Éhes ​felhő a napot 45 csillagozás

Istók Anna: Éhes felhő a napot

Nóra életében hatalmas törés volt; otthagyta az egyetemet, és két évig Londonban dolgozott pincérnőként. Ám most az apja infarktusa miatt haza kell térnie, szembenézni a múlttal, és egy fájó szerelem emlékével.
De mi történt pontosan a testvére, Zsóka halála körül?
Miért bukkan fel újra és újra Csongor, a vonzó sógor?
Ha mélyek a sebek, akkor is van bűnbocsánat?
Míg Nóra lépésről lépésre halad a múlt megismerésében, lassan kialakul benne az elképzelés a saját jövőjét illetően is: szenvedélyévé válik a főzés.
A zamatos, pikáns ételek megálmodása közepette Nóra érzelmei egyre magasabb lángon forrnak.
Vajon sikerül-e élete főművét kifőznie: a saját boldogságát?
Lélektani kaland és ínycsiklandozó gasztroregény a nehéz szerelem ösvényein járóknak.

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2017
244 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634571612

Enciklopédia 8

Szereplők népszerűség szerint

Csongor · Kinga · Nóra · Zsóka


Kedvencelte 7

Most olvassa 4

Várólistára tette 69

Kívánságlistára tette 58

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Mrs_Curran_Lennart P
Istók Anna: Éhes felhő a napot

Nagyon megérintett ez a könyv. Tele van mély érzésekkel. Amin Nóra a szülei és a nővére miatt átmegy, az tragikus. Az ember társas lény, és egy óriási csalódásnak kell ahhoz történie, hogy egyedül boldogabbnak érezze magát. Sajnáltam Nórát és Csongort is, és nagyon haragudtam a drága anyucira. És bár nem igazán gasztroregény, az inycsiklandozó receptek nagyon feldobták. Odaköltöznék szívesen a hősnő mellé.

>!
Tóth_Orsolya_3 P
Istók Anna: Éhes felhő a napot

„…a világon a legfontosabb dolgok mind egyszerűek.”

Még a gyönyörű borító előtt, a fülszöveg alapján tudtam, hogy ez a könyv kell nekem. Aztán megláttam a borítót, és alig vártam, hogy a kezemben legyen. Most pedig, hogy elolvastam, könnyes szemmel itt simogatom, dédelgetem, mert egy 244 oldalnyi csodát tartok a kezemben. *-*
Nincsenek szavak, mennyire mélyen megérintett.
Kedves Írónő, szeretnék még nagyon sok ilyen csodát olvasni Öntől.

5 hozzászólás
>!
V_Ili P
Istók Anna: Éhes felhő a napot

Nagyon tetszett ez a kívül belül gyönyörű történet, de egy kicsit nehezen rázódtam bele, mert későn esett le, hogy egyrészt olvashatjuk Nóra fájdalmas történetét, a másik szálon viszont Zsóka gondolataiba merülhettünk bele.
Ahogy ez leesett lett kerek a történet.
Mindkét lányt egy picit önzőnek gondoltam, ami Zsóka részéről be is bizonyosodott, elég csúnyán elbánt Csongorral, csakhogy meneküljön és Nórának is elég sok idejébe került magában helyre tenni a dolgokat.
A szülők viselkedése rettentően idegesített, – főleg Anyukáé – , hogy nagy ívben tesznek arra, hogy a gyerekeik boldogok legyenek, csak a saját karrierjük számított és még szinte felnőtt korukra is megmondják, hogy mit hogy kellene csinálniuk.
Azt a mozzanatot, még olvastam volna, amikor Nóra színt vall.

5 hozzászólás
>!
Sippancs P
Istók Anna: Éhes felhő a napot

Szemet gyönyörködtető a borító, szép és lírai a stílus, elgondolkodtató a mondanivaló, az érzelmek átütőek és mélyek. Mégis ott van egy „de”. Egy de, ami valójában annak szól, hogy én már az elején kitaláltam mindent – spoiler. És így egy kicsit elveszett a történet varázsa.
Ennek ellenére szerettem olvasni, és amikor csak tehettem, olvastam is. Még úgy is, hogy többnyire a fejemet ráztam és szomorkodtam ennyi elcseszett emberen, ennyi elmulasztott pillanaton. A leginkább Zsókát sajnáltam, szerintem ő volt a fő áldozat ebben a történetben, aki pedig a legtöbb dühöt váltotta ki belőlem, az a lányok édesanyja… Hogy lehet ilyen felfogással élni, hogy lehet így gyereket nevelni?!
A mellékszereplők közül viszont Kinga nagyon szimpi volt, az ő történetét még szívesen olvasnám.
Jár a 4,5 csillag.

7 hozzászólás
>!
gabiica P
Istók Anna: Éhes felhő a napot

Igazán különleges és erős történetet olvastam.
Ott kezdeném, hogy a fejezetek címei azonnal megragadtak. Szinte éreztem a különleges ízeket a számban, boldogan konstatáltam, hogy Nóra nem hagyja, hogy bárki is befolyásolja, és igenis a gasztronómia felé irányítja az életét.

Azt kell mondjam, hogy tényleg annyira jól van megírva a történet, hogy az olvasó beleéli magát Nóra szituációjába. Nagyon mélyen megérintett, hogy mennyire nem találja a helyét a világban, mennyire nem tud elszakadni a gyermekkori sérelmektől, mennyire bántó, hogy nincs IGAZI kapcsolata a szüleivel.
Talán azért tetszett, ennyire, mert felismertem benne magamat. Nem szeretném részletezni, de volt olyan időszak az életemben, amikor én is hasonlóan éreztem – de szerencsére ennek már vége.

Bár nem mondhatnám, hogy a szülők megváltoztak a könyv végére, de elindultak egy úton, amely talán elvezet a megértéshez és az elfogadáshoz – legalábbis én ezt remélem. Én ezt szeretném, hogy Nórának is sikerüljön, ami nekem.

Szerettem a kapcsolatát Csongorral. Az első pillanattól érezhető volt közöttük egy láthatatlan kapcsolat, amit lehet, hogy csak ők nem vettek észre. Bevallom, lehet, hogy csak figyelmetlen voltam, de én sokáig azt hittem, hogy a naplórészletek Nóra életéből származnak. Így utólag tényleg nem tudom, hogy én néztem félre valamit, vagy tényleg ennyire kétértelmű, de igazán ötletes, hogy gondolatfoszlányokat is megismerhettünk.

Zsókát mindvégig egy háttérben táncoló marionettbábunak éreztem. Aztán a végére rájöttem, hogy azért gondoltam így, mert igazából nem is szerettem a karakterét. A végén kiderül titokból kicsit enyhültek felé az érzelmeim, de a cselekedetivel nem egészen értek egyet.

A legnagyobb negatívum, amit ki tudnék emelni, hogy a szerkesztés számomra nem mindig volt a legjobb. Furcsa volt, amikor nem volt átmenet múlt és jelen között. Érezhetőek voltak a váltások, de talán egyszerűbb lett volna, ha van valamilyen tényleges választóvonal, akár egy sorköz, akár egy betűtípusváltás, ezt hiányoltam.

>!
kellyolvas P
Istók Anna: Éhes felhő a napot

Kedvencem lett ez a történet, mert magával ragadott, elvarázsolt a kiemelkedően szép stílusával, választékos mondataival, a líraiságával. Sokat adott hozzá a testvér-titok kereső mániámhoz, és gyönyörű példát kaptam az útkeresés/önmegvalósítás témában is. Mindezt szerelemmel és gasztronómiával körítette a szerző, remek olvasásélményt nyújtva.
Pár szóval nem is tudom visszaadni a könyv hangulatát, a linken megtaláljátok a bővebb értékelésem:
http://www.kellylupiolvas.com/2018/03/istok-anna-ehes-f…

>!
Neelah P
Istók Anna: Éhes felhő a napot

Úgy kaptam le ezt a könyvet a polcról, hogy fogalmam sem volt, hogy pontosan miről is szól – még tavaly rendeltem meg mondván, hogy hű, Aranymosás nyertes, és úristen, de gyönyörű a borító. Aztán hétvégén épp komótosan nyammogtam a sült krumplimat, azon agyaltam, hogy mégis mit olvassak (mert az eddigi millió megkezdett könyv nem vonzott), amikor megakadt a szemem ezen a címen – annyit tudtam róla, hogy a gasztronómiához köze van, és az volt az első gondolatom, hogy milyen fricska lenne (nem tudom ugyan kinek), ha a lakótársamtól kunyerált, olajban és sóban tocsogó, futártól átvett sült krumplim mellett belekezdenék egy gasztrotúrába. Úgyhogy belekezdtem.
A történet mondhatni azonnal a földbe döngölt, annyira erős a hangulata, annyira agresszívan tekeredik rá az emberre, hogy az étvágyam is elment és a maradék sült krumpli a kukában végezte. Két nap alatt olvastam el, régóta az első olyan könyv, ami arra is rá tudott szedni, hogy a reggeli kómás villamosutazás alatt is fellapozzam. Nóra félelme annyira valóságos, annyira kézzelfogható, hogy engem szabályosan fejbevágott – miután végeztem a kötettel, csak kóvályogtam a lakásban és magam sem tudtam, mihez kellene kezdenem magammal. Furcsa ürességet éreztem, már-már fojtogattak a könnyek, de valahogy mégis súlyosabb volt ez az érzés, semmint, hogy igazán sírni tudjak. Nehezen tudom megfogni, hogy mi is ment végbe bennem. Ehhez persze kellett az is, hogy nagyon sok hasonlóságot fedeztem fel Nóra és köztem – és néhányat Zsóka és köztem is. Úgy vélem, ez a kötet legnagyobb erőssége – olyan helyzeteket tár elénk, amelyekkel magunk is találkoztunk, ha nem is pontosan ugyanolyan intenzitással, és amelyekkel olvasás közben nekünk is szembe kell néznünk. Elég súlyos élmény.
Ráadásul muszáj kiemelnem, mert tényleg muszáj: a nyelvezet, az valami meseszép. És úgy meseszép, hogy közben nem tömény, és nem érzed azt, hogy fuldokolsz a képekben, nincs az az érzés, hogy az írója görcsösen szépet akart mondani, hanem gördül előre az egész valami megdöbbentő természetességgel és ugyanakkor, bár ellentmondásosan hangzik, egyszerűen – néha komolyan a padlóról kellett összekanalaznom magam.
Számomra abszolút csodálatos és sokkoló élmény volt olvasni, felkerült a kedvenceim közé. Remélem, hamarosan olvashatunk újabb történeteket is az írónőtől. :)
Ja és a fiúkat imádtam, Csongor és Zakariás olyan cukiiiik! :D

6 hozzászólás
>!
ggizi P
Istók Anna: Éhes felhő a napot

Alaphelyzetben elég nyomasztó hangulata van a könyvnek, de mikor Nóra a gasztroélményeit ecseteli, akkor szinte érezhetően kisüt a nap. Ez a kettősség végigért az egész történeten, bár az arányok, ahogy Nóra kezdte megtalálni önmagát és kiélni szenvedélyét, a végére eltolódtak és kevésbé vált lehangolóvá. Szomorú történet egy magába zárkózott testvérpárról, akik egy érzelemmentes családba nőttek fel és míg Zsóka életét a megfeleléskényszer és a konfliktuskerülés határozta meg, addig Nóra minden sejtjével lázadt a családi eszmék és képmutatás ellen. A visszaemlékezéseket Nóra gyásszal és bűntudattal terhelt önkeresési ciklusai váltogatták és mindkét lánynál a problémák elöli menekülés volt középpontban. Lassú sodrású történet volt, félelmekben és frusztrációkban gazdag közeggel.

>!
robinson P
Istók Anna: Éhes felhő a napot

Több szempontból is jó volt ez a regény. A stílusa gördülékeny, a borító szemet gyönyörködtetően kifejező, az írónő megtartotta saját nevét, nem egy hangzatos angol álnév mögé bújt. Ja, és tökéletesen „életszagú” mese.

https://gaboolvas.blogspot.hu/2018/03/ehes-felho-napot.html

>!
Tímea_Bernadett_Lőrinczné_Molnár P
Istók Anna: Éhes felhő a napot

Csodaszép borító kívül, remek stílus, mély tartalom belül… újabb kedvencet avattam :-) A furcsa cím keltette fel az érdeklődésemet, kíváncsian vártam, hogy olvasás közben mikor bukkanok a megfejtésre? Úgy a könyv közepe táján világosodtam meg, hogy az elemésztő fájdalom metaforája az éhes felhő és a nap. Súlyos titkok, terhek, gyermekkori traumák, szülői túlzás hatotta át Nóra életét, ezekből egy probléma is sok, nemhogy ennyi, s ehhez még Zsóka tragédiája :-( Nem szeretnék ezen család tagja lenni, s örültem, amikor Nóra kitört a korlátok közül és úgy élte az életét, ahogy ő jónak látta. Igazából Csongort is kedveltem, mert bár hibázott, beismerte, megoldásra törekedett és a szívére hallgatott. Kinga igazi, támogató jóbarát, aki ott volt, amikor legnagyobb szükség volt rá és nem ítélt. A befejezésnél a szülői reakcióra, a konkrét megoldásra kíváncsi lettem volna, így viszont én fejezhettem be, úgy, ahogy éppen a lelkem kívánta. Szeretnék még az írónőtől olvasni!

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
robinson P

Néha úgy érzem, nem éltem még semmit, csak perceket.

12. oldal

>!
shadowhunter1975 P

Kevés ember képes arra, hogy a felnőttkor környékén elszakadjon attól a közegtől, amiben élt, és felállítsa a saját értékrendjét.
Könnyebb a megszokottat játszani tovább. Még akkor is, ha soha nem találtunk közben önmagunkra.

32. oldal (Könyvmolyképző, 2017)

Kapcsolódó szócikkek: szokás
>!
robinson P

Örök körforgásban ismétlődnek a bűneink, a hibáink. Ciklikusan szeretünk, gyűlölünk, szeretünk.

6. oldal

>!
robinson P

A saját bőrömön tapasztaltam, hogy minden bűn, ha túlzásba viszik.

44. oldal

>!
shadowhunter1975 P

Már tudom, hogy a hazugsággal nem az a legnagyobb baj, ha kiderül, hanem az, hogy soha nem lehet abbahagyni.

19. oldal (Könyvmolyképző, 2017)

Kapcsolódó szócikkek: hazugság
>!
Adrienn_Hujder_Spirit_Bliss I

(…) a magány, ha egyszer beleragad az emberbe, soha többé nem vakarható le.

>!
Tóth_Orsolya_3 P

Akkor úgy gondoltam, hogy végre sikerült túllépnem ezen, és fogalmam sem volt, hogy az ember hazudhat magának egy ideig, de a végén csak sokkal nagyobb lesz a szívás, ha kiderül. Márpedig kiderül, mert az igazságnak ez a titka. De addig is lehet átlátszóan boldognak lenni.

135-136. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Nóra
>!
Tóth_Orsolya_3 P

Anya mindig azt mondta, hogy a könyvekből megtanulhatom az életet. Az eligazít minden kérdésben. Sokáig hittem neki, én tényleg elhittem, hogy az élet olyan, mint a történelemlecke, elolvasom, és tudni fogom, mikor mit kell tennem, ismerni fogom a törvényszerűségeit. És mohón faltam a könyveket, és azt hittem, általuk megismerem önmagamat is.
Most már tudom, hogy anya nem mondott igazat. A könyvek hazudnak. Az igazi élet sokkal unalmasabb, közhelyesebb, mint a regények. Az igazi életben nincsenek hősök, a szerelemnek prózai oka van, az érzelmek pedig gyorsabban halványodnak, mint a könyvek lapján a betűk. Az igazi élet sivár, és nincs benne semmi látványos. És én félek egyedül nekivágni a sivárságnak.

138. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Zsóka
>!
Tóth_Orsolya_3 P

Meddig szaladhat az ember önmaga elől?

176. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Nóra

Hasonló könyvek címkék alapján

Joanne Harris: Csokoládés barack
Nicky Pellegrino: Olaszország, szeretlek!
Frances Mayes: Édes élet Itáliában
Laura Esquivel: Szeress Mexikóban!
Anthony Capella: A kávék költője
Jenny Colgan: Kalamajka a Piciny Csodák pékségében
Jenny Colgan: Találkozzunk a Cupcake Kávézóban
Susan Mallery: Fahéj és karamella
Joanne Harris: Ötnegyed narancs
Susan Mallery: Egy csepp méz