A ​pókfészkek ösvénye 4 csillagozás

Italo Calvino: A pókfészkek ösvénye

„A hideg falakon tapogatózva kúszik végig a napsugár, csak így tud a szűk kis utca mélyére hatolni; a falak között árkádok feszülnek a kék ég tiszta csíkján. Kúszik a napsugár, kúszik a rendetlenül elszórt ablakokon, a párkányokra rakott bazsalikom- meg majoránna-cserepeken, végigtapogatózik a kötelekre teregetett fehérneműn, le az öszvérek vizeletét levezető kis csatornán, a hepehupás, lépcsőzetes kövezetig. Elég a kis Pin egyetlen kiáltása – akár éppen dalra szeretne gyújtani egy rikkantással, és égnek fordítja orrát a boltajtóban, akár Pietro, a nyurga suszter nyakleveseitől menekül visítva –, máris árad a szitoközön az ablakokból.”

Eredeti megjelenés éve: 1947

>!
Zrínyi Honvéd, Budapest, 1957
270 oldal · Fordította: Nemeskürty István · Illusztrálta: Szász Endre

Várólistára tette 14

Kívánságlistára tette 10


Kiemelt értékelések

kolika>!
Italo Calvino: A pókfészkek ösvénye

Italo Calvino saját tapasztalataiból is merít akkor, amikor megírja első regényét A pókfészkek ösvényét.. A szerző is az ellenállók táborát erősíti, amikor a háború forgatagában az addig szövetséges németek ellenségekké válnak. Ezen élményei is helyet kapnak a regényében, szereplői és környezet leírásában is.
Calvino egy kisfiú, a 10 éves Pin szemszögéből meséli el, hogy mi történt a partizánok és a fasiszták közt. A rendezetlen környezetből származó főhős magányosságát szeretné feloldani, igazi barátra lelni. Szeretetre, megértésre vágyik. Az elismerésre vágyakozva, a valahová tartozás érzése után, még egy pisztolyt is ellop (kocsmabeli felnőttek ultimátuma után), de ezzel sem éri el azt, amit szeretne. A helyzet nem alkalmas nagy barátságok kötésére, a háborús helyzet mindent felülír. Így Pinnek minden erre irányuló cselekedete kudarcba fullad. Nincs akivel megismertethetné titkos helyét, a pókfészkek ösvényét. Kudarcai után újra és újra visszatér – gondolatban, vagy ténylegesen – saját titkos területéhez, a pókfészkekhez, amelyet egyedül ő ismer, s itt az lehet, aki akar.
Pin az átéltek, tapasztaltak hatására kénytelen maga után hagyni a gyermekkort, kénytelen gyorsan felnőni a körülötte zajló élethez.
Calvino nem idealizálja a helyzetet, vagy a szereplőit. Pin azonban elismerésre és hőstettre vágyik, ezért a történéseket és társait kezdetben plusz pozitív tulajdonságokkal ruházza fel. A köztük töltött idő során „kinyílik” a szeme és látja őket a maguk valóságában.

Gelso>!
Italo Calvino: A pókfészkek ösvénye

nagyon tetszett, negyedévben már nem volt feszített a tempó az egyetemen, így mindent, amit elértünk nemcsak kötelességből, de élvezettel is olvastunk és elolvastunk…
szeretem a neorealizmust, Calvinot, és a gyereksorsokat bemutató regényeket…


Népszerű idézetek

pdaniel>!

Kim nem bánja, hogy a Vasas nem ért vele egyet; tudja, hogy a Vasas-szabású emberekkel világos kategóriákban kell beszélni, „a, b, c” fogalmakban gondolkoznak, számukra vannak tények és vannak „badarságok”. Nem ismernek kételyt, bizonytalan lelkiállapotot. Mégse nézi le Kim a Vasast, egy pillanatig se gondol arra, hogy ő talán többet ér, sőt: inkább azt akarja, hogy ő is a Vasas módján tudjon gondolkozni, de ahhoz tisztázni kell a dolgokat, hogy ne legyen számára más, mint az az igazság, amit a Vasas is megismert. A többi nem számít.

pdaniel>!

– Marha! – mondja Zéno és hátat fordít. Végtelenül unja Nyápic fejtegetéseit, egy árva szót sem ért az egészből, sejtelme sincs arról, mi az, hogy burzsoázia meg kommunizmus és különben se érdekli az olyan világ, ahol örökösen dolgozni kell, őt nem érdekli; olyan világban szeretne élni, ahol a lehető legkevesebbet kell az embernek strapálnia magát.


Hasonló könyvek címkék alapján

Mario Puzo: A Keresztapa
Niccolò Ammaniti: Én nem félek
Primo Levi: Ember ez? / Fegyvernyugvás
Umberto Eco: A rózsa neve
Federico De Roberto: Az alkirályok
Antonio Tabucchi: Állítja Pereira
Dino Buzzati: A Tatárpuszta
Giuseppe Tomasi di Lampedusa: A párduc / Lighea
Carlo Cassola: Bube szerelmese
Alessandro Baricco: Selyem