Éhes ​felhő a napot 76 csillagozás

Istók Anna: Éhes felhő a napot

Nóra életében hatalmas törés volt; otthagyta az egyetemet, és két évig Londonban dolgozott pincérnőként. Ám most az apja infarktusa miatt haza kell térnie, szembenézni a múlttal, és egy fájó szerelem emlékével.
De mi történt pontosan a testvére, Zsóka halála körül?
Miért bukkan fel újra és újra Csongor, a vonzó sógor?
Ha mélyek a sebek, akkor is van bűnbocsánat?
Míg Nóra lépésről lépésre halad a múlt megismerésében, lassan kialakul benne az elképzelés a saját jövőjét illetően is: szenvedélyévé válik a főzés.
A zamatos, pikáns ételek megálmodása közepette Nóra érzelmei egyre magasabb lángon forrnak.
Vajon sikerül-e élete főművét kifőznie: a saját boldogságát?
Lélektani kaland és ínycsiklandozó gasztroregény a nehéz szerelem ösvényein járóknak.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Arany pöttyös könyvek

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2017
244 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634571612

Enciklopédia 9

Szereplők népszerűség szerint

Csongor · Kinga · Kovásznai Nóra · Nóra · Zsóka


Kedvencelte 11

Most olvassa 2

Várólistára tette 94

Kívánságlistára tette 52

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Mrs_Curran_Lennart P
Istók Anna: Éhes felhő a napot

Nagyon megérintett ez a könyv. Tele van mély érzésekkel. Amin Nóra a szülei és a nővére miatt átmegy, az tragikus. Az ember társas lény, és egy óriási csalódásnak kell ahhoz történie, hogy egyedül boldogabbnak érezze magát. Sajnáltam Nórát és Csongort is, és nagyon haragudtam a drága anyucira. És bár nem igazán gasztroregény, az inycsiklandozó receptek nagyon feldobták. Odaköltöznék szívesen a hősnő mellé.

>!
Tóth_Orsolya_3 P
Istók Anna: Éhes felhő a napot

„…a világon a legfontosabb dolgok mind egyszerűek.”

Még a gyönyörű borító előtt, a fülszöveg alapján tudtam, hogy ez a könyv kell nekem. Aztán megláttam a borítót, és alig vártam, hogy a kezemben legyen. Most pedig, hogy elolvastam, könnyes szemmel itt simogatom, dédelgetem, mert egy 244 oldalnyi csodát tartok a kezemben. *-*
Nincsenek szavak, mennyire mélyen megérintett.
Kedves Írónő, szeretnék még nagyon sok ilyen csodát olvasni Öntől.

5 hozzászólás
>!
Sippancs P
Istók Anna: Éhes felhő a napot

Szemet gyönyörködtető a borító, szép és lírai a stílus, elgondolkodtató a mondanivaló, az érzelmek átütőek és mélyek. Mégis ott van egy „de”. Egy de, ami valójában annak szól, hogy én már az elején kitaláltam mindent – spoiler. És így egy kicsit elveszett a történet varázsa.
Ennek ellenére szerettem olvasni, és amikor csak tehettem, olvastam is. Még úgy is, hogy többnyire a fejemet ráztam és szomorkodtam ennyi elcseszett emberen, ennyi elmulasztott pillanaton. A leginkább Zsókát sajnáltam, szerintem ő volt a fő áldozat ebben a történetben, aki pedig a legtöbb dühöt váltotta ki belőlem, az a lányok édesanyja… Hogy lehet ilyen felfogással élni, hogy lehet így gyereket nevelni?!
A mellékszereplők közül viszont Kinga nagyon szimpi volt, az ő történetét még szívesen olvasnám.
Jár a 4,5 csillag.

8 hozzászólás
>!
Illatos_Hópehely P
Istók Anna: Éhes felhő a napot

Nagyon tetszett ez a kívül belül gyönyörű történet, de egy kicsit nehezen rázódtam bele, mert későn esett le, hogy egyrészt olvashatjuk Nóra fájdalmas történetét, a másik szálon viszont Zsóka gondolataiba merülhettünk bele.
Ahogy ez leesett lett kerek a történet.
Mindkét lányt egy picit önzőnek gondoltam, ami Zsóka részéről be is bizonyosodott, elég csúnyán elbánt Csongorral, csakhogy meneküljön és Nórának is elég sok idejébe került magában helyre tenni a dolgokat.
A szülők viselkedése rettentően idegesített, – főleg Anyukáé – , hogy nagy ívben tesznek arra, hogy a gyerekeik boldogok legyenek, csak a saját karrierjük számított és még szinte felnőtt korukra is megmondják, hogy mit hogy kellene csinálniuk.
Azt a mozzanatot, még olvastam volna, amikor Nóra színt vall.

6 hozzászólás
>!
gabiica P
Istók Anna: Éhes felhő a napot

Igazán különleges és erős történetet olvastam.
Ott kezdeném, hogy a fejezetek címei azonnal megragadtak. Szinte éreztem a különleges ízeket a számban, boldogan konstatáltam, hogy Nóra nem hagyja, hogy bárki is befolyásolja, és igenis a gasztronómia felé irányítja az életét.

Azt kell mondjam, hogy tényleg annyira jól van megírva a történet, hogy az olvasó beleéli magát Nóra szituációjába. Nagyon mélyen megérintett, hogy mennyire nem találja a helyét a világban, mennyire nem tud elszakadni a gyermekkori sérelmektől, mennyire bántó, hogy nincs IGAZI kapcsolata a szüleivel.
Talán azért tetszett, ennyire, mert felismertem benne magamat. Nem szeretném részletezni, de volt olyan időszak az életemben, amikor én is hasonlóan éreztem – de szerencsére ennek már vége.

Bár nem mondhatnám, hogy a szülők megváltoztak a könyv végére, de elindultak egy úton, amely talán elvezet a megértéshez és az elfogadáshoz – legalábbis én ezt remélem. Én ezt szeretném, hogy Nórának is sikerüljön, ami nekem.

Szerettem a kapcsolatát Csongorral. Az első pillanattól érezhető volt közöttük egy láthatatlan kapcsolat, amit lehet, hogy csak ők nem vettek észre. Bevallom, lehet, hogy csak figyelmetlen voltam, de én sokáig azt hittem, hogy a naplórészletek Nóra életéből származnak. Így utólag tényleg nem tudom, hogy én néztem félre valamit, vagy tényleg ennyire kétértelmű, de igazán ötletes, hogy gondolatfoszlányokat is megismerhettünk.

Zsókát mindvégig egy háttérben táncoló marionettbábunak éreztem. Aztán a végére rájöttem, hogy azért gondoltam így, mert igazából nem is szerettem a karakterét. A végén kiderül titokból kicsit enyhültek felé az érzelmeim, de a cselekedetivel nem egészen értek egyet.

A legnagyobb negatívum, amit ki tudnék emelni, hogy a szerkesztés számomra nem mindig volt a legjobb. Furcsa volt, amikor nem volt átmenet múlt és jelen között. Érezhetőek voltak a váltások, de talán egyszerűbb lett volna, ha van valamilyen tényleges választóvonal, akár egy sorköz, akár egy betűtípusváltás, ezt hiányoltam.

>!
kellyolvas P
Istók Anna: Éhes felhő a napot

Kedvencem lett ez a történet, mert magával ragadott, elvarázsolt a kiemelkedően szép stílusával, választékos mondataival, a líraiságával. Sokat adott hozzá a testvér-titok kereső mániámhoz, és gyönyörű példát kaptam az útkeresés/önmegvalósítás témában is. Mindezt szerelemmel és gasztronómiával körítette a szerző, remek olvasásélményt nyújtva.
Pár szóval nem is tudom visszaadni a könyv hangulatát, a linken megtaláljátok a bővebb értékelésem:
http://www.kellylupiolvas.com/2018/03/istok-anna-ehes-f…

>!
oldmoviegirl01 P
Istók Anna: Éhes felhő a napot

Komoly, erős érzelmű könyv. Fő témája a hallgatás, elfojtás, hazugság önmaguknak, családnak, amiből nagyon nehezen, de van kiút. A naplóbejegyzések, idézetek pedig még több mélységet adtak, az amúgy sem a felszínt kapargató gondolatoknak, érzéseknek. Sokat és sokszor el lehetett merengeni a mondatokon, a helyzeteken, a családi kapcsolatokon, amik lehetnek ismerősek, fájdalmasak, de mindenképp valódiak.
Mindezek mellett a sokszínű nyelvezet és az igényes fogalmazás végképp meggyőzött, hogy Istók Anna is bekerüljön azok közé a magyar írók közé, akiknek szívesen veszem kezembe az írásait.

>!
Neelah P
Istók Anna: Éhes felhő a napot

Úgy kaptam le ezt a könyvet a polcról, hogy fogalmam sem volt, hogy pontosan miről is szól – még tavaly rendeltem meg mondván, hogy hű, Aranymosás nyertes, és úristen, de gyönyörű a borító. Aztán hétvégén épp komótosan nyammogtam a sült krumplimat, azon agyaltam, hogy mégis mit olvassak (mert az eddigi millió megkezdett könyv nem vonzott), amikor megakadt a szemem ezen a címen – annyit tudtam róla, hogy a gasztronómiához köze van, és az volt az első gondolatom, hogy milyen fricska lenne (nem tudom ugyan kinek), ha a lakótársamtól kunyerált, olajban és sóban tocsogó, futártól átvett sült krumplim mellett belekezdenék egy gasztrotúrába. Úgyhogy belekezdtem.
A történet mondhatni azonnal a földbe döngölt, annyira erős a hangulata, annyira agresszívan tekeredik rá az emberre, hogy az étvágyam is elment és a maradék sült krumpli a kukában végezte. Két nap alatt olvastam el, régóta az első olyan könyv, ami arra is rá tudott szedni, hogy a reggeli kómás villamosutazás alatt is fellapozzam. Nóra félelme annyira valóságos, annyira kézzelfogható, hogy engem szabályosan fejbevágott – miután végeztem a kötettel, csak kóvályogtam a lakásban és magam sem tudtam, mihez kellene kezdenem magammal. Furcsa ürességet éreztem, már-már fojtogattak a könnyek, de valahogy mégis súlyosabb volt ez az érzés, semmint, hogy igazán sírni tudjak. Nehezen tudom megfogni, hogy mi is ment végbe bennem. Ehhez persze kellett az is, hogy nagyon sok hasonlóságot fedeztem fel Nóra és köztem – és néhányat Zsóka és köztem is. Úgy vélem, ez a kötet legnagyobb erőssége – olyan helyzeteket tár elénk, amelyekkel magunk is találkoztunk, ha nem is pontosan ugyanolyan intenzitással, és amelyekkel olvasás közben nekünk is szembe kell néznünk. Elég súlyos élmény.
Ráadásul muszáj kiemelnem, mert tényleg muszáj: a nyelvezet, az valami meseszép. És úgy meseszép, hogy közben nem tömény, és nem érzed azt, hogy fuldokolsz a képekben, nincs az az érzés, hogy az írója görcsösen szépet akart mondani, hanem gördül előre az egész valami megdöbbentő természetességgel és ugyanakkor, bár ellentmondásosan hangzik, egyszerűen – néha komolyan a padlóról kellett összekanalaznom magam.
Számomra abszolút csodálatos és sokkoló élmény volt olvasni, felkerült a kedvenceim közé. Remélem, hamarosan olvashatunk újabb történeteket is az írónőtől. :)
Ja és a fiúkat imádtam, Csongor és Zakariás olyan cukiiiik! :D

6 hozzászólás
>!
robinson P
Istók Anna: Éhes felhő a napot

Több szempontból is jó volt ez a regény. A stílusa gördülékeny, a borító szemet gyönyörködtetően kifejező, az írónő megtartotta saját nevét, nem egy hangzatos angol álnév mögé bújt. Ja, és tökéletesen „életszagú” mese.

https://gaboolvas.blogspot.hu/2018/03/ehes-felho-napot.html

>!
ggizi P
Istók Anna: Éhes felhő a napot

Alaphelyzetben elég nyomasztó hangulata van a könyvnek, de mikor Nóra a gasztroélményeit ecseteli, akkor szinte érezhetően kisüt a nap. Ez a kettősség végigért az egész történeten, bár az arányok, ahogy Nóra kezdte megtalálni önmagát és kiélni szenvedélyét, a végére eltolódtak és kevésbé vált lehangolóvá. Szomorú történet egy magába zárkózott testvérpárról, akik egy érzelemmentes családba nőttek fel és míg Zsóka életét a megfeleléskényszer és a konfliktuskerülés határozta meg, addig Nóra minden sejtjével lázadt a családi eszmék és képmutatás ellen. A visszaemlékezéseket Nóra gyásszal és bűntudattal terhelt önkeresési ciklusai váltogatták és mindkét lánynál a problémák elöli menekülés volt középpontban. Lassú sodrású történet volt, félelmekben és frusztrációkban gazdag közeggel.


Népszerű idézetek

>!
shadowhunter1975 P

Kevés ember képes arra, hogy a felnőttkor környékén elszakadjon attól a közegtől, amiben élt, és felállítsa a saját értékrendjét.
Könnyebb a megszokottat játszani tovább. Még akkor is, ha soha nem találtunk közben önmagunkra.

32. oldal (Könyvmolyképző, 2017)

Kapcsolódó szócikkek: szokás
>!
robinson P

Néha úgy érzem, nem éltem még semmit, csak perceket.

12. oldal

>!
shadowhunter1975 P

Ha én kiadó lennék, bizonyára régen kitaláltam volna már az illatosított lapokból fűzött könyvet, mert az új könyvek illata olyan hamar elillan. Talán ha eleve illatosított papírra nyomnák, tovább maradna meg ez az érzés. Lehetne a különböző témákhoz más és más illatokat keverni, micsoda munkakört lehetne ebből kifejleszteni, lapillatosító vagy kiadói odormenedzser, könyvszaginnovátor, mit tudom én. Hogy az olvasó, amikor kézbe veszi a könyvet, már az illatából tudja, mire számíthat: a vanília egy kis pézsmával boldog szerelmet ígér, de ha megbolondítják egy kis gyömbérrel és bergamottal, akkor már nem lesz happy end. A történelmi regényeknek rózsa- és keserűmandula-illata lenne, a fantasyknak zöld mandarin, grapefruit és bazsalikom. Persze a férfiakról sem feledkeznék meg, keserű füstszaga lenne az apokaltiptikus scifiknek, nyers hús illatát árasztanák a krimik. Hűs mohaszaga lenne a családregényeknek, forralt tej és vattacukor illatát kapnák a gyerekkönyvek, édes muskotályt a szakácskönyvek és így tovább.

52. oldal (Könyvmolyképző, 2017)

Kapcsolódó szócikkek: illat · könyv
5 hozzászólás
>!
robinson P

Örök körforgásban ismétlődnek a bűneink, a hibáink. Ciklikusan szeretünk, gyűlölünk, szeretünk.

6. oldal

>!
shadowhunter1975 P

Már tudom, hogy a hazugsággal nem az a legnagyobb baj, ha kiderül, hanem az, hogy soha nem lehet abbahagyni.

19. oldal (Könyvmolyképző, 2017)

Kapcsolódó szócikkek: hazugság
>!
robinson P

A saját bőrömön tapasztaltam, hogy minden bűn, ha túlzásba viszik.

44. oldal

>!
Adrienn_Hujder_Spirit_Bliss I

(…) a magány, ha egyszer beleragad az emberbe, soha többé nem vakarható le.

>!
Ferger_Annamária I

Akkor szürke és homályos volt minden, most vidám és színes, és először érzem úgy régóta, hogy nem is ronda ez a világ.

51. oldal

>!
Ferger_Annamária I

Hazajöttem, bár nekem az otthont eddig az emberek és nem a helyek jelentették. Hazajöttem, de hogy otthonra tatalálok-e, az még kérdés.

57. oldal

>!
Tóth_Orsolya_3 P

Meddig szaladhat az ember önmaga elől?

176. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Nóra

Hasonló könyvek címkék alapján

Frances Mayes: Édes élet Itáliában
Laura Esquivel: Szeress Mexikóban!
Jenny Colgan: Kalamajka a Piciny Csodák pékségében
Papp Diána: Kerek perec
Joanne Harris: Csokoládés barack
Rosanna Ley: A villa
Anthony Capella: A kávék költője
Nicky Pellegrino: Olaszország, szeretlek!
Jenny Colgan: Találkozzunk a Cupcake Kávézóban
Elizabeth Bard: Piknik Provence-ban