Kozmikomédia 44 csillagozás

Italo Calvino: Kozmikomédia

Nagy sikerű meseregényei, A nemlétező lovag, A kettészelt őrgróf, A famászó báró után Italo Calvino fantáziája még magasabbra szárnyal: a csillaghalmazok világába és az atomok közé, az anyagtalan térbe és a tér nélküli anyaghoz, a hüllők világába és a jelenkor városába. Hőse jelen volt az őskáoszban, ott volt a világ kialakulásánál, és köztünk él most is; nem isten, hiszen a teremtésnek, a világ alakulásának szenvedő alanya, jelen van minden eseménynél, és minden esemény vele esik meg a tér és az idő végtelen színpadán; a világ kalandjai az ő kalandjai. Az egyes fejezetek alapvető kozmogonikus tételeket illusztrálnak, csöppet sem tudományos, de elképesztően lényegre törő, lényeget láttató módon, fejre állítva magát a tudományos tételt és minden realitást, s ugyanakkor valami belső, ráérző logikával és szuggesztivitással megvilágítva az ember és a kozmosz, a tér és az idő, az egyén és a mindenség örök egységét.

Eredeti cím: Le cosmicomiche

Eredeti megjelenés éve: 1965

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Kozmosz Fantasztikus Könyvek

>!
Kozmosz Könyvek, Budapest, 1972
180 oldal · puhatáblás · Fordította: Székely Sándor

Enciklopédia 2

Helyszínek népszerűség szerint

Hold


Kedvencelte 8

Most olvassa 4

Várólistára tette 39

Kívánságlistára tette 14


Kiemelt értékelések

>!
zamil
Italo Calvino: Kozmikomédia

Ilyen könyvet se olvastam még. Az elején én is úgymond „szenvedtem”, de aztán jöttek a jobb elbeszélések, és kezdtem érteni a tematikáját is a könyvnek.
Az író nem gyenge képzelőerővel van megáldva, ahogy a különböző eseményeket (ősrobbanás, térgörbület, légkör kialakulása) leírja, és mindet egy külső szemlélő által történetbe szövi az egyedülálló. Kár, hogy kicsit nehéz olvasmány, nagyon oda kell figyelni minden sorra, volt amit fel se tudtam fogni (persze nem egyszer volt zavaró tényező is).
Ami nagyon tetszett, az a Jel az űrben, Vég nélküli játék, A fényévek.
Sajnos a könyv elején vannak a gyengébb novellák, így nem tudtam csak 4* adni a könyvnek.

3 hozzászólás
>!
petamas P
Italo Calvino: Kozmikomédia

Az olasz szerző novelláskötete különleges csemege: a Kiberiádának, a teremtésmítoszoknak, az öregek visszaemlékezéseinek és az örkényi abszurd humornak a keveréke. Minden novella egy tudományos tézissel kezdődik, amiről elbeszélőnknek, Qfwfq-nak eszébe jut egy történet gyerek- vagy felnőttkorából. Qfwfq kalandos életet élt: már akkor is létezett, amikor az univerzum még csak egy pont volt az Ősrobbanás előtt; ott volt, amikor a csillagok és bolygók kialakultak a kozmikus porból; ott volt, amikor az első gerincesek kimásztak az ősóceánból. Volt dinoszaurusz, hal, kétéltű és ember. Volt fiatal, szerelmes, öreg. Volt minden, és volt semmi.

A novellák egy része megnevettet, más része elgondolkodtat, de van, amelyik elszomorít. Mindenkinek ajánlom, aki valami egyedit szeretne olvasni a zsáner és a szépirodalom határáról.

2 hozzászólás
>!
pat P
Italo Calvino: Kozmikomédia

Nem, ne essünk tévedésbe: Calvino nem a novellákat bevezető tudományos tézisek illusztrálására írta e történeteket. Nem a kozmogónia legújabb eredményeit akarta közelebb hozni az olvasókhoz. Ezek a novellák nem a csillagászatról szólnak. Igen erős leegyszerűsítés őket sci-fi novelláknak tekinteni.
Ezeknek a történeteknek jóval szédítőbb mélységeik vannak. Legalábbis nekem valami sokkal titokzatosabb és fontosabb gondolatiság csillant meg bennük – kár, hogy nemigen tudom őket megfogalmazni. Mindenesetre, az biztos, hogy minden egy, és ami lent van, az van fent, és ha egy pillangó meglebbenti a szárnyát, és a legkisebb porszemben is benne van az egész multiverzum, szóval értitek. Csak nem ilyen közhelyesen és didaktikusan, viszont sok-sok líraisággal és bugyutasággal, meg némi humorral, ha nagyon akarom.
És csak azért négy csillag, mert fennkölt dolgokról is lehet ám unalmasan írni olykor. És mert jobban szeretem, ha az a multiverzum mondjuk Pratchett egy félmondatában, Douglas Adams kiskutyájának nyelvében, vagy Klapanciusz mérnök egy jól sikerült találmányában bújik meg.

Gerilla-ajánlás rovatunkból: ha ez tetszett, azonnal olvasd el a Kiberiádát is. (Meg ha nem, akkor is. Meg úgy egyébként is.)

11 hozzászólás
>!
B_Petra
Italo Calvino: Kozmikomédia

Zsenialis.
Vannak könyvek, amik rövidek, pár szó az egész mégis többet sikerül mondaniuk mint néhány mai több ezer oldalas regénysorozatnak. Persze más kategória, de mégis.
Majdnem minden rész tetszett kivéve a Hold-ról szóló, bár a boritó is onnan ihletődött de leginkább a JEL AZ ŰRBEN tetszett, „ egy jelet tettem az űr egyik pontjára, kifejezetten azért, hogy kétszázmillió év múlva, amikor a következő fordulatban ismét arra járunk, ott találhassam”, úgy gondolom az irónak is sikerült tenni egy jelet, valami maradandót ha nem is 200 milió évig, de ki tudja.

>!
lzoltán IP
Italo Calvino: Kozmikomédia

Mit számít emberi mérték és lépték, ha a minden porszemnyi nagyságú óriás? Ami az univerzum „festett” spirálját cipeli hátán, és rohan el évmilliók mellett; és csak szórja, szórja a jeleket a galaktikus önmaga szélére, ezzel kijelölve a határt, hogy egy végeláthatatlan pontba tömörödjön.
     Egy entitás nyitja mindent látó szemét, és ott lehetünk a tér, és az idő megszületésekor, amikor a jelentés még csak kereste énjét. Megteríti az asztalt: csillagzó abroszt borít rá, és frissen szedett, szürkeségét éppen levedlő zöldséget, holdtejet, és helyet kínál. Foglalj helyet, ember, a világnak egyetemén.

>!
Kozmosz Könyvek, Budapest, 1972
180 oldal · puhatáblás · Fordította: Székely Sándor
>!
Noro 
Italo Calvino: Kozmikomédia

Tudományos mesék az abszurdon túlról, zseniális stílusban. Hangulatukat tekintve legfeljebb a Kiberiádához hasonlíthatók, ha valamihez egyáltalán, de annál könnyedebb, játékosabb történetek. A vizuális típusú olvasó fantáziáját a töréspontig feszítik, ahogy hőseik egyszer atomokkal labdáznak, másszor az ősrobbanást élik át, vagy éppen halakból kétéltűekké törzsfejlődnek. Mindez pedig olyan mindennapos apróságokba oltva kerül közelebb hozzánk, mint a kellemetlen szomszédok vagy egy családi kirándulás története.

>!
Zsola
Italo Calvino: Kozmikomédia

A Hold távolsága : A fejőstehénné változott Hold (megfejik a Holdat meg ilyenek! Wtf?). Se nem vicces se nem érdekes inkább egy értelmezhetetlen blődség. Nagyon nem az én világom. +1 csillag, mert érezhetően Calvino tudna jót is írni. Értékelés: értelmezhetetlen (1,5 csillag)

Világosság születik: Naprendszer születése egy érdekes perspektívából. olyan elképzelt lények, entitások szemszögéből van bemutatva, akik már az anyag összesűrűsödésekor is léteztek. Viszont ez így még mindig bárgyú nekem. Vérkomolyan megírva sokkal nagyobbat szólna szerintem. Értékelés: határozottan érdekes, de nekem kevés és bárgyú (2,5 csillag)

Jel az űrben: Az író a rá jellemző eszközökkel elmeséli, hogy Qfwfq jelenleg még mindig keresi az elveszített jellegtelen jelzését. Miért nem használ jelfogót? Értékelés: antijeles (0 csillag)

Minden egy pontban: Adjunk, hálát a metélt tésztának, mert miatta történt az ősrobbanás (meg állítólag a Szovjet – Magyar 6-0-is, de ezt most hagyjuk…). (Úristen! Mikor lesz már vége ennek a könyvnek!) Az utolsó pár mondatban van némi érték, szépség. Értékelés: 2 csillag nagy jóindulattal

Színek nélkül: Huh, végre! Ez igazán színes, érdekes és mozgalmas kis novella volt, ami gyönyörűen lett megírva. Az előzőek után nem reménykedtem már ilyenben, de ez jó volt. Értékelés egy megelőlegezett 4 csillag.

Vég nélküli játékok: Begolyózok! Értékelés: 3 csillag

A hal-nagybácsi: Gyerekmese. Értékelés: 2 csillag

Mibe fogadunk! : Fogadások az Univerzum keletkezésétől kezdve arról, hogy mi fog megtörténni és mi nem. Értékelés: 2 csillag (+0,5 csillag, mert Reál – Arsenál meccs is meg volt említve)

A Dinosaurusok: A dínókat szeretem, ezt a történetet viszont nem. Értékelés: 2,5 csillag

A tér formája: Fogalmam sincs ez mi volt… Értékelés: 0,5 csillag

A fényévek: Na, ez egy fokkal jobb volt. Nagyon jól érzékelteti a mérhetetlen távolságokat és mérhetetlen időt (ami ugye egy: téridő) az univerzumban. Értékelés: 3,5 csillag

A spirál: Szóval a törzsfejlődés a féltékenység miatt van… ühüm értem. Értékelés: 2,5 csillag

20 hozzászólás
>!
nrb
Italo Calvino: Kozmikomédia

Viszonylag érdekes novellákkal találkozhatunk a kötet lapjain, de sajnos van egy pár gyengébb darab is, amelyek annyira nem nyerték el a tetszésemet. Példának okáért rögtön az első.
Az el is vette a kedvemet az olvasástól egy időre, de aztán mégiscsak folytattam, amit nagyon jól tettem, ugyanis egyre jobb történetek következtek, még ha néhol becsúszott egy-egy gyengébb darab. (pl. amikor párhuzamosok mentén zuhannak)
Összességében azonban jól szórakoztam. Nagyon tetszett a novellák stílusa, és a tudományos ötletek köré szőtt történetek is igen ötletesek voltak.

1 hozzászólás
>!
Szelén P
Italo Calvino: Kozmikomédia

Az eleje kissé nehezen indult, nem igazán vagyok oda a novellákért sem, úgyhogy nehezen rázódtam bele a könyv világába. Aztán egyszer csak elkapott valami, és faltam az oldalakat, és nem akartam, hogy vége legyen.
Tudományos történetek, amiket talán fizika és kémia órákon kéne olvastatni a diákokkal, amikor az atomokról tanulnak, vagy csillagászati alapokról van szó. Egyszerűen elképesztő az a groteszk, humoros mesehalmaz, amit ezzel a könyvvel kaptam.
Roppant egyedi kozmosz, evolúció, tér-idő látásmód.
Azt hiszem más könyveit is el kell olvasnom az írónak.

2 hozzászólás
>!
Aligabacs
Italo Calvino: Kozmikomédia

Az, hogy a skála két végére értékeljük ezt a könyvet egyszerre érdekes és abszurd. Nem lehet szó nélkül elmenni mellette. Ahogy felénk metaforikusan mondják „Ilyen állat nincs”.spoiler Éés mégis van!
Nagyon másként látjuk a dolgokat. Valószínűleg visszavezethető lenne a személyiségtípusokra. Könyörgöm, írjon valaki ebből doktorit!

Nagyon szeretem képi párhuzamokat, hasonlatokat. Vannak szórakoztatóak, elgondolkodtatóak, jó esetben egyszerre mindkettő, de ennél könyvnél egyiket sem találtam meg. Nagyon szerencsétlennek éreztem a világgal, kozmosszal kapcsolatos elvonatkoztatásokat. Olyan volt, mint egy pszichedelikus álom. Értelmetlen, logikátlan, olyan, mint egy könyves Google Deep Dream.
Ha egy ilyen gépbe beledobálnánk a Varjúdombi meséket, Hubble kozmológiai kutatásait, egy kis Kafkát valamint az izgalom kedvért a Magyar Közlöny utolsó 50 számát és végezetül ”humor” miatt Munoz: Kullancs, a kalózkapitány kalandjait, akkor valami hasonló jönne ki.

Hogy mégis a könyv témájánál maradjak, ez az egész csak arra mutat rá, hogy a világegyetem felett nem a rend, hanem a káosz az úr.
ui.:A borító szép!

6 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
csartak MP

Most azt kérdezitek, mi a csudát kerestünk mi a Holdon. Hát megmagyarázom. Tejet gyűjtöttünk, egy nagy kanállal és egy dézsával. A holdtej nagyon sűrű volt, mint a tejföl. A pikkelyek közti hézagokban keletkezett, erjedéssel, különböző, a Földről származó testekből és anyagokból, amelyek a mezőkről és erdőkből és lagúnákból repültek oda, amerre csak a Hold elhaladt. Nagyjából a következőkből állt: növényi nedvek, ebihal, bitumen, lencse, méz, keményítő szemcsék, tonhalikra, penész virágpor, kocsonyás anyagok, férgek, gyanták, bors, ásványi sók, hamu.

6. oldal, A Hold távolsága (Kozmosz Könyvek, 1972)

Kapcsolódó szócikkek: Hold · tej
>!
lzoltán IP

(…) nem szabad soha elfelejteni, hogy a tér körülölel minden cseresznyefát és a szélben mozgó minden ágacska minden egyes levelét és minden levélszél minden cakkját, és megformázza a levél minden kis erét. És a levél felszínének teljes erezetét és a pórusokat, amelyeken a fénysugarak szüntelenül beléjük nyilaznak. (…)

115. oldal, A tér formája (Kozmosz Könyvek, 1972)

>!
B_Petra

Egy éjszaka, ahogy máskor is, az eget vizsgálgattam távcsövemmel. Észrevettem, hogy egy százmillió fényévre levő galaktikából kinyúlik egy tábla. Ez volt ráírva: láttalak. Gyors számítást végeztem: a galaktika fénye százmillió év alatt ért ide, következésképpen ott százmillió..éves késéssel látják azt, ami itt történik, az a pillanat tehát, amikor láttak, kétszázmillió évvel ezelőtt lehetett. ….. Arra gondoltam, hogy azonnal válaszolok én is egy táblával, kiírok valami mentegetőzést, mondjuk, hagyjátok, hogy megmagyarázzam, vagy: lettetek volna az én helyemben…

>!
lzoltán IP

Mindnyájunk közül a kishúgom, G'd(w)n, érezte magát a legjobban a befelé forduló természetével: zárkózott kislány volt, és szerette a sötétséget. Tartózkodási helyül G'd(w)n mindig valami félreeső helyet választott, valahol a felhő szélénél, és belebámult a feketeségbe, finom permetben futottak mellette a porszemek, beszélgetett magában, apró kacajai is finom porpermetre emlékeztettek, dudorászott, és átengedte magát – ébren vagy elszundítva – az álmainak. Nem olyan álmok voltak ezek, mint a mieink – a sötétbe beleveszve mi más sötétről álmodtunk, mert más nem jutott eszünkbe –, ő, amennyire kusza beszédéből kivehettük, százszor mélyebb, változatos és bársonyos sötétről álmodott.

21. oldal, Világosság születik (Kozmosz Könyvek, 1972)

>!
lzoltán IP

     – Rwzfs! Miért gyújtottad meg a nagymamát? – kezdett már kiabálni apánk, de amikor az öcsém felé fordult, látta, hogy őt is lángok borítják. Apám is, anyám is és én is és mindnyájan tűzben égtünk. Illetve: nem égtünk, elmerültünk a tűzben, mint valami vakító erdőben, magas lángnyelvek emelkedtek a bolygó egész felszínén, tűzlégkör volt, amelyben futhattunk, lebeghettünk, repülhettünk, úgyhogy valami újonnan jött vidámság fogott el bennünket. A Nap kisugárzása perzselte a bolygók hélium- és hidrogénburkát: az égben, ahol a bácsikáék voltak, lángoló gömbök örvénylettek, aranyszínű és türkizkék szakállt húztak maguk után, mint az üstökös a farkát.
Visszatért a sötét. Azt hittük már, hogy minden, ami megtörténhetett, megtörtént.
     – Most aztán vége van – mondta a nagymama – higgyetek az öregnek. – De nem, csak annyi történt, hogy a Föld megtette egy fordulatát. Éjszaka volt. Minden csak most kezdődött.

31. oldal, Világosság születik (Kozmosz Könyvek, 1972)

>!
lzoltán IP

(…) már tudtam, hogy a jel arra is jó, hogy a többiek megítéljék azt, aki hátrahagyta (…)

38. oldal, Jel az űrben (Kozmosz Könyvek, 1972)

>!
lzoltán IP

Egy meteor száguldott át az égen, pályája a Nap előtt húzódott, lángba borult, folyékony burka egy pillanatra megszűrte a napsugarakat, és egyszerre az egész világ soha nem látott fénybe merült. Violaszín szakadékok nyíltak a narancsszínű szirtek lábánál, lilás kezemmel a zölden lángoló hullócsillagokra mutattam, és egy gondolat keresett kiutat a torkomból, de még nem voltak rá szavak:

51. oldal, Színek nélkül (Kozmosz Könyvek, 1972)

>!
lzoltán IP

(…) Körös-körül a világ egyre újabb színeket teregetett elém, rózsaszín felhők sűrűsödtek lilás gomolyokba, amelyek arany villámokat szórtak; a hosszú zivatarok után szivárvány csillogtatott meg eddig még nem látott színeket, minden lehetséges összetételben. És már a klorofill is megkezdte előrenyomulását: mohák és páfrányok zöldelltek a patakoktól átszelt völgyekben. Ez volt végre az Ayl szépségéhez méltó színpad, de ő nem volt sehol! Nélküle pedig ezt az egész sokszínű kavargást haszontalannak, kárba veszettnek éreztem.

54. oldal, Színek nélkül (Kozmosz Könyvek, 1972)

>!
lzoltán IP

(…) Voltak teliholdas éjszakák, amikor a Hold olyan mélyen állt és a dagály oly magas volt, hogy igazán csak egy hajszál hiányzott, mondjuk: néhány méter, hogy a Hold a tengerben fürödjék. Hogy soha nem próbáltunk meg felmászni rá? Dehogynem! Csak oda kellett állni, pontosan alá, a bárkával, nekitámasztani egy létrát és felkapaszkodni.

4. oldal, A Hold távolsága (Kozmosz Könyvek, 1972)

>!
lzoltán IP

(…) Csak zuhantunk, végtelen mélységbe, végtelen ideig. Estem lefelé az űrben, egészen a legvégső határáig, ameddig egyáltalán elképzelhető, hogy esni lehet; és amikor ott voltam, láttam, hogy a legvégső határnak még lejjebb kell lennie, sokkal, de sokkal lejjebb, a messzi távolban, és továbbzuhantam, hogy elérjem egyszer. (…)

107. oldal, A tér formája (Kozmosz Könyvek, 1972)


Hasonló könyvek címkék alapján

Ray Bradbury: Marsbéli krónikák – Kisregények és elbeszélések
Stanisław Lem: Stanisław Lem teljes science-fiction univerzuma II.
Mircea Eliade: Dionüszosz kertjében
M. Eller: A láthatatlan professzor
Isaac Asimov: Asimov teljes Alapítvány – Birodalom – Robot univerzuma I.
Harrison Fawcett: Best of Brett Shaw
Ray Bradbury: Marsbéli krónikák
Brandon Hackett: Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról
Németh Attila (szerk.): Fényévek
Nemes István (szerk.): Aranypiramis