Kísértés (Angyalok Krónikái 1.) 8 csillagozás

Isabel Healian Rose: Kísértés

Egy mozgássérült lány. Egy nagyszabású szerelmi történet. Természetfeletti események, misztikus erők, élet-halál harc. Isabel Healian Rose varázslatos sorain keresztül testközelből nyerhetünk betekintést egy nem mindennapi történetbe. Az írónő valós eseményeken alapuló saját élményeit osztja meg velünk megfűszerezve azt az írás különleges kellékeivel, felkeltve így a figyelmünket és lerakhatatlanná téve ezáltal a művet. Kedves Olvasó! A könyvbe belelapozva egyik pillanatról a másikra cseppenhet egy egyszerű lélek igen bonyolult és különleges életébe, egy megtört szív különös rejtelmeibe. A műben szó lesz szerelemről, drámáról, és egy egészen elképesztő vívódásról a jó és a rossz között. Figyelmeztetem: szem nem marad szárazon! Engedje át magát Isabel világának és hagyja, hogy a több szálon futó remek sztori új kalandokkal, tapasztalatokkal gazdagítsa Önt. Ehhez kívánok most nagyon jó szórakozást és felejthetetlen élményeket!

Eredeti megjelenés éve: 2017

Tartalomjegyzék

>!
Underground, Budapest, 2017
208 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786150002439

Kedvencelte 1

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

Nikolett0907 P>!
Isabel Healian Rose: Kísértés

„A bölcsességet és a tudást nem kizárólag az iskolai tanulmányok határozzák meg hanem az emberekhez való hozzáállásunk, problémamegoldó képességünk, az, hogy milyen éretten reagálunk bizonyos dolgokra.”

Most néma csendben, tiszteletem kifejezéseként adózóm az írónőnek. Bár nem sok információval rendelkezek róla még, de a kölcsönös rokonszenv egy nagyon jó kezdete egy barátság kialakulásához.

Ezt a történetet három szempont szerint kezdtem el nézni, és ezért háromszor olvastam el.

Az első természetesen a hibák felfedezése, és egy zavarodott világkép megismerése.
A második a valóság és fantasy világ, miképpen tud keveredni és egy egésszé lenni ebben a csöpp kötetben.
A harmadik pedig és ez volt a legintenzívebb élményem, egy történet egy lélekről, mely szinte már kétségbeesetten kiált a világ felé, tudatva él, létezik, ő is egy szerethető lélek, törődést igényel.

Nem szokásom egy könyvet háromszor elolvasni, ha az első benyomáson inkább negatív, mint pozitív.
Ezt csak is az írónő ismeretsége miatt tettem, mert megismerni és érteni szerettem volna….

Le sem tagadható, hogy első könyv.
Tele helyesírási hibával, vesszők elhagyásával és sorolhatnám.
Egy lektor bőven ráférne és remélem meg is fog történni.
Ami még zavaró volt, hogy bár a kötet hátulján szereplő fülszöveg leírja, részben személyes élményeken alapul a történet, az első olvasásnál rendkívül zavaró volt ez a híd nélküli kettős sodrás.

Mégis, mikor már tudtam miről szól a kötet, újra olvastam, mert érteni és látni szerettem volna, mit nem vettem észre.
A harmadik olvasásom spontán jött, nem igazán tudatosan, adva egy rövid beszélgetést az írónővel.

Érzékelem a történetben megbúvó, néha fuldoklóan mély érzelmeket.
Néhol túlzónak is találtam.

DE és ez a legfontosabb, akik benne szerepelnek rendkívül színes karakterek, fejlődésük nem eget verő és látványos, de a" lassú víz partot mos "alapon egybe olvadnak az olvasóval és teljesen bele lehetet merülni.
Számos magyar író és költő kötete megfordult meg idén a kezembe, de keveseknek sikerült elérnie, hogy megvegyem a kötetét.

És most itt is ez fog történni.
Még mindig vannak kérdéseim, még mindig vannak érzések amiket nem tudok hova tenni.
És pont ezért is, egy példányt a magaménak szeretnék tudni.

Kedves Írónő!

Lehet nyers vagyok, de őszinte.
Amit létre hoztál formálható.
Igényes, választékos szavakkal meséltél el egy történetet.
Hogy mennyi a valóság alapja ki fog derülni, de számomra csak az a lényeg, hogy elmondhassam:
Gyönyörű lelked van, és ha az írást folytatod, biztos vagyok benne, hogy engem és azon olvasóidat, melyeket magad köré gyűjtesz, csodás perceket okozol nekünk soraiddal, gondolataiddal.
Ezért szeretnélek bátorítani, hogy járd végig ezt a rögös utat és örvendeztesd meg az olvasóidat.

Szeretettel, egy új követőd… ♥

Ezúton is szeretném megköszönni, hogy utazókönyvként volt lehetőségem olvasni, egy élmény volt. Köszönöm.

2 hozzászólás
Ferger_Jolcsi P>!
Isabel Healian Rose: Kísértés

Nem lett a kedvencem a könyv, ugyanakkor nem volt rossz sem. Alapjáraton nem vagyok oda a romantikus könyvekért, főleg azokért, amikben már túljátsszák az egymás iránti féltést/fellobbanást a főszereplő karakterek. Ez a kötet is ilyen volt, nekem néhol már nagyon sok volt ez az érzelemdömping, amit egymás iránt mutattak a főszereplők. Viszont ez nem jelenti azt, hogy rossz lenne a kötet, csak én nem vagyok oda ezekért a dolgokért. Ami viszont bosszantó volt a kötetben, az a rengeteg helyesírási hiba, vesszőhiba, kimaradt vagy felcserélt szavak… De ezt egy alapos lektorálás egykettőre megoldaná.
Mikor a kezembe vettem a kötetet, nem erre számítottam… Ez a fantasy vonal nekem a kötet elejével nem lett kerek egész.. Egy ideig semmi nem történt, csak normális cselekményként indult a történet, aztán hirtelen fantasy lett belőle és a teljes addigi történések háttérbe szorultak. Két teljesen különböző regényben jól el tudnám képzelni a regény első és második felét. A fogalmazásmód viszont nagyon szép, ami nagyon felhúzza a regényt, hisz ez teszi élvezhetővé és olvashatóvá. Ami fájó volt számomra, az az, hogy Marcell szerepe nem lett jól kidolgozva, ennél fogva semmilyen kötődést/érzelmet nem váltott ki belőlem a karaktere, ami számomra elengedhetetlen ahhoz, hogy kedvencemmé váljon egy könyv.

3 hozzászólás
Hestia_Potter I>!
Isabel Healian Rose: Kísértés

Ami nekem a leginkább tetszett az az volt, hogy fantasztikusan keveredtek a fantasy és a való élet elemei. Érezhető, hogy az írónő szíve, lelke benne van a könyvben. Köszönöm, hogy a könyv által bepillantést kaphattam az életedbe.

1 hozzászólás
SignoraSchneider IP>!
Isabel Healian Rose: Kísértés

Kedves Isabel! Gyönyörű szíved van. Köszönöm, hogy megírtad ezt a regényt! spoiler Csodálatos a mód, a stílus, ahogyan írsz, fantasztikus volt az ötlet, amiről írtál, ahogy összekapcsoltad a valóságot a fantáziával, ott éreztem magam a szereplőiddel, hiába ültem a buszon, mentem az utcán vagy gubbasztottam a gép előtt – velük voltam. Értük izgultam és reménykedtem. Kérlek, folytasd az írást, amíg csak teheted, ne hagyd abba, mert téged olvasniuk kell az embereknek. ^^

4 hozzászólás
Aniza I>!
Isabel Healian Rose: Kísértés

Megmondom őszintén, még sosem kerültem olyan helyzetbe, hogy egy olyan fantasy elemekkel megtűzdelt regényt olvashatok el, amelyben az írónő szíve, élete benne van. Teljes lénye, szeretete, aggódása, reménye, csalódása megtalálható a könyvben. Bellával együtt örültem, amikor megismerte a ragyogó szemű fiút, Marcit, és nem is gondolta volna, hogy ennyire fel fogja forgatni az életét. De vajon ki lapulhat meg az álca mögött?
Ahogy haladtunk a történetben egyre inkább fokozódott az izgalom, vajon mit akarhat egy ilyen tiszta lánytól, mint Bella, maga Lucifer? Vajon mire akarja rávenni, és miért? Vajon sikerül megfertőznie a lelkét, vagy Bella erősnek bizonyul?
Na és a történet vége…. Ember legyen talpán, aki nem kiált fel, hogy mégis miért? Miért pont a legizgalmasabb résznél van vége?
Ebben a történetben bőven van még lehetőség, várom a következő részt! :)

2 hozzászólás
mgbrown I>!
Isabel Healian Rose: Kísértés

Először is, szeretném megköszönni az írónőnek, hogy a rendelkezésemre bocsátotta a könyvét.
Mivel az urban fantasy különösen közel áll a szívemhez, lelkesen vetettem bele magamat a történetbe. Elsőként megismerhettük Bellát, a mozgássérült lányt, aki a történet főszereplője, majd Marcit, a titokzatos fiút és Lucifert is, minden rossznak a forrását. Nekem ő lett a kedvencem.
A regény eleje egy átlagos, sima történetnek indul, amiből nem gondolná az olvasó, hogy egy fantasy regényt fog a kezében, majd a történet fokozatosan átvált fantasy-vé, ahogy a cselekmény beindul.
Bevallom, sokat gondolkodtam ezen az értékelésen, mert vegyes érzéseim vannak a regényt illetően, és azt a továbbiakban le is fogom írni, hogy miért.
Maga a fogalmazási mód nagyon szép, az írónő gondosan bánik a szavakkal, szépen kanyarintja a mondatokat, ami számomra azt jelenti, hogy nem csak írói ambíciói vannak, de nagyon sokat olvas is. Ez utóbbit én elengedhetetlennek, szinte kötelezőnek tartom abban az esetben, ha valaki írásra adja a fejét, még akkor is, ha az írónak istenadta tehetsége van az íráshoz, mert szerintem az olvasottság egy olyan alapvető elvárás ezen művészeti ágat művelőktől, amit nem lehet elbagatellizálni. Ebben a tekintetben az írónő jelesre vizsgázott, mert süt a mondatairól, az elejtett szavairól az általános, vagy átlagon felüli műveltség. Értem ez alatt például azt, hogy jól ismeri a Bibliát, ami szerintem akkor is elvárható, ha valaki nem nevezi magát vallásos embernek (én sem tartom magamat szigorú értelemben véve annak).
Kiemelném még nagy pozitívumként – és szerintem ez a regény legfőbb erénye –, hogy hitelesen tudja ábrázolni egy mozgássérült személy mindennapi nehézségeit, az érzéseit, az állandó küzdést és a hatalmas kitartást, amiről az egészséges embereknek fogalma sincs. Ezért is jó ez a regény, mert azok is belehelyezkedhetnek Bella helyébe, akik valamiféle betegséggel/fogyatékkal, stb. kénytelenek élni, vagy azok, akik éppenséggel nem kifutómodellek, mivel Bella egy molett, alacsony lány. Nem a klasszikus fantasy főhősnő, ugyebár. De azok számára is nagy élmény, akik nem rendelkeznek efféle hátrányokkal, mert talán egy kicsit segít abban, hogy elfogadóbbak, toleránsabbak, segítőkészebbek és megértőbbek legyünk azon embertársainkkal, akik valamiféle állandó betegséggel élik a napjaikat. E tekintetben imádtam ezt a könyvet, mert már herótom van a tökéletes főhősöktől, akik mindig csinosak, mindig szépek, mindig tökéletesek és semmi, de semmi hibájuk nincs. Számomra ez hiteltelen, és egyáltalán nem tudom magam beleképzelni egy ilyen főhős helyébe. Az ilyen szerintem túl mű, túl „kitalált”.
Szintén pozitívumként említeném, hogy a regényben nagy hangsúlyt kap az ész, a tanulás fontossága, a tudás általi előbbre jutás, amit én nagyon fontosnak tartok, és örülök, hogy az írónőnél is hangsúly fektetődött rá, mert mindenképpen fontosnak tartom, hogy nyomatékosítsuk a fiatalokban a tanulás fontosságát.
Ami viszont nem tetszett, vagy inkább azt mondanám, hogy picit elvett a regény értékéből, az az arányosság felborulása volt. Nem baj, ha egy regény lassan indul be, sőt, én kifejezetten szeretem az ilyet, de ezt inkább hosszabb regényeknél tartom elfogadhatónak, egy ilyen rövid könyvnél szerintem inkább negatív hatással van a történetre. Mivel a cselekmény, mint olyan, körülbelül a könyv háromnegyedénél válik igazán érdekessé, a hosszas felvezetés miatt csak nagyon kis idő jut az akcióra és az izgalmakra. Olyan, mintha az ember folyton várná a robbanást, de sajnos itt a hirtelen lezárással a katarzis elmarad. Tudom, hogy ez egy sorozat, de a hosszas felvezetés helyett eredményesebb lett volna apró, pici csúcspontokat elhelyezni a regényfolyamban, hogy az olvasónak az utolsó oldallal ne legyen hiányérzete. Ez volt az, ami miatt levontam egy negyed csillagot, a másik negyedet pedig azért, mert körülbelül már akkor tudtam, hogy ki-kicsoda és mi történt a múltban, amikor legelőször szó esett a dologról. A sejtetés és meglepő csavarok, fordulatok váratlan helyeken való felbukkanása teszi igazán érdekessé és letehetetlenné a könyvet, de most sajnos tálcán kaptunk minden megoldást. Ennek ellenére bízom benne, hogy a folytatásban előrukkol az írónő olyan csavarokkal és fordulatokkal, hogy elhagyom az államat, de jelenleg ez az érzésem a történettel kapcsolatban.
Ami még zavart, és szintén egy negyed csillag bánta, az a túlontúl „jó” karakterek. Kedves írónő! Tessék egy kis aljasságot vinni ezekben a fiúkba és lányokba! Ez előnyükre fog válni, mert ettől lesznek még sokkal szerethetőbbek. Jelenleg mindkét főszereplő – Bella és Marci – is olyan, mint egy cukorkamázzal nyakon öntött cukiság csomag, jó sok, szivárványszínű masnival a tetején. Kell az a kis mocskosság a karakterekbe, akkor is, ha alapvetően „jók”, mert én úgy gondolom, hogy az élet nem fekete és fehér, így a karakterek sem oszthatóak külön jókra és rosszakra. Hiszem, hogy Luciferben is van jóság és Bellában is van aljasság, és kíváncsian várom, hogy mi lesz a folytatásban, mert nagyon remélem, hogy a szereplők másik oldala is megmutatkozik.
Az utolsó negyed csillagot az elő-előkerülő hibák miatt vontam le. Tudtam, hogy ez lesz benne, mert az írónő említette, hogy egyedül csinált mindent, de azt javaslom, hogy a folytatás előtt nézze át egy idegen szem is a regényt, hogy ilyesféle hibák ne rontsák feleslegesen a könyv értékét. Persze, nincs hibátlan könyv, de egy előolvasó – vagy akár több – könnyebben kiszúrja az ilyesmiket, mint az író, aki ismeri a szöveget, úgyhogy mindenképpen javasolnám – ha nem is a szakembert –, legalább az előolvasók segítségül hívását.
Mindent egybe vetve nem volt különösebb bajom a könyvvel, és ahhoz képest, hogy ezt egy olyan írónő írta, akinek semmiféle írással kapcsolatos előképzettsége nincs (legalábbis én nem tudok róla), teljesen rendben van. Akadnak persze hibák, de ennek ellenére (és én azt javaslom, hogy inkább erre figyeljünk) a mondanivalója, a történet szépsége, a szerelem és a szeretet ereje, az állandó soha fel nem adás felülírja ezeket. Ami pedig hatalmas pluszpont volt a történetet illetően, hogy erotikus tartalom nélkül is megállt a lábán, ami egy szerelmi szálat előtérbe helyező sztorinál igen ritkán szokott előfordulni.
Gratulálok, kedves írónő, mert nagyon szép és emberi regényt írtál, és remélem, hogy a következő részt már masszív öt csillagra értékelhetem. (Nálam egyébként a négy csillag sem kevés, és egyáltalán nem tartom rossznak. Remélem, te sem.) Kíváncsian várom, hogy mi lesz Bella és Marci sorsa a továbbiakban. Mivel már egy regényen belül hatalmas fejlődéseket láttam az írói munkát illetően (az utolsó negyed fényévekkel jobb volt, mint az első), biztos vagyok benne, hogy jóval izgalmasabb, de hasonlóan szívhez szóló történetet kapunk folytatásul.

3 hozzászólás
Melinda_Sogor I>!
Isabel Healian Rose: Kísértés

Először is szeretném megköszönni az írónőnek, hogy olvashattam a könyvét. Már akkor megtetszett, amikor először olvastam egy részletet belőle.
Egy mozgássérült lány, aki minden nap szembesül saját korlátaival. Nagyon azonosulni tudtam a főszereplővel, de leginkább a lelki világa ragadott meg. Az írónő érezhetően a saját életét is beleszőtte a regénybe, amihez nem csak bátorságra volt szüksége, de hihetetlen erőre is. Nem mindenki lenne képes betekintést engedni idegeneknek a saját életébe. Ezen kívül, ami még igazán megragadott, az a szereplők megalkotása volt, ezek között is Lucifer személye. Szerintem valamilyen formában mindannyiunk életében jelen van egy ilyen kísértés, ami a rosszra csábít, és csak rajtunk múlik, hogy küzdünk ellene, vagy engedjük eluralkodni magunk felett.
A való élet és a fantasy világába történő hirtelen átmenet kissé váratlanul ért, de ettől lett az egész igazán izgalmas. Én, személy szerint, szívesen elolvastam volna az egész történetet egyben. Nagyon kíváncsi vagyok, hogyan alakul ezután a szereplők sorsa.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

SignoraSchneider IP>!

Minden ember életének célja van, okkal, egy küldetéssel születtek erre a világra. Ha Isten mindig magára vállalná a harcaitokat, elvesztenétek önmagatokat és a fejlődés lehetőségét.

4 hozzászólás
Aniza I>!

Ebben a mai összezavarodott világban már azt sem tudjuk, ki a barát, vagy, hogy mi az igaz és mi nem.

Aniza I>!

– Soha nem találkoztam még hozzád hasonló emberrel.

91. oldal

Aniza I>!

[…] ha valakihez semmi más nem fűz csupán a kristálytiszta szeretet a lélek megtalálja a hozzá vezető utat.

Aniza I>!

Jól tudod, hogy nincs olyan titok, amely egyszer ki ne derülne.

Aniza I>!

Nem is értem, hogyan vagy képes ennyire ragaszkodni valamihez, ami végső soron soha nem volt a tiéd.

Aniza I>!

[…] nem a név a lényeg, hanem az érzelem, amit kivált belőlünk .

SignoraSchneider IP>!

Alig tudtam elhinni, mennyire mesterien létezik körülöttünk. Talán ezért mondják azt az emberek, hogy ő vette át az irányítást a világ felett: úgy beilleszkedett, hogy szinte észre sem vesszük, ha összefutunk vele.


Hasonló könyvek címkék alapján

Imre Viktória Anna: Az Őrült Hold alatt
T. C. Lang: A Lámpás nyomában
Imre Viktória Anna: Kísértés Rt.
Lana Millan: Egy angyal az élet küszöbén
Nalini Singh: Angyalárny
Laini Taylor: Vér és csillagfény napjai
J. R. Ward: Halhatatlanság
Wendy Higgins: Angyali gonosz
Alexandra Adornetto: Lázadó