Repülőrajokkal az óceánon át 5 csillagozás
Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.
A következő kiadói sorozatban jelent meg: A Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára Franklin-Társulat
Enciklopédia 1
Szereplők népszerűség szerint
Várólistára tette 1
Kiemelt értékelések
Ez a könyv egy hosszabb gondolatmenetet indított el bennem, ezért most kissé terjedelmes leszek. A türelmeteket kérem hozzá.
Kedvelem Itáliát, nem csak a civilizáció által széles körben elismert antikvitást és reneszánszt, hanem az olaszok kevésbé ismert dolgait is. Ebbe illeszkedik ez a olvasásom is.
Olaszország volt a 19. – 20. századi világrend legkisebb „nagyhatalma”. Ebből fakad a folytonos bizonyítási kényszere, hogy épp úgy képes nagy tetteket, teljesítményeket végrehajtani mint a nagyok. Ez a kényszert csak fokozta a túldimenzionált célok és szerény lehetőségek közötti ellentmondásból adódó időnkénti kudarcok is (Adua, Caporetto, és a Párizs béketárgyalások körüli megaláztatás stb.) A tudományos expedíciók – technológiai eredmények különösen alkalmasak voltak a bizonyításra, és jól illett az olasz nemzet önképébe is. A tudományos eredmények
a régi kultúrnemzet mai eredményeit, a technológiai sikerek, pedig egy modern, a fejlődésben élen járó nép képét tükrözték, ezért a mindenkori olasz vezetés sokat tett ezek támogatásáért, és valóban sikerült pompás eredményeket felmutatnia.
Tavaly Umberto Nobile léghajós sarkvidéki expedíciójáról, link most Italo Balbo egyik óceánrepüléséről olvastam, mindkét expedíció jól illett ebbe a bizonyítási vágyba.
Balbo vitatható figura. off Nem szerénykedik. A stílusát túláradó érzelmek, széles gesztusok, nagy szavak jellemzik, kissé fellengzős, az olasz macsóság és a sajátos fasiszta emberkép elegye. off Nem hiába mondják, hogy a fasizmus, többek között a romantika gyermeke, Balbo figurájában világosan látható a romantika napfényes, és árnyékos oldala is. A vállalkozás amit véghezvisz kétségkívül merész és nagyívű, de egy kis szerénység csak emelné a tekintélyét. Nobile jóval szerényebb, igaz őt súlyos vádak érték*, végig ezek ellen védekezik a könyvében.
Nem hiába mondják azt is hogy a fasizmus a modernitás gyermeke – a technológia iránti rajongás konkrétan és átvitt értelemben is tetten érhető. Balbo gondolatmenetében többször is F. T. Marinettire, a futurista költőre hivatkozik off és a gépek romantikájáról beszél. Az olasz repülőgépek pedig mindennél jobban alkamasak a modern Itália bizonyságára. Ezek a gépek valóban nagyszerűek. Alig több mint húsz év telt csak el azóta, hogy a Wright testvérek vászonból, drótokból, lécekből és biciklialkatrészekből összeeszkábált tákolmánya pár percre képes volt a levegőbe emelkedni, és az olasz ipar és olasz mérnökök már megépítik ezeket a mai mértékkel is tekintélyes több tonnás masszív, több ezer kilogrammnyi hasznos tömeget szállító gépeket, és képesek tizenkét gépet kötelékben átvinni az óceánon. Az expedíció az olasz flotta (nyolc hadihajó biztosítja az utat a tengeren) és az olasz távközlés próbája is – A rádió az olasz Marconi munkája szintén csak három évtizedes technológia…
A cél Rio de Janeiro, Brazilia. Ez sem véletlen. A 19. század második felében nagyon sok olasz vándorolt ki Braziliába (Általában Dél-Amerikába is) Az anyaország törekedett a szoros kapcsolatokra ezekkel a közösségekkel, tömegesen ünneplik is a helyi olaszok a megérkező itáliai repülőket. (Balbo pedig örömmel jegyzi meg, hogy a brazíliai fogadtatáskor milyen sok helyi olasz visel fekete inget) A két nemzet közös latin gyökerei is fontos szempontot jelentenek, Balbo többször is visszatér erre a témára, szembeállítva az északi germán, német és angolszász népekkel. (Maga a könyv is a szerző Chicagoból való hazatérésével kezdődik)
A repülőút kemény feladat. Küzdenek az időjárássál, és a technikával. Áldozatok is vannak. Végül sikeresen teljesítik a távot. Balbo végig párhuzamot von az ő útjuk, és a nagy földrajzi felfedezések olasz hajósai között. Nagy szavai mellett is sikerül az expedíciót izgalmasan és pörgő stílusban bemutatni. Érezni lehet Balbo sorai mögött a személyes elköteleződést, a rajongást a repülésért, és a szenvedélyt amit érez a vállalkozás kapcsán.
* Nobilét szerintem méltánytalanul érték a vádak.
Tudtam, hogy mire vállalkozom, amikor belekezdtem ebbe a könyvbe, és nagyjából azt is kaptam, amit vártam…. Kicsit olvasmányosabb stílusban, mint amire először számítottam.
Bár a könyv tényleg egy útleírás az óceánon átrepülő expedícióról, azért elég mély nyomot hagyott a körítésen a szerző személye, és politikai hovatartozása. Szerintem nem is nagyon olvastam még olyan könyvet (a gimi keretein kívül) ami valamilyen formában a fasizmussal, és általánosan az első világháború utáni olasz politikával bármilyen szinten foglalkozott volna. Ilyen szempontból érdekes volt ez az írás is, bár az bztos, hogy nem ezek a propagandaszerű gondolatok/félmondatok voltak a könyv csúcspontjai.
Viszont azok a részek, amelyek a tényleges utat írták le, illetve az arra való felkészülést szerintem kifejezetten érdekesek és olvasmányosak voltak. Persze itt is vannak olyan gondoltok, amikre 2023-ban már az ember felkapja a fejét, de nem szabad elfelejteni, hogy mennyire más világ volt az… off
Furcsa belegondolni egyébként abba is, hogy manapság megfizethető áron el lehet repülni kvázi bárhova a világon, és igen nagy eséllyel az lesz az ember legnagyobb baja, hogy elülte már mindenét útközben, vagy, hogy elég rossz a kávé a levegőben… és alig 90 éve még mennyire gyerekcipőben járt ez a technológia, és milyen bátorság és megszállottság kellett ahhoz, hogy az ember repülőre üljön (meg, hogy egyáltalán legyen erre lehetősége)
Flow élmény ("nembíromletenni" érzés): 5
Stílus (írói): 4
Ötlet (eredetiség): 4
Tartalom (mondanivaló): 5
Hitelesség (könyv világának átélhetősége): 5
Érzelmek (ábrázolása): 2
Izgalom: 5
Huh, hát alaposan zavarbaejtő ma, 2024-ben olvasni ezt az 1931-ben íródott könyvet. Olvasása közben érdemes szem előtt tartani, hogy azidőtájt Olaszországban fasiszta államvezetés volt hatalomban, Duce-val az élen, a könyv íója pedig az akkori légügyi miniszter volt. Szóval, bizony szükség van némi toleranciára a kötet egészét átható fajelméleti megjegyzésekkel kapcsolatban az olvasás során.
Ettől eltekintve azonban remek útleírás ez a könyv. Eléggé érződik rajta, hogy egy műszaki ember tollából született, aki ugyan kellemes stílusban jegyezte fel utazása részleteit, de azért mégsem az írás az eredeti szakmája. Az út egészét pompás részletgazdagsággal mutatja be: a repülés műszaki részletei mellett érdekes emberek, különös szokások, idegenszerű növények, természeti kincsek sorakoznak fel a szemünk előtt a könyv olvasása közben. Sokszínű, érzékletes bemutatót kapunk Italo Balbotól, érdemes végigkövetni vele az olasz repülőraj útját Olaszországtól Marokkón és Szenegálon át egészen Brazíliáig.
Félelmetes, hogy milyen masinákkal mentek… :) Ha a propagandát nem nézzük, remek, szórakoztató útleírás volt!
Népszerű idézetek
A Duce szeme elkapja a látogatót, aki a terem túlsó végén belép és míg áthalad a hosszú termen, hipnotizálja foszforeszkáló pillantásával.
62. oldal, negyedik fejezet - A hősi vállalkozás előestéjén
Hasonló könyvek címkék alapján
- Umberto Nobile: A pólus, életem kalandja 89% ·
Összehasonlítás - Agatha Christie: Halál a felhők között 91% ·
Összehasonlítás - Rejtő Jenő (P. Howard): Piszkos Fred közbelép 86% ·
Összehasonlítás - Ken Follett: Alattunk az óceán 82% ·
Összehasonlítás - Richard Branson: A Virgin-sztori 81% ·
Összehasonlítás - Jókai Mór: A jövő század regénye 79% ·
Összehasonlítás - Faludy György – Eric Johnson: Jegyzetek az esőerdőből 96% ·
Összehasonlítás - Roland Huntford: Scott és Amundsen 96% ·
Összehasonlítás - Kate Quinn: A vadásznő 92% ·
Összehasonlítás - Zichó Viktor: Csoma útján két keréken ·
Összehasonlítás