Komikozmosz 77% 16 csillagozás

Szétrobbanni vagy összerobbanni – mondta Qfwfq –: az itt a kérdés. Akkor nemesb-e a törekvés, ha kifelé irányul és féktelenül szerteszórja az űrbe saját energiáit; vagy ha befelé irányulva összeroppantja, tömény koncentrációba sajtolja, s bekebelezvén megőrzi őket? Félrehúzódni, eltűnni, semmi több; visszatartani minden villanást, minden fénysugarat, minden kitörést, s a lélek mélyére szorítva lecsillapítani az összevissza dúló konfliktusokat. Elrejtőzni, eltűnni! Talán felébredni máshol, más alakban.

536. oldal, Az összerobbanás - Új Komikozmosz-történetek

Én, mint mikor időváltozás jön, egyszer csak megéreztem valamit (csakugyan hűvösebbre fordult), és így szóltam: – Fogadjunk, hogy ma beköszöntenek az atomok!
Mire (k)yK magiszter: – Már megbocsáss, atomok?! No nem, akármibe fogadok.
Mire én: – Ix-be is mernél fogadni?
Mire a magiszter: – Akár ix a négyzetenbe is!

116. oldal, Mibe fogadunk?

Mármost az efféle történeteket képregényben jobban el lehet mesélni, mint egymás után sorjázó mondatokkal. De ahhoz, hogy lerajzoljam a madarat az ágon, azután magamat s a többieket, amint tátott szájjal bámuljuk – ahhoz jobban kéne emlékeznem egy csomó dologra, amit már jó ideje elfelejtettem: először is arra, amit most madárnak, másodszor arra, amit most „én”-nek nevezek, harmadszor az ágra, negyedszer a helyre, ahonnan nézem, ötödször a többiekre. Az összetevőkből csak arra emlékszem, hogy nagyon különböznek attól, ahogyan ma ábrázolnák őket. Jobb, ha ti magatok próbáljátok elképzelni a képkockák sorát, a bennük szereplő kis alakokat s a megfelelően fölvázolt hátteret, igyekezvén ugyanakkor nem elképzelni az alakokat, és a hátteret sem. Valamennyi szereplőnek lesz természetesen saját felhőcskéje, benne a szavak, amiket mond, vagy a zaj, amit csinál, de nem kell, hogy szóról szóra elolvassatok mindent, ami a felhőcskében áll majd, elég, ha csak úgy, nagy körvonalakban fogalmat alkottok magatoknak az egészről, aszerint, ahogy elmondom nektek.

234-235. oldal, A madarak származása

Megkezdődött az élőlényeken belüli nagy felosztás: a gombák nem ismerik a halált, egy napig élnek, s egy nap alatt újjászületnek; de a szaporodás parancsát közvetítő s a neki engedelmeskedő rész között áthidalhatatlan szakadék támadt.

Priscilla / III. Halál

(…) ha szeretem is a rendet, nálam ez nem szigorú belső fegyelemből, nem ösztönök elnyomásából fakad, mint annyi más társunknál. A tökéletesen szabályos, szimmetrikus, módszeres világot nekem a természet efféle hirtelen támadt életkedve, kivirágzása jelenti, a szerelmi feszültség, az, amit ti erósznak hívtok; a sok más jelkép pedig, amely szerintetek a szenvedélyt, rendetlenséget, a féktelen szerelmet és túláradást idézi – folyó, tűz, örvény, vulkán –, számomra csak a semmi, a vágynélküliség, az unalom elnevezései.

254-255. oldal, A kristályok

A halál nélküli élet veszélye – úgy mondják – örökre elmúlt.

Priscilla / III. Halál