Nyolc ​perc 77 csillagozás

Ittzés Laura: Nyolc perc

Hanna harminchárom éves magyar nő, aki a német középosztály kényelmes és biztonságos életét éli Sylt szigetén, egy lakóházzá alakított világítótoronyban. Nyomasztó kamaszkori élményeiről senkinek sem mesél, még a férjének sem. Nincs más vágya, mint hogy pár hónap múlva nyugalomban megszülje első gyermekét.

Egy nap megjelennek a világítótorony körül a német titkosszolgálat emberei. Hanna megtudja, hogy Tobias Müller, a magyar hírszerzés egykori magas rangú tisztje előző este meghalt egy Berlin környéki autóbalesetben. A nő úgy dönt, hogy – férje tiltakozása ellenére – azonnal hazautazik Magyarországra, és felteszi végre azokat a kérdéseket, amelyekre már régóta tudja a választ.

Eredeti megjelenés éve: 2017

>!
Binwin, Budapest, 2017
368 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786158081009

Enciklopédia 22

Szereplők népszerűség szerint

Halász Hanna · Márta · Tobias Müller


Kedvencelte 6

Most olvassa 2

Várólistára tette 123

Kívánságlistára tette 95

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

Nikolett0907 P>!
Ittzés Laura: Nyolc perc

„Mert egy embert legkönnyebben a szenvedélyei alapján lehet megtalálni. Az ugyanis erősebb, mint a félelem. A félelem csak ideig-óráig tartja kordában az embereket, de a szenvedély… Annak az emberek többsége nem tud hosszan ellenállni, és könnyelműen követni fogja korábbi függőségeit, amint hamis biztonságérzete támad.”

Ez a kötet megint egy olyan mű, amit nagyon sajnáltam volna így utólag, ha nem olvashatom.
De mivel szerencsére utazókönyvként volt szerencsém megkapni, így jó érzéssel tölt el, hogy minden könyvnek megvan a maga helye és ideje az életemben. Ezért és sok egyébért is köszönöm, hogy olvashattam.

Maga a történet szépen csordogált számomra, mindig annyi információval látott el amennyire szükségem volt.
Ám voltak részek, mikor úgy éreztem a torkom és a gyomrom egyszerre összeszorult és nem engedett levegőt venni.
Ha azt írom kimagaslóan van megírva, akkor azt nagyon is komolyan gondolom.
A nyelvezete szép, érdekes fogalmazásokkal és rendkívül értékes gondolatokkal.
Bár sok érzelmet váltott ki, a kedvencek közé nem fogom betenni, egyszerűen nem megy.
Maga a borító is kellemes látványt nyújt számomra.
Tehát összességében mindenképpen elmondhatom, hogy inkább pozitív élményt kaptam, mint negatívat.
Egyszer érdemes elolvasni mindenképpen.

Chöpp >!
Ittzés Laura: Nyolc perc

Kicsikét szkeptikusan kezdtem bele, de nem telt bele sok idő, már azon kaptam magam, hogy szeretnék gyorsan visszatérni az olvasásához. Innen már sima út vezetett az izgalmas végkifejletig. Végig éreztem az 1980-as évek hangulatot, illatokat, kolesz zajokat, ízeket. Szinte még a tizenéves énem is visszajött. Ahogy gondolkodtam, láttam a világot, kapcsolódtam társaimhoz és a felnőttekhez. Először elcsodálkoztam, milyen elfogult Hanna Fauszttal, aztán rögvest visszacsusszanva tizenéves reakciómhoz, azon csodálkoztam, hogy milyen merész ez a Hanna! És valóban. Hanna okos, bátor és vagány lány. Mindaz, amit átélt, hűbben már nem is tükrözhetné személyiségét.
Szereplőink három dimenziósak. Szerethetők/gyűlölhetők. A történet éppen eléggé csavaros ahhoz, hogy érdekfeszítő legyen. Szépen összehozott múlt-jelen szál, és szépen elvarrott szálak.
Gyakran megnézegettem a szerző képét a borítón. Egyre szimpatikusabb lett, ahogy haladtam előre a történetben. Remélem nem ez lesz az írónő utolsó könyve!

ppeva P>!
Ittzés Laura: Nyolc perc

Két dolgot nem kellett volna.
Nekem nem sokkal előtte megint Le Carré-t olvasni.
A fiatal írónőnek pedig a történet helyszínét az 1987-es Magyarországra helyezni.

A Molyon az olvasók többsége legfeljebb bölcsődés volt 87-ben, de sokan még meg se születtek akkor (köztük az írónő is). Ezért nagyon könnyen elhiszik, amikor a hatvanas évek Magyarországára inkább hasonló Magyarországot állítják eléjük, 1987-es címkével. Sokkal élvezhetőbb lett volna, ha nem folyton azon agyalok, hogy ez se így volt, az se így van. Ha mondjuk Titániának és Litániának nevezte volna a két országot, Magyarországot és Németországot. Akkor minden oké, minden a helyén lehet, mert nincs viszonyítás.
Kicsit hasonlított nekem a szocialista magyar kémtörténetekre spoiler.
A „defekál” szót különösen kedveli az írónő – nem számoltam, de gyanúsan sokszor írja le. Miután én… hmmm… egy másik jelentését ismerem*, kicsit nevetgéltem a defekáló ügynökön, aztán megnéztem a további jelentését is. Ezek szerint használják abban az értelemben is, hogy egy kém átáll a másik oldalra? De hogy nemcsak az ügynök, de rajta kívül mindenki, a tizenéves lány is, ezt a szót használta, 1987-ben is, 2003-ban is, az nagyon zavaró, mert nem hihető.
Vannak persze túlzások, logikátlanságok is spoiler, kicsit „mesés” fordulatok, de mindennek ellenére kifejezetten olvasmányosan megírt a történet. Legközelebb talán valami nagyon távoli, kevesek által ismert, vagy kitalált világot kellene helyszínül választani.

P.S. Bocsánat, csalt a szemem (nem is egyszer!!!) – nem defekál, hanem defektál. Így már persze más, de ettől függetlenül még mindig idegesítő volt a szó tömeges használata.

*https://idegen-szavak.hu/defek%C3%A1l

12 hozzászólás
ziara>!
Ittzés Laura: Nyolc perc

Remek első könyv. Mondjuk akinek ilyen gondolatai vannak, ossza is meg azokat.
Intellektuális krimi, talán ez a legjobb szó rá. Kémregény a gyász feldolgozásába ágyazva. Mindenkinek ajánlom.

sztinus>!
Ittzés Laura: Nyolc perc

Jól megírt, kiforrott.
Én nem vagyok kémrajongó, de a háttértörtènetek is nagyon jók voltak, tetszettek a helyszínek, a nem megszokott ötletek. spoiler
Filmkènt is el tudom kèpzelni!:)
Köszönöm, hogy utazókönyvként lehetősègem volt olvasni!

3 hozzászólás
ggizi>!
Ittzés Laura: Nyolc perc

Alapból nem izgatnak a kémes sztorik, de most hajtott a kíváncsiság. Három szemszög, két idősík és egy spoiler fejezet – ami a maga egyszerűsége mellett nálam nagyot ütött! A nyelvezete valóban nagyon szép volt, jóval több, mint egy szokványos krimi színvonal. A történések meghatározó része még a vasfüggöny idején játszódik, amikor a két világ közötti titkos információk áramlása érdekében bárkit, aki hasznos lehet, becserkésztek, megzsaroltak, kihasználtak. Hanna élete is sarkaiból fordult ki az érettségije előtt és felnőttként újra nekiindult, hogy összeillessze a kirakós darabjait. Érdekes történet volt, élvezet volt olvasni a sorait a stílusa miatt is, és bíztam benne, hogy Hannának lesz lehetősége hazajutni, abba a gyönyörűséges világítótoronyba.

Gyönyörű nemcsak a borító maga, hanem az egész könyv is! És most már azt is tudom mi az a „sál” Hanna nyaka körül :)

gab001>!
Ittzés Laura: Nyolc perc

Imádom a borítót és a könyvet olvasva a címet is. Nagyon ritkán olvasok kémregényeket, de szerintem a műfaj kedvelői sem csalódnának a történet összetettségében. Különösen tetszett a fogalmazásmód líraisága, olykor egészen elvarázsoltak a szavak. Másrészt az is, hogy számos tudományos magyarázat is szerepelt, így ezen a téren is sokat kaptam a könyvtől. Három főszereplő szempontját olvashatjuk, ami még izgalmasabbá tette az olvasást, mivel még az időben is ugrálunk. Egyiküket sem tudtam igazán kedvelni, ez mégsem nyomta rá a bélyegét az olvasási élményre. Nagyon jól felépített történet, egy percig nem lehet unatkozni.

>!
Binwin, Budapest, 2017
368 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786158081009
Odett>!
Ittzés Laura: Nyolc perc

Nekem nagyon sikeresen eladta magát a könyv, így karácsonyra megkértem, és meg is kaptam. Gyönyörű kiadvány, és a prominens molytagok véleményei nagyon fellelkesítettek, nagyon pozitív érzésekkel fogtam az olvasásba. És most ezért is félek picit leírni a véleményem.
Tulajdonképpen ez egy lélektani kémregény, terhes női főhőssel, ami nagyon bátor választás, nagyon szép, érzékeny prózával, ami szintén bátor választás, hiszen a kémregényolvasók ennél szikárabb stílust szoktak a zsánerben, szerintem legalábbis. Én nagyon élveztem az intelligens, szép prózát. A fizika mint tudományterület nem csupán tudás-fitogtatásként jelent meg a szövegben, hanem másodlagos jelentést kapott, szimbólummá növekedett. Ez a része nagyon jó volt, és a végén már csak azért olvastam a regényt, mert elbűvölt a nyelv, és tetszett, ahogy a szimbólumok kibomlanak, keretezik a történetet. Pl az egyszerre két helyen létező atomi részecskék természete, és az erre rímelő narráció kettős időkezelésére, ezek zseniális megoldások. De sajnos már kinőttem abból a korból, hogy én most ezért szívből lelkesedjek, és minden más felett szemet tudjak hunyni.
Tulajdonképpen három dolog volt, ami zavart. Ebből egy teljes szubjektív, az én bűnöm, másik kettő viszont objektív, már-már írástechnikai hibának is felróható. De most távolabbról kezdem: pont idén olvastam el Carré A kém, aki bejött a hidegről klasszikusát, és ami a legjobban szíven ütött abban a regényben, ahogy a hatalom emberei sorscsapdákat állítanak embereknek, akik úgy sétálnak ezekbe bele, úgy lesznek a hatalom játékszerei, hogy észre sem veszik, vagy amikor már észreveszik, már fent állnak a sakktáblán, egy-egy kockán, és úgy játszanak velük, mint a bábukkal. Van, aki sosem veszi észre, hogy báb volt, néhányan belenyugszanak ebbe a szerepbe. Ez a regény pont ezt a gondolatot viszi tovább, de a Fülöp-monológgal ad egy vallásos színezetet az egésznek, hogy ez eleve elrendelt. ÉS nincs kimondva, de ott lebeg a predesztináció gondolata az egész fölött. Sajnos nem tudtam nem észrevenni, hogy a fizikatudás mögött megjelenik a misztikus máz meg az Istenélmény. A Michael Ende regényből kölcsönzött szürkeember meg az ártatlan lány konfliktusából a gonosz-jó párharca lesz. Szinte láttam magam előtt, ahogy egy kozmikus sakktáblán mozgatja a szürke embert a gonosz, ellene meg lép egyet-egyet a Jóisten. Ez a rész sajnos, amitől engem kiver a víz, nem az írónő tehet róla, nem ő okozta a sebeket, de hű.
Másrészt viszont, a történetszövésben is megjelenik a sakktáblán mozgatás, csak sajnos az író mozgatja a karaktereit sakktáblán, nem éreztem, hogy ön-azonosan cselekednének, csak sokszor azért léptek ide vagy oda, hogy konfliktus legyen, hogy előremenjen a cselekmény, és ez már objektívebb hiba. spoiler Egy ilyen traumatizált karakter ezt tényleg jó poénnak tartja? Vagy csak nagyon jó drámai, szimbolikus jelenetet lehetett belőle kreálni, és azért kellett? És voltak még hasonló megoldások, de mindegy is. Végül is, tudom, hogy ilyenkor ezeket hosszan lehet magyarázni, hogy a buta olvasó nem érti, de az benne volt a karakterben, és a többi, és a többi. A másik megoldás, amikor a karakterek csakis azért beszélnek, hogy az olvasó infókról értesüljön, az olyan gyakori hiba, hogy a szakzsargonban neve is van ennek a párbeszédtípusnak. Sajnos itt is jelen voltak, és engem nagyon zavartak.

bagie P>!
Ittzés Laura: Nyolc perc

Nagyon tetszett.
Folyamatosan az intelligens jelző jár(t) a fejemben olvasás közben is, és akkor is,ha épp nem olvastam, de eszembe jutott a könyv.
Köszönöm a lehetőséget, hogy utazókönyvként olvashattam!

Sicc>!
Ittzés Laura: Nyolc perc

A könyv borítója szerelem első látásra. A történet pedig azonnal beszippantja az olvasót, és nem hagyja nyugodni addig, amíg a végére nem ér. Feszes tempójú, több nézőpontú és idősíkú regény, néha már-már lírai szöveggel.
Durva belegondolni sorsokba, életutakba, a hírszerzés működésébe, a zsarolások, hazugságok ördögi köreibe…
Ez a hidegháborús, kommunista időszak mindig is érdekelt, ennek ellenére kiráz tőle a hideg. Nem éltem volna akkor.
A Momónak pedig külön örültem. (Ahogy megláttam a „szürkeurazást”, azonnal megtörtént az átkapcsolás:)
Kíváncsian várom az írónő következő regényét!


Népszerű idézetek

Anibell P>!

Aki sosem hagyta el a hazáját, az úgysem értheti, hogy attól kezdve mintha felhasadna a téridő, két párhuzamos valóságban élsz tovább. Lesz otthon és lesz itthon. Otthon, a hátrahagyott hazádban a hiányod önálló életre kel, és mint egy titkos ikertestvéred, éli tovább nélküled az életed.

17. oldal

Chöpp >!

Mert egy embert legkönnyebben a szenvedélyei alapján lehet megtalálni. Az ugyanis erősebb, mint a félelem. A félelem csak ideig-óráig tartja kordában az embereket, de a szenvedély… Annak az emberek többsége nem tud hosszan ellenállni, és könnyelműen követni fogja korábbi függőségeit, amint hamis biztonságérzete támad.

95. oldal

Kapcsolódó szócikkek: függőség · szenvedély · szokás · Tobias Müller
Chöpp >!

A legfájdalmasabb, ha megérted, hogy végig, végig, mindvégig csak használva voltál. Nem voltál senki a másik számára. Illetve dehogynem, nagyon is voltál, csak nem valaki, hanem valami. Tárgy voltál, kellettél valamire. Csak a használati értéked számított. Amikor az megszűnt, megszűntél te is.
Ha olyan lép át feletted, aki mindent tudott rólad, az olyan, mintha maga Isten feledkezett volna meg a személyedről. Ha nem szeret téged az, aki bensőségesen ismer, hogyan tarthatna téged számon az, akit még te sem ismersz? Hogy lehet szégyen nélkül mesélni erről valakinek, akit mindig is szerettek?

110. oldal

Kapcsolódó szócikkek: csalódás · Márta
Izolda P>!

Most, hogy terhes vagyok, mintha a pillanat töredéke alatt eltűnt volna a magam feletti önrendelkezés joga.

19. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Halász Hanna · önrendelkezés · terhesség
Chöpp >!

Kell, hogy amit az ember csinál, az valakinek értéket jelentsen.

250-251. oldal

Chöpp >!

Mert nem egy konkrét esemény miatt csúszik ki a lábunk alól a talaj. A dolgok alattomos összefonódottságban tekerednek a testünkre. Először csak a lábunkra, aztán a karunkra, majd a nyakunkra, végül magukkal rántanak minket a mélybe. Végig azt hisszük, van még időnk visszafordítani a történéseket. Aztán már csak a zuhanást érzékeljük.

110. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Márta
Chöpp >!

Semmit nem akarok; a semmit akarom.

164. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Halász Hanna · semmi
imma P>!

– És mi lenne, ha a tenger mellett élnél? Mit csinálna a tenger, ha eltűnne a Hold?
– Azonnal visszahúzódna, és elkezdődne az apály – vágtam rá alig leplezett büszkeséggel.
– Igen, de miért?
– A gravitáció miatt. Ha eltűnne a Hold, azonnal megszűnne a tengerre ható hatása.
Láttam rajta, hogy tetszik neki gyors válaszom, de ezúttal nem hagyta annyiban.
– Azonnal? – kérdezgetett tovább. – Tehát előbb látnád azt, hogy visszahúzódik a tenger, mint azt, hogy eltűnt a Hold az égről?
Zavarba jöttem.
– Igen, talán. Azt hiszem.
Apám tettetett meglepődéssel csóválta a fejét.
– A gravitációval kapcsolatos információ „hamarabb érne ide”, mint maga a fény?
Elképedtem. Nem, ez valóban nem lehetséges, hiszen semmi sem haladhatja meg a fénysebességet.
Apám nem árulta el, hogy magának Einsteinnek is hosszú évekbe telt, hogy megoldja ezt a dilemmát: ebből született az általános relativitáselmélet. De mire erre rádöbbentem, és méltatlankodhattam volna, addigra apám már több mint egy évtizede halott volt.

16-17. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Albert Einstein · relativitáselmélet
Nyctea P>!

Sőt úgy tűnik, olyan rendszerben élünk, amelyben minél abszurdabb valami, annál inkább létezésre van ítélve.

160. oldal

Chöpp >!

A sötét kávéillat az apám, és anyám benne a leheletnyi kardamom.

366. oldal

Kapcsolódó szócikkek: kávé

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Linwood Barclay: Búcsú nélkül
Liz Nugent: Mindig is éjjel lesz
Diana Hunt: Őrület határán
Sienna Cole: Elmejáték
Niki Tailor: Mindenki hazudik
Farkas Anett: A 33-as beteg
Sienna Cole: Ahol a százszorszépek nyílnak
Guillaume Musso: Az éjszaka és a lányka
Alice Feeney: Időnként hazudok
Lakatos Levente: Loveclub