Ellen Quinn szomjazza a szeretetet. Honnan tudhatta volna, hogy férje hűtlen lesz hozzá, és hogy a szerelmen és szexen kívül más is hiányozhat majd az életéből? Cora éppen Ellen ellentéte: elevensége csupán álca; titkait megtartja magának. Ellen és Cora még sokat tanulhat az életről; de váratlan helyzetekben mindig számíthatnak a vodkára és persze egymásra…
Szájról szájra 24 csillagozás
Eredeti cím: Woman Talking Dirty
Eredeti megjelenés éve: 1996
Kedvencelte 1
Várólistára tette 13
Kívánságlistára tette 11
Kiemelt értékelések
Fogalmam sincs, hogy miért, de egyszerűen imádtam ezt a könyvet az elejétől a végéig, ezért kissé hirtelen érintett, hogy vége van, hiszen és még jó pár száz oldalon keresztül olvastam volna a két lány történetét. Mind Ellent, mind pedig Corát imádtam. Egyiket az önbizalomhiánya, míg másikat az ezzel éppen ellentétes vadsága miatt. És ami szinte a legfontosabb: hihetetlenül életszagú volt az egész sztori!
Ez a könyv a tökéletes bizonyíték arra, hogy a vegyesboltok pár száz forintos polcán is rejtőznek még igazi kincsek! Öt csillag, csont nélkül.
Hullámvasút volt ez a könyv. Időnként kifejezetten élveztem, és érdekelt, hogyan alakul a két barátnő sorsa. Máskor pedig bosszantott, hogy oldalakon keresztül csak Ellen álomvilágáról olvasok, ami nem tudott közel kerülni hozzám.
Teljesen mást adott, mint a Tánc a világ végén. Sokkal életszagúbb, hétköznapibb történet.
Igazi írói bravurral megírt könyv a romantika műfajából, amolyan hosszú téli estékre kifejezetten ajánlott. Várólistán szereplő könyvem (volt). Kellemes csalódást okozott mind maga a szerző, mind pedig Ellen és Cora nagyon emberi története. Isla Dewarnak sikerült szereplőit nagyon szerethetőnek bemutatni, de ugyanakkor magukon viselik a mindennapokban esendő emberi jellemet is. Többet kaptam, mint vártam, és ez jó érzéssel tölt(ött) el.
Hát ez nekem nagyon tetszett. Imádtam Corát és Ellent együtt és külön-külön is, és különösen odavoltam a vagány öregasszonyért, minden idők legstrapabíróbb májának tulajdonosáért, az ehető Bloody Mary feltalálójárt, Emilyért, aki duettet játszott Rajmanyinovval.
Maga a történet nem vicces – tele van súlyos hibákkal és mélypontokkal –, de a szereplők humora könnyen emészthetővé, sőt, mosolyogtatóvá teszi – úgyhogy egyszerűen muszáj szeretni…
Több szálon futó, gyermekkort felidéző, mozgalmas cselekményű mű, szerethető, jól megformált karakterekkel.
Szerettem olvasni, mindenképpen maximális csillagozást érdemel, a kedvencek közé azonban nem kerül fel.
Számomra a fő mondanivalóját a gyermekkori élettörténetek történéseinek hatásai adták…
Néha nagyon untam, máskor viszont olvastatta magát a könyv. Két nő, barátság, humor, vodka, no meg ehető Bloody Mary. De mindebből sokkal-sokkal többet is ki lehetett volna hozni, mert például ez az egész a nyomába sem ér egy hétvégének @Etike 'nél… :)
Nemcsak a két főszereplő, hanem mindenki sérült ebben a történetben. Akiknek pedig megismerjük a gyerekkorát is, azokról rögtön kiderül, hogy már akkor meg lettek nyomorítva és felnőtt létükben is ezeket a sérüléseket próbálják feldolgozni, több-kevesebb sikerrel. Elgondolkoztató…
Ennek most akkor van következő része, vagy csak ennyi? Hiányzik a vége.
Humorosnak beállított történet, miközben tele van komoly problémákkal, olyanokkal, amilyeneket nem szívesen kívánnék magamnak. A főszereplők igyekeznek erősnek mutatkozni, de mindkettő „csak” ember, és ennek köszönhetően sebezhetőek, ha nem is veszik tudomásul, még akkoris.
Egyszer el kell készítsük – valahogy – az Ehető Bloody Mary-t, ez kötelező ez után a könyv után, komolyan mondom.
U.I.:
Egyébként meg nagyon örülök, hogy én belefutottam a „saját Ellen”-embe, minden nőnek kell egy igaz barát, akár „Cora” legyen, akár „Ellen” az illető (Persze csak átvitten.)
Népszerű idézetek
Ellen megállapította, hogy Jack Conroy meztelenül sokkal izgalmasabb hátulról, mint elölről. A háta szőrös volt. Ez az ember nem anyától született, gondolta. A nagymamája köthette egy hideg napon.
Első fejezet
– Mi történik az emberrel, amikor férjhez megy? Átesik ezen az abszurd ceremónián. Te, Ellen Frances, elfogadod-e törvényes hitvesedül az itt megjelent Danielt, és ígéred-e ezt meg azt? Nem is figyeltem. Bla-bla-bla. Pár nappal később meg azon kaptam magam, hogy sorban állok az áruházi pénztárnál, és súrolószert veszek. Azon a ceremónián egy szó sem esett a Vimről. Amikor még hajadon voltam, sosem vettem ilyesmit.
133. oldal (Tizennyolcadik fejezet)
Ha minden rendben van az ember körül, akkor könnyedén, félelem nélkül fogadja az igazságot. Ha nincs minden rendben, akkor viszont jobban esik egy kis kegyes hazugság.
15. oldal
– Van egy elméletem miszerint a nők tizenhét éves korukig nőnek, aztán megtorpannak. Imádják a pasikat, és szerelemre vágynak. Tizenhét évesek maradnak egészen addig, amíg be nem töltik a harmincötöt, amikor is pánikba esnek, hogy hamarosan ötvenévesek lesznek. Ezután pár feszült hét következik, szembenéznek a jövővel, leteszik a cigarettát, a kávét és az alkoholt. Aztán tele lesz a motyójuk az egésszel, és ismét visszatérnek a tizenhét éves élethez. Az sokkal vidámabb. Persze közben mindenféle kort átélnek. Attól függ, milyen napszakban járnak éppen. Én például most hetvenhárom éves vagyok. Reggel, felkelés után kilencvennél is öregebb vagyok. Délben ötvennek érzem magam, de pánik nélkül. Állom a sarat a bemelegített, félig működő ízületeimmel. Aztán éjjel ismét a valós koromat élem. De a lelkem mélyén van egy kis zug, amely mindig tizenhét éves marad. Kedvességre vágyó, merengő.
74. oldal
– A káromkodás jó – mondta Ellen. – Úgy veszem észre, ahogy korosodom, egyre többet káromkodok.
– Igen, mert egyre dühösebb vagy. Vannak a dühös fiatal férfiak, akik haragszanak a sok dolog miatt, amely sosem lehet az övék. A dühös középkorú nők azért dühöngenek, mert egyszer csak rájönnek, hogy mennyi mindent kihagytak az életben.
Tizenkilencedik fejezet
– […] Olyan menő vagy, hogy még éjjel, a lakásban is horhatnál napszemüveget.
Huszadik fejezet
– Az a kedvenc melled? – Úgy gondolta, sokat meg lehet tudni egy nőről abból, hogy milyen választ ad erre a kérdésre. De persze nehéz volt megérteni őket. Mind sokkal intimebb kapcsolatban vannak a testükkel, mint bármelyik férfi. Egy nőnek mindig van egy kedvenc testrésze. Ha úgy éli le az életét, hogy fantasztikusnak érzi a fenekét, akkor általában szeret szórakozni, energikus és magabiztos. De sokan közülük a csuklójukat szeretik a legjobban. Daniel úgy gondolta, talán ezt látják a legtöbbet – vagy tényleg ez a legszebbnek tartott részük. Idősebb korban sok nő hiszi azt, hogy az arca egyik fele ráncosabb, mint a másik. Aztán van olyan nő is, akinek ha letörik egy körme, felkiált:
– Ó, ez volt a legszebb körmöm! – Hát ilyen dolgai vannak a nőknek – az egyik szemük táskásabb, mint a másik, és van kedvenc körmük is.
Hatodik fejezet
– […] Mi lenne, ha egy nő fedezte volna fel az atomhasadást? Gondolj csak bele! Egy férfi atomot hasít, felfedezi ezt a hihetetlen hatalmat. Mit csinál? Elmegy más férfiakhoz, és közli, hogy megteremtette ezt a fantasztikus energiaforrást. A többi férfi pedig – akik a legrosszabb fajtából valók, politikusok és katonák – azt mondja: fantasztikus energiaforrás. Ez tehát azt jelenti, hogy elpusztíthatjuk a világot? Kérdezem tőled – Ellen ekkorra egészen belemelegedett –, szerinted egy nő is ezt tenné? Elpusztítani a világot, kérdezné egy nő. Azt már nem! Most fizettem ki a telefonszámlát, most tisztíttattam ki a függönyt! Nem bizony. Ha egy nő hasított volna először atomot, és szabadított volna fel hihetetlen energiákat, akkor ezzel egy másik nőhöz fordult volna. Helena Rubensteinhez vagy Coco Chanelhez, és megkérte volna őket, hogy dolgozzák ki a tökéletes testápló összetételét.
Huszonkettedik fejezet
Hasonló könyvek címkék alapján
- Jenny Colgan: Mentsük meg a Piciny Csodák Pékségét 89% ·
Összehasonlítás - Jenny Colgan: Találkozzunk a Cupcake Kávézóban 80% ·
Összehasonlítás - Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek 95% ·
Összehasonlítás - Milly Johnson: Teaház a sarkon 93% ·
Összehasonlítás - Milly Johnson: Légvárak és régiségek 93% ·
Összehasonlítás - Marianne Cronin: Lenni és Margot száz éve 92% ·
Összehasonlítás - Sophie Kinsella: Csörögj rám! 90% ·
Összehasonlítás - Helen Pollard: Visszatérés a kis francia panzióba 91% ·
Összehasonlítás - Sarah Mason: James hálójában 90% ·
Összehasonlítás - Julie Caplin: Az Északi Fény Panzió 90% ·
Összehasonlítás