Ez a könyv megmutatta, hogy ne nagyon fecséreljem energiáimat arra, hogy nyomon követem a megjelenést, hiszen sokszor a nagy várakozás akár csalódást is okozhat. Sajnos ennél a kötetnél ez a csalódás a borító, hiszen a borítótervező pályázatot is végigkísértem, és a végső borító számomra annyira… egyszerű lett. Olyan, aminél sokkal, de sokkal jobbakat is láttam (a telefonos volt a teljes kedvencem, de a sakktáblás is gyönyörű volt). Ehhez képest ez a borító csak árnyéka a könyvnek és mondanivalónak, még akkor is, tényleg kellemesen néz ki a maga egyszerűségével.
A könyv története arról szólt, hogy Emő, Flóra és Nándi kapcsolata hogyan alakul ki, majd hogyan alakul át teljesen. Ahogy halad a történet (bár nem mindenhol követi az időrendiséget, amely némely esetben elég furcsa volt) de egyre többet mutat meg a szereplőkről, a motivációkról, és egyre mélyebbre hatolunk az érzelmek terén.
Bár szorosan a könyv a kapcsolatokról szól, mégis a fő témája a narcizmus és a magányosság. Láthatjuk a szereplőket, ahogy egyetlen dolog miatt élik az életüket, az egyetlen hatás teljes őrülete miatt, és a történet során van, aki ki tud ebből lépni, van olyan, aki viszont nem. Számomra azért nagyon erős a könyv, mert nagyon jól tudja átadni ezt a fajta megszállottságot, ami a személy szemszögéből nézve teljesen normális, és logikus, míg kívülről nézve látszik, mekkora problémák is vannak.
A fő téma amire épül a könyv a narcizmus, és az önimádás. Sokféle módon jelenik meg, különböző méretekben. Egyértelmű, hogy legjobban Nándi testesíti meg ezt a képet, egyszerűen neki minden mozdulata, minden cselekése ezt sugallja, ezért is annyira ellenszenves számomra (egyes helyzetekben azért kihúzta nálam a gyufát, és nagyon mérges voltam rá. Talán azért, mert nem érti meg, hogy egy ****fej, és azt hiszi, így rendben van minden). spoiler
Közben láthatjuk, hogy ott van személyiségileg Nándi ellenpontja, Flóra, aki elsőre nem is igazán látszik önzőnek, csak ahogyan jobban belefolyunk a történésekbe. Flóra nagyon okos, ezért kevésbé érezni negatívabb karakternek, hiszen minden cselekedete ésszerű, de közben pont ez okozza problémát is: amikor már az érzéseire hagyatkozik, amikor már az ész határait feszegeti, és amikor egyszerűen megszakad az olvasó szíve, hogy így látja Flórát. Később láthatjuk, hogy az igazi fejlődést a történet végén, visszatekintve a saját életére, illetve elgondolkozva a kapcsolatokon tudja elérni. Az én érzésem kicsit az volt, hogy Flórának „könnyebb” dolga volt rendbe tenni az életét, hiszen benne az empátia nem halt ki, így folyamatosan a történet során meg-meg értette a körülötte lévő szociális hálót, az emberek viselkedését és érzéseit. Míg Nándi (talán azért is, mert férfi) a történet végére se mutatott egy morzsányi empátiát se.
A könyv nagy erőssége a karakterek, és több mellékszereplő van, aki nagyon jól mutatja az egyes narcisztikus típusokat. Flóra anyja aki fitnessmániás, és a külsejével van legjobban elfoglalva, na meg a lakása kinézetével. Érdekes, hogy ettől függetlenül ő törődik a külvilággal, de saját maga kinézetéről nem tud lemondani, vagy inkább a rá fordított időt korlátozni. Az ő történetében jelenik meg az öregedés kérdése is, hogy egyes személyek ezt nem tudják elfogadni, küzdenek ellene, miközben a megbékélés nyugalmat hozhatna az életükbe.
A másik pólus Nándi látszatcsaládja, ahol a felszínen minden rendben van, de közben meg semmi. Bár Flóra anyukája is mindennapi jelenség, mégis talán Nándi családja emberközelibb (számomra mindenképpen): A vezető apával, akinek a hírneve a legfontosabb de közben az alárendelt, szenvedő anyával. Túlságosan életszerű volt a család felépítése, és túlságosan szívbemarkoló, hogy nem csak létezik ez a fajta család, de talán természetes is. Emő után legjobban Nándi anyukáját sajnáltam, aki nem tudott (vagy talán nem is akart) ebből a helyzetből kilépni.
És persze a végére ott van Emő karaktere. Innentől viszont erősen spoileresen fogok a könyvről írni. Szóval Emő spoiler Emő történetével pedig megjelenik spoiler Ezzel kapcsolatban pedig spoiler
Amit én ebben a történetben hiányoltam, az a gyönyörű lírai elbeszélésmód, mely Istók Anna előző könyvére annyira igaz volt. Bár néha fel-fel sejlett ez a stílus, mégis a szövege ennek a kötetnek nagyon egyszerű (talán túlságosan is). A téma viszont nagyon komoly, az ember magára is magára ismer (nem feltétlenül az önzőség miatt).
Ami még érdekes lehet, hogy olvasás közben éreztem egy pici tájszólást. Nem sokat, és nem is direkten, de néhány szót nem feltétlenül értettem, illetve sokszor került elém inkább az ö-s változata egy szónak (pl, elgyöngül) ami bár a szövegbe illik, néha nekem furcsa volt.
A könyv egyik legnagyobb tanulsága, hogy figyeljünk másra is, a másik pedig, a kommunikáció aktív használata. Legalábbis számomra mindenképpen, hiszen Flóra megoldhatta volna a problémát (legalább az ő problémáját), ha aktívan kommunikál.
Ez a könyv mélyen elgondolkodtató, belemerülős, élmény. Nagyon erős, valamennyire szomorú is, és bitangul őszinte. Nem mindenkinek való ez a kötet, sőt, én inkább a késő húszas korosztálytól ajánlom csak a témája miatt. Annak a korosztálynak viszont nagyon, mert érdemes elolvasni a könyvet.
