Itojama Akiko, a kortárs japán irodalom egyik legismertebb és legnépszerűbb képviselője 1966-ban született Tokióban, jelenleg Gunma megyében él (a főváros viszonylagos közelségében, de csendes helyen). A patinás Vaszeda Egyetem politikatudományi és közgazdasági karának elvégzése után egy iparvállalatnál kapott állást, megtapasztalta tehát a japán vállalatok működését, sőt áthelyezésben is bőven volt része: dolgozott Fukuoka, Nagoja és Takaszaki városában is. 2001-ben azután kilépett, és 2003-ban már íróként debütált, a kötetünkben is szereplő Csak duma az egész című elbeszéléssel, amelyért megkapta a Bungakukai folyóirat új felfedezetteknek járó díját, és rögtön jelölték a legrangosabb japán irodalmi díjra, az Akutagavára is. Utóbbit többszöri jelölés után, 2006-ban kapta meg, kötetünk címadó elbeszéléséért.
Itojama Akiko műveit számos ázsiai nyelvre lefordították, néhány írása angolul és franciául is olvasható, de válogatott kötete magyarul jelenik meg először.
A… (tovább)
Itojama Akiko, a kortárs japán irodalom egyik legismertebb és legnépszerűbb képviselője 1966-ban született Tokióban, jelenleg Gunma megyében él (a főváros viszonylagos közelségében, de csendes helyen). A patinás Vaszeda Egyetem politikatudományi és közgazdasági karának elvégzése után egy iparvállalatnál kapott állást, megtapasztalta tehát a japán vállalatok működését, sőt áthelyezésben is bőven volt része: dolgozott Fukuoka, Nagoja és Takaszaki városában is. 2001-ben azután kilépett, és 2003-ban már íróként debütált, a kötetünkben is szereplő Csak duma az egész című elbeszéléssel, amelyért megkapta a Bungakukai folyóirat új felfedezetteknek járó díját, és rögtön jelölték a legrangosabb japán irodalmi díjra, az Akutagavára is. Utóbbit többszöri jelölés után, 2006-ban kapta meg, kötetünk címadó elbeszéléséért.
Itojama Akiko műveit számos ázsiai nyelvre lefordították, néhány írása angolul és franciául is olvasható, de válogatott kötete magyarul jelenik meg először.
A kötet ötletét és a fordító munkáját Itojama Akiko végig lelkesen támogatta, amiért hálás köszönet illeti. E sodró erejű, élvezetes elbeszélések közül kettő (Hálaadás a munkáért, A tengeren várlak) a japán vállalatok világába enged betekintést: hogyan tudja vagy nem tudja megtalálni a helyét egy nő az eredetileg csak férfiakra tervezett rendszerben, és hogyan határozza meg a vállalat a munkaidőn kívüli életet és kapcsolatokat is. A Hálaadás a munkáért emellett egy informális házasságközvetítés szórakoztató leírását is tartalmazza.
A NEET egy Japánban egyre nagyobb méreteket öltő jelenséget mutat be: a NEET-ek olyan fiatalok, aki kivonulnak a társadalomból, nem járnak iskolába, nem dolgoznak – és nem is próbálnak változtatni ezen a helyzeten. Az elbeszélés egyik szereplője már kilépett ebből az állapotból – hogyan próbál segíteni barátjának, aki még mindig a NEET-fiatalok táborát gyarapítja?
A Zsákutcás eset egy talán egyoldalú szerelmen alapuló, de bizonyosan elszakíthatatlan, felemás férfi-nő kapcsolat alakulását ábrázolja, a Csak duma az egész pedig egy sor nehezen definiálható férfi-nő kapcsolatot vázol fel, a középpontban egyetlen nővel, aki körül egyebek mellett depressziós jakuzát, merevedési zavaros önkormányzati képviselőt és internetes oldalon ismerkedő szatírt is találunk.
(interbook.hu)