Zorro 25 csillagozás

Isabel Allende: Zorro

Ki ne ismerné a mozikból Zorro kalandjait? A hőst, aki nyaktörő mutatványaival a legreménytelenebb helyzetekből is mindig megmenekül? Isabel Allende a legendás Diego De La Vega ifjúkorát meséli el, hogyan lett a jómódú kaliforniai fiúból az igazság bajnoka, a szegények oltalmazója. Kalandjain keresztül betekintést nyerünk a 19. századi Spanyolországnak és amerikai gyarmatának sokszínű világába, társadalmi szokásaiba. Mindenekelőtt azonban élvezhetjük a furfangos ifjú hajmeresztő hőstetteit. S hogy figyelmünk egy percre se lankadjon, az írónő megalkotta az írónő két segédjének figuráját, így aztán már nem egy, hanem három álarcos lovag kápráztatja el leleményeivel az olvasót.

Eredeti mű: Isabel Allende: El Zorro

Eredeti megjelenés éve: 2005

>!
Geopen / Kortárs, Budapest, 2007
458 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639765047 · Fordította: Cserháti Éva

Enciklopédia 1

Helyszínek népszerűség szerint

Barcelona


Kedvencelte 2

Várólistára tette 24

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

>!
ponty
Isabel Allende: Zorro

Zorro-nak nagy, kajla fülei vannak, de jól leplezi őket, és nem szégyell divattippeket lesni egy kalóztól. Emellett azonban csupa előnyös adottsággal rendelkezik, és kölyökként igyekszik is mindent megtanulni, ami álarcos, köpenyes igaztevőként majd a segítségére lehet később. Sem többet, sem kevesebbet.
Teljesen szimpatikus ifjúkort kerítenek itt don Diego de la Vega-nak a hogyanról, s miértről, miközben van korrajz is, történelmi, politikai, gazdasági, gasztronómiai elemekkel, őslakos indiánokról mexicóban, és spanyol nemesekről, meg roma mutatványosokról Barcelonában. Időnként tényleg az a latin lovag kacsint ránk, akit a filmekből ismerünk.
Eddig a szép, a jó. Aztán a könyv vége, a felnőtt Zorro-ról nagyon fals hangon szól már, és nehéz eldönteni, hogy fáj, vagy csak simán kínos a dolog?

Végül három és fél, az annyi mint…összesen hetes darab kőfalba karcolt Z bötű, de a hetedik elég halvány csak, és közben olyan fülsértő zajjal kísérve csorbul el a kard pengéje, hogy még a háj is beleremeg Garcia őrmester méretes hasán.

>!
bürök
Isabel Allende: Zorro

Szándékosan nem olvastam el előre a fülszöveget, így nem tudtam, pontosan mire számíthatok, és részint meg is lepődtem. Nehéz lenne hasonlítgatások nélkül írni bármit is, ugyanakkor akármilyen óriási Zorro rajongó voltam is, messze nem olvastam és láttam eleget ahhoz, hogy teljes képem legyen a figura fejlődéséről. Felnőtt fejjel olvastam az 1920 környékén megjelent „eredetit”, de a Disney sorozatán (1957-) nőttem fel, ezen kívül pedig csak a ’98-as filmet láttam. Figyelembe véve, hogy 1920-tól kezdődően rendszeresen készültek filmek, óriási intervallumokat átugrálva csíptem csak bele-bele a figurába. Számomra eddig ez a könyv a legfrissebb husi (2005).
Z betű, álarc, fekete ruha, Kalifornia, Tornádó, sok-sok párharc karddal, az a bizonyos nóta (http://www.youtube.com/watch…) – vélhetőleg sokan mások is ilyesmikre asszociálnak a név hallatán. A nagyját idővel meg is kapjuk, viszont a történetnek csak egy töredéke játszódik Kaliforniában, és ennek is csak egy része a „kész”, kiforrott Zorróval – de ahhoz nehéz is lett volna sok újdonságot hozzátenni; helyette az előzményeket ismerjük meg. A Johnston McCully által eredetileg megálmodott, erősen 2-dimenziós ponyvahőssel szemben itt lényegesen többet látunk a motivációkból. Míg a korai Zorró egyszerűen egy akcióhős, aki bárhol máshol is küzdhetne a „gonoszok” ellen, feltéve, hogy elég kalandosak a körülmények, addig Allende igyekezett rendesen beágyazni a környezetébe, fontos szerepet kap a történelmi és társadalmi háttér, a vallás és ideológiák, illetve megpróbált hihető magyarázatokkal szolgálni arra vonatkozólag is, hogyan és hol sajátította el mindazokat az ismereteket és technikákat, amelyek az ellenfelek legyőzéséhez szükségesek. A mellékszereplőkre is jut elég idő, egyesével nem emelném ki őket, de helyenként még el is vonják a figyelmet a rókánkról ,és vannak erős jellemű nők is a történetben, ami a korai filmekhez (és irományokhoz) képest jelentős váltás.
Nem tökéletes, de aki a filmeket/sorozatokat kedvelte, az nem nagyon lőhet mellé ezzel a könyvvel sem.

11 hozzászólás
>!
Nokimaki P
Isabel Allende: Zorro

Egy tipikus kardozós, reménytelenül szerelmes lovagos, álarcos szuperhősös mese. De nekem tetszett. Kedvem lett megnézni a filmet is. :)

>!
rill
Isabel Allende: Zorro

Nem ez a könyv lett a kedvencem Allendétől, de Allende stílusához szokottan nem csalódtam. Érdekes történet Diego de La Vega Zorro-vá válásáról, sok apró más történettel egybefűzve. Emellett kitűnő korrajz is.

>!
Sándor_Kitti
Isabel Allende: Zorro

Imádom a Zorro történeteket, ez ráadásul nagyon jól megírt könyv. Mindenkinek ajánlom egyszer elolvasni, a Zorro fanoknak, kötelezően ajánlott! :D

>!
Andrew_N_Bagman P
Isabel Allende: Zorro

Az első pár oldal volt nekem kicsit száraz életrajzi. Igaz, a sztori egészen a nagyszülőktől kezdődött, szóval nem csoda, ha csak 20-30 oldal után indult be a dolog igazán. Eléggé összetett, hiszen van benne kaland, izgalom, no és kellő humor is. A cím talán nem utal arra, hogy itt nem a felnőttkori hősről van szó, hanem magának a Zorro legendának a megszületéséről, Diego fejlődéséről és az igazságtalansággal való szembesüléséről. Ez nem hogy levonna az értékéből, hanem valahol egyenesen izgalmasabb és érdekesebb lesz, mert mintegy kulisszatitokként szembesülünk a főhős személyiségével, kalandjaival és szívügyeivel. Őszintén szólva kíváncsian kezdtem bele, de nem fűztem nagy reményeket hozzá. Kellemes meglepetés volt. Arról nem is beszélve, hogy rájöttem a turpisságra, amit a végén az író is leleplez azért :)

>!
nagysas
Isabel Allende: Zorro

Negyven évvel ezelőtt biztosan úgy szerettem volna, mint akkor a Winnetou-t.


Népszerű idézetek

>!
csillagka P

Nem szeretem a közönséges madártollat, mert összepacázza a papírt, ami elvesz a szöveg szépségéből. Hallottam, hogy bizonyos feltalálók írástudó gép kiötléséről álmodoznak, de én biztos vagyok benne, hogy ilyen ördöngös készülék nem lenne kelendő. Vannak folyamatok, amelyeket nem lehet gépesíteni, mert szeretettel kell hozzájuk kezdeni, példának okáért ilyen az írás is.

283. oldal

>!
csillagka P

E történetben fontos szerep jut a hitvány alakoknak, mert nincs igazi hős hozzá fogható ellenség nélkül.

200. oldal

>!
csillagka P

Az emlékezet törékeny és szeszélyes, kinek-kinek az egyénisége szerint őriz meg és felejt el dolgokat. A múlt sok lapból álló füzet, ahova az életet olyan tintával jegyezzük be, amely lelkiállapotunktól függően változik.

455. oldal

>!
Boglárka_Madar P

Egy kicsit mindenki hozzátett valamit, ezért a régészek számára Barcelona olyan volt, mint a leveles tészta.

186. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Barcelona
>!
Andrew_N_Bagman P

Hallottam, hogy bizonyos feltalálók írástudó gép kiötléséről álmodoznak, de én biztos vagyok benne, hogy ilyen ördöngös készülék nem lenne kelendő. Vannak olyan folyamatok, amelyeket nem lehet gépesíteni, mert szeretettel kell hozzájuk kezdeni, példának okáért ilyen az írás is.

>!
Ferkó

Az indiánok makacs ragaszkodása szokásikhoz csakis a Sátán műve lehet, nincs rá másik magyarázat, ezért indultak a szökevények nyomába lasszóval, és azonnal meg is korbácsolták őket – a szeretet és megbocsátás jegyében.

14. oldal (Felső-Kalifornia, Nuestra Señora la Reina de LOS GELES, 1790-es évek)

>!
hmeszszv

A szép nők megcsúnyulnak öregségükre. De az olyanok, mint én, csak megvénülnek, egyeseknek még jót is tesz a kor. Az én vonásaim is meglágyultak idővel.

458. oldal, epilógus

>!
csillagka P

A bennszülötteket megzavarta a kereszten megkínzott ember misztériuma, akit a fehérek imádtak, nem értették, miért üdvös nyomorúságosan élni e világon, hogy aztán feltételezett jólétet élvezzenek a túlsón. A keresztény paradicsomban felhőre telepedve hárfázhattak volna az angyalokkal, ám nagy részük a halála után szívesebben vadászott volna medvére őseivel a Nagy Szellem földjén. Azt sem értették, hogy az idegenek miért szúrnak zászlókat a földbe, és húznak képzeletbeli vonalat közéjük, s aztán megharagszanak, ha valaki vadat űzve átlépi azt. A földbirtoklás gondolata éppoly képtelenségnek tűnt számukra, mint az, hogy felosszák a tengert.

7-8. oldal

>!
ponty

– Hamarosan. Ne csuklya be az erkélye ablakát, egyik este meglátogatom.

424. oldal

1 hozzászólás
>!
Ferkó

Ahogy partot értek, egy nyüzsgő, de egészségtelen és szemetes kikötőben találták magukat, ahol kutya nagyságú patkányok futkároztak a rohanó emberek lábai között
(…) és az emeleti ablakokból „Vigyázat, megy a víz” kiáltásokkal az utcára öntötték az éjjeliedények tartalmát.

132. oldal (BARCELONA, 1808)


Hasonló könyvek címkék alapján

James Clavell: A Tajpan
Jules Verne: Sándor Mátyás
Alexandre Dumas: A régens lánya
Alexandre Dumas: A fekete tulipán
Alexandre Dumas: Ange Pitou
Alexandre Dumas: Monte Cristo grófja
Cassandra Clare: Az angyal
Julia Quinn: Ami Londonban történt
James Fenimore Cooper: Az utolsó mohikán
Jeli Viktória – Tasnádi István – Vészits Andrea: A por hatalma