a kötet megint egy olyan mű, amit nagyon sajnáltam volna így utólag, ha nem olvashatom.
De mivel szerencsére utazókönyvként volt szerencsém megkapni, így jó érzéssel tölt el, hogy minden könyvnek megvan a maga helye és ideje az életemben. Ezért és sok egyébért is köszönöm, hogy olvashattam.

Maga a történet szépen csordogált számomra, mindig annyi információval látott el amennyire szükségem volt.
Ám voltak részek, mikor úgy éreztem a torkom és a gyomrom egyszerre összeszorult és nem engedett levegőt venni.
Ha azt írom kimagaslóan van megírva, akkor azt nagyon is komolyan gondolom.
A nyelvezete szép, érdekes fogalmazásokkal és rendkívül értékes gondolatokkal.
Bár sok érzelmet váltott ki, a kedvencek közé nem fogom betenni, egyszerűen nem megy.
Maga a borító is kellemes látványt nyújt számomra.
Tehát összességében mindenképpen elmondhatom, hogy inkább pozitív élményt kaptam, mint negatívat.
Egyszer érdemes elolvasni mindenképpen.

>!
Chöpp 
Ittzés Laura: Nyolc perc

Kicsikét szkeptikusan kezdtem bele, de nem telt bele sok idő, már azon kaptam magam, hogy szeretnék gyorsan visszatérni az olvasásához. Innen már sima út vezetett az izgalmas végkifejletig. Végig éreztem az 1980-as évek hangulatot, illatokat, kolesz zajokat, ízeket. Szinte még a tizenéves énem is visszajött. Ahogy gondolkodtam, láttam a világot, kapcsolódtam társaimhoz és a felnőttekhez. Először elcsodálkoztam, milyen elfogult Hanna Fauszttal, aztán rögvest visszacsusszanva tizenéves reakciómhoz, azon csodálkoztam, hogy milyen merész ez a Hanna! És valóban. Hanna okos, bátor és vagány lány. Mindaz, amit átélt, hűbben már nem is tükrözhetné személyiségét.
Szereplőink három dimenziósak. Szerethetők/gyűlölhetők. A történet éppen eléggé csavaros ahhoz, hogy érdekfeszítő legyen. Szépen összehozott múlt-jelen szál, és szépen elvarrott szálak.
Gyakran megnézegettem a szerző képét a borítón. Egyre szimpatikusabb lett, ahogy haladtam előre a történetben. Remélem nem ez lesz az írónő utolsó könyve!

>!
sztinus P
Ittzés Laura: Nyolc perc

Jól megírt, kiforrott.
Én nem vagyok kémrajongó, de a háttértörtènetek is nagyon jók voltak, tetszettek a helyszínek, a nem megszokott ötletek. spoiler
Filmkènt is el tudom kèpzelni!:)
Köszönöm, hogy utazókönyvként lehetősègem volt olvasni!

3 hozzászólás
>!
bagie P
Ittzés Laura: Nyolc perc

Nagyon tetszett.
Folyamatosan az intelligens jelző jár(t) a fejemben olvasás közben is, és akkor is,ha épp nem olvastam, de eszembe jutott a könyv.
Köszönöm a lehetőséget, hogy utazókönyvként olvashattam!

>!
Sicc
Ittzés Laura: Nyolc perc

A könyv borítója szerelem első látásra. A történet pedig azonnal beszippantja az olvasót, és nem hagyja nyugodni addig, amíg a végére nem ér. Feszes tempójú, több nézőpontú és idősíkú regény, néha már-már lírai szöveggel.
Durva belegondolni sorsokba, életutakba, a hírszerzés működésébe, a zsarolások, hazugságok ördögi köreibe…
Ez a hidegháborús, kommunista időszak mindig is érdekelt, ennek ellenére kiráz tőle a hideg. Nem éltem volna akkor.
A Momónak pedig külön örültem. (Ahogy megláttam a „szürkeurazást”, azonnal megtörtént az átkapcsolás:)
Kíváncsian várom az írónő következő regényét!

>!
Izolda +SP
Ittzés Laura: Nyolc perc

A történetben – most, harmadszorra – kevés újdonság volt: a rádiós, meg az a pár félmondat, amit tudom, hogy én hiányoltam. Meg a vége.
A halottaink, a hiányaink, a fekete űr, amit viszünk magunkkal. Ez egy nagyon jó krimi-thriller amúgy is, de a legvégével két napon belül másodszor ríkattál meg, Laura. Köszi.

>!
Odett
Ittzés Laura: Nyolc perc

Nekem nagyon sikeresen eladta magát a könyv, így karácsonyra megkértem, és meg is kaptam. Gyönyörű kiadvány, és a prominens molytagok véleményei nagyon fellelkesítettek, nagyon pozitív érzésekkel fogtam az olvasásba. És most ezért is félek picit leírni a véleményem.
Tulajdonképpen ez egy lélektani kémregény, terhes női főhőssel, ami nagyon bátor választás, nagyon szép, érzékeny prózával, ami szintén bátor választás, hiszen a kémregényolvasók ennél szikárabb stílust szoktak a zsánerben, szerintem legalábbis. Én nagyon élveztem az intelligens, szép prózát. A fizika mint tudományterület nem csupán tudás-fitogtatásként jelent meg a szövegben, hanem másodlagos jelentést kapott, szimbólummá növekedett. Ez a része nagyon jó volt, és a végén már csak azért olvastam a regényt, mert elbűvölt a nyelv, és tetszett, ahogy a szimbólumok kibomlanak, keretezik a történetet. Pl az egyszerre két helyen létező atomi részecskék természete, és az erre rímelő narráció kettős időkezelésére, ezek zseniális megoldások. De sajnos már kinőttem abból a korból, hogy én most ezért szívből lelkesedjek, és minden más felett szemet tudjak hunyni.
Tulajdonképpen három dolog volt, ami zavart. Ebből egy teljes szubjektív, az én bűnöm, másik kettő viszont objektív, már-már írástechnikai hibának is felróható. De most távolabbról kezdem: pont idén olvastam el Carré A kém, aki bejött a hidegről klasszikusát, és ami a legjobban szíven ütött abban a regényben, ahogy a hatalom emberei sorscsapdákat állítanak embereknek, akik úgy sétálnak ezekbe bele, úgy lesznek a hatalom játékszerei, hogy észre sem veszik, vagy amikor már észreveszik, már fent állnak a sakktáblán, egy-egy kockán, és úgy játszanak velük, mint a bábukkal. Van, aki sosem veszi észre, hogy báb volt, néhányan belenyugszanak ebbe a szerepbe. Ez a regény pont ezt a gondolatot viszi tovább, de a Fülöp-monológgal ad egy vallásos színezetet az egésznek, hogy ez eleve elrendelt. ÉS nincs kimondva, de ott lebeg a predesztináció gondolata az egész fölött. Sajnos nem tudtam nem észrevenni, hogy a fizikatudás mögött megjelenik a misztikus máz meg az Istenélmény. A Michael Ende regényből kölcsönzött szürkeember meg az ártatlan lány konfliktusából a gonosz-jó párharca lesz. Szinte láttam magam előtt, ahogy egy kozmikus sakktáblán mozgatja a szürke embert a gonosz, ellene meg lép egyet-egyet a Jóisten. Ez a rész sajnos, amitől engem kiver a víz, nem az írónő tehet róla, nem ő okozta a sebeket, de hű.
Másrészt viszont, a történetszövésben is megjelenik a sakktáblán mozgatás, csak sajnos az író mozgatja a karaktereit sakktáblán, nem éreztem, hogy ön-azonosan cselekednének, csak sokszor azért léptek ide vagy oda, hogy konfliktus legyen, hogy előremenjen a cselekmény, és ez már objektívebb hiba. spoiler Egy ilyen traumatizált karakter ezt tényleg jó poénnak tartja? Vagy csak nagyon jó drámai, szimbolikus jelenetet lehetett belőle kreálni, és azért kellett? És voltak még hasonló megoldások, de mindegy is. Végül is, tudom, hogy ilyenkor ezeket hosszan lehet magyarázni, hogy a buta olvasó nem érti, de az benne volt a karakterben, és a többi, és a többi. A másik megoldás, amikor a karakterek csakis azért beszélnek, hogy az olvasó infókról értesüljön, az olyan gyakori hiba, hogy a szakzsargonban neve is van ennek a párbeszédtípusnak. Sajnos itt is jelen voltak, és engem nagyon zavartak.

>!
latinta SP
Ittzés Laura: Nyolc perc

Hát ilyent sem csináltam még, hogy nem írok értékelést – és mégis.

    Inkább csak a benyomásaimat, meg azt, hogy mi történt velem, miközben olvastam, meg nem olvashattam ezt a letehetetlen regényt.

    Mert valóban az volt számomra.

    Mintha azokban az időszakokban, amikor nem nyithattam ki – (dolgoztam) –, szinte kikapcsolt volna az agyam, de azonnal vissza tudott állni „normál működésre”, amint újra fellapozhattam ezt a többszereplős-évtizedeketátívelő, mégis egyetlen folyamatos – akárha a Möbius-szalag oldalán végighúzódó – történetet.

    Ha tréfálkozni, szóviccelni volna kedvem (van), írhatnám/írom (még ha elcsépelt fordulatnak is tűnik): lebilincselő kémtörténet volt ez, a kényszerítő körülmények hatására egy 007-es ügynök rafináltságát is megszégyenítő magyar lányról – is…

>!
BZsofi +SP
Ittzés Laura: Nyolc perc

Az egész @Juci gerillaakciójával kezdődött: mely szerint megjelent egy szuper könyv, ha jót akarok olvasni, akkor ajánlja a figyelmembe. Ekkor landolt a kívánságlistán. Aztán jött @Izolda, hogy nála megvehető néhány példány, rögtön éltem is az ajánlattal, ugyanakkor kétségbe is estem. Jelenlegi olvasási morálomat ismerve ezzel aláírtam a főzőcskés kihívás teljesítésének halálos ítéletét.
A könyv megérkezett (még egyszer kööszönet érte @Izolda-nak), és elkezdtem olvasni. Az első pár oldal még lassan ment, de aztán teljesen beszippantott és alig tudtam letenni. (Még a hajnali szoptatásokat sem bántam.)
Izgalmas, fordulatos, szépen megírt. És meg kell mondjam, régen volt ilyen igényesen kivitelezett könyv a kezemben!

15 hozzászólás
>!
Anibell P
Ittzés Laura: Nyolc perc

Olvasási válságban voltam egy ideje, kedvelt szerzők könyveit is simán félre raktam, de azt hiszem a Nyolc perc most kigyógyított, olyan lendülettel olvastam, mint már régen. Sodró, okos, izgalmas, érzelmes, de nem érzelgős, az információk pont jól adagolva, mindig van sejtés, de nem kiszámítható. Kedveltem és utáltam a szereplőket, izgultam, és keveset agyaltam, inkább olvastam és forgott a film a szemem előtt, mert hogy nagyon is filmszerű, remélem egyszer moziban is láthatom majd.

spoiler


Népszerű idézetek

>!
Chöpp 

Mert egy embert legkönnyebben a szenvedélyei alapján lehet megtalálni. Az ugyanis erősebb, mint a félelem. A félelem csak ideig-óráig tartja kordában az embereket, de a szenvedély… Annak az emberek többsége nem tud hosszan ellenállni, és könnyelműen követni fogja korábbi függőségeit, amint hamis biztonságérzete támad.

95. oldal

Kapcsolódó szócikkek: függőség · szenvedély · szokás
>!
Chöpp 

A legfájdalmasabb, ha megérted, hogy végig, végig, mindvégig csak használva voltál. Nem voltál senki a másik számára. Illetve dehogynem, nagyon is voltál, csak nem valaki, hanem valami. Tárgy voltál, kellettél valamire. Csak a használati értéked számított. Amikor az megszűnt, megszűntél te is.
Ha olyan lép át feletted, aki mindent tudott rólad, az olyan, mintha maga Isten feledkezett volna meg a személyedről. Ha nem szeret téged az, aki bensőségesen ismer, hogyan tarthatna téged számon az, akit még te sem ismersz? Hogy lehet szégyen nélkül mesélni erről valakinek, akit mindig is szerettek?

110. oldal

Kapcsolódó szócikkek: csalódás
>!
Izolda +SP

Most, hogy terhes vagyok, mintha a pillanat töredéke alatt eltűnt volna a magam feletti önrendelkezés joga.

19. oldal

Kapcsolódó szócikkek: önrendelkezés · terhesség
>!
Chöpp 

Mert nem egy konkrét esemény miatt csúszik ki a lábunk alól a talaj. A dolgok alattomos összefonódottságban tekerednek a testünkre. Először csak a lábunkra, aztán a karunkra, majd a nyakunkra, végül magukkal rántanak minket a mélybe. Végig azt hisszük, van még időnk visszafordítani a történéseket. Aztán már csak a zuhanást érzékeljük.

110. oldal

>!
Chöpp 

Kell, hogy amit az ember csinál, az valakinek értéket jelentsen.

250-251. oldal

>!
Anibell P

Aki sosem hagyta el a hazáját, az úgysem értheti, hogy attól kezdve mintha felhasadna a téridő, két párhuzamos valóságban élsz tovább. Lesz otthon és lesz itthon. Otthon, a hátrahagyott hazádban a hiányod önálló életre kel, és mint egy titkos ikertestvéred, éli tovább nélküled az életed.

17. oldal

>!
imma A+P

    (…) Kevesen vannak az utcán, de ez az ismeretlen férfi az első pillantásra feltűnik. A falat támasztja a kávézó mellett, öltönyben van, de valahogy mégsem elegáns, inkább csak szürke és hivatalos. Aktatáskája a hóna alatt, szürke az is, ahogy a kalapja is az, meg a füst is, amit komótosan ereget. Az arca jobb oldalán egy nagyon vékony, karmolásszerű sebhelyet látok.
    – Halász Hanna? – kérdezi, amikor elhaladok mellette, és már hajtogatja is össze az újságját, mint aki biztos a dolgában.
    Egyszeriben kiszárad a szájpadlásom, alig bírok megszólalni.
    – Igen – préselem ki magamból nagy nehezen.
    – Kövessen!
    Van valami a hangjában, valami száraz, hivatalos és megfellebbezhetetlen. Gépiesen követem a férfit a kávézóba. Leülünk az egyik sarokban. Körbenézek: senki sincs a közelünkben. Nem veszem le a kabátomat, csak leereszkedem a szék szélére. A férfi a mellette levő székre rakja a kalapját és a táskáját.
    – Találkozásunk államtitok. Ha erről bárkinek említést tesz, börtönbe kerül – mondja rutinosan, ahogy más az adjonistent.

85-86. oldal, 8. Hanna - Budapest, 1987 (Binwin, 2017)

>!
Chöpp 

Semmit nem akarok; a semmit akarom.

164. oldal

>!
imma A+P

– És mi lenne, ha a tenger mellett élnél? Mit csinálna a tenger, ha eltűnne a Hold?
– Azonnal visszahúzódna, és elkezdődne az apály – vágtam rá alig leplezett büszkeséggel.
– Igen, de miért?
– A gravitáció miatt. Ha eltűnne a Hold, azonnal megszűnne a tengerre ható hatása.
Láttam rajta, hogy tetszik neki gyors válaszom, de ezúttal nem hagyta annyiban.
– Azonnal? – kérdezgetett tovább. – Tehát előbb látnád azt, hogy visszahúzódik a tenger, mint azt, hogy eltűnt a Hold az égről?
Zavarba jöttem.
– Igen, talán. Azt hiszem.
Apám tettetett meglepődéssel csóválta a fejét.
– A gravitációval kapcsolatos információ „hamarabb érne ide”, mint maga a fény?
Elképedtem. Nem, ez valóban nem lehetséges, hiszen semmi sem haladhatja meg a fénysebességet.
Apám nem árulta el, hogy magának Einsteinnek is hosszú évekbe telt, hogy megoldja ezt a dilemmát: ebből született az általános relativitáselmélet. De mire erre rádöbbentem, és méltatlankodhattam volna, addigra apám már több mint egy évtizede halott volt.

16-17. oldal

Kapcsolódó szócikkek: relativitáselmélet
>!
Chöpp 

Mindenki szeret harapdálni, különös élvezetet lelnek az emberek abban, hogy feltépdessék mások sebeit. Aztán csodálkoznak, ha véres lesz a pofájuk.

71. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Dan Brown: A Da Vinci-kód
M. J. Arlidge: Ecc, pecc
Jason Matthews: Az árulás palotája
Paula Hawkins: A lány a vonaton
Robert Ludlum: Az Aquitánia hadművelet
Ian Fleming: Dr. No
Eric Van Lustbader: A Bourne-birodalom
Liz Nugent: Mindig is éjjel lesz
Darcey Bell: Egy kis szívesség
Helena Silence: Ezüsthíd