Nyolc ​perc 48 csillagozás

Ittzés Laura: Nyolc perc

Hanna harminchárom éves magyar nő, aki a német középosztály kényelmes és biztonságos életét éli Sylt szigetén, egy lakóházzá alakított világítótoronyban. Nyomasztó kamaszkori élményeiről senkinek sem mesél, még a férjének sem. Nincs más vágya, mint hogy pár hónap múlva nyugalomban megszülje első gyermekét.

Egy nap megjelennek a világítótorony körül a német titkosszolgálat emberei. Hanna megtudja, hogy Tobias Müller, a magyar hírszerzés egykori magas rangú tisztje előző este meghalt egy Berlin környéki autóbalesetben. A nő úgy dönt, hogy – férje tiltakozása ellenére – azonnal hazautazik Magyarországra, és felteszi végre azokat a kérdéseket, amelyekre már régóta tudja a választ.

>!
Binwin, Budapest, 2017
368 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786158081009

Enciklopédia 9


Kedvencelte 6

Most olvassa 2

Várólistára tette 119

Kívánságlistára tette 103

Kölcsönkérné 7


Kiemelt értékelések

>!
sztinus
Ittzés Laura: Nyolc perc

Jól megírt, kiforrott.
Én nem vagyok kémrajongó, de a háttértörtènetek is nagyon jók voltak, tetszettek a helyszínek, a nem megszokott ötletek. spoiler
Filmkènt is el tudom kèpzelni!:)
Köszönöm, hogy utazókönyvként lehetősègem volt olvasni!

3 hozzászólás
>!
bagie P
Ittzés Laura: Nyolc perc

Nagyon tetszett.
Folyamatosan az intelligens jelző jár(t) a fejemben olvasás közben is, és akkor is,ha épp nem olvastam, de eszembe jutott a könyv.
Köszönöm a lehetőséget, hogy utazókönyvként olvashattam!

>!
Sicc
Ittzés Laura: Nyolc perc

A könyv borítója szerelem első látásra. A történet pedig azonnal beszippantja az olvasót, és nem hagyja nyugodni addig, amíg a végére nem ér. Feszes tempójú, több nézőpontú és idősíkú regény, néha már-már lírai szöveggel.
Durva belegondolni sorsokba, életutakba, a hírszerzés működésébe, a zsarolások, hazugságok ördögi köreibe…
Ez a hidegháborús, kommunista időszak mindig is érdekelt, ennek ellenére kiráz tőle a hideg. Nem éltem volna akkor.
A Momónak pedig külön örültem. (Ahogy megláttam a „szürkeurazást”, azonnal megtörtént az átkapcsolás:)
Kíváncsian várom az írónő következő regényét!

>!
Izolda +SP
Ittzés Laura: Nyolc perc

A történetben – most, harmadszorra – kevés újdonság volt: a rádiós, meg az a pár félmondat, amit tudom, hogy én hiányoltam. Meg a vége.
A halottaink, a hiányaink, a fekete űr, amit viszünk magunkkal. Ez egy nagyon jó krimi-thriller amúgy is, de a legvégével két napon belül másodszor ríkattál meg, Laura. Köszi.

>!
Odett
Ittzés Laura: Nyolc perc

Nekem nagyon sikeresen eladta magát a könyv, így karácsonyra megkértem, és meg is kaptam. Gyönyörű kiadvány, és a prominens molytagok véleményei nagyon fellelkesítettek, nagyon pozitív érzésekkel fogtam az olvasásba. És most ezért is félek picit leírni a véleményem.
Tulajdonképpen ez egy lélektani kémregény, terhes női főhőssel, ami nagyon bátor választás, nagyon szép, érzékeny prózával, ami szintén bátor választás, hiszen a kémregényolvasók ennél szikárabb stílust szoktak a zsánerben, szerintem legalábbis. Én nagyon élveztem az intelligens, szép prózát. A fizika mint tudományterület nem csupán tudás-fitogtatásként jelent meg a szövegben, hanem másodlagos jelentést kapott, szimbólummá növekedett. Ez a része nagyon jó volt, és a végén már csak azért olvastam a regényt, mert elbűvölt a nyelv, és tetszett, ahogy a szimbólumok kibomlanak, keretezik a történetet. Pl az egyszerre két helyen létező atomi részecskék természete, és az erre rímelő narráció kettős időkezelésére, ezek zseniális megoldások. De sajnos már kinőttem abból a korból, hogy én most ezért szívből lelkesedjek, és minden más felett szemet tudjak hunyni.
Tulajdonképpen három dolog volt, ami zavart. Ebből egy teljes szubjektív, az én bűnöm, másik kettő viszont objektív, már-már írástechnikai hibának is felróható. De most távolabbról kezdem: pont idén olvastam el Carré A kém, aki bejött a hidegről klasszikusát, és ami a legjobban szíven ütött abban a regényben, ahogy a hatalom emberei sorscsapdákat állítanak embereknek, akik úgy sétálnak ezekbe bele, úgy lesznek a hatalom játékszerei, hogy észre sem veszik, vagy amikor már észreveszik, már fent állnak a sakktáblán, egy-egy kockán, és úgy játszanak velük, mint a bábukkal. Van, aki sosem veszi észre, hogy báb volt, néhányan belenyugszanak ebbe a szerepbe. Ez a regény pont ezt a gondolatot viszi tovább, de a Fülöp-monológgal ad egy vallásos színezetet az egésznek, hogy ez eleve elrendelt. ÉS nincs kimondva, de ott lebeg a predesztináció gondolata az egész fölött. Sajnos nem tudtam nem észrevenni, hogy a fizikatudás mögött megjelenik a misztikus máz meg az Istenélmény. A Michael Ende regényből kölcsönzött szürkeember meg az ártatlan lány konfliktusából a gonosz-jó párharca lesz. Szinte láttam magam előtt, ahogy egy kozmikus sakktáblán mozgatja a szürke embert a gonosz, ellene meg lép egyet-egyet a Jóisten. Ez a rész sajnos, amitől engem kiver a víz, nem az írónő tehet róla, nem ő okozta a sebeket, de hű.
Másrészt viszont, a történetszövésben is megjelenik a sakktáblán mozgatás, csak sajnos az író mozgatja a karaktereit sakktáblán, nem éreztem, hogy ön-azonosan cselekednének, csak sokszor azért léptek ide vagy oda, hogy konfliktus legyen, hogy előremenjen a cselekmény, és ez már objektívebb hiba. spoiler Egy ilyen traumatizált karakter ezt tényleg jó poénnak tartja? Vagy csak nagyon jó drámai, szimbolikus jelenetet lehetett belőle kreálni, és azért kellett? És voltak még hasonló megoldások, de mindegy is. Végül is, tudom, hogy ilyenkor ezeket hosszan lehet magyarázni, hogy a buta olvasó nem érti, de az benne volt a karakterben, és a többi, és a többi. A másik megoldás, amikor a karakterek csakis azért beszélnek, hogy az olvasó infókról értesüljön, az olyan gyakori hiba, hogy a szakzsargonban neve is van ennek a párbeszédtípusnak. Sajnos itt is jelen voltak, és engem nagyon zavartak.

>!
latinta SP
Ittzés Laura: Nyolc perc

Hát ilyent sem csináltam még, hogy nem írok értékelést – és mégis.

    Inkább csak a benyomásaimat, meg azt, hogy mi történt velem, miközben olvastam, meg nem olvashattam ezt a letehetetlen regényt.

    Mert valóban az volt számomra.

    Mintha azokban az időszakokban, amikor nem nyithattam ki – (dolgoztam) –, szinte kikapcsolt volna az agyam, de azonnal vissza tudott állni „normál működésre”, amint újra fellapozhattam ezt a többszereplős-évtizedeketátívelő, mégis egyetlen folyamatos – akárha a Möbius-szalag oldalán végighúzódó – történetet.

    Ha tréfálkozni, szóviccelni volna kedvem (van), írhatnám/írom (még ha elcsépelt fordulatnak is tűnik): lebilincselő kémtörténet volt ez, a kényszerítő körülmények hatására egy 007-es ügynök rafináltságát is megszégyenítő magyar lányról – is…

>!
BZsofi +SP
Ittzés Laura: Nyolc perc

Az egész @Juci gerillaakciójával kezdődött: mely szerint megjelent egy szuper könyv, ha jót akarok olvasni, akkor ajánlja a figyelmembe. Ekkor landolt a kívánságlistán. Aztán jött @Izolda, hogy nála megvehető néhány példány, rögtön éltem is az ajánlattal, ugyanakkor kétségbe is estem. Jelenlegi olvasási morálomat ismerve ezzel aláírtam a főzőcskés kihívás teljesítésének halálos ítéletét.
A könyv megérkezett (még egyszer kööszönet érte @Izolda-nak), és elkezdtem olvasni. Az első pár oldal még lassan ment, de aztán teljesen beszippantott és alig tudtam letenni. (Még a hajnali szoptatásokat sem bántam.)
Izgalmas, fordulatos, szépen megírt. És meg kell mondjam, régen volt ilyen igényesen kivitelezett könyv a kezemben!

15 hozzászólás
>!
Gabor_Gyori
Ittzés Laura: Nyolc perc

Az államszocializmus korszakához elválaszthatatlanul kapcsolódik a szürkeség, mind annak fenyegető, mind az egyediséget és a társadalmi színfoltokat elnyelő változatában. A “Nyolc perc” mindkettőt megeleveníti: a torokszorító félelmet, a rendszer egyszínűség iránti igényét, és a szürkeség hatását a gondolatokra, a történésekre és az emberi kapcsolatokra.

De ne ijedjetek meg, nem történelemkönyvet vesztek a kezetekbe, nem is társadalomkritikát, hanem a műfaj legjobb értelmében vett thriller, krimi- és kémtörténetet, amely fondorlatosan összekapcsolja az elmúlt korszakokat, és elmélyülten kihámozza a közelmúlt bűneit.

Ez vitathatatlanul a könyv legfőbb érdeme, hogy a finoman csomagolt történelmi reflexión túl egy pár órát ki lehet kapcsolni egy izgalmas történettel. Ami még különlegessé teszi a regényt: a karakterek szokatlanul empatikus, mély és lélektanilag reális ábrázolása.

Ittzés Laura elkerülte azt a csapdát, hogy az akció oltárán feláldozza a karakterei mélységét. Ha valaki elkíséri a regény szereplőit kalandos útjukon, akkor cserébe nem kétdimenziós, karikatúrába illő akcióhősöket kap, hanem valódi, gondolkodó embereket, akik életük egy pontján különleges helyzetben találják magukat, és erre mindegyikük a maga módján reagál.

A regénynek talán egy gyenge pontja van: a történelem sokszor inkább csak az utalás szintjén lelhető fel, akkor is, ha a kerettörténetben jelen van. Csak közvetetten nyerünk betekintést a kései szocializmus bizonyos aspektusaiba, kiemelten az egyházak bonyolult szerepébe, az alkalmazkodás és az elvek közötti lavírozás napi gyötrődéseibe. De remélhetőleg ez a könyv olvasóit arra serkenti, hogy tovább olvassanak a témában, vagy még jobb, írjanak róla, a hozzájuk legközelebb álló formában.

Sokak számára meg pont ez lesz az előnye, hiszen könnyedén belefeledkezhetnek a történetbe, anélkül, hogy valaki didaktikusan szájba rágná a történelmi időszak jellegzetességeit. Ha valaki egy modern és izgalmas thrillerre vágyik, amelyben finoman keverednek a krimi és a történelmi regény elemei, élvezetes karakterekkel és váratlan fordulatokkal teli kerettörténettel, az nem fog csalódni.

>!
Anibell AP
Ittzés Laura: Nyolc perc

Olvasási válságban voltam egy ideje, kedvelt szerzők könyveit is simán félre raktam, de azt hiszem a Nyolc perc most kigyógyított, olyan lendülettel olvastam, mint már régen. Sodró, okos, izgalmas, érzelmes, de nem érzelgős, az információk pont jól adagolva, mindig van sejtés, de nem kiszámítható. Kedveltem és utáltam a szereplőket, izgultam, és keveset agyaltam, inkább olvastam és forgott a film a szemem előtt, mert hogy nagyon is filmszerű, remélem egyszer moziban is láthatom majd.

spoiler

>!
sssajt P
Ittzés Laura: Nyolc perc

Csodálatos regény.
Tele apró részletekkel, csodálatos szerkezettel, varázslatos borítóval – szóval bőven van mire figyelni. ;) Okos, izgalmas, letehetetlen.


Népszerű idézetek

>!
Izolda +SP

Most, hogy terhes vagyok, mintha a pillanat töredéke alatt eltűnt volna a magam feletti önrendelkezés joga.

19. oldal

Kapcsolódó szócikkek: önrendelkezés · terhesség
>!
Anibell AP

Aki sosem hagyta el a hazáját, az úgysem értheti, hogy attól kezdve mintha felhasadna a téridő, két párhuzamos valóságban élsz tovább. Lesz otthon és lesz itthon. Otthon, a hátrahagyott hazádban a hiányod önálló életre kel, és mint egy titkos ikertestvéred, éli tovább nélküled az életed.

17. oldal

>!
imma A+P

    (…) Kevesen vannak az utcán, de ez az ismeretlen férfi az első pillantásra feltűnik. A falat támasztja a kávézó mellett, öltönyben van, de valahogy mégsem elegáns, inkább csak szürke és hivatalos. Aktatáskája a hóna alatt, szürke az is, ahogy a kalapja is az, meg a füst is, amit komótosan ereget. Az arca jobb oldalán egy nagyon vékony, karmolásszerű sebhelyet látok.
    – Halász Hanna? – kérdezi, amikor elhaladok mellette, és már hajtogatja is össze az újságját, mint aki biztos a dolgában.
    Egyszeriben kiszárad a szájpadlásom, alig bírok megszólalni.
    – Igen – préselem ki magamból nagy nehezen.
    – Kövessen!
    Van valami a hangjában, valami száraz, hivatalos és megfellebbezhetetlen. Gépiesen követem a férfit a kávézóba. Leülünk az egyik sarokban. Körbenézek: senki sincs a közelünkben. Nem veszem le a kabátomat, csak leereszkedem a szék szélére. A férfi a mellette levő székre rakja a kalapját és a táskáját.
    – Találkozásunk államtitok. Ha erről bárkinek említést tesz, börtönbe kerül – mondja rutinosan, ahogy más az adjonistent.

85-86. oldal, 8. Hanna - Budapest, 1987 (Binwin, 2017)

>!
imma A+P

– És mi lenne, ha a tenger mellett élnél? Mit csinálna a tenger, ha eltűnne a Hold?
– Azonnal visszahúzódna, és elkezdődne az apály – vágtam rá alig leplezett büszkeséggel.
– Igen, de miért?
– A gravitáció miatt. Ha eltűnne a Hold, azonnal megszűnne a tengerre ható hatása.
Láttam rajta, hogy tetszik neki gyors válaszom, de ezúttal nem hagyta annyiban.
– Azonnal? – kérdezgetett tovább. – Tehát előbb látnád azt, hogy visszahúzódik a tenger, mint azt, hogy eltűnt a Hold az égről?
Zavarba jöttem.
– Igen, talán. Azt hiszem.
Apám tettetett meglepődéssel csóválta a fejét.
– A gravitációval kapcsolatos információ „hamarabb érne ide”, mint maga a fény?
Elképedtem. Nem, ez valóban nem lehetséges, hiszen semmi sem haladhatja meg a fénysebességet.
Apám nem árulta el, hogy magának Einsteinnek is hosszú évekbe telt, hogy megoldja ezt a dilemmát: ebből született az általános relativitáselmélet. De mire erre rádöbbentem, és méltatlankodhattam volna, addigra apám már több mint egy évtizede halott volt.

16-17. oldal

Kapcsolódó szócikkek: relativitáselmélet
>!
Anibell AP

A németeknél – meséli mosolyogva Hanna – minden, ami le van írva, az szent. Ha bemész egy hivatalba elintézni valamit, legjobb, ha előre leírod, hogy mit akarsz. A legbiztosabb, ha ki is nyomtatod. Ha egy papírról olvasod fel, akkor hamarabb el tudod intézni, mint ha csak belekarattyolod az adminisztrátor arcába. A magyarok viszont rettegnek az írott szövegtől. Velük csak akkor jutsz dűlőre, ha eldugod a papírt, belenézel a szemükbe, és elmondod, mit akarsz. Aztán következik tíz perc anekdota és öt perc ügyintézés.

109. oldal

>!
latinta SP

    Belépek a férfi után a szertárba: hatalmas, szellős terem, csak pár bútor árválkodik benne. Egyszeriben elpárolog az ingerültségem. Ámulva nézek körül: azoknak a fénynyaláboknak, amelyek az áttetsző, lyukacsos függönyön keresztül bekúsznak, nagyjából nyolc percre volt szükségük ahhoz, hogy a Naptól hozzánk megérkezzenek, és beszántsák a falakat sok száz karcsú, filigrán arabeszkkel. Ilyen az ígéret földje. Aki ide betér, az hátrahagyja a kinti világ egyenetlenségét. Idebent minden apró mennyiség számít. Még egy kósza, jelentéktelen kisbetűről is kiderülhet a kísérlet végére, hogy egy misztikus mértékegység, és valójában ő volt a történetben a legfontosabb.

52. oldal, 5. Hanna - Budapest, 1987 (Binwin, 2017)

Kapcsolódó szócikkek: fény
>!
virezma P

A halál nem olyan, mint egy fizikafelmérő, hogy mögém ülsz, és lepuskázod.

83. oldal

Kapcsolódó szócikkek: halál
>!
pelika

– Mit csináljak?
– Keresgélj.
– De mit, az istenért?
– Úgy nem kunszt keresni, hogy tudod, mit keresel.
Nem kunszt, nem kunszt. Négykézlábra állok, így legalább biztonságban érzem magam, mert nem fogok megszédülni. Remélem, hogy elsőre egy bilit találok, az jelentősen növelné a biztonságérzetemet.

289. oldal

>!
latinta SP

    – Miért rúgták ki?
    – A kínai vallási delegáció miatt.
    – Micsoda?
    – Jött néhány vallási vezető fejtágításra. Kötelező volt az alkalmon részt vennünk. Kínaiul zajlott. Olyan pocsék volt az egész, hogy még a fordításból sem értettünk semmit.
    – De minek jöttek?
    – Központilag támogatott alkalom volt. Az volt a cél, hogy mutogassák a nyugati sajtónak, hogy idehaza vallásszabadság van. (…)

159-160. oldal, 17. Hanna - Budapest, 1987 (Binwin, 2017)

3 hozzászólás
>!
Gabor_Gyori

A vasfüggöny korában a személyes higiénia mindenkit elárult. Abból, hogy ki milyen kozmetikumot használ, rögtön tudni lehetett mindenkiről, hogy a vasfüggöny melyik oldaláról jön. Akármilyen jól tenyésztett Romeó és Júlia került eléd, akármilyen profin voltak kiképezve. Amíg szélcsend volt, nem volt semmi baj. De amint a test a legkisebb megerőltetést végezte és izgalmi állapotba került, elég volt a test valamelyik hajlatából egyetlen fuvallat, és azonnal megszűnt az inkognitója. Kelet és Nyugat ebben sem versenyezhetett egymással. A szagunk egyszeri és ismételhetetlen, de rendszerfüggő is. Ha valaki izzadni kezdett, rögtön érződött mindenkin az ideológiai hovatartozás.

Meggyőződésem, hogy ez lett a Kelet veszte. A szagok és az ízek. Mert aki a vasfüggöny mögül egyszer Nyugatra jött, azt onnantól kezdve nem lehetett csak úgy visszaküldeni, mintha mi sem történt volna. Könnyű volt odahaza, a kopár négy fal között valakibe beleszugerálni, hogy azok a rohadt imperialisták, meg akarnak támadni minket. De ha egyszer kijutottál, és megízlelhetted az ízek-szagok kavalkádját, akkor többet nem lehetett hazudni neked. Az ideológiai csatákat nem a harctéren veszítik el az emberek, hanem az ízlelőbimbókban és az illatreceptorokban.


Hasonló könyvek címkék alapján

Dan Brown: A Da Vinci-kód
Paula Hawkins: A lány a vonaton
Lakatos Levente: Aktus
Natsuo Kirino: Kín
Sabine Durrant: Így emlékezz rám
Jodi Picoult: Házirend
Leylah Attar: The Paper Swan – Papírhattyú
Paula Hawkins: A víz mélyén
Angela Marsons: Ördögi játszmák
Belinda Bauer: A 19-es holttest