A ​tengeren várlak 58 csillagozás

Itojama Akiko: A tengeren várlak

Itojama ​Akiko, a kortárs japán irodalom egyik legismertebb és legnépszerűbb képviselője 1966-ban született Tokióban, jelenleg Gunma megyében él (a főváros viszonylagos közelségében, de csendes helyen). A patinás Vaszeda Egyetem politikatudományi és közgazdasági karának elvégzése után egy iparvállalatnál kapott állást, megtapasztalta tehát a japán vállalatok működését, sőt áthelyezésben is bőven volt része: dolgozott Fukuoka, Nagoja és Takaszaki városában is. 2001-ben azután kilépett, és 2003-ban már íróként debütált, a kötetünkben is szereplő Csak duma az egész című elbeszéléssel, amelyért megkapta a Bungakukai folyóirat új felfedezetteknek járó díját, és rögtön jelölték a legrangosabb japán irodalmi díjra, az Akutagavára is. Utóbbit többszöri jelölés után, 2006-ban kapta meg, kötetünk címadó elbeszéléséért.

Itojama Akiko műveit számos ázsiai nyelvre lefordították, néhány írása angolul és franciául is olvasható, de válogatott kötete magyarul jelenik meg először.

A… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2005

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Európa Modern Könyvtár Európa

>!
Európa, Budapest, 2009
218 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630787215 · Fordította: Nagy Anita

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Mikulás


Kedvencelte 3

Most olvassa 2

Várólistára tette 46

Kívánságlistára tette 21


Kiemelt értékelések

Szösszenet P>!
Itojama Akiko: A tengeren várlak

Egy modern kötet ez, és ha nem japán nevek és helyek szerepelnének a könyvben, akkor mondhatnánk, hogy egyfajta európai társadalmi szemle. Kicsit hiányzott nekem a jellegzetes kultúra fellelhetősége, de ezt nem róhatom fel a szerzőnek, mert a cél nem ez volt.
Egyszerű szavak, azonban a gondolat üzenetének megértése nehezebb volt számomra.
A novellákban társadalmi és egyéni problémákról olvashatunk. Munkanélküli , tanult nők helyzetéről, kilátástalan életről, mentális betegségben élőről.
Ami nagyon érződött a könyv morózus hangulatán, az érzelemnélküliség, sivárság. No de van ilyen. Ez nem egy sikertörténet, ez a valóság. Megérte elolvasni, azonban nem lett a kedvencem.

marschlako>!
Itojama Akiko: A tengeren várlak

A szerzőtől korábban olvasott két kisregény Balfék! kifejezetten tetszett, ezért reménykedve vágtam bele elbeszéléseinek olvasásába is. Most sem kellett csalódnom, bár a kisregények emlékeim szerint valamivel erősebbek voltak, de ezek a történetek is nagyon nyomasztóra zseniálisra sikeredtek. Hiperrealista írások az élet, vagy legalábbis a 2000-es évek japán társadalmának – s közülük is a magányos nők – sötétebb, reménytelen oldaláról. Lehangolt állapotban nem érdemes neki se kezdeni; megrázó, kilátástalan életutakkal találkozhatunk, bár van ahol azért a fény legalább felcsillan az alagút végén. Nekem személy szerint leginkább a címadó novella tetszett, mert – bár egy halott kollégára és barátra történő visszaemlékezést mesél el – még ez volt mind közül a legderűsebb.

Morpheus>!
Itojama Akiko: A tengeren várlak

Ugyanaz az írónő, ugyanaz a fordító, ugyanolyan selejtesek a szereplők, mint az előző könyvben, de most nem tudott megérinteni, és ezt furcsálltam, próbáltam megkeresni az okát, de nem találtam. Teljes a tanácstalanság. :)
Igazából azért egy megérintett, a NEET című. Olvasása közben rájöttem, én is az vagyok, ha nem is az a fajta, aki még a lábát se teszi ki a lakásból, és már csak belül vagyok fiatalnak mondható. Körülbelül olyan élmény volt, mint amikor az alkoholista rájön arra, hogy ő bizony egy alkoholista, nem csak időnként iszogat és berúg, ahogy mindenki más.

Fiammetta P>!
Itojama Akiko: A tengeren várlak

A kötet egyik novelláját (a NEET címűt) az Irodalom éjszakáján hallottam Lovas Rozi és Vilmányi Benett előadásában. Egy az európaitól ennyire távol álló irodalom esetén rengeteget segít a befogadásban, ha valaki, illetve valakik (jelen esetben a színészek) egy kicsit „előemésztik” a szöveget, és a mi kultúránkban megszokott és értelmezhető gesztusok, hanghordozás, mimika segítségével közelebb hozzák azt a hallgatósághoz.*
Ez az előzmény meghatározta azt is, ahogy a többi történetet olvastam; mintha egy kicsit az említett színészek hangját-arcát társítottam volna a szereplőkhöz. A modern japán történelem és gazdaság máshoz nem hasonlító fejleményei és a hatalmas kulturális távolság ellenére a legtöbb élethelyzet ismerős és átélhető lehet valamilyen mértékben. Takaréklángon főnek az érzelmek, jó sokáig, és akár az elviselhetetlenség határáig, mégsem robbannak soha – talán ez az, ami a legidegenebb lehet. Mindenesetre érdemes bepillantani a fedő alá :)

*Többek között ezért is szoktam itt évről évre lelkesen reklámozni ezt a programot :)

Georgina77>!
Itojama Akiko: A tengeren várlak

Furcsán modern írás. Mikor letettem, nem is tudtam, mit lehetne mondani róla. Furcsa, mert az eddigi visszafogott, prűdnek tűnő japán világ helyett, itt egy meghökkentően modern atmoszféra járja át az olvasót. Elképzelhető, hogy a régebbi japán írók környezetében is (sőt biztosan) előfordultak azok az események, amelyek itt, amelyek mondhatni mindennaposak. Csak a régieket olybá átjárta a japán verselésre jellemző, burkolt kifejezésmód, esetleg nem csak árnyalás, hanem érzékeltetés, vagy netán elhallgatás, hogy szinte csak színes, álomszerű világ az, amit láttatnak.
Ezzel ellentétben, Itojama Akiko belecsap a lecsóba. A lányok már nem csak iskolai egyenöltözetet viselnek, hanem harisnyát, harisnyatartót, melltartót, kis bugyit. Az idomaik is előjöttek, ahogyan az asszonyoknak is. Nem feltétlenül csak kimódolt lépésekkel vonulnak az utcán, hanem létezhetnek egyéni mozdulataik is, amelyek nem a tradíciót képviselik. Mehetnek máshová is, nem csak iskolai rendezvényekre, nem csak megszabott időben. Hanem megjelenhetnek bárokban, kezükbe kerülhet italos pohár, ihatnak is belőle, majd hangulatba is kerülhetnek. Térd fölötti szabású szoknyácskát is viselhetnek, és férfiak társaságában is időzhetnek az italfogyasztás során. Majd az ital elfogytával, távozhatnak a férfival meghitt tevékenység céljából. Majd a meghitt tevékenységet meg is ismerhetjük. A női testet egyébként is leplezetlenül (nemcsak szó szerint) mutatja ez a női író. Ez is szokatlan. Sőt, meghökkentő. Nem rossz, csak helyenként már komfortzónát súroló. De haladni kell a korral, az kétségtelen. Megvan az ideje a szépelgésnek, és megvan az ideje a dolgokba belecsapásnak is. Vegyesen vagyok a kötettel. Voltak gazdasági helyzetre utaló oldalak, amelyek nem érintettek meg annyira. Az emberek közötti relációkkal kapcsolatos novellák viszont tartalmasak lettek. Összességében jó kis kötet.

ppeva P>!
Itojama Akiko: A tengeren várlak

A japán könyveknél az a fura, hogy hiába olvasom magyarul, olyan, mintha valami idegen nyelven olvasnám. Nagyon távoli, furcsa és szokatlan a gondolkodásmód, az életmód, az egymás közötti kommunikáció, az érzelmek és érzelemhiányok kifejezésmódja.

1 hozzászólás
Enzo314>!
Itojama Akiko: A tengeren várlak

Valaki egyszer azt írta, hogy Murakami több száz oldalon keresztül tud szórakoztatóan írni úgy, hogy igazából semmi nem történik. Ez a megállapítás Itojama Akiko erre a kötetére is igaz, hisz nagy történések, fordulatok az egész könyvben nincsenek, de a novelláknak van egy sajátos japán „íze”, amit ha valaki megszeret, nem fog csalódni egyik történetben sem.

chhaya >!
Itojama Akiko: A tengeren várlak

Hálaadás a munkáért
Nyomasztó hangulatú kis novella. Kjóko mintha nemtörődöm, minden mindegy módon állna hozzá az élethez, de lassacskán kiderül, hogy inkább csak… fásult és kiábrándult. Egy rövid házasságközvetítős találkozó, majd egy baráti beszélgetés során kiderül, mennyire nehéz nőként az alapvetően férfiak uralta vállalatok világában dolgozni, és mennyire meghatározó a munka (és annak hiánya) a magánélettel kapcsolatban is. Érdekes volt olvasni.

Zsákutcás eset
A reménytelen szerelemnek az a fajtája, ami inkább az az önmegtartóztató, csendes rajongás… Egy nagyon állhatatos, évekig tartó, szenvedélyektől mentes vágyódást mutat be a novella. Elég felemás egy kapcsolat, maguk sem tudják mi. Én még annyira se értem. És egy kissé se füle, se farka. Tényleg zsákutca.

Csak duma az egész
Ez a kedvencem az összes írás közül. A főszerepben itt is egy harmincas nő, Júko csan áll, aki érdekes módon tartja számon a férfiakat. Olyanok, mint pirítóst pirítani: felfaljuk őket egyiket a másik után, eltűnésük pedig érdektelen és nyom nélküli. Néhány férfi azonban valami okból másnak bizonyul, és megmarad a látókörében… A novella ezekről a különleges kapcsolatokról számol be.

NEET
Not in Education, Employment, or Training, vagyis foglalkoztatásban, oktatásban vagy képzésben részt nem vevő személyt jelent. Japánban még társul hozzá az a feltételezés is, hogy ezen az állapoton nem is akar változtatni az illető. Az elbeszélőnek már sikerült kilépnie ebből, de egy régi ismerőse nyakig benne van, rajta próbálna segíteni… Érdekes volt olvasni, mert nem ismertem a NEET fogalmát, viszont maga a novella túlságosan rövid, épp csak elkezdődik, már vége is… Hiányérzetem volt.

A tengeren várlak
A novella azt az időszakot mutatja be, amikor a japán gazdaság buborék módjára növekedett és el voltak havazva munkával, majd ez a buborék kipukkadt, és hirtelen meg kellett tanulni ügyfeleket fogni… Szintén egy nő, Oikava szan szemszögéből ismerjük meg az eseményeket: a munka és az építkezések világát, a túlórákat (reggeltől akár hajnali 3-4-ig, brrr), a kéretlen áthelyezéseket, ismerkedést az új helyekkel és kollégákkal… Az egészet végigkíséri egyetemista korából való barátsága Futoccsannal – és vele kapcsolatban megjelenik némi misztikus, mágikus realista (?) szál, ami a többi írásban távolról sem volt jelen, és őszintén szólva ezzel itt nem is nagyon tudtam mit kezdeni.

Marcus >!
Itojama Akiko: A tengeren várlak

Itojama Akiko két kisregénye azonnal lenyűgözött, így a novelláira is nagyon kíváncsi voltam. A tengeren várlak hasonló témákat jár körül, mint a Balfék és A tengeri remete, de a rövidebb formátum, és persze a korábbi keletkezés miatt mindegyik picit más. Talán nem hatolnak olyan mélyre az olvasóban, de így is kitűnő darabok.

Hálaadás a munkáért – A munka nélkül tengődő lányt össze akarják boronálni egy nagyon nem neki való fickóval. Érdekes kettősséget láttam benne, nekem a jövő nélküliség (ha nincs munkád, nincs jövőd) és a jövővárás (jövendőbelit keresünk neked) egyszerre jelent meg, és ebben a képletben az önéletrajzi ihletésű főszereplő is nagyon jól működött. 5/5

Zsákutcás eset – Egy éveken át tartó, furcsa, talán viszonzatlan szerelem története. Ez az enyhén borongós, az általam eddig olvasott japán irodalomban tipikusnak mondható párkapcsolati kép egy nagyon keskeny vonalon egyensúlyoz, ahonnan könnyű letérni akár a giccs, akár a depresszió irányába. Így tehát csak a legjobbak tudnak olyat alkotni, amely végig, maradéktalanul érdekes és irodalmilag élvezhető marad. 5/5

Csak duma az egész – Egy újabb párkapcsolati tabló, de ezúttal a főszereplő nő körül több alak is feltűnik, persze egyik furább mint a másik. Depressziós jakuza, neten rendelhető szatír, van itt minden, de egy pillanatra sem fordul valamiféle paródiába… persze azért szereplőink nyomorúsága közben mosolygunk is rajtuk, és mindegyiknek drukkolunk, hogy jobb legyen az élete, ami szerencsére néha sikerül is. 5/5

NEET – Not in Education, Employment, or Training. Azaz olyan, általában fiatal férfi vagy nő, aki kivonul a társadalomból, nem vesz részt az oktatásban, és nem is dolgozik. A jelenség nemcsak Japánban, hanem a világon máshol is jelen van, és egyre nagyobb méreteket ölt. E novella főhőse is egy ideig így élt, de aztán visszatért a munka világába, illetve úgy általában „normális” élete lett, és ezen felbuzdulva szeretné egy barátját is „visszahozni”. Elgondolkodtató ez az állapot, valahol félúton a depresszió (amit senki sem szeretne) és a „csak úgy vagyok a világban” állapot (amire viszont talán mindenki vágyik néha egy kicsit) között. 5/5

A tengeren várlak – Mi van akkor, ha egy – talán nem is olyan közeli – ismerősünk megbíz minket azzal, hogy halála esetén semmisítsük meg a számítógépét úgy, hogy arról semmilyen adatot ne lehessen visszanyerni? Milyen titkok lapulhatnak egy ilyen winchesteren? Dilemma. 5/5

Itojama Akiko kitűnően ír, mondatai és képei precízek, a választott közeget – a vállalati élet, és az attól menekülő alakok – kitűnően ismeri és ábrázolja. Egyszerre társadalomkritika és egyének mélyreható lélekrajza az, amit alkot, egy-egy története egyszerre szomorít el és emel fel. Ahogy azt csak a legjobbak tudják művelni.

Miyako71 P>!
Itojama Akiko: A tengeren várlak

Nem tetszett. Sem a stílus, sem a történetek. Japán írótól ilyen szókimondó, nyers, minimalista (írhatnám racionálisnak és modernnek is) stílusú írást még nem olvastam, de nem is szeretnék, mert nem tetszik. Miért? Mert összetöri azt az idealizált képet, amit mi itt, távol Japántól az ország egzotikus kultúrájáról kialakítunk magunknak? Igen és nem.
Igen, mert ebben nem szép költői képeken keresztül éppen csak átsejlik, hogy mennyi és milyen problémája van a társadalomnak, az embereknek, hanem keményen beletolja az író az arcunkba – nem, mert eddig is az volt a véleményem, hogy a felszín alatt elég beteg vonásai vannak a japánoknak. Azt hiszem azért nem tetszik, mert nem érzem, hogy japán. Ezeket a problémákat, ebben a formában, bármelyik ország bármely írója megírhatta volna. Amiért mégis három csillag: mert elismerésre méltó az őszintesége és mert szeretem azokat a könyveket, amik elgondolkodtatnak.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

ppeva P>!

– Tacsibana szan, te miért nem mész férjhez?
– Nincsenek jó pasik.
– Magasak az elvárásaid, nem?
– Nem az elvárásaim magasak, hanem a színvonalam.

83. oldal (Csak duma az egész)

Morpheus>!

– Nem szabad másokra számítani – mondtad Te. Csakhogy magányos voltál, és borzasztóan szerettél volna másokra számítani. Ezt biztosan állítom. Mert én is így voltam ezzel.

162. oldal

ppeva P>!

A lelki betegség olyan, hogy a betegség okozta rossz állapot mellé ráadásként még azzal a ténnyel is szembe kell néznünk, hogy lelki betegségünk van.

123. oldal (Csak duma az egész)

1 hozzászólás
marschlako>!

    – És hogy lesz valakiből író?
    – Irodalmi folyóiratok díjára kell pályázni, más mód nincsen.

53. oldal, Zsákutcás eset

Dün P>!

Nem azt akartam én, hogy Honma a kertes családi otthon legyen nekem. Csak egy olyan férfit akartam, aki tér az elalváshoz. Én magam is kényelmes alvóhely akartam lenni. Szerettem Homma karjának erejét, teste melegét, halvány kis illatát. Ettől még eszem ágában sem volt magamra venni az ő történetét, a világban elfoglalt helyét vagy a lelkét: vajon voltak-e szavak ennek elmondására? A szeretet kifejezésére végtelenül sok szó létezik a világon, de minél egyszerűbb az, amit el akarunk mondani, annál kevésbé tudunk bármit is mondani.

90. oldal - Csak duma az egész

Morpheus>!

Nincs egy nő, aki kedvesen bánna ezzel a NEET-tel, ezzel a szobájába elzárkózó csodabogárral? Mert neked egyetlen tőkéd azért van: a szeretetre méltóságod.

163. oldal

Ligeia>!

Úgy tízéves kora körül mindenki rájön, hogy a Mikulás nem létezik, de akkor miért marad velünk mégis életünk hátralevő hetven évére? Mert lehet róla álmodozni? Ugyan kinek van ideje álmodozni? Ó, Mikulás, ha létezel, járd körbe a világ munkaközvetítőit, és a munkanélküliek nagylábujjnál lyukas zoknijába, egyikükébe a másikuké után, tegyél bele valami jó kis állást, légy szíves!

22. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Mikulás · munkanélküliség
Morpheus>!

    Ha mégis eljönne az az idő, amikor Te tényleg, tökéletesen, katasztrofálisan tönkretetted Magadat, ha eljönne az az idő, amikor muszáj eldobnod a szabadságodat, és ha esetleg nőd se lenne, akkor majd én befogadlak, úgy, ahogy vagy, úgy mintha egy autót fogadnék el, ami tetszik.

170. oldal

chhaya >!

– Meg akarom mutatni az embereknek azt, amit szeretek; úgy akarok élni, hogy csak azt csinálom, amit szeretek. Ennyi.

83. oldal (Csak duma az egész)

LiloHari>!

Csak amikor kimondtam, akkor éreztem először, hogy milyen szégyenletes szöveg is az, ami kijött a számon. De hát aminek a kimondására hosszú ideig készülünk, az mind szégyenletes.


Hasonló könyvek címkék alapján

Ruby Saw: Beleszeretni
Murakami Haruki: Köddé vált elefánt
Ruby Saw: Koi
Murakami Haruki: Férfiak nő nélkül
Anna Gavalda: Életre kelni
Hiro Arikawa: A búcsúzó macska
Banana Yoshimoto: Félelmeink
Ruby Saw: Heaven
Narine Abgarjan: Égből hullott három alma
Anne L. Green: Joyce elméjében